54/1981. (XI. 4.) MT rendelet

a kisüzemi termelők árképzéséről és árvetéskészítéséről

1. §

(1) A rendelet hatálya az olyan ipari termék és a "Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéké"-ben feltüntetett szolgáltatás árképzésére és árvetéskészítésére terjed ki, amelyet

a) kisiparos,

b) gazdasági munkaközösség, ideértve a vállalati gazdasági munkaközösséget is,

c) vállalat szerződéses üzemeltetésű részlege,

d) polgári jogi társaság

(a továbbiakban együtt: kisüzemi termelő) állít elő és forgalomba hoz, illetőleg végez.

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki

a) az építőipari1, a vendéglátóipari2, a kereskedelmi3 és a fuvarozási tevékenység árképzésére és árvetéskészítésére;

b) a haditechnikai termékek, hadfelszerelési cikkek és haditechnikai szolgáltatások árképzésére és árvetéskészítésére;

c) bizományi vagy társasági szerződés keretében export értékesítésre szállított termékek árképzésére és árvetéskészítésére;

d) közvetlenül a külföldi szerződő fél részére teljesített szolgáltatásra, valamint

e) az olyan ipari termékre, illetve szolgáltatásra, amire az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, vagy az illetékes árhatóság - az Országos Anyag-és Árhivatal elnökével egyetértésben - a kisüzemi termelőre külön rendelkezést ad ki.

(3) A kisüzemi termelő árképzésénél is alkalmazni kell az átalányfizetéses szolgáltatások díjára vonatkozó rendelkezésben foglaltakat.

(4) A gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont] vonatkozó árszabályozó rendelkezéseket -ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kisüzemi termelőre nem kell alkalmazni.

2. §

Az ipari termék termelői és fogyasztói ára, valamint a szolgáltatás díja - az 1. számú mellékletben felsoroltak kivételével - szabad árformába tartozik.

3. §

(1) A termék termelői árára, illetve a szolgáltatás díjára a következő árvetést kell elkészíteni:

a) közvetlen anyagköltség,

b) közvetlen bérköltség,

c) bruttó fedezet,

d) kalkulált termelői ár.

(2) Az azonos termék különböző választékainak termelői árára, a jellemző választék alapján, közös árvetés is készíthető.

(3) A termék árára, a szolgáltatás díjára nem kell árvetést készíteni, ha

a) a kisüzemi termelő tevékenységi körében szokásos egységre jutó ár a 200,- forintot, illetve a szolgáltatás díja a 100,- forintot nem haladja meg, kivéve a folyamatosan nyújtott, vagy rendszeresen ismétlődő szolgáltatások díját;

b) a terméknek, illetve szolgáltatásnak hatósági ára, díja van;

c) a terméknek, illetve szolgáltatásnak a kisüzemi termelőre is érvényes hatósági irányára, iránydíja van, és az alkalmazott ár, díj azt nem haladja meg, figyelembe véve a minőségi és egyéb áralkalmazási feltételeket is; vagy

d) az illetékes árhatóság az árvetés készítése alól felmentést adott.

(4) Új árvetést kell készíteni, ha a korábban érvényesített árat, díjat 3%-nál nagyobb mértékben kívánják emelni.

(5) Az árvetési tételek valódiságát hiteltérdemlő módon igazolni kell.

(6) Az árvetést, valamint az annak valódiságát igazoló iratokat 5 évig meg kell őrizni.

4. §

(1) Közvetlen anyagköltségként a számlával, vagy egyéb hiteltérdemlő módon igazolt anyagbeszerzési költség, illetve azok átlagának egységre eső hányada, és a műszakilag szükséges anyagmennyiség szorzata - a 2. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével - állítható árvetésbe.

(2) A közvetlen bérköltséget a termék előállításához, illetve a szolgáltatás végzéséhez, a műszaki fejtételeknek megfelelően szükséges idő, valamint a 2. számú mellékletben foglalt bértételek számításbavételével kell meghatározni. Közvetlen bérköltségként vehető figyelembe az erre jutó, a jogszabályok szerint fizetendő bérjárulék (társadalombiztosítási járulék) is.

(3) Bruttó fedezet címén lehet az árvetésbe állítani az (1) és a (2) bekezdésben nem említett költségeket (rezsiköltség), valamint nyereséget (vállalkozói haszon). A rezsiköltségek és nyereség külön tételben is árvetésbe állíthatók. A bruttó fedezet, illetve a rezsiköltség a 2. számú mellékletben foglaltak szerint, vagy az "Árszabályozás és Termékforgalmazás" című hivatalos lapban külön közzétett hatósági iránykulcsok figyelembevételével állítható az árvetésbe. A bruttó fedezet, vagy a külön kalkulált rezsiköltség és nyereség vetítési alapja a közvetlen bérköltség.

(4) Az Országos Anyag- és Árhivatal irány rezsióradíjat is közzé tehet. A rezsióradíj az egy munkaórára eső közvetlen bért, valamint a (3) bekezdésben említett költségeket és nyereséget foglalja magában. Ha a kisüzemi termelő ennek figyelembevételével készíti az árvetését, abban csak a közvetlen anyagköltséget és a műszakilag szükséges munkaidőre jutó rezsióradíj összegét kell szerepeltetni.

5. §

(1) A saját előállítású ipari termék után kereskedelmi haszonkulccsal képzett árrést csak a kisüzemi termelő saját üzletében végzett árusító tevékenység esetén lehet az árvetésben felszámítani. A kereskedelmi haszonkulcs mértéke tekintetében a közzétett hatósági irányhaszonkulcsok4 az irányadóak.

(2) A kalkulált fogyasztói árat a 3. és 4. §-ok szerint kalkulált termelői ár, az előző bekezdésben említett kereskedelmi haszonkulccsal képzett árrés, valamint az árat külön jogszabály szerint növelő tényezők (forgalmi adó) figyelembevételével kell kialakítani.

6. §

(1) A kalkulált ártól, díjtól a felek eltérhetnek. Az érvényesített ár, díj azonban a forgalomban levő áruk árához, a végzett szolgáltatások díjához képest nem lehet aránytalanul magas.

(2) A szabad árformába tartozó árakat a felek -az erre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - a költségek, a pénzügyi előírások és a piaci viszonyok mérlegelésével - ideértve a hasonló, illetve helyettesítő termék tulajdonságait és használati értékét, valamint áralkalmazási feltételeit figyelembe vevő arányosítást is -, megegyezéssel alakítják ki.

(3) Az érvényesített ár, díj nem lehet ellentétes a tisztességtelen haszon megállapítására vonatkozó rendelkezéssel.

(4) Ha a terméknek, szolgáltatásnak a kisüzemi termelőre is érvényes hatósági irányára, iránydíja van és - a minőségi és áralkalmazási feltételeket figyelembe véve - a kisüzemi termelő által érvényesített ár, díj ezt nem haladja meg, tisztességtelen haszon nem keletkezik.

(5) Ha az árképzésnél a bruttó fedezet hatósági iránykulcsát, vagy az irány-rezsióradíjat a kisüzemi termelő nem lépi túl, ezen árképző tényezők miatt tisztességtelen hasznot nem lehet megállapítani.

7. §

Az 1. számú mellékletben megjelölt termékeket a hatósági árrendelkezéseknek megfelelő áron kell forgalomba hozni. Hatósági ár hiányában az ilyen termékekre a fogyasztói ár megállapítását a Belkereskedelmi Minisztériumtól kell kérni.

8. §

(1) A "Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke"-ben 817. szám alatt feltüntetett kutató- és fejlesztő tevékenységért felszámítható díj mértékére és annak megállapítási módjára - ideértve az érvényesítendő díj kiszámítását és dokumentálását is - a felek megegyezése az irányadó.

(2) A kutató és fejlesztő tevékenység eredményeképpen létrejött ipari terméknek az előző bekezdésben meghatározott tevékenységen kívüli előállítása esetén a termék árát, illetve a szolgáltatás díját e rendeletben foglaltak szerint kell kialakítani.

9. §

A kisüzemi termelő köteles a rendszeresen előállított termékeinek és visszatérő szolgáltatásainak díját nyílt árusítású üzlethelyiségében (műhelyében), illetve a kirakatában megfelelően feltüntetni.

10. §

Ez a rendelet 1982. január hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg az 1/1980. (IV. 4.) KipM-ÁH rendelet hatályát veszti.

Marjai József s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese

1. számú melléklet az 54/1981. (XI. 4.) MT rendelethez

A kisüzemi termelő ipari termékei fogyasztói árának hatósági áras árformája

2. számú melléklet az 54/1981. (XI. 4.) MT rendelethez

A kisüzemi termelők árvetésének elkészítése

A kisüzemi termelő a rendelet 3. és 4. §-ában előírt árvetését a következők szerint köteles elkészíteni:

1. Közvetlen anyagköltségként kell az árvetésben számításba venni a termék előállításához, illetve a szolgáltatáshoz műszakilag szükséges -az előállításnál indokoltan keletkező hulladékot is magában foglaló - következő anyag- és anyagjellegű tényezőket:

a) nyers- és alapanyag költség,

b) segéd- és csomagolóanyag költség,

c) vásárolt vagy saját előállítású alkatrészek és tartozékok költsége,

d) az igénybevett bérmunka díja,

e) a szükséges saját készítésű vagy vásárolt műszaki leírás és tervrajz; különleges szerszám; bérelt különleges szerszám bérleti díja; szabadalmi- és licencdíj költsége, valamint a mintadarab költsége, ha azt a vevő nem fizette meg. Ezek számlával, nyugtával, vagy saját előállítás esetén külön árvetéssel igazolt költségét a megrendelt, illetve az előállítani tervezett termékmennyiség alapulvételével kell a termékegységre elszámolni.

A felhasznált anyagok értékéből le kell vonni a keletkező értékesíthető hulladékok - hulladékáron számított - értékét.

Közvetlen anyagköltségként lehet elszámolni a felszámítható anyagmennyiségre eső szállítási (fuvarozási és rakodási) költségeket is.

A hulladékból, maradékból, vagy csökkent értékű anyagból előállított teljes értékű késztermék esetén a közvetlen anyagköltséget a következők szerint lehet számításba venni:

a) a tényleges anyagfelhasználás szerinti mennyiséggel és a felhasznált hulladék, maradék vagy egyéb csökkentértékű anyag egységárával; ez esetben a csökkentértékű anyagok feldolgozási többletköltségei az árvetésben felszámíthatók;

b) a reguleranyag mennyiségével és egységárával; ez esetben a hulladékfeldolgozás miatti többletköltséget a kalkulációban elszámolni nem lehet.

Az a) és b) pontban foglaltakat a szolgáltatásoknál értelemszerűen kell alkalmazni.

A kisüzemi termelő az árvetésbe állítható anyagárak meghatározásakor két módon járhat el: a termékhez, illetve szolgáltatáshoz ténylegesen felhasznált anyag beszerzési árát, vagy a beszerzési árak átlagát veszi figyelembe. Az egységárakat úgy kell árvetésbe állítani, hogy abból csak átmenetileg keletkezhet nyereség.

2. A közvetlen bérköltségben elszámolható bértételeket a következők szerint kell kialakítani:

A foglalkoztatott alkalmazottak, ipari tanulók, segítő családtagok és az egyes szakcsoportok tagjai órabérét az érvényes rendelkezések szerint kifizethető órabérrel kell figyelembe venni. Minden egyéb közvetlen termelő munka bérköltségét a kisüzemi termelés körében kialakult bérviszonyokra, valamint a munka minőségére figyelemmel levő órabérrel kell számításba venni.

3. Bruttó fedezetként számíthatók fel a közvetlen anyag- és bérköltségként elszámolt költségeken kívül felmerült egyéb költségek (a továbbiakban: rezsiköltségek) és a nyereség. A rezsiköltségek a tárgyévet megelőző év tényleges ráfordításaiból kiindulva, vagy a tárgyévi költségelőirányzatokból levezetve számíthatók ki.

A rezsiköltségek között lehet figyelembe venni a következőket:

a) a szükséges, de termékenként, vagy szolgáltatásonkent közvetlenül meg nem állapítható mennyiségű anyagok beszerzési költsége (fuvarköltséggel együtt);

b) a közvetlen bérköltségben figyelembe vett dolgozók nem termelő munkaidejére fizetett bérköltségek, azok bérjárulékai és azok kiegészítő fizetései (fizetett ünnep, fizetett szabadság stb.); a közvetlen bérköltség számításakor figyelembe nem vett dolgozók munkabére, bérjárulékai és kiegészítő fizetései; a tényleges katonai szolgálatra bevonuló alkalmazottak bevonulási segélye; a munka- és védőruha juttatás költsége;

c) a gépek és termelőberendezések működtetésének költségei, ideértve a gépek energiaköltségét, a közvetlen anyagköltségként el nem számolt üzemanyag és tüzelőanyag költségeket, a gépek üzemben tartásához felhasznált segéd-, kenő és egyéb anyagok, valamint fogyóeszközök költségeit, a gépek és termelőberendezések, valamint más állóeszközök fenntartási költségeit, úgyszintén a közvetlen anyagköltségként el nem számolt gép- és szerszámbérleti díjakat;

d) az állóeszközök amortizációs költségei;

e) a technológiailag elkerülhetetlen selejtveszteség;

f) a bérbe vett műhelyek, üzlethelyiségek bérleti díja;

g) az ügyvitellel kapcsolatos költségek;

h) az érvényes pénzügyi- és árrendelkezések szerint költségként elszámolható és árvetésbe állítható adók, illetékek és kamatok;

i) a vállalat szerződéses üzemeltetésű részlegénél a vállalat költségeinek és nyereségének fedezetére fizetett díj;

j) a közvetlen költségként el nem számolt műszaki fejlesztési költségfedezet;

k) garanciális javítás költségfedezete.

A kalkuláció készítésénél a költségvalódiság érvényesülését biztosítani kell.

Mindazok a kisiparosok, akik termékeiket a Kisipari Termeltető Vállalat (KTV) útján értékesítik, szerződésben meghatározott mértékű díjat fizetnek, ez a díj, illetve annak termékegységre eső része az árvetésben felszámítható. Ezt haszonkulccsal pótlékolni nem lehet.

4. Az árvetésben nem vehető figyelembe az adóhiány, adópótlék, adóbehajtási illeték, pénzbüntetés, a tisztességtelen haszon miatti forgalmi adó, bírság, fizetett és kapott kártérítés, késedelmi kamat, kötbér, fekbér és kocsiálláspénz, légszennyezési bírság, üzemszüneti veszteség, valamint minden olyan költség, amelyet külön jogszabályi előírás alapján árvetésbe állítani nem szabad.

5. Az árvetésnek tartalmaznia kell a termék vagy szolgáltatás megnevezését és olyan műszaki leírását, hogy abból a tennék, illetve szolgáltatás jellege, minősége egyértelműen meghatározható legyen. Tartalmaznia kell továbbá az értékesítés feltételeit (csomagolás, átadás helye stb.).