98/1982. (XII. 27.) PM rendelet

a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről

A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

(1) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló, távolsági közforgalmú közlekedési eszközzel munkába járó dolgozóját - a belföldi távolsági (helyközi) személyszállítási kedvezményekről szóló 13/1982. (XII. 27.) KPM számú rendelet (a továbbiakban: R) munkábajárás és munkáltatói utazási költségtérítésre vonatkozó részében meghatározott feltételek szerint és mértékben - utazási költségtérítésben köteles részesíteni.

(2) Az országos közforgalmú vasutakon gyorsvonatnak vagy személyvonat I. kocsiosztályának az igénybevételéhez utazási költségtérítés nem adható, kivéve, ha a dolgozó 1968. január 1. előtt ilyen kedvezményben részesült és azóta nem, vagy áthelyezéssel változtatott munkahelyet.

(3) Közigazgatási határon belül helyközi díjszabási rendszer alapján történő munkábajárás esetében a munkáltató hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a távolsági közforgalmú közlekedési eszköz, ezen belül vasút vagy autóbusz igénybevételéhez ad-e utazási költségtérítést. Ha a dolgozó 1968. január 1. előtt is ilyen kedvezményben részesült és azóta nem, vagy áthelyezéssel változtatott munkahelyet az utazási költségtérítés megilleti. Abban az esetben, ha a dolgozó számára helyi közforgalmú közlekedési eszköz, illetőleg helyi díjszabáson alapuló utazási lehetőség nincs, akkor helyközi díjszabáson alapuló utazási költségtérítés illeti meg. Az e bekezdésben szabályozott esetekben az utazási költségtérítés csak bérletjegyhez adható.

2. §

(1) Az utazási költségtérítés összegét a munkáltatók az ágazati számlakeret előírásai szerint költségeik terhére kötelesek elszámolni.

(2) Költségként csak az R-ben előírt, a munkáltatót terhelő rész számolható el. A dolgozó által fizetendő összeget a munkáltató nem vállalhatja át.

(3) Távolsági menetrendszerinti autóbusz igénybevételénél - kivételesen indokolt esetben - a dolgozót terhelő térítési díj és az azonos díjszabási távolságra érvényes vasúti térítési díj közötti különbözetet azonban megtérítheti a munkáltató

(4) Utazási költségtérítés csak az R-ben meghatározott bérletjegyek, illetőleg teljesárú menetjegyek után számolható el.

(5) A munkavállalók részére az utazási költségtérítés, illetőleg az újabb bérletjegy csak a lejárt bérlet- vagy menetjegyek leadása ellenében adható, kivéve a bérletjegy első ízben történő kiadását. A lejárt utazási jegyek 90 nap után selejtezhetők.

(6) A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalási igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó meddig van ellátva utazási jeggyel.

3. §

Helyi közforgalmú közlekedési eszközön történő, illetőleg helyi díjszabáson alapuló munkábajárási célú utazáshoz költségtérítés nem adható.

4. §

Saját járművel történő munkábajáráshoz utazási költségtérítés nem adható.

5. §

Ez a rendelet 1983. január 1-én lép hatályba. Egyidejűleg

a) a munkábajárást szolgáló távolsági személyszállítási költségtérítés elszámolásáról szóló 156/1967. (PK 37.) PM utasítás és az azt kiegészítő, illetve módosító 145/1968. (PK 34.) PM utasítás valamint a 12/1971. (PK 16.) PM utasítás;

b) az egyes szociális- kulturális juttatásokról szóló 18/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 19. §-ának (2)-(3) bekezdése;

c) a munkábajárást szolgáló távolsági személyszállítási költségtérítés elszámolásáról szóló utasítás értelmezésére kiadott 304/1968. PM V. számú közlemény

hatályát veszti.

Dr. Hetényi István s. k.,

pénzügyminiszter