8/1983. (V. 4.) MT rendelet

magyar állampolgár külföldön történő munkavállalásáról

A Minisztertanács a magyar állampolgár külföldön történő munkavállalásáról - a 6. § tekintetében a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet 16. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a következőket rendeli:

1. §

(1) Magyar állampolgár csak munkavállalási engedéllyel (a továbbiakban: engedély) vállalhat külföldön munkát.

(2) Külföldi munkavállalás - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a magyar állampolgár külföldön, külföldi munkáltatónál bármilyen jogcímen, díjazás ellenében vállalt vagy végzett tevékenysége.

(3) Nem tekintendő külföldi munkavállalásnak az ösztöndíjas tanulmányút, valamint a külföldi kiküldetés, illetve tartós külföldi szolgálat (a továbbiakban együtt: tartós külföldi szolgálat) keretében történő munkavégzés. Az ösztöndíjas tanulmányutak tekintetében azonban e rendelet 5., 7-9. és 11. §-ait alkalmazni kell.

(4) E rendelet alkalmazásában

a) magyar állampolgár a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár,

b) a magyar állampolgárral egy tekintet alá esik a devizajogszabályok szempontjából belföldinek minősülő nem magyar állampolgár.

2. §

(1) Az engedély iránti kérelemhez a külföldi munkáltatónak - a keresményre is kiterjedő -ajánlatát, valamint a sorkatonai szolgálatot nem teljesített, sorköteles korú dolgozó esetében a külföldre utazáshoz a honvédelmi jogszabályok értelmében szükséges engedélyt csatolni kell.

(2) Engedély csak munkaviszonyban álló vagy kereső foglalkozást folytató személynek, nyugdíjasnak, illetőleg a tartós külföldi szolgálatot teljesítővel vagy a külföldön munkát vállalóval együttélő családtagnak adható, aki arra magatartásánál fogva alkalmas.

(3) Az engedély iránti kérelem elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy az egyéni külföldi munkavállalás feleljen meg társadalmi célkitűzéseinknek és gazdasági, tudományos, kulturális szempontból hasznos, valamint annak tapasztalatai a belföldi munkáltatónál hasznosíthatók legyenek.

(4) Egyéni külföldi munkavállalás általában a dolgozó szakképzettségének vagy hazai munkakörének megfelelő munkakörben engedélyezhető.

(5) Az engedély visszavonható, ha olyan körülmény merül fel. amelyre tekintettel az engedély nem lenne kiadható, vagy ha a dolgozó a 6. § (1) bekezdésében említett kötelezettségét nem teljesíti.

3. §

(1) Az engedély meghatározott munkáltatónál és munkakörben (tevékenységi körben) való munkavégzésre jogosít.

(2) Az engedély határozott időre szól, amely meghosszabbítható. A folyamatos külföldi munkavégzés időtartama a hosszabbításokkal együtt sem haladhatja meg az öt évet; ettől csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni.

4. §

(1) Az engedély megadása, annak módosítása vagy visszavonása (a továbbiakban: engedélyezés) - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel -

a) a dolgozó belföldi munkahelye felett felügyeletet gyakorló minisztérium (országos hatáskörű szerv),

b) nem minisztérium (országos hatáskörű szerv) felügyelete alatt álló állami szerv, továbbá nem állami szerv alkalmazásában álló dolgozó, keresőfoglalkozást folytató személy és nyugdíjas esetében a fővárosi, megyei tanács v. b. munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve [a továbbiakban: a)-b) pontban említett szervek együtt: engedélyező szerv] hatáskörébe tartozik.

(2) Az egészségügyi szakképzettséggel rendelkező és ilyen munkakörben dolgozó kérelmének engedélyezése az Egészségügyi Minisztérium ügykörébe tartozik.

(3) A tartós külföldi szolgálatot teljesítővel vagy a külföldön munkát vállalóval együttélő családtag esetében a külszolgálatot (munkavállalást) engedélyező szerv jár el.

(4) A minisztérium, országos hatáskörű szerv a hatáskörébe tartozó engedélyezések intézésére felügyelete alá tartozó szervet feljogosíthat.

(5) Nemzetközi szervezet tisztviselőjeként történő munkavégzéshez - külön jogszabálynak megfelelően - a külügyminiszter egyetértése szükséges.

(6) A külföldi munkavállaláshoz a devizajogszabályok értelmében szükséges engedélyt Magyar Nemzeti Bank az engedélyező szerv útján adja meg.

5. §

A külföldön munkát vállaló nyugdíjjárulékot, illetve társadalombiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: járulékot) fizet. A külföldön munkát vállaló egyéb társadalombiztosítási jogait és kötelezettségeit - ideértve a járulék mértékét is - külön jogszabály állapítja meg.

6. §

(1) Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldön munkát vállaló köteles a Magyar Nemzeti Bankhoz hazautaltatni és vételre felajánlani

a) az 5. §-ban említett járuléknak megfelelő összeget és

b) külföldi keresményének 20 százalékát.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a kötelezettség alapja a bruttó keresménynek a külföldön fizetendő jövedelemadóval és jogszabály alapján kötelezően teljesítendő társadalombiztosítási befizetéssel csökkentett összeg.

(3) A hazautalást - az engedély eltérő előírása hiányában - a munkaszerződésben meghatározott külföldi pénznemben havonta egy összegben kell teljesíteni.

(4) A vételre felajánlott külföldi fizetőeszköz forint-ellenértékéből a dolgozó megfizeti a járulékot, a fennmaradó forintösszeggel pedig szabadon rendelkezik.

7. §

(1) A külföldi munkavállalás ideje alatt a belföldi munkaviszony szünetel.

(2) A külföldi munkavállalás időtartama a munkaviszonyhoz fűződő kedvezmények szempontjából belföldön munkában töltött időnek számít.

8. §

A legalább hat hónapra külföldön munkát vállaló, a munkahelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál a kiutazását követő 15 napon belül személyesen vagy írásban jelentkezni köteles.

9. §

(1) A dolgozó köteles az engedély lejártát, visszavonását, illetve a külföldi foglalkoztatás egyéb okból történt megszűnését követő harminc napon belül - az ösztöndíjas tanulmányút esetében haladéktalanul - hazatérni és belföldi munkáltatójánál továbbfoglalkoztatás végett jelentkezni.

(2) Ha a dolgozó a munkavállalási engedélyben meghatározott időpont előtt kíván hazatérni, vagy a külföldi foglalkoztatás megszűnik, a munkavállalás befejezéséről és a. visszatérés időpontjáról, mihelyt arról tudomást szerez, a belföldi munkáltatóját, ennek hiányában az engedélyező szervet értesíti.

10. §

(1) A dolgozó a külföldi munkavállalás tartama alatt belföldi munkáltatójától munkabért nem kaphat és nem részesülhet egyéb, a tényleges munkavégzéssel összefüggő juttatásban.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés alól a munkáltató szerv vezetője, személyes hatáskörben, kivételt tehet.

(3) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a munkáltató által megengedhető díjazás felső határa az átlagkereset hetven százaléka.

11. §

(1) Felhatalmazást kap az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, hogy a rendelet végrehajtásához szükséges részletes szabályokat megállapítsa.

(2) Az előadóművésznek, illetve a sportolónak és sportedzőnek nem a belföldi munkaviszonya alapján teljesített külföldi munkavégzésére vonatkozó külön rendelkezéseket - e rendelet elveinek figyelembevételével - a pénzügyminiszterrel és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetértésben a művelődési miniszter, illetőleg az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke állapítja meg és ennek során e rendelet 2. §-a (2) bekezdésétől, a 4. § (1) bekezdésétől, valamint az 5-7. és a 10. §-aitól eltérhet, és további fizetési kötelezettséget is megállapíthat.

12. §

(1) Ez a rendelet 1983. július 1. napján lép hatályba Rendelkezéseit a hatálybalépést követően engedélyezett (meghosszabbított) külföldi munkavállalásra kell alkalmazni.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a külföldön munkát vállaló dolgozók munkaviszonyáról szóló 17/1967. (XII. 31.) MüM számú rendelet, továbbá az ösztöndíjjal külföldön tartózkodók munkaviszonyáról szóló 5/1970. (VII. 23.) MüM-PM számú együttes rendelet, az azt módosító 16/1974. (VII. 1.) MüM-PM számú együttes rendelet és az 1/1982. (V. 24.) ME számú rendelet 3-4. §-a hatályát veszti.

Sarlós István s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese