Tippek

Egy bíró ítéletei

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét! Érdemes hangot ráadni. Bővebben

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

Bővebben

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

Bővebben

62/1984. (XII. 19.) MT rendelet

a gyógy- és üdülőhelyekről

1. §

E rendelet célja a települések gyógyászati és üdülési adottságainak és lehetőségeinek fokozottabb hasznosítása, az üdülési, idegenforgalmi fogadóképesség területi kiterjesztése, továbbá e téren a tanácsok érdekeltségének és önállóságának növelése.

2. §

(1) A természetes gyógyászati adottságokkal (gyógyvíz, klíma, barlang stb.) rendelkező település (településrész) gyógyhellyé nyilvánítható, ha

a) azok igénybevételének gyógyintézményi feltételei (kórház, szanatórium, gyógyüdülő, gyógyszálló stb.) megvannak,

b) az adottságok védelme védőterülettel vagy más módon biztosított,

c) a gyógyítás zavartalanságát és a betegek nyugalmát biztosító területi feltételek adottak,

d) a közművesítettség és a kommunális szolgáltatások színvonala, a településhigiénés és a környezeti viszonyok megfelelnek a hely gyógyászati, rehabilitációs rendeltetésének,

e) a betegek és a látogatók pihenési, továbbá a hely rendeltetésének megfelelő szabadidő eltöltési (sportolási, művelődési és idegenforgalmi, kereskedelmi, vendéglátó stb.) igényeinek a kielégítéséhez szükséges feltételek biztosítottak.

(2) Kiemelt gyógyhellyé nyilvánítható az a település (településrész), amely az (1) bekezdésben említett feltételek mellett nemzetközi vagy országos gyógyászati jelentőséggel is rendelkezik, továbbá a betegek és a látogatók pihenési és szabadidő eltöltési igényei kielégítésének a feltételei az átlagosnál magasabb minőségi színvonalon biztosítottak.

3. §

(1) A gyógyhelynek minősülő településeket (településrészeket) az egészségügyi miniszter - az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel és a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben - határozza meg.

(2) A gyógyhelyeket az egészségügyi miniszter a gyógyászati rendeltetésük, jelentőségük, gyógyintézményi ellátottságuk és a fogadóképességük alapján kiemelt gyógyhelynek vagy gyógyhelynek minősítheti.

(3) A gyógyhely határát és védőterületét a település általános rendezési tervében külön fel kell tüntetni.

(4) A gyógyhely határát és védőterületét feltüntető általános rendezési terv elfogadásához és módosításához az egészségügyi miniszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a belkereskedelmi miniszter egyetértése szükséges.

4. §

(1) Az üdülési adottságokkal (táj, vízpart, hegyvidék, termálvíz, jelentős műemlék, történeti településszerkezet stb.) rendelkező település (településrész) üdülőhellyé nyilvánítható, ha

a) tényleges üdülési funkcióval, fogadóképességgel rendelkezik,

b) az adottságok megóvásával és a környezet megfelelő minőségével az üdülés zavartalansága biztosított,

c) az üdülőnépesség alapfokú ellátása helyben vagy elérhető közelségben biztosított, továbbá

d) közösségi célú üdülési szolgáltatással is rendelkezik vagy az öt éven belül megteremthető (strand, termálfürdő stb.).

(2) Kiemelt üdülőhellyé nyilvánítható az a település (településrész), amely az (1) bekezdésben említett feltételek mellett nemzetközi vagy országos üdülési, idegenforgalmi vonzerővel (országos jelentőségű üdülőterülettel stb.) is rendelkezik, továbbá

a) az üdülők és a kirándulók ellátásához szükséges kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató létesítmények,

b) a településhigiénés feltételek (szennyvízelhelyezés és -tisztítás, rendszeres hulladékgyűjtés és elszállítás, levegőtisztaság-védelem stb.),

c) a szabadidő eltöltésének lehetőségei (sport, művelődési, szórakoztató létesítmények, zöldterületek stb.)

az átlagosnál magasabb minőségi színvonalon megtalálhatók.

5. §

(1) Települést (településrészt)

a) kiemelt üdülőhellyé - a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben - az építésügyi és városfejlesztési miniszter,

b) üdölőhellyé pedig - az építésügyi és városfejlesztési miniszter által kiadott irányelvek figyelembevételével - a fővárosi tanács, illetőleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága egyetértésével a helyi tanács

nyilváníthat.

(2) Az üdülőhely és ezen belül az egymástól eltérő adottságokkal és feltételekkel rendelkező területek határának a megállapítása a fővárosi, illetőleg a helyi tanács feladata; azt a település általános rendezési tervében külön fel kell tüntetni.

(3) A kiemelt üdülőhely határát feltüntető általános rendezési terv elfogadásához és módosításához az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a belkereskedelmi miniszter egyetértése szükséges.

6. §

(1) Gyógyhellyé, illetőleg kiemelt üdülőhellyé nyilvánításra a fővárosi, illetőleg - a megyei tanács végrehajtó bizottsága útján - a helyi tanács a tájegységi intéző bizottság véleményének kikérésével tehet javaslatot az illetékes miniszterhez.

(2) Üdülőhellyé nyilvánításra - a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben - az építésügyi és városfejlesztési miniszter is tehet javaslatot a fővárosi, illetőleg - a megyei tanács végrehajtó bizottsága útján - a helyi tanácsnak.

(3) Ugyanazt a településrészt nem lehet gyógyhellyé és üdülőhellyé is nyilvánítani.

(4) Gyógy-, illetőleg üdülőhellyé nyilvánítás esetén a település (településrész) nevével együtt az ilyen jellegre utaló "gyógyhely", illetőleg "üdülőhely", ha pedig a település mindkét szerepet betölti, "gyógy- és üdülőhely" megjelölés alkalmazható.

(5) Ha a település (településrész) a gyógy-, illetőleg üdülőhellyé nyilvánítás feltételeinek már nem felel meg, a gyógy-, illetőleg üdülőhelyi minősítését meg kell szüntetni; az ezzel kapcsolatos eljárásra a 3. és az 5. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

7. §

A gyógy-, illetőleg üdülőhely rendeltetésének és jellegének megfelelő sajátos környezeti és használati követelményeket (környezetvédelmi, településegészségügyi, köztisztasági stb. szabályokat) - a jogszabályok keretei között - a fővárosi, illetőleg a helyi tanács rendelettel állapítja meg.

8. §

(1) Azok a személyek, akik gyógy-, illetőleg üdülőhelyen nem állandó lakosként tartózkodnak - a 9. §-ban említettek kivételével - gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjat kötelesek fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben említett - a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen vendégként tartózkodó - személy után fizetendő gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjat a szállásadó köteles beszedni és az illetékes helyi tanács részére befizetni.

(3) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj helyett díjátalányt köteles fizetni az a magánszemély, akinek a gyógy-, illetőleg üdülőhely területén üdülő (üdülőegység) van a tulajdonában, illetőleg a haszonélvezetében vagy - üdülőszövetkezeti tulajdon esetében - az állandó használatában.

9. §

(1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj fizetésének a kötelezettsége alól mentesek:

a) a szálláshelyet nem igénylő kirándulók és látogatók;

b) a 14 éven aluliak;

c) az oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, hallgatói, valamint az oktatási év idejére a diákszálláson lakók;

d) a nyugdíjasok;

e) a sorkatonai szolgálatot teljesítők;

f) a területen munkavégzéssel összefüggő kötelezettség alapján tartózkodók;

g) a három- és ennél többgyermekes családok tagjai együttes tartózkodásuk esetén;

h) a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen gyógykezelés céljából fekvőbeteg gyógyintézményben tartózkodók;

i) az önálló keresettel, jövedelemmel nem rendelkező szellemi, illetőleg testi fogyatékosok:

j) a település állandó lakosainak és a díjátalány fizetésére kötelezettek közeli hozzátartozói [Ptk. 685. § b) pontja].

(2) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjfizetési kötelezettség alóli mentesség az (1) bekezdés a)-c), f) és i) pontja alapján a külföldieket is megilleti. A díjfizetési kötelezettség alól azok a külföldiek is mentesek, akik a mentességet is tartalmazó államközi megállapodás alapján érkeztek az országba.

(3) A díjátalány fizetését a kötelezettek kérelmére - a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetűkre (többgyermekesek, nyugdíjasok stb.) vagy a településfejlesztéshez való hozzájárulásuk más módjára és mértékére tekintettel - a helyi tanács végrehajtó bizottsága mérsékelheti vagy elengedheti.

10. §

(1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj és díjátalány legmagasabb mértékét a pénzügyminiszter -az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel, a belkereskedelmi miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés alapján megállapított mértéken belül az érintett egyes felépüléseken (településrészeken) irányadó dijak és díjátalányok mértékét a fővárosi, illetőleg - a megyei szakszervezeti szervek véleményének kikérésével - a helyi tanács szabályozza. Ennek során a díj és a díjátalány a gyógy-, illetőleg üdülőhelyen belül az egymástól eltérő adottságokkal és feltételekkel rendelkező területekre eltérő mértékben is megállapítható, továbbá az év egyes időszakaira (elő- és utóidényre, főidényre) különböző mérték alkalmazható.

11. §

(1) A külföldiek által fizetendő díj mértékét a belföldiek által fizetendő mértéknél magasabban kell megállapítani.

(2) A díjfizetési kötelezettség szempontjából a deviza-jogszabályok szerint külföldinek minősülő személyt kell külföldinek tekinteni.

12. §

(1) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj és díjátalány a helyi tanács bevétele.

(2) A gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díj és díjátalány adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.

13. §

(1) E rendelet 1985. január 1. napján lép hatályba, a 8-12. § rendelkezéseit azonban - a Balaton üdülőkörzet területén levő egyes gyógy-, illetőleg üdülőhelyek kivételével - csak 1986. január 1. napjától kell alkalmazni.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről szóló 11/1965. (VII. 11.) Korm. számú, továbbá a módosítására kiadott 31/1970. (VIII. 13.) Korm. számú rendelet hatályát veszti.

(3) A korábbi jogszabályok alapján történt gyógy-, illetőleg üdülőhellyé nyilvánítások az e rendelet szerinti módosításukig, illetőleg megszüntetésükig továbbra is érvényesek maradnak.

(4) Felhatalmazást kap

a) a gyógyhellyé nyilvánítás részletes feltételeinek, eljárási szabályainak a megállapítására és a gyógyhellyel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség előírására az egészségügyi miniszter,

b) az üdülőhellyé nyilvánítás részletes feltételeinek, eljárási szabályainak, továbbá a gyógy-, illetőleg üdülőhely határa kijelölési módjának a megállapítására, a kiemelt üdülőhellyel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség előírására az építésügyi és városfejlesztési miniszter,

c) a gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjak és díjátalányok legmagasabb mértéke, a differenciálás általános szabályai, a fizetés és a behajtás módjának, továbbá a Balaton üdülőkörzet térületéin levő egyes gyógy-, illetőleg üdülőhelyeken 1985. január 1. napjától az e rendelet 8-11. §-ának megfelelően fizetendő díjak és díjátalányok megállapítására a pénzügyminiszter,

az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben.

(5) A megyei tanács - a jogszabályok keretei között - a megye területére meghatározhatja az üdülőhellyé nyilvánítás további feltételeit és a gyógy-, illetőleg üdülőhelyi díjak és díjátalányok legmagasabb mértékén belüli differenciálás szempontjait.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke