11/1965. (VII. 11.) Korm. rendelet

a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről

A gyógy- és üdülőhelyek fejlesztése, a gyógyhatású vizeknek és éghajlati tényezőknek a betegségek megelőzésében és a gyógyításában való eredményesebb felhasználása érdekében a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőket rendeli:

I. Fejezet

Gyógyfürdő intézmények

1. §

(1) A gyógyfürdő, fizikótherápiás gyógyintézet, éghajlati gyógyintézet, gyógyüdülő, gyógyvízivócsarnok, gyógybarlang (a továbbiakban együtt: gyógyfürdő intézmény) megnevezést és az intézmény közhasználatba vételét az egészségügyi miniszter engedélyezi. Gyógyfürdő intézmény tervezéséhez, létesítéséhez és átalakításához az egészségügyi miniszter vagy az általa kijelölt szerv előzetes hozzájárulása szükséges.

(2) Az engedélyezés iránti eljárás hivatalból vagy kérelemre indul meg. Az egészségügyi miniszternek a megnevezés és közhasználatba vétel engedélyezése előtt meg kell hallgatnia a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságát.

(3) Az egészségügyi miniszter javaslatot tehet arra, hogy azokat az üdülőintézményeket, amelyek fekvésüknél, építésüknél, berendezésüknél és felszerelésüknél fogva erre alkalmasak, fenntartóik gyógyüdülővé szervezzék át,

2. §

(1) Gyógyfürdő intézményt a tanácsok; a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a közlekedés-és postaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter felügyelete alatt álló egészségügyi szolgálatok szervei és intézményei; a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete és az Országos Idegenforgalmi Hivatal felügyelete (szakfelügyelete) alatt álló szervek, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsa létesíthetnek és tarthatnak fenn.

(2) Gyógyüdülőt a szakszervezetek, a Belügyminisztérium, továbbá az Egészségügyi Minisztérium hozzájárulásával más szervek is létesíthetnek és fenntarthatnak. E korlátozás nem vonatkozik az e rendelet hatálybalépése előtt létesített és egyéb szervek által fenntartott gyógyüdülőkre, ha a beruházási engedélyokmányt e rendelet hatályba lépése előtt adták ki,

(3) A létesítésnél, az átalakításnál és a fenntartásnál az egészségügyi szervek által meghatározott egészségügyi feltételeket biztosítani és megtartásukat ellenőrizni kell.

(4) Az egészségügyi miniszter által meghatározott esetekben a gyógyfürdőkön kívül más gyógyfürdő intézmények védelmére is védőterületet kell megállapítani. A 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendeletnek a védőterületre vonatkozó rendelkezéseit ebben az esetben is alkalmazni kell.

II. Fejezet

Gyógyhelyek és üdülőhelyek

3. §

(1) A gyógyhely megnevezést az egészségügyi miniszter engedélyezi. A gyógyhely megnevezés a helyi körülményektől függően a település egészére vagy annak egy részére is engedélyezhető.

(2) A gyógyhelyeket az egészségügyi miniszter jelentőségükhöz és rendeltetésükhöz mérten országos, körzeti és helyi jelentőségű gyógyhelynek minősíti.

(3) Az engedélyezés iránti eljárás hivatalból vagy a területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának a felettes végrehajtó bizottság (végrehajtó bizottságok) útján előterjesztett kérelmére indul meg. Az engedélyezés előtt területrendezési szempontból az építésügyi miniszter, belkereskedelmi szempontból a belkereskedelmi miniszter, idegenforgalmi szempontból az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője, a dolgozók szervezett üdültetése szempontjából pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa állásfoglalását ki kell kérni.

4. §

(1) A betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítása érdekében a gyógyhely betegellátási célra szolgáló részét védett területként kell kijelölni. A védett területen gondoskodni kell a betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosításáról.

(2) A gyógyhely éghajlati tényezői hatásának és tájjellegének megóvása érdekében a védett területen kívül védőövezet is kijelölhető. A védőövezetben gondoskodni kell a gyógyhely éghajlati tényezői hatásának biztosításáról és a tájjelleg megóvásáról.

(3) A gyógyhely megnevezés engedélyezésével egyidejűleg az egészségügyi miniszter kijelöli a védett területet és - szükség esetén - a védőövezetet. A kijelölés során - a területrendezésre, a mezőgazdasági rendeltetésű vagy mezőgazdaságilag hasznosítható földek hasznosítására és termelésből kivonására, az erdőkre, a műemlék-és természetvédelemre vonatkozó és egyéb hatályos jogszabályokra figyelemmel - meghatározza, hogy milyen intézkedések kezdeményezése, illetőleg megtétele szükséges a betegek nyugalmának és a gyógyítás rendjének biztosítása, valamint az éghajlati tényezők hatásának és a gyógyhely tájjellegének megóvása érdekében.

(4) Az egészségügyi miniszter által megjelölt intézkedések kezdeményezéséről, illetőleg megtételéről a területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának a hatályos jogszabályoknak megfelelően kell gondoskodnia.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott célok megvalósulása érdekében a közterületen szükséges intézkedések (pl. köztisztaság fenntartása, fásítás, portalanítás) kezdeményezéséről, illetőleg megtételéről a területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottsága saját hatáskörében gondoskodik.

5. §

(1) A gyógyhelyen az általánostól eltérő település egészségügyi szabályokat - az e rendelet végrehajtása tárgyában kiadott egészségügyi miniszteri rendelettel nem szabályozott kérdésekben - a területileg illetékes tanács rendelete állapítja meg.

(2) Ha valamely város (község), vagy annak egy része gyógyhely vagy gyógyhellyé nyilvánítása folyamatban van, az általános és gyógyhelyi határral érintett részletes város- (község-) rendezési tervet jóváhagyása, illetőleg módosítása előtt az egészségügyi miniszterrel is egyeztetni kell.

6. §

Az üdülőhelyekre a 3-5. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az üdülőhelyeket nem kell minősíteni és üdülőhelyen védett területet nem kell kijelölni.

7. §

(1) Gyógyhelyi díjat, illetőleg üdülőhelyi díjat kötelesek fizetni a gyógy- vagy üdülőhelyen nem állandó lakosként tartózkodó személyek. A gyógy-, illetőleg üdülőhelyen tartózkodók életkorától, foglalkozásától ott-tartózkodásának idejétől és céljától függően az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével egyetértésben eltérően rendelkezhet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti díj a területileg illetékes községi, városi, fővárosi (városi) kerületi tanács bevétele. Az e címen befolyt összegeket kizárólag a gyógy-, illetőleg üdülőhely fejlesztésére és fenntartására szabad felhasználni. A befolyt összegek, valamint a költségvetésben a gyógy-, illetőleg üdülőhely fejlesztésére és fenntartására előirányzott összegek felhasználására évenként tervet kell készíteni. A tervet a tanács hagyja jóvá. A gyógy- és üdülőhelyi díjak felhasználása tekintetében az egészségügyi miniszter az érdekelt szervekkel egyetértésben szakmai irányelveket adhat.

(3) A gyógy- és üdülőhelyi díjak összegét, beszedésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait a pénzügyminiszterrel és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével egyetértésben az egészségügyi miniszter állapítja meg.

III. Fejezet

Ásvány- és gyógyvizek, gyógyiszapok és forrástermékek

8. §

(1) Ásvány-, illetőleg gyógyvíz, valamint gyógyászati célra szolgáló hévíz kutatására és feltárására irányuló fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges [32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet 12. §-a]. Az egészségügyi miniszter az előzetes hozzájárulást megtagadhatja, ha a tervezett fúrás a meglevő ásvány-, gyógy-, illetőleg gyógyászati célra szolgáló hévízkészlet mennyiségi és minőségi védelméhez fűződő érdeket veszélyezteti, illetőleg a hozzájárulás megadását olyan feltételekhez kötheti, amelyek biztosítják a feltárt víz gyógyászati célra történő felhasználását.

(2) Az egészségügyi miniszter által elismertnek minősített ásvány- és gyógyvíz, vagy gyógyászati célra használt hévíz termelésére szolgáló források és kutak védőterületének külső védőövezetében bármely, nem gyógyászati célra hasznosítható víz kutatására és feltárására irányuló nagymélységű fúráshoz az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is meg kell szerezni.

9. §

(1) Ha a kutatófúrás során ásvány-, illetőleg gyógyvíz tör fel, az egészségügyi miniszter a Központi Földtani Hivatal elnökével, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével, valamint az érdekelt miniszterrel (országos hatáskörű szerv vezetőjével) egyetértésben rendelkezik az ásvány-, illetőleg gyógyvíz hasznosításának módjáról, ennek érdekében kezdeményezheti az ingatlannak kisajátítás útján vagy más módon történő megszerzését.

(2) Az a szerv, amely az ingatlant a víz felhasználása céljából megszerezte, köteles a víznyeréssel kapcsolatban felmerült költségeket a vizet feltáró szervnek megtéríteni. A térítés összegét - a felek megállapodásának hiányában - az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

(3) Az egészségügyi miniszter az (1) bekezdésben felsorolt szervekkel egyetértésben elrendelheti a fúrás elzárását; a fúrás elzárásáért kártalanítás nem jár,

(4) Ha a nehézipari miniszter felügyelete alatt álló fúrások (földgáz-, olaj-, bányafúrások) esetében vagy a bányászat körében tör fel ásvány- vagy gyógyvíz és a nehézipari miniszter a fúrás színhelyén olaj-, földgázkutat vagy bányát létesíteni nem kíván a kút vizének gyógyászati célra való igénybevétele pedig a további feltáró vagy egyéb - ipari - munkát nem akadályozza, a kutat még annak lezárása előtt az egészségügyi miniszter rendelkezésére bocsátja. A továbbiakban az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a térítési összeget az egészségügyi miniszter a nehézipari miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

10. §

Ha a víz természetes úton vagy a 9. §-ban fel nem sorolt munkálatok közben tör fel és a körülményekből a víz gyógyászati célokra alkalmasságára lehet következtetni, az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy az egészségügyi szervek a vizet megvizsgálják. A további eljárásra a 9. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

11. §

A víz vizsgálatához, továbbá a forrás elzárásához szükséges tevékenység által okozott károkért kártalanítás jár.

12. §

A 8-10. §-ok alapján teendő intézkedések előtt az egészségügyi miniszternek meg kell hallgatnia a Magyar Tudományos Akadémiát.

13. §

(1) Ásvány- és gyógyvíznek, iszapnak, forrás-terméknek elismert ásvány-, illetőleg gyógyvízként, gyógyiszapként és gyógyforrástermékként való megnevezését az egészségügyi miniszter engedélyezi. Az elismertté minősítés feltételeit az egészségügyi miniszter szabályozza.

(2) Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíz, gyógyiszap, gyógyforrástermék kitermelését, gyógyászati célokra való felhasználását, illetőleg forgalombahozatalát, továbbá ásvány- vagy gyógyvíz szénsavval telítését, szénsavtartalmának mesterséges fokozását, vastalanítását az egészségügyi miniszter engedélyezi.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alapján az eljárás hivatalból vagy kérelemre indul meg. A megnevezés engedélyezése előtt meg kell hallgatni a Magyar Tudományos Akadémiát és a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságát.

14. §

(1) Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvizet vagy forrásterméket szolgáltató forrást vagy kutat a tanácsok; a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter felügyelete alatt álló egészségügyi szolgálatok szervei és intézményei; a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete és az Országos Idegenforgalmi Hivatal felügyelete (szakfelügyelete) alatt álló szervek, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsa tarthatnak fenn.

(2) Elismert ásvány-, illetőleg gyógyvizet, gyógyiszapot és forrásterméket közfogyasztásra az egészségügyi miniszter által erre a célra kijelölt vállalat termelhet, palackozhat (csomagolhat) és hozhat belföldön forgalomba. Gyógyvíz-ivócsarnokban helyszíni fogyasztás céljára gyógyvizet arra feljogosított gyógyfürdő- vagy egyéb gyógyintézmény is kiszolgáltathat.

(3) Külföldi ásvány- és gyógyvizek behozatalát és belföldi forgalombahozatalát a belkereskedelmi miniszterrel, az élelmezésügyi miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a külkereskedelmi miniszter engedélyezi.

(4) A fenntartásnál és forgalombahozatalnál az egészségügyi szervek által meghatározott egészségügyi feltételeket biztosítani és megtartásukat ellenőrizni kell.

15. §

(1) Elismert ásvány- és gyógyvizek esetében a vízjogi engedély iránti kérelem előterjesztésekor igazolni kell az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is.

(2) Az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvíznek a vízjogi engedélyben foglaltaktól eltérő felhasználásához - a vízjogi engedély módosítása előtt - az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását is ki kell kérni. A hozzájárulás megadása előtt meg kell hallgatni a Magyar Tudományos Akadémiát.

(3) Az ország vízkészletéből egészségügyi célokra rendelkezésre bocsátott ásvány-, gyógy- és gyógyászati célokra szolgáló hévízkészletekkel a 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet 3. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével az egészségügyi miniszter rendelkezik. Ha a víz gyógyászati célokra a népgazdasági feltételek hiánya vagy egyéb ok miatt a tervezett időben nem kerülhet felhasználásra, az egészségügyi miniszter a fel nem használt vízmennyiséget az Országos Vízügyi Főigazgatóság rendelkezésére bocsátja.

16. §

Mesterséges ásványvizet előállítani vagy forgalombahozni csak az egészségügyi miniszter engedélyével szabad.

IV. Fejezet

Szervezeti rendelkezések

17. §

(1) Az egészségügyi miniszter a közvetlen irányítása alatt álló gyógyfürdő intézmények felett felügyeletet, más gyógyfürdő intézmények felett - a Belügyminisztérium vagy a felügyelete alá tartozó szervek kezelésében levő gyógyfürdő intézményeket kivéve - szakfelügyeletet gyakorol.

(2) Ha a felügyeletet gyakorló más szervek felügyeletük körében a gyógyfürdő intézmény gyógyjellegét érintő rendelkezést kívánnak kiadni, ehhez az egészségügyi miniszter előzetes egyetértése szükséges.

(3) Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője vízgazdálkodási és vízügyi műszaki szempontból a gyógyfürdő intézmények felett szakfelügyeletet gyakorol.

(4) Az egészségügyi miniszter az elismert ásvány-, illetőleg gyógyvizek, gyógyiszapok és forrástermékek kitermelése, palackozása, illetőleg csomagolása és forgalombahozatala felett szakfelügyeletet gyakorol.

18. §

(1) Elismert ásvány- és gyógyvíz, gyógyiszap és forrástermék kitermelését, palackozását, illetőleg csomagolását és közfogyasztásra forgalombahozatalát, a gyógyfürdő intézmények létesítését és fenntartását az egészségügyi miniszter által kijelölt egészségügyi intézetek szakmai szempontból ellenőrzik.

(2) Az elismert ásvány- és gyógyvizet szolgáltató forrás (kút) felett vízügyi és műszaki szempontból a vízügyi szervek gyakorolnak felügyeletet.

(3) Az ellenőrzés, illetőleg a felügyelet terjedelmét és módját az egészségügyi miniszter, illetőleg az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) együtt szabályozza.

19. §

(1) A gyógyfürdő- és üdülésügyi igazgatás felett a főfelügyeletet az egészségügyi miniszter gyakorolja.

(2) A gyógyfürdő- és üdülésügy kérdéseiben az az érdekelt szervek közötti együttműködés és összhang biztosítására az Egészségügyi Minisztériumban Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Gyógyfürdőügyi Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság) kell szervezni.

(3) A Bizottság a gyógyfürdő- és üdülésügy kérdéseiben az egészségügyi miniszter tanácsadó szerve.

(4) A Bizottság tagjainak száma 25. A Bizottság tagjait, közülük a Bizottság elnökét és titkárát három év tartamára az egészségügyi miniszter nevezi ki. A Bizottságba egy-egy tag kinevezésére a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a belkereskedelmi miniszter, az építésügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter, a pénzügyminiszter, az Országos Tervhivatal elnöke, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője tesz javaslatot.

20. §

Az e rendelettel az egészségügyi miniszter hatáskörébe utalt és általa meghatározott feladatok ellátására az Egészségügyi Minisztérium szervezetében Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) létesül.

21. §

(1) A helyi gyógyfürdő- és üdülésügyi igazgatási feladatokat, ha jogszabály másként nem rendelkezik

a) elsőfokon a községi, járási jogú városi, fővárosi (városi), kerületi,

b) másodfokon a járási, megye, fővárosi, megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve (a továbbiakban: szakigazgatási szerv) látja el.

(2) A szakigazgatási szerv gyógyfürdő- és üdülésügyi igazgatási tevékenysége során szükség szerint a végrehajtó bizottság egyéb érdekelt szakigazgatási szervével egyetértésben, az illetékességi területén levő gyógyfürdő intézmények meghallgatásával jár el.

22. §

A gyógyhelyeken és az üdülőhelyeken az ott működő államigazgatási és egyéb szervek közötti összhangot és együttműködést társadalmi erők közreműködésével a tanács végrehajtó bizottsága biztosítja.

V. Fejezet

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

23. §

Az egészségügyi miniszter az e rendelet alapján kiadott engedélyt módosíthatja, illetőleg visszavonhatja, az engedély további fenntartását egészségügyi érdekből szükséges intézkedések megtételéhez kötheti.

24. §

(1) Az egészségügyi miniszter a gyógyfürdő intézményekről, a gyógy- és üdülőhelyekről, az elismert ásvány- és gyógyvizekről, gyógyiszapokról és forrástermékekről országos törzskönyvet vezettet. A törzskönyvezés érdekében az egészségügyi miniszter bejelentési kötelezettséget írhat elő.

(2) A gyógyfürdő intézmények betegforgalmáról, a gyógy- és üdülőhelyek vendégforgalmáról a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével egyetértésben az egészségügyi miniszter adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő.

25. §

Az egészségügyi miniszter szervezi és irányítja a gyógyfürdőügyi tudományos munkát, a nemzetközi és hazai országos gyógyfürdőügyi kongresszusok tartását.

26. §

E rendelet hatályba lépésétől számított egy éven belül az egészségügyi miniszter felhívhatja a gyógyfürdő intézmények és az elismert ásvány-és gyógyvizet szolgáltató források (kutak) fenntartóit arra, hogy jogosítványaikat felülvizsgálat végett mutassák be. A jogosítvány további fenntartását az egészségügyi miniszter egészségügyi érdekből szükséges intézkedések megtételéhez kötheti.

27. §

Az érdekelt város tanácsának kérelmére az egészségügyi miniszter a város részére a "fürdőváros", illetőleg az "üdülőváros" megnevezés használatát engedélyezheti. A fürdő-, illetőleg üdülőváros egészségügyi szakigazgatási szervezetében a gyógyfürdő- és üdülésügyet elkülönítetten kell ellátni.

28. §

(1) A hatósági eljárásra, bármilyen szintű szerv előtt is folyik az, az 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.

(2) Az e rendelet értelmében járó kártalanítás felöl - megegyezés hiányában - a bíróság határoz.

29. §

(1) E rendelet hatályba lépésének napját az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetőjével és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az egészségügyi miniszter állapítja meg. Az egészségügyi miniszter felhatalmazást kap, hogy e rendelet kihirdetése után annak az Igazgatóság felállítására vonatkozó rendelkezését külön is hatályba léptethesse.

(2) E rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az egészségügyi miniszter gondoskodik.

(3) E rendelet hatálybalépésével az 1929. évi XVI. törvénynek és az 500/1931. NMM. számú rendeletnek (Rendeletek Tára 245. oldal) még hatályos rendelkezései, a 2810/1949. (III. 26.) Korm. számú rendelet, a 289/1950. (XII. 17.) MT számú rendelet hatályos rendelkezései, a 105/1951. (IV. 29.) MT számú rendelet, az 1039/1957. (IV. 14.) Korm. számú határozat hatályukat vesztik.

Kállai Gyula s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke