4/1985. (VII. 20.) BM rendelet

a rendőrhatósági kényszerintézkedésekről

A rendőrségről szóló 39/1974. (IX. 1.) MT rendelet 13. §-ának (7) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem.

1. §

(1) Az érintett személy lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányság vezetője rendőrhatósági kényszerintézkedést (a továbbiakban: kényszerintézkedés):

a) rendőrhatósági felügyeletet (a továbbiakban: rendőri felügyelet),

b) kitiltást,

c) rendőri felügyeletet és kitiltást együttesen alkalmazhat azzal a tizenhatodik életévet betöltött, a Magyar Népköztársaság területén élő magyar állampolgárral vagy letelepedett külföldivel szemben, aki a Magyar Népköztársaság belső rendjét a közrendet vagy a közbiztonságot rendszeresen veszélyeztető magatartást tanúsít.

(2) Rendőri felügyeletet és kitiltást együttesen csak akkor lehet alkalmazni, ha a 10. §-ban foglaltak alapján meghatározott tartózkodási helyen az érintett személy részére a lakhatás és munkavállalás biztosított.

(3) A kényszerintézkedés alkalmazásának célja

a) a bűncselekmények elkövetésének megelőzése,

b) a kényszerintézkedés alá vont személynek a törvények tiszteletére, valamint a társadalmi együttélés szabályainak megtartására való nevelése.

2. §

Kényszerintézkedés az 1. § (1) bekezdése alapján, különösen azzal szemben rendelhető el,

a) akit szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és azt kitöltötte, vagy a szigorított őrizetből véglegesen elbocsátották, a szabadulást követően, ha a Btk. szerint visszaeső (Btk. 137. § 12-14. pont);

b) akit szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, a büntetés kitöltését követően, ha

1. a büntetés végrehajtása alatti magatartásából arra lehet következtetni, hogy a bűnöző életfelfogása nem változott, vagy a büntetés végrehajtása alatt korábbi bűnöző életmód folytatására utaló súlyosabb fegyelemsértést követett el;

2. a volt elítélt társával, vagy más bűnöző személlyel kapcsolatot létesített, vagy tart fenn, amennyiben ez bűncselekmény elkövetéséhez vezethet;

c) akit két éven belül

1. közveszélyes munkakerülés, illetőleg tiltott kéjelgés szabálysértése miatt elzárással sújtottak, és korábban közveszélyes munkakerülés, üzletszerű kéjelgés vétsége, üzletszerű kéjelgés elősegítésének vétsége vagy bűntette, kerítés bűntette, vagy tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége;

2. garázdaság szabálysértése miatt elzárással sújtottak, és korábban garázdaság vétsége, vagy bűntette, illetve hivatalos személy elleni erőszak bűntette;

3. verekedés szabálysértése miatt elzárással sújtottak, és korábban emberölés vagy súlyos testi sértés bűntette miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetett előélethez fűződő következmények alól nem mentesült;

d) akit

1. közveszélyes munkakerülés vétsége miatt szigorított javító-nevelő munkára ítéltek, és a büntetés kiállásától illetve a végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vagy

2. két éven belül

a) tiltott kéjelgés, garázdaság, verekedés szabálysértése miatt legalább két ízben;

b) közveszélyes munkakerülés és a 2/a alpontban felsorolt szabálysértés miatt legalább egy esetben elzárásai sújtottak.

és az életviteléből megállapítható, hogy magatartásának megváltoztatása, bűncselekmény, vagy újabb szabálysértés elkövetésének megelőzése érdekében kényszerintézkedés alá helyezése szükséges.

3. §

(1) A kényszerintézkedés időtartama:

a) két év, amely további egy évvel meghosszabbítható;

b) a 2. § a) pontjában meghatározott esetben három év, amely két ízben további egy-egy évvel meghosszabbítható;

c) a kényszerintézkedés meghosszabbításakor, a 8-10. § alapján előírt szabályok módosíthatók,

(2) A két évet, illetve az (1) bekezdés b) pontja esetén a három évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy szigorított javító-nevelő munka a kényszerintézkedés időtartamába nem számít be,

4. §

A kényszerintézkedés nem rendelhető el azzal szemben,

a) aki előzetes letartóztatásban van;

b) akit szabadságvesztésre ítéltek, a büntetés kiállásáig;

c) aki szigorított javító-nevelő munkát tölt;

d) aki szigorított örizetet tölt;

e) akit szabadságvesztésre ítéltek és a büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették;

f) aki javító-nevelő munkát tölt;

g) akit feltételes szabadságra bocsátottak, vagy a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátottak;

h) akit próbára bocsátottak;

i) aki javítóintézeti nevelés hatálya alatt áll;

j) aki pártfogó felügyelet alatt áll;

k) aki kóros elmeállapotú;

l) aki négy hónapot meghaladó terhes;

m) aki egészségromlás vagy testi fogyatkozás következtében teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul;

n) akinek kötelező munkaterápiás intézeti vagy ideiglenes kényszer-gyógykezelését rendelték el;

o) aki hosszan tartó súlyos betegségben szenved, és a kényszerintézkedés alkalmazása állapotának rosszabbodásával járhat.

5. §

(1) A kényszerintézkedéssel érintett személy életvitelét folyamatosan figyelemmel kell kísérni.

(2) A kényszerintézkedést hivatalból vagy kérelemre meg kell szüntetni, ha a kényszerintézkedés alatt álló

a) magatartása az elrendelő határozatban megjelölt időn belül vagy azt követően kedvezően megváltozott;

b) a jogerősen kiszabott két illetve három évet meghaladó szabadságvesztés büntetésének letöltését megkezdte;

c) sorkatonai szolgálatra vonult be;

d) engedély nélkül külföldre távozott, vagy a Jogszabályok kijátszásával tartósan külföldön maradt;

e) a 4. § c)-o) pontjában meghatározott, a kényszerintézkedés elrendelését kizáró ok keletkezett.

(3) A kényszerintézkedés alatt álló személy a (2) bekezdés a) pontján alapuló kérelemmel csak évenként egy alkalommal élhet.

(4) A kéyszerintézkedés felülvizsgálatának eredményeként a magatartási szabályok módosíthatók.

6. §

(1) A kényszerintézkedés elrendeléséről, meghosszabbításáról és megszüntetéséről szóló határozatot az eljárás alá vont előtt ki kell hirdetni, és azt részére azonnal kézbesíteni kell.

(2) A kényszerintézkedés elrendelését a megszüntetését a határozat jogerőre emelkedésekor, illetve azonnali végrehajtás esetén be kell jegyezni az eljárás alá vont személyi igazolványába.

7. §

(1) Az első fokú határozat ellen fellebbezést

a) a rendőri felügyeletet elrendelő vagy meghosszabbító határozat kihirdetését követően nyolc napon belül,

b) kitiltás, valamint a kitiltással együttesen alkalmazott rendőri felügyelet esetén a határozat kihirdetésekor lehet előterjeszteni.

(2) A kitiltást, valamint a rendőri felügyeletet kitiltással együttesen is elrendelő határozat elleni fellebbezés elbírálásának határideje három nap.

8. §

(1) A rendőri felügyelet alatt álló köteles

a) a határozatban megnevezett rendőri szervnél, illetőleg az ellenőrzésre jogosult rendőrnél az előírt időpontban megjelenni;

b) a határozatban előírt időben a lakásán tartózkodni;

c) az ellenőrzést végző rendőrt a lakásába (lakrészébe) beengedni, és az ellenőrzést eltűrni.

(2) A rendőri felügyelet alatt álló határozatban eltiltható attól, hogy

a) a megnevezett települést vagy államigazgatási területet (községet, várost stb.) a rendőrkapitányság vagy a határozatban megjelölt rendőri szerv előzetes engedélye nélkül elhagyja, illetőleg lakóhelyet vagy lakást változtasson;

b) nyilvános rendezvényeken - kivéve, ha azt a külön jogszabály megengedi - részt vegyen;

c) a felsorolt közterületeken, helységrészekben, épületekben, kereskedelmi egységek területén, nyilvános szórakozóhelyen, lakóházakban és magánlakásokban megjelenjen;

d) a megjelölt útvonalakat, közhasználatú tömegközlekedési eszközöket igénybe vegye, azok állomásain, megállókban, pályaudvarokon tartózkodjék, oda belépjen;

e) lakásán távbeszélőt tartson;

f) CB-rádiókészülékkel rendelkezzen és azt használjon.

9. §

(1) A kitiltott köteles a határozat jogerőre emelkedését követően nyolc napon belül

a) a határozatban megjelölt államigazgatási területet elhagyni;

b)[1] az általa szabadon választott helységbe távozni, ott a lakcímváltozást bejelenteni, és az illetékes rendőri szervnél jelentkezni.

(2) A kitiltottat el kell tiltani attól, hogy a határozatban megjelölt területen a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányság előzetes engedélye nélkül megjelenjen.

10. §

A rendőri felügyelet és a kitiltás együttes elrendelése esetén a 8. és 9. §-ban foglaltak azzal az eltéréssel irányadók, hogy

a) az elrendelő rendőrhatóság a kényszerintézkedés alá vont részére tartózkodási helyet határoz meg;

b) a kényszerintézkedés alá vont az elrendelő jogerős határozat kihirdetését követően nyolc napon belül köteles a kijelölt tartózkodási helyre távozni, és ott jelentkezni;

c) a rendőri felügyelet szabályai a b) pontban meghatározott nyolc nap lejártával lépnek hatályba.

11. §

A kényszerintézkedés hatálya alatt álló gépjárművezetői engedélyt (járművezetői igazolványt) nem kaphat. A kényszerintézkedés elrendelése előtt kapott vezetői engedélyt (járművezetői igazolványt) vissza kell vonni.

12. §

A kényszerintézkedés területi hatályát, valamint a kötelezettségek, illetőleg a tilalmak körét az eljárás alá vont társadalomra veszélyessége alapján, és az 1. § (3) bekezdésében foglalt célok eléréséhez szükséges mértékben kell meghatározni, figyelembe véve a kényszerintézkedés alá vont személyi (családi, munka, lakás stb.) körülményeit is.

13. §

A kényszerintézkedést elrendelő, illetve a kényszerintézkedés alatt álló lakóhelye szerint illetékes rendőri szerv indokolt esetben kérelemre a kötelezettségeket, illetőleg a tilalmakat ideiglenesen feloldhatja.

14. §

Azzal szemben, aki a kényszerintézkedés elrendelésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az 1-13. §-t a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a kényszerintézkedés időtartama egy év, amely további egy évvel meghosszabbítható,

b) a kitiltásnak és a rendőri felügyelettel együttesen elrendelt kitiltásnak csak akkor van helye, ha az nem jár a családi kötelékből (ideértve az intézetet is) való kiszakítással.

15. §

(1) Ez a rendelet 1985. október 1-én lép hatályba. Rendelkezéseit az első fokú határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Egyidejűleg a 4/1976. (VII. 24.) BM rendelet a hatályát veszti.

Földesi Jenő s. k.,

belügyminisztériumi államtitkár