1991. évi V. törvény

a közkegyelem gyakorlásáról[1]

Az Országgyűlés közkegyelmet gyakorol a következők szerint:

1. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől 28-áig terjedő időben az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben elkövetett

a) kényszerítés (Btk. 174. §),

b) személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §),

c) közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény [Btk. 184. § (1) bekezdése],

d) közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §),

e) törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás (Btk. 268. §) és

f) elöljárói intézkedés elmulasztása (Btk. 361. §)

miatt.

2. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől október 28-áig terjedő időben elkövetett - öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett - azon bűncselekmények miatt sem, amelyeket az útelzárásokkal akadályozott személyek az útelzárásokkal összefüggésben elkövettek.

3. § Mentesül a büntetés végrehajtása, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az e törvény hatálybalépése előtt az a jogerősen elítélt, akivel szemben kizárólag az 1-2. §-okban foglalt és közkegyelem alá eső bűncselekmény miatt szabtak ki büntetést.

4. § A közkegyelem kiterjed az 1. §-ban meghatározott eseményekkel összefüggésben elkövetett szabálysértésekre is.

5. § A közkegyelem kiterjed az e törvényben foglalt bűncselekmények elkövetéséhez eszközül használt dolgok elkobzására is [Btk. 77. § (1) bekezdésének a) pontja].

6. § A kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit e törvény hatálybalépését követő öt éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek.

7. § Az 1-2. §-ok alapján megszüntetett büntetőeljárást folytatni kell, ha azt a terhelt az eljárást megszüntető határozat közlésétől számított nyolc napon belül kéri.

8. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke