31/1994. (III. 12.) Korm. rendelet

a Nemzeti alaptanterv Tantervi alapelveinek kiadásáról

1. §

A Kormány a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 9. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Nemzeti alaptanterv Tantervi alapelveit e rendelet mellékletében kiadja.

2. §

E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Dr. Boross Péter s. k.,

miniszterelnök

Melléklet a 31/1994. (III. 12.) Korm. rendelethez

NEMZETI ALAPTANTERV TANTERVI ALAPELVEK

BEVEZETÉS

A Nemzeti alaptanterv (NAT) a Magyar Köztársaság közoktatásának - a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott - alapdokumentuma. A törvény 9. §-a kimondja, hogy "a nevelés és oktatás kötelező közös tartalmi követelményeit - e törvény preambulumával, 4. §-ának (1)-(3) bekezdésével, 10. §-ának (1)-(3) bekezdésével, 13. §-ával összhangban - a Nemzeti alaptanterv határozza meg". A NAT két részből áll: a Tantervi alapelvekből (jelen dokumentum) és a Tantervi követelményekből. A NAT-tal összhangban az egyes iskolatípusokra vonatkozóan kerettantervek készülnek, míg az egyes iskolákban a nevelő és oktató munka kerettantervre épülő helyi tanterv alapján folyik (lásd alább, II/2. pont).

A közoktatási törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a Tantervi alapelveket a Kormány, a Tantervi követelményeket pedig - az Országos Köznevelési Tanács javaslatára - a művelődési és közoktatási miniszter adja ki.

Itt a bevezetésben a NAT-nak három különösen fontos szerepét kell kiemelni. Az egyik, hogy kiemelkedő szerepet tulajdonít a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, nemzeti hagyományaink ápolásának, beleértve az ország nemzetiségi és etnikai kisebbségeinek hagyományait és önazonosságát. A NAT olyan ismeretek és magatartás kialakulását segíti, amely méltó évezredes helytállásunkhoz a Kárpát-medencében és méltó visszaszerzett szabadságunkhoz, erőt ad a jelen küzdelmeihez és bizalmat a jövőben. Hivatott kifejezni azt is, hogy közoktatásunkban hazánk környezetéből ki nem szakadva kell törekednünk európaiságunk érvényesítésére, az európai örökség védelmére, földrészünk jövőjének tudatos megalapozására.

A NAT másik kiemelten fontos szerepe, hogy megfogalmazza azt az eszmei-erkölcsi értékrendet, amely a nevelés és oktatás területén hivatott szolgálni hazánk mélyreható társadalmi-politikai átalakulását, országunk új alkotmányos rendjét.

A NAT harmadik kiemelten fontos szerepe, hogy az emberiség eddig felhalmozott kultúrjavaiból oktatási követelményekbe írja át azt a műveltségszintet, amelyre hazánk felemelkedése érdekében a jövő nemzedéknek szüksége van.

A NAT feladata, hogy az alább következő négy fejezetben - a Tantervi alapelvekben - és a külön kibocsátásra kerülő Tantervi követelményekben válaszoljon a nevelőknek, a szülőknek, a tanulóknak, az oktatásügyben felelős szerepet betöltő intézményeknek, testületeknek és személyeknek, az egész társadalomnak az iskolai neveléssel-oktatással kapcsolatos kérdéseire, hogy segítse az iskolákat a fiatalok felkészítésében.

Feladata továbbá a NAT-nak, hogy megjelenítse a közoktatás céljainak egységét, az iskolarendszer összehangolt működését. A célok ugyanis az iskolarendszerben különböző utakon érhetők el; az új iskolarendszer - a társadalmi igényekre is válaszolva - nemcsak legalább tízéves általános képzést, hanem ennek teljesítéséhez többféle választási lehetőségei kínál. A NAT-nak lehetővé kell tennie a diákok számára az iskolaváltást és a tanulási pályák módosítását.

A Tantervi alapelvek - a közoktatási törvény rendelkezéseivel összhangban - az első fejezetben a közoktatás általános céljait, a második fejezetben a közoktatás tartalmi szabályozásának elveit, a harmadik fejezetben a közoktatás pozitív megkülönböztetést igénylő területeinek - így a nemzeti és etnikai kisebbségek, a fogyatékos tanulók, a kisiskolások nevelésének és oktatásának, valamint a tehetséggondozásnak - elveit tartalmazza; a negyedik fejezet az általános képzés területeit és ezek alapvető céljait írja le.

A nevelési-oktatási intézmények a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénynek a követelményrendszerre vonatkozó előírásait a Nemzeti alaptanterv - Tantervi alapelvek és Tantervi követelmények - kiadását követő harmadik év szeptember elsejétől kötelesek alkalmazni [123. § (3) bekezdés]. Ettől az időponttól kezdődően az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény 24. §-a alapján kiadott egyedi megoldások, kísérleti engedélyek szerint újabb óvodai csoportot, iskolai osztályt nem lehet indítani [124. § (8) bekezdés], A kötelező alkalmazás időpontjáig el kell készíteni a kerettanterveket és ezek alapján az iskolák pedagógiai programjait.

I. A KÖZOKTATÁS ÁLTALÁNOS CÉLJAI

A NAT a közoktatás általános céljait az Alkotmányban, a lelkiismereti és vallásszabadságról, a közoktatásról, a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló, és más törvényekben, az alapvető emberi és gyermeki jogokról szóló nemzetközi egyezményekben, a többezer éves fejlődésben kiérlelt európai politikai, kulturális és erkölcsi értékrendben, a hazai és nemzetközi tapasztalatokban, a tudományok fejlődésében és a bővülő ismeretekben, a magyar közjogi, kulturális, pedagógiai hagyományokban megjelenő elvek és értékek alapján fogalmazza meg. A NAT ezek jegyében kíván az ember, a közösségek és az ország olyan megerősödéséhez hozzájárulni, hogy a társadalom korunk kihívásaira megfelelő ismeretekkel, korszerű műveltséggel, fejlett készségekkel és képességekkel, megbízható erkölcsi tulajdonságokkal legyen képes válaszolni.

Magyarország valamennyi közoktatási intézményének tevékenységét meghatározza az az európai, humanista értékrend, amelynek leglényegesebb eleme az élet és az ehhez kapcsolódó általános emberi értékek tisztelete. Elfogadása, igenlése mindannak, ami az egyén (a személyiség) és a közösség (a család, a haza, a nemzet) érdekét szolgálja, és elutasítása mindannak, ami akár az egyén, akár a közösség életének kibontakozását gátolja. A NAT-ban a célok ebből fakadóan, illetve ehhez kapcsolódóan fogalmazhatók meg az oktatás és a nevelés harmóniájában.

1. Értékrend, emberkép

A közoktatási rendszer cél- és eszközrendszerét meghatározza az az emberkép, amely szerint az ember tudatosan élő lény, aki képes saját maga és az őt körülvevő emberi, társadalmi és természeti környezet megismerésére; akinek célja, jövője van; aki akarattal rendelkezik; akinek életét érzelmek jellemzik; aki tudatos lényként kérdezés válaszokat fogalmaz meg; akit a fizikai lét, a szellemi lét, az élet értelme, problémái és feladatai foglalkoztatnak.

Az ember szabad választásra és megkülönböztetésre képes jó és rossz, igaz és hamis, szép és rút között; ebből is adódik, hogy pedagógiánkban a jóságot, az igazságot, az igazságosságot és a szépséget - a görög gondolkodók óta vallja ezt az európai kultúra - alapvető értéknek kell tekinteni.

Az ember életét egyszeri és megismételhetetlen történésként éli meg: feszültségben és harmóniára törekvésben önmagával, a többi emberrel, a környező világgal.

Az ember szuverén személyiség, akinek élete másokkal való kölcsönhatásban teljesedik ki a családban, a lakóhelyi, az anyanyelvi, és az őt körülvevő kulturális, politikai és vallási közösségben. Az ember kultúrateremtő lény is, aki alakítja a környező világot, de - bár önmaga állandó meghaladására képes - belőle kiszakadni nem tud, mivel önmaga is része a világnak.

Az ember felelősséggel rendelkező lény, akinek feladata, hogy megőrizze és gazdagítsa önmagát, az emberi közösséget, a természetet, mely otthona, de amely hatalma alatt is áll, és amelyet őriznie kell.

2. A közoktatás céljai és feladatai

A közoktatás céljai között ezért kiemelt helyen szerepelnek azok, amelyek közvetlenül az emberre, a tanulásban-nevelésben kiteljesedő emberre vonatkoznak. Az oktatásban és nevelésben arra kell törekedni, hogy az ember olyan személyiséggé váljék, aki életigenlő, bizakodó, örülni tud, konfliktusokat feloldani képes; aki a kor tudományos eredményein alapuló ismeretekkel és világképpel rendelkezik; alkotó és kritikus gondolkodásban személyes döntésen nyugvó világnézet kialakítására képes; akinek számára fontosak az európai kultúra erkölcsi értékei; akikben a szellemi értékek a jellemerősséget szolgáló testi edzettséggel párosulnak; aki saját és társai munkáját és eredményeit megbecsüli; aki a másik ember személyiségét elfogadni képes; aki szolidáris a hátrányos helyzetűekkel; együttműködésre, felelős és önálló feladatvégzésre kész; aki szereti családját és hazáját, érte cselekvésre és áldozatra is kész; aki a más népeket megbecsüli, és békében kíván azokkal élni; aki ismeri szűkebb közössége és az ország múltját, gazdasági, politikai és kulturális helyzetét, és a gazdasági és szellemi fejlődést előmozdítani képes; aki a pillanatnyi érdekek és a jövőt biztosító értékek között különbséget tud tenni; aki tevékeny, alkotó emberként kívánja élni életét.

A fentiek jegyében a közoktatás feladata, hogy képessé tegye a tanulókat a valóság sokoldalú és tárgyilagos megismerésére, a kor színvonalán álló ismeretek elsajátítására és alkalmazására, az új felfedezések, technikai eredmények birtokba vételére; a kutatómunka alapvető eljárásainak (adatgyűjtés, rendszerezés, feldolgozás, közlés), használatára; kiművelje a szóbeli és írásbeli kifejezés, a megértés - általában a kommunikáció - képességeit; az információforrások és eszközök hatékony felhasználásának képességét; a kézi munka, az eszközhasználat képességeit; az élmények kifejezésének és a művészetek megértésének képességét; a testi ügyességeket. Fejlessze testi-lelki állóképességüket, fizikai és szellemi munkabírásukat, kudarctűrő képességüket; a szervezett munkához szükséges együttműködési képességeiket, amilyenek a vezetés és az alkalmazkodás, a tárgyalás, a megegyezés, a munkamegosztás és a tevékenységek összehangolásának képességei.

A fentebb megfogalmazott értékek és célok megvalósítása érdekében növendékeinket az élet tiszteletére, a természet szeretetére, az emberi munka, a kultúra megbecsülésére, az egészséges életvitel igényére s az ehhez szükséges önfegyelemre, az igazság feltétlen tiszteletére, az erkölcsös cselekvés feltétlen igenlésére és igényére, a természetben és az emberi alkotásokban megjelenő szépség értékelésére, valamint tevékeny és alkotó életre kell nevelni.

A tanulókra közvetlenül vonatkozó célok és feladatok mellett a közoktatásban különösen fontos szerep jut az intézményekre vonatkozó céloknak, az általuk is megvalósítandó értékrendbeli követelményeknek

Ezek körében a közoktatásnak biztosítania kell, hogy minden Magyarországon élő tanköteles gyermek az általános emberi jogok és gyermeki jogok egyezményeinek megfelelően a lelkiismereti szabadság és a tanszabadság jegyében korszerű tudást nyújtó, sokoldalú és tárgyilagos iskolai oktatásban, szeretetteljes, gyermekközpontú nevelésben részesüljön. A közoktatás rendszerének ezúton is segítenie kell az Alkotmányban meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján lehetséges gyakorlásának kiteljesedését.

A közoktatás feladata, hogy olyan nevelést és oktatást valósítson meg, amelynek szemléletében kifejezésre jutnak az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia és a szociális piacgazdaság elvei.

A közoktatásban - a helyi önkormányzat, illetve az állam általános iskolafenntartó szerepe mellett - biztosítani kell a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának jogát, és ehhez nevelési-oktatási intézmények alapításának szabadságát. Minden érdekelt adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően - a törvényes rendelkezések feltételei között - választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.

E lehetőségek érvényesülése végett az állam és az önkormányzat anyagilag is támogatja a nem állami, illetve nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményeket is, olyan arányban, amilyen arányban ezek állami, illetve önkormányzati feladatokat vállalnak át.

Az állampolgári jogegyenlőség jegyében tilos - a fajhoz, nemhez, nemzethez, nemzeti vagy etnikai csoporthoz tartozás, lelkiismereti meggyőződés, származás, vagyoni helyzet, valamint az iskolafenntartó jellege alapján - bármilyen hátrányos megkülönböztetés.

A lelkiismereti szabadság és az európai értékrend jegyében, miközben az állami és helyi önkormányzati iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, pedagógiai programjában biztosítani kell a tananyag, a vallási, illetve világnézeti ismeretek tárgyilagos és többoldalú közvetítését, gondoskodni kell az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátíttatásáról. Minden nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermekek a szülő vallási meggyőződésének megfelelő fakultatív hit- és vallásoktatásban vehessenek részt.

Nem szabad oktatni és nevelni olyan elvek szerint, amelyek az ország alkotmányos rendjét, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészséget vagy a közerkölcsöt sértik, illetőleg mások jogai vagy szabadsága ellen irányulnak.

Az általános intézményi célok között kell kiemelni, hogy a közoktatás feladatait a jogok és kötelezettségek harmóniájában - a tanulók, a pedagógusok, a tantestület, a fenntartó, a szülők, az önkormányzati szervek, a szakmai érdekvédelmi testületek, valamint a kormányzati intézmények együttműködésével - kell megvalósítani.

II. A KÖZOKTATÁS TARTALMI SZABÁLYOZÁSÁNAK ELVEI

1. A nevelés és oktatás általános elvei

a) A nevelés, a nevelő és a tanuló személyes kapcsolata

A nevelés az egész társadalom feladata, különösen a szülőké és az iskoláé. A nevelés és az oktatás nem választható el egymástól, s mindkettőnek a gyermek érdekét kell szolgálnia.

Az iskolai nevelés elsősorban a tanítás és tanulás folyamatában valósul meg. Ennek során a tanítvány a maga teljes személyiségében gyarapodik, de a felnőtt nevelő személyisége is teljesebbé válik. A nevelő magatartása, erkölcsisége minta a gyermek előtt, ez felelősséget ró a pedagógusra.

b) A gyermek nevelése a család és az iskola közös felelőssége

A nevelés alapvető színtere a család. Az iskola nem csorbíthatja a szülők jogait és nem vállalhatja át kötelességeiket. Köteles felismerni a családi nevelés hiányosságaiból eredő (elsősorban nyelvi és viselkedésbeli) hátrányokat, és segíteni azok csökkentését. Az iskola akkor számíthat a szülői ház támogatására, ha a nevelési céljainak és módszereinek megvalósításában együttműködik vele, és követelményei igazodnak a tanulók teherbíró képességéhez.

c) Önállóság és közös munka a tanulásban

Az iskolában arra kell felkészíteni a tanulókat, hogy első (szak)képzettségük megszerzése után képesek legyenek további (szak)ismeretek megszerzésére, s hogy a demokratikus közéletben való hozzáértő részvételükre számít a társadalom. Az iskolának tehát törekednie kell az önálló tanulás képességének kifejlesztésére, a tanuló nyitottságának, tanulási kedvének megőrzésére, kibontakoztatására.

Ennek érdekében a tanítás és a tanulás elsősorban az önálló és a társas cselekvésekben szerzett közvetlen tapasztalatokra épüljön.

Törekedni kell arra, hogy a tanulók azonosuljanak a tanítási és a tanulási célokkal. Önkéntes feladatvállaláson alapuló, egyéni és kisebb csoportban végzett közös feladatokkal, önálló megfigyelést, adat- és információgyűjtést, elemző munkát, véleményformálást, a vélemények ütköztetését, a teendők közös megbeszélését, az eredmények egyéni és közös értékelését igénylő feladatokkal neveljük őket munkájukban önállóságra, az együttműködésben nyitottságra, szervezettségre. A modern társadalmi és gazdasági életben, a közéleti demokrácia szempontjából alapvető jelentőségűek azok a kommunikációs és munkakészségek, amelyeket az így szervezett tanulás során sajátítanak el a tanulók, s amelyek az iskolában tanult ismereten túl felkészítik őket az egész életen át tartó tanulásra, művelődésre.

d) Egyéni bánásmód, esélybeli különbségek kiegyenlítése

A tanulók esélyegyenlősége egyéni bánásmóddal, differenciált foglalkoztatással segíthető elő, melynek igazodnia kell adottságaikhoz, körülményeikhez. Figyelembe kell venni az eltérő képességű, tapasztalatú, érdeklődésű, vallású, egészségű, családi és társadalmi hátterű fiatalok sokféleségét, a magyarországi társadalom sokszínű természetét, érzékenységét is. Nem csupán egyéniségük, jellemük fejlesztésére, önállóságuk, felelősségtudatuk és függetlenségük megélésére kell nevelni a tanulókat, hanem a különbözőségek elfogadására, megértésére is. A nevelés és az oktatás folyamatában tekintettel kell lenni a fiúk és a lányok különbözőségeire, eltérő beállítottságára.

e) A társadalmi életre való fölkészítés

A tanuló az iskolában éli meg először a társadalom függőségi és hatalmi viszonyait, saját jogait és lehetőségeit sorsa és a közélet formálásában. Ezt figyelembe véve kell közvetíteni a vele szemben támasztott követelményeket, alakítani azt a módot, ahogyan vele viselkednek, ahogyan vele szemben követelményeket támasztanak, amiképpen hozzá szólnak és róla beszélnek, ahogyan megszervezik és értékelik a munkáját, s a módszereket, amelyekkel elősegítik az együttműködését, jogainak, érdekeinek érvényesülését. Személyiségének alakulására nagy hatással van a diáktársak értékrendje, a tanárok és a diákok, valamint a diáktársak között uralkodó magatartás és hangnem. Az iskolának figyelemmel kell lennie arra, hogy nevelő szerepét ezekben a kapcsolatokban is gyümölcsöztetheti.

f) Hazaszeretetre nevelés

A magyar közoktatásban nagy hangsúlyt kell helyezni a hazaszeretetre nevelésre, s emellett, az európai gyakorlatnak megfelelően, a környező népekkel való megértő együttműködésre - miként ezt a közoktatásról szóló törvény preambuluma is kiemeli. Az iskolai nevelés és oktatás minden lehetséges alkalmat és eszközt felhasználva segítse elő azoknak a közösségi összetartó erőknek a kialakulását és növekedését, amelyek erősítik a növendékek kötődését a nemzethez, erősítik a haza szeretetét, azt az érzést és tudatot, hogy jó dolog a független és demokratikus Magyarország polgárának lenni. Ehhez szükséges, hogy a nevelés és oktatás folyamatában kultúránkra nézve is erősítsük a tanulókban a nemzeti azonosságtudatot.

Kultúránk az antik-klasszikus és zsidó-keresztény forrásokból táplálkozó európai kultúra szerves része. Legősibb elemei azonban finn-ugor, illetve belső-ázsiai múltba nyúlnak vissza. Sorsunkat a Kárpát-medencében mindenkor a Kelet és Nyugat közötti élet és kapcsolatrendszer jelentette. Ebben sorsunk hasonló a velünk együttélő és szomszédos népek, nemzetek sorsával, érdekeivel, múltjával. Ennek jegyében kell nemzetünk sorsáért felelősséget érző, lenni akaró és tudó állampolgárokat nevelni, akik értik és megbecsülik a velünk együttélő és szomszédos népeket, kultúrájukat és természetesen saját kultúránkat, amely az európai kultúrák termékeny kölcsönhatásában jött létre; s megértik, hogy mindez a jövő európai egységhez tartozásunknak is alapja.

A hazaszeretetre nevelés kiemelkedő eszköze a magyar nyelv, a magyar történelem, a földrajz, a magyar művelődéstörténet és irodalom tanítása, a nemzeti és állami ünnepek méltó megünneplése. Ezek közvetítsék, hogy mit jelent a magyarság számára címerünk, zászlónk, a Szent Korona és államiságunk egyéb jelképei, a Himnusz és a szózat üzenete, jeles elődeink példája, és segítsenek megérteni és megélni, hogy milyen követelményt, minőséget jelent ma magyarnak lenni.

Tudatosítani kell a tanulókban, hogy történelmi okok miatt határainkon kívül sok magyar él, akik magyarnak érzik, illetőleg vallják magukat, történelmük a magyar történelem része, és ezért hozzánk tartoznak.

Történelmi szerepünk és jelen kül- és belpolitikai viszonyaink tárgyszerű ismertetésére és tárgyilagos értékelésére van szükség. A hazaszeretetre neveléshez hozzátartozik a múlt megbecsülése és a jövőbe vetett reménység táplálása. Hozzátartozik annak belátása is, hogy alapvető társadalmi és nemzeti céljainkért demokratikus módszerekkel, egyetértésben kell cselekednünk, és a bennünket körülvevő országokkal, népekkel jó viszonyban kell élnünk. Mindez nemzeti ügy, tehát a józan hazaszeretetre nevelés ezeket nem nélkülözheti.

Befogadó nép voltunk és vagyunk. A vendégszeretet hagyományai ma is elevenen élnek. E hagyományok ápolása és éltetése vonzóvá teheti hazánkat az idelátogató külföldiek számára is.

g) Erkölcsi nevelés

Az ember társas lény. Élete az egyéni és közösségi élményvilág egymástól el nem választható szintjei közt mozog. Az anyagi és szellemi értékek minden ember számára jelentős összessége alkotja a közjót, amely a társadalom erkölcsi életének fontos tényezője.

A közös emberi értékek tisztelete, azok megvalósításában az egymásrautaltság s a kölcsönös függés tudata erkölcsi szolidaritásban egyesíti a társadalom tagjait. A közös értékekkel való azonosulás alakítja minden emberi közösség erkölcsi tudatát, s az ezeknek megfelelő erkölcsi magatartás a közösség legfontosabb összetartó ereje. Igen nagy tehát az iskola és a pedagógusok szerepe a közerkölcs alakításában. A jót építő, az igazat érvényre juttató, szeretet által vezérelt közösségekben tudnak kialakulni azok a magatartási és viselkedési formák, szokások, amelyekre a társadalomnak szüksége van: a szolidaritás, az előzékenység, az állhatatosság, az előítéletmentesség, a másik ember tisztelete, a tolerancia, a megbízhatóság, az alkalmazkodóképesség.

Az erkölcsi nevelés legfontosabb eleme a példaadás. Minden pedagógus példát ad, akár akarja, akár nem. A pedagógusok egyéni és testületi magatartása tükrözze és mintázza azt a közösségi értékrendet, amire a tanulókat nevelni akarjuk. A pedagógus felelőssége az is, hogy mire irányítja a tanulók figyelmét. Minden igaz ismeret, hitelesen közvetített tudás nemcsak tudásukat, hanem erkölcsi ítélőképességüket is gyarapítja, segíti, hogy jó és rossz, igaz és hamis, értékes és értéktelen közötti különbséget felismerni képes, a jót szabadon választó emberekké váljanak. Az erkölcsi értékek a mindennapi cselekvésekben alakuló szokások útján, s az értékek tudatosításával válnak a hétköznapi élet irányítására tartósan alkalmas jellemformáló erővé. A pedagógus feladata az is, hogy küzdjön a felületesség, a közömbösség ellen, neveljen a helyzetek, a dolgok megismerésén alapuló előítéletmentes ítéletre, az elsajátított értékekhez minden körülmények között ragaszkodó cselekvésre.

Az erkölcsi magatartás formálása mellett az iskolának feladata a társadalmi együttélés viselkedési szabályainak megismertetése és az ezek megtartására nevelés is. A helyes közlekedési magatartástól a különféle társas helyzetekben szokásos viselkedési normákig sokféle - a korosztály szükségleteihez és társadalmi tapasztalataihoz illő - eligazító ismeretet, tanulási tapasztalatot kell az iskolának felkínálnia ahhoz, hogy a tanulók felnőttkorukra el tudjanak igazodni és természetesen tudjanak viselkedni a társas kapcsolatok és helyzetek sokféleségében. Az udvarias, tiszteletteljes, előzékeny viselkedés jótékony hatással van a szűkebb iskolai közösség és végsősoron egész társadalmunk békéjére. Merev illemszabályok és formák helyett a tanulók az iskolában a derűs és kiegyensúlyozott, jóindulatú viselkedés példáját és szabályrendszerét ismerjék meg és tanulják meg követni.

Az erkölcsi nevelés legfontosabb feladata az önismeret, az öntudatos és felelősségteljes magatartás, a helyzetfelmérésre és a döntésre való képesség kialakítása. A tanulókat segíteni kell abban, hogy képesek legyenek az önnevelésre. A helyes önismeret kialakításához feltétlenül szükség van érzelmi biztonságra, ésszerű követelményekre, az életkornak megfelelő belső lelki törvényszerűségek ismeretére, figyelembevételére. Mind a túlzott követelmények, mind az igénytelenség megnehezíti, hogy a tanuló megtanulja reálisan értékelni és elfogadni önmagát, tisztában legyen azzal, hogy mire képes, mire nem képes, a valóságot megfelelően tudja felfogni, és érdeklődjön mások véleménye iránt. Fontos, hogy a szülő és a pedagógus elvárása ne legyen ellentétes, ne kényszerítse a tanulót alakoskodásra, képmutatásra.

h) Családi életre nevelés

A különböző társas kapcsolatok között az erkölcsi nevelés szempontjából legfontosabb a család. A családi életre az iskolának is nevelnie kell. Fel kell készítenie a felelősségteljes döntés képességére, amely a párválasztáshoz, a házassághoz, a szülői feladat vállalásához szükséges.

A nemek közti különbség tudatosítása, tisztelete, a férfi és a nő egyenrangúságának elfogadtatása mellett fontos nevelési feladat a szülői szerepek és a családi munkamegosztásban betöltött szerepek tudatosítása, a mai valóság tényeihez igazodó és a család emberformáló jelentőségének megfelelő kezelése. A jelentős számban rossz családi légkört megélő gyermekek, tanulók számára fontos a vonzó családmodellek bemutatása. Ismerkedjenek meg az egymás segítésének, kölcsönös szeretetének pozitív eredményeit igazoló példákkal. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy a hűség, a család: érték, és az ezért hozott áldozatvállalásnak értelme van.

A téma jelentőségéhez illő komolysággal kell beszélni a szerelemről és a párválasztásról. Megfelelő felkészítéssel segíteni lehet a serdülőkor szexuális kihívásaival küzdő fiataloknak. A szexuális felvilágosítás, amely a biológiai és egészségügyi ismereteket fejleszti elsősorban, fontos, de nem elégséges, mert nem ad választ a serdülőkor alapvető kérdéseire.

A pedagógusoknak fel kell hívniuk a figyelmet az élet védelmének minden más szempontot megelőző fontosságára, arra, hogy az ENSZ 1959. november 20-án kelt Gyermeki Jogokról szóló Nyilatkozata szerint a gyermeket különleges oltalom, gondozás és jogvédelem illeti meg mind a születés előtt, mind a születés után.

i) Egészséges életmódra nevelés

Az iskolának nagy gondot kell fordítania az egészséges életmódra nevelésre. Az egészség a testi, lelki és szociális harmónia állapota. Fontos, hogy a fiatalság felismerje: az egészség érték, amelyet az egyénnek és a közösségnek egyaránt óvnia, ápolnia kell. E cél csak akkor érhető el, ha kialakítjuk a diákokban az önmagukért és másokért érzett felelősség tudatát, ezért az egészséges életmódra nevelés erkölcsi nevelés is.

Az egészségnevelésnek kiemelt szerepet kell játszania az egész iskola életében. A családdal, a társadalommal együttműködve a legfontosabb a megelőzés, az egészségmegőrző szokások kialakítása. Az iskolának segítenie kell a helyes táplálkozás- és mozgáskultúra, a testápolási szokások kialakításában. Szükséges az egészségkárosító tényezők megismertetése. A tanulóknak tudniuk kell, hogy az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a kábítószer-fogyasztás, a szexuális szabadosság és következményei (pl. AIDS), a helytelen gyógyszerfogyasztás, vegyszerkezelés az egészségüket veszélyezteti.

j) Testi nevelés

Az egészségneveléshez hozzátartozik a testi nevelés. A testi nevelés célja az egészséges testi és lelki fejlődés, a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése és kielégítése, a fizikai, értelmi és akarati tulajdonságok - ügyesség, gyorsaság, mozgáskészség, állóképesség, önfegyelem, cselekvésbiztonság - fejlesztése.

A testi nevelés során - az életkor általános sajátosságai szerint - differenciált terhelésre kell törekedni. A mozgásélmény öröme és az egyénhez mért követelményszintek ösztönzik a tanulókat képességeik és akaratuk fejlesztésére. Az egyéni adottságokhoz mért követelményszintek megállapítása segíti az önismeret kialakítását, a másság tiszteletét. Az akaraterő fejlesztése, az állóképesség, edzettség kifejlesztése mind a jellemépítés, jellemformálás, mind a továbbtanulás, a szakmatanulás, a honvédelmi kötelezettség teljesítése szempontjából igen fontos.

Az akaraterőt, a segítőkészséget befolyásoló jellemformáló helyzeteket használják fel a pedagógusok az emberi kapcsolatok és értékes tulajdonságok fejlesztésére. Tanuljanak meg a gyerekek felszabadultan - de a szabályok megtartásával - játszani, tanulják meg a vereséget elviselni, a győzelem öröme mellett a másik sikerét is jó szívvel elismerni és értékelni.

A sportversenyek a becsületes helytállásra, a tiszta küzdelemre ösztönözzenek. Az iskolájuk színeiben induló tanulók érezzék kötelességüknek a lehető legjobb eredmény elérését, és legyenek tudatában, hogy közösséget képviselnek. Teljesítményükre figyeljen oda az egész iskola.

A tanórákon kívüli sportolási lehetőségek az iskolai életet színessé, változatossá, élményszerűvé teszik, meghatározó szerepük van a tanulók egészségének megőrzésében, életmódjuk alakításában. A mindennapos testmozgás lehetőségének biztosításával az iskolának elő kell segítenie, hogy a rendszeres mozgás, testedzés a tanulókban elemi igény maradjon tanulmányaik befejezése után is. A testi nevelésnek speciális korrekciós jellegű része a könnyített és a gyógytestnevelés.

k) Környezeti nevelés

A környezeti nevelés célja, hogy neveljük és tanítsuk a tanulókat a természetes és az épített környezettel való tudatos és harmonikus együttélésre, környezetbarát életvitelre. Feladata, hogy felkeltse a tanulók igényét a tiszta, egészséges környezet kialakítására, megóvására.

Az ember és környezete egységes rendszert alkot. Létérdek, hogy a tanulók valós képet kapjanak a természet megóvásának emberi, társadalmi, technikai feltételeiről. Ezért fontos, hogy megismerjék a legfőbb környezeti problémákat (pl. légszennyezés, vízszennyezés, ivóvízhiány, szennyvíztisztítás, hulladékok felhalmozódása stb.), és elsajátítsák a problémák megértéséhez és kezeléséhez szükséges természettudományos és társadalmi ismereteket. A környezetgazdálkodási ismereteknek, szemléletnek jelen kell lennie a tantervekben a megfelelő képzési területeken, illetve tantárgyakban. A tanórán kívüli nevelés és az iskola a maga környezeti kultúrájával járuljon hozzá a környezetért felelős magatartás kialakításához.

l) Esztétikai nevelés

Az esztétikai nevelés alapfeladata az esztétikai érzékenység és nyitottság, a szépség iránti fogékonyság kialakítása, ami az emberi teljességhez az érzelemgazdagsággal, az alapvető emberi értékek átélésének képességével járul hozzá. A korszerű esztétikai nevelésben a művészi élmények és az irodalmi művek, műalkotások elemzése melleit egyre nagyobb súllyal szerepel a hétköznapok esztétikumának tudatosítása: a természet, a mesterséges környezet, a társas érintkezés és a nyelvhasználat formakultúrájának felismertetése. Az eredményes módszerek között ma is elsőrangú a maradandó élményt nyújtó alkotótevékenység, amit jól egészít ki az ízlésnevelésben és a tudatos ítéletalkotásban nélkülözhetetlen kritikai, elemző munka.

Az esztétikai nevelés a teljes tanterv feladata, és nem tekinthető megoldottnak a kitüntetett helyet elfoglaló irodalom, zene és a művészeti tantárgyak tanításával.

2. A tantervi szabályozás szintjei

A közoktatás tartalmi egységét és sokszínűségéi a tanszabadság és az iskolafenntartás szabadságának, továbbá a szülők lelkiismereti szabadságának jogállami keretei között, különböző szabályozási szintű tantervi dokumentumok - a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és a helyi tantervek - rugalmas és összehangolt rendszere biztosítja. A többszintű tantervi szabályozás feladata és követelménye az is, hogy lehetővé tegye a helyi és az országos szempontok egyeztetését, az iskolaváltást és a tananyag folyamatos korszerűsítését.

a) A Nemzeti alaptanterv

A NAT két részre tagolódik: a Tantervi alapelvekre és a Tantervi követelményekre. A Tantervi alapelvek azt a műveltségeszményt fogalmazzák meg, amelyet a tantervek készítésekor, a követelmények megfogalmazásakor, a tankönyvek írásában és az iskolai munkában figyelembe kell venni, valamint leírják azokat a tartalmi és formai követelményeket, amelyek a tantervek készítéséhez segítségei nyújtanak.

A Tantervi alapelvek a közoktatási törvény 9. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartalmazzák a közoktatás általános céljait, tartalmi szabályozásának elveit, valamint a testi, az érzékszervi, értelmi, beszéd- és egyéb módon fogyatékos tanulók speciális nevelésének és oktatásának elveit, továbbá az általános képzés területeit és azok alapvető céljait.

A Tantervi követelmények a közoktatási törvény 9. §-ának (3) bekezdése szerint tartalmazzák a hazai iskolarendszer összehangolt működéséhez és az iskolaváltáshoz szükséges követelményeket, meghatározzák a tantervi követelmények szintjeit az általános képzés területein a negyedik, a hatodik, a nyolcadik és a tizedik évfolyam végén.

A NAT-ban szereplő tartalmi követelmények minden iskolatípus tantervére vonatkoznak. A Tantervi követelményeket nem feltétlenül kell a tankötelezettség ideje alatt teljesíteni, ha a tanuló több mint tíz évig vesz részt általános képzésben; ez történik, ha a tanuló az általános műveltséget megalapozó tíz évfolyamos általános iskolai képzést - miként ezt a közoktatási törvény 7. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi - az ötödik, hetedik vagy kilencedik évfolyamtól gimnáziumban, illetve a kilencedik évfolyamtól szakközépiskolában ezek tanterve szerint mintegy elnyújtva, ezen iskolák más képzési feladataival összekapcsolva, a tizenkettedik évfolyam végéig teljesíti. Ezeket az elveket a fogyatékosiskolák tantervére a III/2. pontban foglaltak szerint kell alkalmazni.

A NAT elsősorban azoknak szól, akik a kerettanterveket, a helyi tanterveket és a vizsgakövetelményeket készítik. Szól továbbá a helyi tantervek, nevelési programok szerkesztőinek; a nevelőtestületeknek, a tankönyvíróknak, az iskolafenntartóknak, a pedagógusoknak és a szülőknek, vagyis mindazoknak, akiket az iskolában folyó munka érint.

A NAT képviseli azokat az általános emberi és közösségi értékeket, amelyek a modern demokráciák működésének alapját alkotják, tartalmazza a korszerű iskolai és gyakorlati műveltség ismérveit, kifejezi a magyar, valamint az egyetemes kultúra iránti elkötelezettséget.

Mindezeket a Tantervi alapelvek elvi síkon, a Tantervi követelmények pedig szemléletesen, viselkedési és tevékenységi formák leírásával, példákkal fogalmazzák meg.

b) A kerettantervek

A kerettantervek egy-egy adott iskolatípus, illetve pedagógiai irányzat számára készített, a helyi tantervek készítését segítő szakmai dokumentumok. A kerettantervek tartalmilag nem lehetnek ellentétesek a Nemzeti alaptanterv alapelveivel, és igazodniuk kell a Tantervi követelmények rendszeréhez.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium gondoskodik arról, hogy legyen minden iskolatípusnak kerettanterve. Kerettanterv-tervezetet bárki készíthet. A kerettanterveket az Országos Köznevelési Tanács javaslatára a művelődési és közoktatási miniszter hagyja jóvá és adja ki.

A kerettantervnek tartalmaznia kell

- annak az iskolatípusnak a megnevezését, célját és feladatait, amelynek szól;

- azokat az általános képzési követelményeket, amelyeket az adott iskolatípus utolsó évfolyamának befejezéséig el kell sajátítani; ha ez nem az általános iskolában történik, a közoktatási törvény 9. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott Tantervi követelmények teljesülését az adott iskolatípusra vonatkozó kerettanterv részeként kell tervezni;

- az iskolatípusban kötelezően tanítandó tantárgyakat, illetve tantárgycsoportokat, valamint az azokra fordítandó ajánlott óraszámokat;

- a tanítás fő feladatait, illetve a legfontosabb tantervi követelményeket az egyes tantárgyakban;

- a NAT követelményszintjeitől való eltéréseket. Külön kerettantervek alapján működnek a művészeti iskolák, a zeneiskolák, a kéttannyelvű iskolák, a gyógypedagógiai és a nemzetiségi iskolák.

c) A helyi tanterv

A helyi tanterv egy-egy iskola munkájának egy teljes ciklusra (pl. 10 évfolyamos általános iskola esetében 10 tanévre, 8 évfolyamos általános iskola esetében 8 tanévre, 6 évfolyamos gimnázium esetében 6 tanévre) szóló részletes tervdokumentuma. A helyi tantervben figyelembe kell venni a település és az iskola sajátos adottságait.

Az iskola helyi tantervének többek között tartalmaznia kell az iskola típusának (szakának) megnevezését. Tartalmaznia kell továbbá azokat az adatokat, amelyekből egyértelműen azonosítható, hogy melyik kerettantervet vették alapul, vagy az átadó hozzájárulásával melyik helyi tantervet választották.

Tartalmaznia kell az iskola sajátos nevelési és oktatási céljait, a teljes óratervet, a tanítás feladatait, tartalmát, a tanulókkal szemben támasztott követelményeket, az értékelés módszereit, a tanítás személyi és tárgyi feltételrendszerét, eszközigényét.

Az iskolák helyi tanterveiket választott kerettanterv alapján maguk készíthetik el, vagy átvett helyi tanterv szerint taníthatnak. Helyi tantervként átvehetik, a készítő hozzájárulásával adaptálhatják valamelyik más intézmény kidolgozott tantervét is. A szerzők hozzájárulásával választhatnak a művelődési és közoktatási miniszter által ajánlott kidolgozott tantervek közül is.

A helyi tantervben a választható tantárgyak tanterveinek is szerepelniük kell. A fenntartó, illetve az iskolaszék megkívánhatja, hogy mindazon foglalkozások tervét írásba foglalják, amelyeket az iskola az alapellátás keretében biztosít.

A helyi tantervek tartalmáért a szakmai felelősséget a nevelőtestület vállalja. A közoktatási törvény 9., valamint 44-52. §-ainak megfelelően a helyi tanterv része az iskola foglalkozási, illetve pedagógiai programjának, amelyet a nevelőtestület fogad el, és a fenntartó hagy jóvá.

3. A tantervek készítésének általános elvei

a) A NA T követelményrendszere

A Nemzeti alaptanterv követelményrendszere társadalmi igényt fejez ki. Leírja, hogy általában mit várnak a szülők az általános iskolától, mire kell megtanítani a gyermekeket a 4., 6., 8. és 10. évfolyam végéig, tekintettel arra, hogy a tanulók ezen évfolyamokat követően iskolatípust válthatnak. A követelményszintek a további tanulás szempontjából különösen jelentős követelményterületeken: például az anyanyelvi képességek (olvasás, beszéd, írásbeli kifejezés), a matematikai képességek, a logikus gondolkodás, az önálló ismeretszerzés módszereiben való jártasság,

a szociális képességek szempontjából meg kell, hogy feleljenek az átlagos tanulótól az adott életkorban és iskolázottság mellett elvárható szintnek, tekintetbe véve az iskolák pedagógiai színvonalának jelentős különbségeit is. Az egyes követelményterületek között pszichológiai szempontból is összhangnak kell lennie: bármelyik szint (pl. a 6. évfolyam) különböző követelményeinek összeolvasásakor a (pl. 12 éves) tanuló életkorának megfelelő világképnek és tudásképnek kell kirajzolódnia.

A társadalom igénye az egyes képzettségi területekkel kapcsolatban folyamatosan változik (pl. a nyelvtudás, az informatikai tudás, a nyelvi kommunikációs képességek területén). Ezért a NAT követelményrendszerét a társadalmi igények figyelembevételével szükség szerint meg kell vizsgálni és a követelményeket folyamatosan korszerűsíteni kell.

b) A kerettanterv és a helyi tanterv: tantárgyak, tanulmányi évek oktatási terveinek összefüggő rendszere

A kerettantervek és a helyi tantervek kisebb tantervi egységek: évfolyamok, tantárgyak, tanítási témák terveiből állnak. A tanterv akkor használható és teljesíthető, ha a részek szerves egészet alkotnak, ha a tantárgyak céljaiban és követelményeiben fokozatosság érvényesül, ha a hosszú és rövid távú célok között összhang van, ha az egyes tantárgyakra előírt tanulási tevékenységek a tantárgy sajátos lehetőségeit kiaknázva kiegészítik egymást, és hozzájárulnak a tanuló sokoldalú képzéséhez.

A tanterveket úgy célszerű összeállítani, hogy a tanulók szellemi és fizikai terhelése, a foglalkozások jellege és elosztása a tanuló munkaképessége, az egészséges testi és lelki fejlődése szempontjából a lehető legkedvezőbb legyen. Arra kell törekedni, hogy a tanulók leljék kedvüket a tanulásban, szerezzenek élményeket, tapasztalatokat, érezzék a munka és a siker örömét, okuljanak az esetleges kudarcaikból.

A tantervek úgy irányítsák az iskolai munkát, hogy a tanulók megőrizhessék játékosságukat, érdeklődésüket, fejlődjék képzelőerejük, alkotókedvük, felelősségérzetük, és hogy fokozatosan eljussanak a céltudatos feladatvállalásig, az önértékelésig, a kitartó tanulásig. Mindezek mellett az iskolai munkanapokat úgy kell megtervezni, hogy életkoruknak megfelelően kellő szabadidejük maradjon.

A kiválasztott tananyag mennyiségének és nehézségi fokának igazodnia kell a tanulók fejlettségéhez, korábbi ismereteihez és a feldolgozásra fordítható időhöz. A tananyag mennyisége és szintje akkor tekinthető optimálisnak, ha az adott korosztály, tanulócsoport számára érthető, feldolgozható, ugyanakkor a tanulók részéről erőfeszítést igényel.

c) A tantervek szerkesztésének általános elvei

A tantervek (és kisebb egységeik) leírása tartalmilag és formailag egységes szerkezetben történik. A szakszerű tantervi leírás általában tartalmazza az adott tantervi egység céljának (vagy feladatának), az elvégzése után várható eredménynek (követelménynek), a teljesítése során feldolgozandó tananyagnak (és a feldolgozás módjainak), más tantervi egységekkel való kapcsolatának, az értékelési módszereknek és a tanterv végrehajtásához, szükséges személyi és tárgyi feltételeknek a leírását. A tanterv műfajától, a tantervi egység jellegétől, egyes pedagógiai irányzatokban a képzés hangsúlyaitól függően lehet részletezőbb vagy vázlatosabb a célok és a követelmények, a tananyag, illetve a tanulási tevékenységek, az értékelési módszerek leírása. A tanterv egyes részeinek összeolvasásakor azonban a tanterv olvasójának (az iskolaszék, a fenntartó stb. képviselőjének) meg kell tudnia állapítani, hogy a tanítás céljához milyen utakat terveznek, s hogyan fogják értékelni az elért eredményeket.

A célok megfogalmazásának elvei. A tanítási tevékenység tervezése a célok megfogalmazásával kezdődik. A tanítási célnak motiválnia kell a tanulót, hogy érdemesnek tartsa megtanulni a tervezett tananyagot. A képzés teljes ciklusára megfogalmazott távlati (nevelési, képzési) célok és a kisebb tantervi egységekre megfogalmazott tanítási célok (feladatok) között értelemszerűen összhangnak kell lennie.

A követelmények megfogalmazásának elvei. A követelményekben azt kell megfogalmazni, hogy a tantervi egységben meghatározott tananyag és tevékenységterv végrehajtása eredményeképpen a tanuló mit fog tudni, mire lesz képes. A követelményben általában meg kell határozni, hogy a tanuló az oktatás eredményeképpen milyen körülmények között, mit, milyen mértékben tud (tenni, cselekedni). A tantervi követelmények összessége ad képet arról, hogy a tanterv készítője milyen tudást tételez fel a tanulókban a tanterv végrehajtása eredményeként.

A tananyag kiválasztásának elvei. A tananyag a kitűzött tanítási és tanulási célok szempontjából legyen lényeges, azaz megtanítása valóban a kitűzött célok felé vezessen, és az együttműködő diáknak biztosítsa a követelményeknek való megfelelés lehetőségét. A tananyag legyen megfelelően méretezett: ne legyen túl sok, de sarkalljon minden tanulót erőfeszítésre a maga szintjén. A tananyag elég nehéz legyen ahhoz, hogy a pedagógus segítségét igényelje, de ne legyen nehezebb annál, mint ami a pedagógus segítségével elsajátítható. A túl könnyű és a túl nehéz feladat egyaránt elveszi a tanuló munkakedvét. A tananyag legyen érdeklődést keltő és tanulási kedvet ébresztő. Mondanivalója illeszkedjék a tanulók életkorához, és legyen alkalmas arra, hogy a tanulók megérezzék, nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak.

A tananyagot legalább három nézőpontból kell tervezni. Tervezni kell elsősorban az elsajátítandó készségek és képességek szempontjából, mert a készségek és képességek változatos és célszerű gyakorlása veszi igénybe a tanulási idő legnagyobb részét. Tervezni kell másrészt az elsajátítandó ismeretek (tények, fogalmak, összefüggések) szempontjából. Harmadszor tervezni kell a tananyagot a tárgyalandó témák szerint, amelyek a tanuló szemszögéből nézve a tananyag látható felszínét jelentik.

A készség- és képességfejlesztés tervében tervezni kell az elsajátításhoz, szükséges tanulói tevékenységeket (pl. kísérletezés, vita, csoportmunka, kiselőadás, gyakorlás) és ezek szükséges idejét. A témák (amiről beszélünk) tervezésében a "klasszicitás" és az "aktualitás" elvét célszerű érvényesíteni. Egyrészt törekedni kell nemes, időtálló művek: értékes élményeket közvetítő művészi alkotások, a gondolkodást megtermékenyítő tudományos elvek, elméletek, a gyakorlatban gyümölcsözőnek bizonyult módszerek, eljárások megismertetésére. Másrészt figyelembe kell venni a tanulók érdeklődését, továbbá a szűkebb és tágabb társas környezetünket - legtágabban az emberiséget - érintő általános és közérdekű, a jövő nemzedék számára fontos témákat. Ilyenek például a természeti környezet épsége; a technika és hatásai az emberre, a társadalomra és a természetre; nyelvünk, hazánk és nemzetközi környezetünk; a nemek egyenjogúságára és munkamegosztása, a családi élet és a gyermeknevelés, az egészséges és az egészségre veszélyes szerek, helyzetek, tevékenységek, a modern kommunikációs technika és ennek lélektani és társaslélektani, politikai és gazdasági hatásai; a népek közötti konfliktusok és megoldásuk lehetőségei stb. A tanítás témáinak, az elsajátítandó ismeretek és képességek, az elsajátításukhoz szükséges tevékenységek összehangolt tervezésének eredménye, ha a tananyag nem zsúfolt és mégis hatékonyan művel és fejleszt.

A tanulók munkájának értékelése a nevelésnek és az oktatásnak lényegi eleme. Ezért a tanulás céljaival, követelményeivel, a tanítás anyagával együtt kell megtervezni az értékelés tárgyát és módszereit is. A tanuló a pedagógus értékelése alapján tájékozódik arról, hogy jó úton halad-e a kitűzött tanulási cél felé, s hogy meddig jutott el. A célszerű értékelés ezért mindig a tanulás tárgyára irányul és nem a tanuló személyére. A tanuló munkájának értékelése egyben tájékoztatja a pedagógust arról, hogy mennyire sikerült a kitűzött tanítási célt elérnie, s mit kell még tennie célja elérése érdekében. Értékelés nélkül tehát nincs eredményes tanítás és tanulás.

Az évközi értékelés elsősorban a tanulás segítésére szolgál. Ezért legyen folyamatos és a tanulás céljához illő, hiteles, tárgyilagos és megbízható is, vezesse rá a tanulót a hatékony tanulásra. A jól megválasztott értékelési forma kielégíti a tanulók igazságérzetét, és tudatosítja, pontosítja a diákokban a tudásukkal, teljesítményükkel kapcsolatos elvárásokat, az értékszempontokat.

Egy-egy hosszabb tanulási szakasz - félév, tanév - lezárásakor a tanulók munkájukról minősítést kapnak. A minősítés tájékoztatja a szülőt a tanuló előmeneteléről. Az általános iskola első három évfolyamán, valamint egyedi tanterv szerint működő iskolában lehetőség van arra, hogy a tanulók félévi és évvégi értékelése kizárólag szövegesen történjék.

Az ország tanulóihoz viszonyított, egységes eljárás és egységes normák alapján történő értékeléssel a tanulók az országos vizsgákon szembesülnek. Az ezekre való eredményes felkészülés feltétele, hogy a vizsgakövetelmények, a vizsgateljesítmények elismerésének ismérvei, a "jeles", "jó", "közepes" és "elégséges" teljesítményszintek leírásai nyilvánosan hozzáférhetők legyenek.

Sokféle módon kell és lehet számot adni a tudásról, és sokféle módon lehet és kell a tudást ellenőrizni. Az ellenőrzés és az értékelés módja visszahat a tanulásra és annak módszerére. Nevelő ereje az értékelésnek akkor van, ha részletes, elemező, utat mutató és igazságos. Az értékelés arra irányuljon, hogy a tanuló mit tud, s ne arra, hogy mit nem tud. A kérdezés és az ellenőrzés változatos módszereivel a tanulót arra kell ösztönözni, hogy amit megtanult, ki is tudja fejezni cselekvésben, szóban és írásban, pontosan, szabatosan, összefüggően és közérthetően. Továbbá arra, hogy saját tanulási módszereit tudatosítsa és önállóan fejlessze, tudásához "viszonyulni tudjon", azaz tudja, hogy mit tud és mit nem tud. Az értékelés nevelje a tanulót arra, hogy megtanuljon különbséget tenni a felületes tájékozottság és a teljesítményképes tudás között.

Az értékelési módszerek közül ki kell emelni az összefüggő, nagyobb lélegzetű munkák (pl. olvasmánynapló, házi dolgozat, gyakorlati munka, gyűjtőmunka, kiselőadás) részletes és több szempontú értékelésének jelentőségét. Meg kell említeni, hogy az összefüggő szóbeli feleletekre való rendszeres felkészülés fejleszti a tanulók szóbeli kifejezőképességét, az összefüggő írásbeli dolgozatok pedig írásbeli kifejezőképességüket. Fejlesztő hatása van a csoportokban végzett, munkamegosztást és együttműködést igénylő feladatok egyéni, a tanuló "munkaszerepéhez" illő, a közös megbeszélésekben, vitában való közreműködést is figyelembe vevő értékelésének.

4. A Nemzeti alaptanterv követelményrendszere és a vizsgakövetelmények

A Nemzeti alaptanterv követelményrendszere - a Tantervi követelmények - vázolja azokat a készségeket, képességeket, ismereteket, amelyek elsajátításának lehetőségét az iskolában - a tanulók adottságait, igényeit és lehetőségeit is figyelembe véve - megfelelő tevékenységek szervezésével biztosítani kell.

A képzés befejezésekor a tanulók állami vizsgát tehetnek. A tanulóknak joguk van ahhoz, hogy az iskolában a vizsgát letegyék. A vizsgáztatás feltételeit az iskolának biztosítania kell. Tízéves általános képzés után alapvizsgát, általános és középiskolai képzés után középiskolai záróvizsgát, érettségi vasgát lehet tenni. Az alapvizsga az általános műveltséget megalapozó képességek, készségek és ismeretek, az érettségi vizsga a középfokú általános műveltség elsajátítását tanúsítja. Az érettségi vizsgának nem feltétele, hogy a tanuló alapvizsgával rendelkezzék. Aki érettségi vizsgát tett, úgy kell tekinteni, hogy alapvizsgája is van.

Az alapvizsga tárgyai:

Kötelező: magyar nyelv és irodalom

történelem

Kötelezően választható:

két további tárgy

Az érettségi vizsga tárgyai:

Kötelező:

magyar nyelv és irodalom

történelem matematika egy idegen nyelv

Kötelezően választható:

további két tantárgy, amelyek közül az egyik fizika, vagy kémia, vagy biológia, vagy földrajz

Szabadon választható:

bármilyen további tárgy,

amit a tanuló legalább két éven át tanult

Ha a tanuló nemzetiségi iskolában végzett, az alapvizsga, illetve érettségi vizsga tárgyaiból választása szerint nemzetiségi nyelvén vagy magyarul vizsgázhat; a nemzetiségi nyelv és irodalom a vizsga kötelező tárgya.

Az alapvizsga és az érettségi vizsga követelményeit a Nemzeti alaptanterv követelményrendszerének, valamint a társadalmi igényeknek és a felsőoktatás igényeinek figyelembevételével kell meghatározni. A vizsgák részletes szabályait - különös tekintettel az érettségi vizsga kiegészítő követelményeire - ennek megfelelően a művelődési és közoktatási miniszter rendeletben állapítja meg [közoktatási törvény 93. § (1) bekezdés c) pontja].

A vizsgakövetelményeket tantárgyanként kell meghatározni mindazokból a tantárgyakból, amelyekből alapvizsgát vagy érettségi vizsgát lehet tenni.

A vizsgakövetelményekben minden tantárgyra vonatkozóan meg kell jelölni a vizsgáztatás módját, az anyag körét, az értékelési szempontokat és a minősítési normákat.

III. A KÖZOKTATÁS KIEMELT TERÜLETEI

1. A kisiskolások nevelése és oktatása

Az első iskolai évek élményei egész életre meghatározzák a tanuláshoz, a közösséghez való viszonyt. Az iskolába lépő gyermek bizalommal van az iskola iránt, ahol - várakozása szerint - fontos dolgokat tanulhat meg, amelyek segítik a felnőtté válásban, s a "nagyok" közösségében autonómiát biztosítanak számára. Az iskola alapvető felelőssége, hogy ezt a bizalmat megérdemelje és fenntartsa a gyermek érdekében. Ezért a kisiskolások tanterveit és foglalkozási terveit kitüntetett gonddal és felelősséggel kell összeállítani.

Jó, ha a gyermek iskolai életének kezdete az óvodás élet szerves folytatása. A kisiskolások iskolai tevékenységei -időtartamban, változatosságban - feleljenek meg a gyermekek fejlettségének, mozgás-, cselekvés- és pihenésigényének. A kisiskolások egészséges testi fejlődéséhez nélkülözhetetlen, a későbbiek során pótolhatatlan a mozgásigényüket is kielégítő rendszeres testnevelés. Az egytanítós rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy a tanító teljes munkaidejét az adott gyermekcsoporttal tölti, ezért tekintettel lehet a foglalkozás sajátosságaiból adódó fáradási tényezőkre, a gyermekek spontán érdeklődésére. Alkalma van minden tanulót alaposan megismerni, a szükség szerint egyéni bánásmódban részesíteni.

Az első iskolaévekben a tanítás célja az alapvető készségek és képességek (az olvasás és írás, a helyesírás, a számolás és feladatmegoldás, a zenei és képi olvasás-írás készségeinek, a szóbeli és írásbeli megértés és kifejezés, az ábrázolás, a kommunikáció képességének fejlesztése, a testi ügyesség, a kézügyesség, a mozgásritmus, az egyensúlyozó képesség) fejlesztése, az önálló tanulás képességének megalapozása, valamint az ehhez szükséges és a hétköznapi élettel kapcsolatos, a gyermekek biztonságát, tájékozódási képességét szolgáló ismeretek (pl. írásjelek, matematikai alapfogalmak és alapműveletek, helyesírási szabályok, közlekedési ismeretek stb.) és alkalmazásaik elsajátíttatása. A tanításnak ezen a szinten nem lehet célja egy-egy tárgykör vagy tudományág rendszeres és kimerítő tanulmányozása, sem pedig a gyermekek értelmi szintjét és tanulási tapasztalatait meghaladó szakfogalmak elsajátíttatása.

A kisiskolás türelmes szeretetet, gondos irányítást igényel. Az iskolai tanulás kezdeti szakaszában a gyermekeknek meg kell tanulniuk az iskola társas környezetében illő viselkedési szabályokat. Az egészséges családi közösségben felnőtt, a jó óvodai nevelésben részesült gyermeknek az új helyzethez való alkalmazkodás általában nem okoz nagyobb nehézséget, s figyelmét rövidesen az iskolai foglalkozások kötik le. Sok gyermek azonban értelmi fejlettségben vagy szociális érettségben elmarad társai mögött. Az ilyen gyermekek adottságainak felfedezése, irányítása, fejlődésének el indítása, az osztályközösségbe illeszkedésének segítése türelmet, gondos egyéni bánást, alkalmanként a szülői házzal esetleg pszichológussal való szoros együttműködést igényel.

2. Tehetségnevelés, felzárkóztatás

A gazdasági folyamatok nemzetközivé válása korában az a nemzet képes felemelkedni, amelyik megfelelő társadalmi, politikai és természeti környezetet tud teremteni a jól jövedelmező csúcstechnológia, a kereskedelem és a kutatás-fejlesztés megtelepedéséhez és fejlődéséhez. Mindenkire kiterjedően magas színvonalú, differenciált, a munkaerőpiachoz és a társadalmi igényekhez szabott gyakorlatias általános képzésre van ehhez szükség. Ennek jegyében a tehetséggondozás és a hátrányos helyzetűek segítése - a kiemelkedő és az önhibáján kívül lemaradó kisebbségek pozitív megkülönböztetése - a közoktatás fontos feladata.

A tehetséggondozás azt jelenti, hogy keressük a tanulókban azokat az adottságokat, amelyek alapján a legkönnyebben fejleszthetők, s amelyek kiművelése a legtöbb sikerélményhez juttathatja őket. Ezért az általános képzést mindvégig sokoldalú képességfejlesztés kell hogy jellemezze, hiszen minél sokszínűbb a képzés, annál többféle tehetség mutatkozhat meg. Egyes tehetségfajták például a matematikai, a zenei, a nyelvi tehetség felismerésének és kiművelésének járt útja van Magyarországon, mások, mint például az irodalmi, képzőművészeti, informatikai, technikai, szervezői, vállalkozói, politikai, vezetői tehetség iskolarendszerünkben az eddigieknél nagyobb figyelmet igényelnek.

A közoktatási törvény lehetővé teszi, hogy az általános képzés keretében a korábbinál többféle tanulmányok folytatására, képességek fejlesztésére adjon alkalmat az iskola. Ennek érdekében a Nemzeti alaptanterv nem merev tantárgyi rendszert ír elő, hanem műveltségi területeket, amelyeken képzést kell folytatni a kötelező oktatás keretei közölt, viszonylag rugalmasan kezelve az egyes műveltségi területeken belül megfogalmazható tantárgyak körét. Másrészt a közoktatási törvény 52. §-a (3) bekezdésében előírt - s a tanulók érdekében megfelelő korlátok között tartott - kötelező óraszámok mellett a törvény 52. §-a (4) bekezdésében további húszszázalékos órakeretet biztosít, amelyet a tanulók érdeklődésüknek megfelelően, választásuk szerinti foglalkozásokon, szakkörökön való részvétellel vehetnek igénybe, nem kötelező jelleggel. A törvény e rendelkezése kifejezetten a tehetség kibontakozását, illetve a hátrányok kompenzálását, szükség esetén a felzárkóztatást szolgáló pedagógiai tevékenységet kívánja ösztönözni.

A tehetségek elkülönült nevelése - ha ez a közoktatásszervezés alapelvévé válik - tehetségpazarláshoz vezet és a társadalmi békét veszélyezteti. Összehasonlító pedagógiai vizsgálatokból tudjuk, hogy az iskolarendszer a legtöbb tehetséget akkor tudja kibontakoztatni, a köz érdekeinek szolgálatára nevelni és hasznosan kiművelni, ha a különböző képességű tanulókat viszonylag hosszú ideig együtt nevelik. Nemcsak azért, mert a különféle tehetségek különböző életkorban ismerhetők fel (pl. a zenei tehetség sokkal korábban nyilvánul meg, mint a szervező tehetség), hanem azért is, mert a jó teljesítmény korai életkorban igen gyakran csupán a szülői ház erősebb támogatásából adódik, s nem bizonyít valóban kiemelkedő adottságokat. A közoktatási törvény az iskolatípusok közötti merev határok eltörlésével, s a rugalmas tantervi szabályozás bevezetésével lehetővé teszi, hogy az iskolák a helyi igények alapján olyan vegyes tantervű intézményekké fejlődjenek, amelyekben a tanulók adottságaiktól és társadalmi hátterüktől függetlenül együtt nevelkedhetnek, és - az igények alapján többféle tanterv szerint, az átjárhatóság szempontjaira is figyelemmel - részben együtt, részben elkülönülve folytassák tanulmányaikat mindaddig, ameddig képességeikből, érdeklődésükből telik.

3. A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának elvei

A magyar közoktatási rendszer a nemzeti kisebbségeket megkülönböztetett gondoskodással kezeli, és támogatja azt az erőfeszítésüket, amelyet nemzeti kultúrájuk (nyelv, irodalom, művészet) megőrzésében, művelésében és továbbadásában vállalnak. Mindaz, ami a magyar nyelvű oktatásra vonatkozik, a hazai etnikai és nemzeti kisebbségek anyanyelvére is érvényes: az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi kultúra megőrzésének, ápolásának legfontosabb feltétele. Meg kell adni ugyanakkor a lehetőségét, hogy a gyermekek a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet a kívánt szinten elsajátíthassák. A nemzetiségi diákok tantervének ezért tartalmaznia kell a magyar nyelv tanulására, a magyar történelem, valamint a magyar kultúra értékeinek a megismerésére szánt időkeretet.

A hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása a magyarországi közoktatási rendszer szerves részét képező külön kerettantervek szerint folyik. A teljesen anyanyelvű, illetve kétnyelvű oktatásra való fokozatos áttéréshez - nyelvterületenként és differenciáltan (az intézmények vagy a kisebbségi szervezetek igénye szerint) -folyamatosan meg kell teremteni a szakmai feltételeket (tanterv, óraterv, szakmai programok).

A nemzetiségi iskolák tantervei tartalmazzák a nemzetiségi népismeretet és az anyanemzetek országismeretét. A nemzetiségi iskolákban a magyar történelem tanítása mellett különös figyelmet kell fordítani a nemzetiség önismeretét elősegítő sajátos történelmére és anyanemzetének történelmére. A magyar tanterveknek is tartalmazniuk kell a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek önmeghatározását és kultúráját tükröző népismereti anyagot. A történelem tanterv összeállításakor különös gondot kell fordítani a tárgyilagosságra. A történelem és az irodalom tanításában is törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék a közös hősöket, a szellemi élet közös nagyjait és közös kincseit, hogy lássák sorsunk közösségét.

A halmozottan hátrányos helyzetű etnikai kisebbségekhez tartozók számára az esélyegyenlőség megvalósításához sajátos tanterveket és tankönyveket kell készíttetni, megfelelő pedagógusképzést kell kialakítani.

Tilos olyan tantervet, tankönyvet, taneszközt kiadni vagy használni, amelyik bármelyik hazai kisebbség (vagy más ország, nemzet) ellen uszít, ellenérzést kelt. Sőt kifejezetten törekedni kell annak megmutatására, hogy a demokrácia a kisebbségek értékeinek, érdekeinek tudatos védelmét is jelenti, hogy a magyar nemzet kultúrája szegényebb lenne a köztünk élő kisebbségek, valamint szomszédaink kultúrája nélkül. Ezek a kultúrák hosszú idő óta természetes kölcsönhatásban élnek egymás mellett. Segítésük, a velük való jó viszony kialakítása, ápolása nem csupán erkölcsi kötelességünk, hanem közös érdek is.

4. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók nevelésének, oktatásának elvei

Az oktatási rendszer alapértékeiből következik, hogy különös gonddal, megértéssel, szeretettel forduljunk a fogyatékos tanulók felé. Erre a szemléletre kell nevelni a nem fogyatékos tanulókat is.

A fogyatékos embert egész életén át, az élet minden területén - így a nevelés területén is - megilleti a többiekkel egyenlő bánásmód, ennek keretében a szakszerű gondoskodás. Ezért fontos a korai gondozás, az óvodai és iskolai foglalkozások időszaka, a szakszerű gyógypedagógiai programok kimunkálása és megvalósítása.

A fogyatékos gyermekek ellátásában törekedni kell a helyben nyújtott szakpedagógiai segítség biztosítására. Akkor is biztosítani kell a rendszeres gyógypedagógiai segítséget, ha (szakértők javaslata alapján) a fogyatékos tanulót integrált formában az egészségesekkel együtt képezik. A fogyatékos tanulók önállóságának elősegítése érdekében azokon a területeken, amelyeken képezhetők, külön képzést kell számukra biztosítani. Foglalkozni kell a fogyatékosságból fakadó esetleges pszichés ártalmakkal is. A fogyatékos tanulók képzéséhez a fogyatékosságuk típusához és mértékéhez igazodó tanterveket, eszközöket és eljárásokat kell alkalmazni.

Az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók számára olyan kerettantervet kell kidolgozni, amely értelmi és személyiségállapotukhoz igazodik, és tantárgyakra vagy tantárgyi csoportokra jól tagolható. A gyermek állapotához igazított fejlesztő programnak is úgy kell az ismeretkörökből válogatnia, hogy mindvégig építsen a képességfejlesztő, a javító hatást is kifejtő, könnyen konkretizálható ismeretanyagra. Nagy teret és hangsúlyt kell kapniuk a gyakorlati ismeretekhez kapcsolt tevékenységeknek, amelyekkel a gyermekek saját képességeikhez és személyiségi adottságaikhoz mérten a legteljesebb mértékben készíthetők fel az önálló életre.

A tantervkészítés vezérlő szempontjait úgy kell kijelölni, hogy azok vegyék figyelembe az adott gyermekközösség értelmi, pszichés és személyiségállapotát, taníthatóságát, nevelhetőségét.

A középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak olyan gyógypedagógiai kerettantervre van szükségük, amely segíti a társadalmi beilleszkedést, fejleszti a személyiséget és felkészít a munkavégzésre. Műveltségi anyaga csak érintőlegesen csatlakozhat a NAT-hoz, de szorosan kötődik a társadalmi beilleszkedést szolgáló alapprogramon keresztül mindazon emberi értékek kialakításához, amelyeket a NAT megjelöl.

A siket gyermekek óvodai és iskolai programjának egészét átfogja a beszédkialakítás és a hallásnevelés. A kommunikációs képességek fejlesztésével párhuzamosan halad a gondolkodás fejlesztése, amely mind több ismeret elsajátítását biztosítja. A gyermekek tanulását segíteni kell egyéni anyanyelvi neveléssel, anyanyelvi gyakorlati foglalkozásokkal, hallás-ritmusneveléssel. Szükség esetén támaszkodni kell a jelnyelvre, a daktilológiára, a testbeszédre és a grafikus kompenzációra. A gyermekek eredményes felkészítéséhez tartozik a gépírás, a számítástechnika legalább alapszintű elsajátítása, a manuális programok fejlesztő, munkára előkészítő lehetőségeinek felhasználása.

A sérülésekre hasonlóképpen figyelve kell a NAT szellemében elkészíteni a nagyothalló gyermekek kerettantervét. A halláskieséshez, a nyelv- és beszédtanulás nehézségeihez igazodó, annak javítására összpontosító kerettantervnek az ötödik-hatodik osztályig elhúzódóan kell foglalkoznia a nyelvi-szerkezetalkotási munkával. Mindennek ki kell egészülnie a sérülésspecifikus korrektív ellátás tantárgyi tömbjeivel: hallás-ritmusneveléssel, zenei neveléssel, egyéni anyanyelvi neveléssel, korrekcióval, továbbá az idegen nyelv (nyelvek) sajátos rendszerével, és más, korszerű ismerettömbökkel.

A vak gyermekek kerettantervének sajátos oktatási módja a Braille-írás, -olvasás, és a tapintásos úton történő ismeretszerzés. A pontrendszerben való tájékozódás és a tapintás képességének finomítása már eleve speciális előkészítést igényel (3 óvodai vagy iskolaelőkészítő évet). Meg kell tanítani a síkírás olvasását lehetővé tevő gépek használatát. A vakság miatt különleges készségek kialakítására és képességek kifejlesztésére sajátos egységek beiktatására van szükség. Rendkívül fontos, hogy idegen nyelveket és számítástechnikát tanítsunk. Fontos a hangszeres zene tanítása, és a különféle manuális monotechnikák alapjainak elsajátítása: szövés, gyékényfonás, kefekötés, kerámiakészítés stb.

A gyengénlátó gyermekek kerettanterve szorosabb szálakkal kapcsolódik a jól látók kerettanterveihez. Kisiskoláskorban a síkírás-olvasás elsajátításának akadályai vannak, ezért a tananyagot át kell rendezni. Külön figyelmet kell fordítani a tájékozódásra, a látásteljesítmény fejlesztésére, a megfelelő korrekciós rendszer alkalmazására, az idegen nyelv és a számítástechnika tanítására. A tanulók egy részének állapota szükségessé teszi a testi nevelés mozgásanyagának meghatározott szempontok szerinti átalakítását.

A mozgásfogyatékosok nevelésére és oktatására a közoktatásnak külön gondot kell fordítania. A sajátos ellátást biztosító tantervi egységek segítségével a fejlesztést az egyén sérüléséhez igazodóan kell alakítani.

Szolgáltatásként kell biztosítani a hosszú kórházi tartózkodásra kényszerülő tanulók ágy melletti oktatását.

A beszédhibás gyermekek fogyatékossága szakszerű logopédiai ellátással zömében megszüntethető, illetve sikeresen enyhíthető, ezért nem szükséges gyógypedagógiai kerettanterv. Csak a súlyosan beszédhibások kerülnek időszakosan beszédjavító intézménybe, logopédiai osztályba. A beszédjavító intézmények kerettanterve tartalmazza a súlyos beszédhibák fajtái szerinti terápiás programok lényeges elemeit. A rövid ideig tartó ambuláns munkához speciális beszédjavító tervek szükségesek.

A halmozottan súlyosan fogyatékos gyermekcsoportok számára ugyancsak külön tervek és programok kidolgozása szükséges.

IV. AZ ÁLTALÁNOS KÉPZÉS TERÜLETEI ÉS AZOK ALAPVETŐ CÉLKITŰZÉSEI

A Tantervi alapelvek képzési területekbe rendezve tartalmazza a műveltségnek azokat a részeit, amelyekkel az általános képzés keretében foglalkozni kell. A képzési területek alapján kell tervezni az egyes tantárgyakat és a

tantárgyközi feladatokat. Az általános képzés területei a következők:

magyar nyelv

irodalom

történelem

idegen nyelv

matematika

ember és társadalom

természetismeret

művészetek

gyakorlati készségek és ismeretek testnevelés és sport.

A felosztás gyakorlati szempontú, ugyanakkor megfelel a hazai tantervi hagyományoknak és figyelembe veszi a nemzetközi gyakorlatot is.

A tanítás anyagát - általánosan művelő és a gyakorlati életre felkészítő jelentőségük miatt - a képzési területek tárgyköreiből kell összeállítani. Ezek nem tantárgyak, hanem olyan átfogó műveltségi területek, amelyek a nevelési és oktatási feladatok megvalósítása szempontjából nélkülözhetetlenek. Egyes területek az iskolázás egész folyamán különálló tantárgyként szerepelnek, mert legfőbb feladatuk alapvető készségek és képességek fejlesztése (pl. idegen nyelv, matematika, testnevelés). Egyes tárgykörök viszont közösen alkothatnak tantárgyat (pl. a természetföldrajz és a társadalomföldrajz a földrajz tantárgyat). A legtöbb terület azonban több tantárgyba rendezve vagy tantárgyközi tanítási feladatként épül be a tantervbe az iskolázás különböző szakaszaiban. Például a szövegértésre, az írásbeli kifejezésre, a szabatos és összefüggő beszédre, a szóbeli megértésre és kommunikációra nevelés minden tantárgyban alapvető feladat, a tantárgy sajátosságainak megfelelően. Ugyanakkor a magyar nyelv több tantárgyra felbontva is megjelenhet (pl. kisiskoláskorban mint olvasás, fogalmazás, helyesírás), és ezekre a követelményterületekre külön tematika, tanterv készülhet. A természetismeret az első évfolyamokon egy tárgyként, később több tantárgyra bontva jelenik meg. A matematika külön tantárgy, de más területeken is alkalmazzuk, ezért ugyanakkor tantárgyközi feladat is. Részterületei más ismeretkörökkel összekapcsolódva újabb tantárgyi szerveződésként jelenhetnek meg (pl. ábrázoló geometria). Hasonlóképpen kell tantervbe szervezni azokat az ismeretköröket, amelyek az általános képzésben eddig háttérbe szorultak, de nélkülözhetetlenek a gyakorlati életben (pl. az informatikai, az állampolgári, a közgazdasági, az erkölcsi, a gazdálkodási ismeretek).

A kerettantervek és a helyi tantervek feladata az adott iskolatípus képzési céljához igazodó tananyag kiválasztása. A közoktatásnak nem az egyes tárgykörök önálló tudományként való átfogó feldolgozása a feladata. Az egyes tárgykörök ismereteit úgy kell beépíteni a képzésbe, hogy elkerüljük a tananyag túlzsúfolását, a tanulók túlterhelését, hogy azok az életkori sajátosságoknak megfelelően elsajátíthatók legyenek; az egyes részterületek kapcsolódjanak egymáshoz, az egyes tárgyakban szerzett ismeretek erősítsék egymást, és kellő idő és figyelem jusson az alapvető készségek és képességek fejlesztésére.

A Nemzeti alaptantervben felsorolt műveltségi területeken kívül a kerettantervekben és a helyi tantervekben -az igényektől és a lehetőségektől függően - más ismeretkörök is megjelenhetnek. A felsőbb évfolyamokon a tantervek erősebben differenciálódhatnak, és nagyobb hangsúlyt kaphatnak a pályaválasztást előkészítő ismeretkörök. A tankötelezettség határai között azonban valamennyi képzési területtel foglalkozni kell.

A kisebbségek hagyományai, történelme és kultúrája Magyarország alapvető értékei közé tartozik, ezért az ezekről szóló ismereteknek meg kell jelenniük az általános képzés megfelelő területein.

1. Magyar nyelv

Anyanyelvünk gondolkodásunk és érzelmi gazdagodásunk nélkülözhetetlen feltétele, a személyiség legbensőbb sajátja, értelmi és közösségi életünk kiteljesedésének legfontosabb eszköze.

A magyar nyelv műveltségünk elengedhetetlen feltétele, kultúránk hordozója, a magyar nemzethez való tartozásnak természetes kritériuma, nemzeti kincsünk, nemzeti létünk folytonosságának kifejezője.

Mindezekért a magyar nyelv oktatása kiemelt jelentőségű feladat közoktatási rendszerünkben.

Az anyanyelvi képzés általános célja - az anyanyelvi kultúra vázolt szerepéből fakadóan - a magyar nyelvi műveltség fokozatos elmélyítése, a "kincsesház" minél hatékonyabb feltárása. Ez természetesen az általános iskolai és középiskolai képzés különböző évfolyamain feltételezhető és fejleszthető képességek szintjén valósítható meg. A nyelvi nevelésnek számolnia kell azzal, hogy a gyermekek a magyart nyelvet - anyanyelvüket - különböző színvonalon értik meg és beszélik. A kiegyenlítettebb nyelvi műveltség az általános iskolai és középiskolai képzés fokozatosan igényesebb nyelvi-irodalmi tantervei útján érhető el.

A nyelvi műveltség többrétegű. A nyelvi képzés célja a nyelvi műveltség elemeinek: a kifejezés, a megértés, az értelmes és helyes szép magyar beszéd készségének és képességének fejlesztése; az írás és a helyesírás készségeinek elsajátíttatása; a kulturált szóbeli és írásbeli kifejező-képesség kialakítása az élet különböző területein és különböző kérdéseiben való jő emberi kapcsolatok és kommunikáció érdekében.

Tudatosítani kell, hogy a nyelvi megnyilatkozásoknak hatása és következményei vannak, s ebben az embernek nagy a felelőssége. Az anyanyelvi és az irodalmi képzés természetes összefüggésében kell fejleszteni a nyelv művészi kifejezési formái iránti fogékonyságot. A nyelvi képzésnek segítenie kell az értelmes és logikus gondolkozást, a jó stílust, a jó szövegszerkesztési és a fogalmazás képességének fejlődését, az érzelmek árnyalt kifejezését és a gondolatok nagyobb rendszerének világos előadását, az önbecsülést erősítő alkotó önkifejezést.

Az anyanyelvi képzéshez tartozik a nyelvtan és a nyelvi rendszer történeti jellegzetességeinek szükséges mértékű elsajátíttatása; a nyelvi ismereteknek igényes nyelvi kultúrává formálása a diákok beszéd- és íráskészségében; az ilyen anyanyelvi képzés jelentősen hozzájárulhat az idegen nyelvek tanulásához is.

A magyar nyelv és oktatásának fent vázolt általános szerepe a tantárgyak sajátos nyelvművelő hatása mellett különösen a magyar irodalom oktatásával együtt bontakozik ki. A magyar líra és próza a magyar nyelv legteljesebb kincsesháza. A köznyelv, a mindennapi beszélt és írott nyelv pallérozott használatához szükséges szókincset, fordulatokat jórészt innen meríthetjük. Ezért gondot kell fordítani arra, hogy az egyes évfolyamokon a tanulók a tananyaghoz tartozó jól megválasztott irodalmi szövegeket emlékezetből való elmondás szintjéig is megtanuljanak. Nagy költőink emlékezetünkbe és lelkünkbe rögzített szavai, kifejezései, szó fűzései így válnak hétköznapjaink útitársaivá és tanácsadóivá, válságos helyzetekben pedig vigasztalóivá.

Az anyanyelvi képességek kialakítása, fejlesztése nemcsak a magyar nyelvi tantárgyak körébe tartozik, hanem át kell fognia a közoktatás egészét. Anyanyelvünk legfontosabb munkaeszközünk is: a humán és a természettudományok gondolkodásmódja és a műveltség más elemei csak az anyanyelv jó ismeretében sajátíthatók el. A magyar nyelv helyes használatára, a tanulók beszédének fejlesztésére, a tanultak értelmes kifejtésére minden tantárgy tanításakor nagy gondot kell fordítani.

2. Irodalom

Az irodalom tanításának célja az iskolában nem az irodalomtudomány közvetítése, hanem az irodalmi művek által a világ, az ember, az élet kérdéseinek megismertetése az életkori sajátosságoknak megfelelően. Az irodalmat tanító tanár természetesen ezt a feladatot csak a korszerű irodalomtudomány ismeretében képes elvégezni.

Az irodalmi műveket az iskolában a tanulók anyanyelvükön ismerik meg. Ennek elengedhetetlen feltétele az értő olvasás elsajátítása.

Kiemelkedő jelentőségű az irodalom személyiségformáló hatása. Ezért elsősorban olyan művek feldolgozására kell törekedni, amelyek igazi értékközvetítők, amelyek segítenek abban, hogy az olvasók választ találjanak az egyéni és közösségi lét nagy kérdéseire. Az irodalmi alkotásokon keresztül is fejlődik a felnövekvő ember értékítélete: megismeri az emberi cselekvés jóságát vagy elfogadhatatlanságát, segít abban, hogy kialakuljon a választás képessége igaz és hamis, jó és rossz, szép és rút között. Az irodalmi alkotások föltárják az élet titkát, a létezés feszültségeit és harmóniáját.

Az európai irodalom megismertetése során tudatosítani kell, hogy nemzeti irodalmunk, amely magyarságunk létkérdéseit fogalmazza meg, évszázadokon keresztül szorosan kapcsolódik a Biblia, az antikvitás, a kereszténység, a humanizmus, az általános emberi értékeket hordozó európai örökség gondolatvilágához és világképéhez.

Az irodalom művészet: sajátos jelrendszerének ismerete nélkül gyökértelenné válik az ember, aki életét a mindenkori mában éli, de történelmi múltja is van, amelynek megőrzésére és meghaladására hivatott.

Az életkori sajátosságoknak megfelelően kell kiválasztani az irodalmi műveket, amelyek a gyermek világképének kialakulásához, szervesen hozzájárulhatnak. A népköltészet és a népmesék világától napjaink irodalmáig bőséges anyag áll rendelkezésre. Tudatosan kerülni kell az irodalomtörténeti teljességre való törekvést az iskolában: az elolvasott művek hatnak igazán, nem pedig az irodalomról szóló tankönyvi szövegek.

Az életkori sajátosságoknak megfelelően meg kell ismertetni a tanulókkal a szövegértelmezés módszereit, rétegeit, mélységeit. A felsőbb évfolyamokban, de különösen a tizedik osztály után el kell jutniuk arra a szintre, hogy az irodalmi szövegek egyetemes érvényű üzenetét el tudják választani a konkrét helytől és időtől. Természetesen szükség van a korhoz kötöttség jegyeinek felismerésére, az irodalmi, művészeti stílusok megkülönböztetésére, a történelmi helyzet sajátosságainak megismerésére.

Az irodalomtanítás középpontjában az anyanyelven írott irodalom kell hogy álljon. A magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak megismerése által erősödik a nemzeti azonosságtudat. A magyar irodalom nem szűkíthető le az országhatáron belül keletkezett művekre: egyetlen magyar irodalom létezik, amelyet nem oszthatnak részekre államhatárok.

A magyar irodalom az európai és a világirodalom része. Az emberiség kultúrkincsének legjava magyar nyelvű műfordításban értékeinket gyarapítja.

Az irodalomtanítás támasszon érdeklődést a világirodalom értékei iránt: ezek megismerése is hozzájárulhat a népek közösségének megerősödéséhez.

A képi információközlés világában az olvasás megszerettetése különösen fontos. Segíti az alkotó fantázia kibontakozását, növeli az önállóságot, nagymértékben hozzájárul az önálló és felelős gondolkodás kialakulásához.

3. Történelem

Az iskolai történelemtanítás célja összetett: ismeretek, készségek, értékrendek, a forrásokból való önálló tájékozódás képességének elsajátíttatása, illetve kifejlesztése. Fontos szerepe van a személyiség kialakításában, a nemzeti azonosságtudat megőrzésében, nélkülözhetetlen az általános műveltség alapjainak megteremtésében, az integrációs törekvéseknek, a nemzetek létének és jövőjének helyes megértésében.

A történelemre vonatkozó ismeretek közvetítésével alapozzuk meg, illetve erősítjük a humánum és a nemzeti értékek megbecsülését, az önálló ítéletalkotás képességét, a képzelőerőt, a reális történelmi önértékelést és a felelősségteljes, döntésekre kész vállalkozó szellemet. A történelemtanítás megragadó erővel kínálja a gyermekeknek a személyi példákat, magatartásformákat, helyzeteket, az értékek sokaságát, és segíti a modern társadalomban való eligazodást. Felébreszti a fiatalokban a múlt megismerésének örömteli izgalmát és keservét. Megtanít arra, hogy a győzelmek és vereségek viszonylagosak és időlegesek, a veszteségek is elviselhetők, és a reménytelennek látszó helyzetekből is vannak kiutak. Élményszerű tartalommal tölt meg olyan értékkategóriákat, mint például a bátorság, igazságosság, hősiesség, helytállás, a nemzet és az emberiség szolgálata, a szegények, az elesettek felkarolása, a természet megismerése és védelme, tudás, műveltség, tanítás, hűség, jó kormányzás, érdekegyeztetés, tolerancia, kisebbségvédelem, megbocsátás. A tanulókban kifejleszti az érzelmileg és értelmileg meghatározott helyzettudatot, valamint az önmaguk idő- és térbeli helyéről alkotott alapvető fogalmakat.

A reális értékrend érvényesítése megköveteli, hogy a történelemtanítás a tudomány vitathatatlan eredményeire, a tények tiszteletben tartásának elvére épüljön, és kizárja a kiragadott idézetekkel, az anakronizmusokkal, történetietlen jelzőkkel való visszaélést, egyoldalúságot.

A tanulás során világossá kell tenni, hogy a történeti folyamatok többtényezősek: az ismeretek állandó növekedése, az alkotó munka, a földművelés és a kézművesség, a művelődés és a gazdaság, az egyházi és a világi intézmények egyaránt hordozói a fejlődésnek. A különböző népek, kis és nagy nemzetek, társadalmi csoportok, családok, neves és névtelen személyiségek egyaránt alakították a történelmet. Az emberiség esélyeit a háborúk és békekötések, érdekellentétek és -egyeztetések, az önkorlátozó és visszakapcsoló képességek szabják meg. A történelem alakulásában fontos szerepük van az államközi tárgyalásoknak, megállapodásoknak, szövetségeknek és más együttműködési intézményeknek.

A történelem tanításának integráló szerepe is van. A kora újkori Európát megosztó hatalmi és vallási harcok mellett megérdemelt hangsúlyt kell kapniuk a sokáig eltagadott egységtörekvéseknek, a háborúk mellett a békekötéseknek és az európai egység múltbeli előzményeinek.

A tanulók életkori sajátosságainak megfelelő, mennyiségileg befogadható anyag körültekintő módszertani meggondolásokat kíván. Az általános alapképzés első éveiben a történetek, mondák, legendák, emlékezések, történeti énekek, történelmi jelképek, nemzeti és egyetemes mítoszok, különösen segíthetik a történelem megismerését, az európai és nemzeti önazonosság megerősödését, amiben - a közoktatás egész időszakában - nagy szerepet játszik hazánk és külföldi országok történelmi emlékhelyeinek és művelődéstörténeti jelentőségű alkotásainak megtekintése, illetve tanulmányozása.

A felsőbb évfolyamokon kell nagyobb szerephez, jutnia a szóbeliségnek, a forrásanyagok, képek és térképvázlatok használatának, a történeti folyamatok és események elemző bemutatásának és értékelésének. A középiskola felső évfolyamain már általános elvárás a nagyobb összefüggések érzékelésére irányuló elméleti megalapozottság.

A vázolt szemlélet jegyében kell megismerkedniük a tanulóknak az emberiség múltjának legfontosabb eseményeivel, a különböző civilizációk, politikai és jogi kultúrák, társadalmi, gazdasági változások, művelődési áramlatok folyamatával, a különböző földrészek történelmével, Európa országainak múltjával, és az egyes országok magyar kapcsolatainak történetével, különös tekintettel a közvetlen környezetünkben élő népek történetére.

A történelmi tanulmányok teremtsék meg a magyar és a világirodalom megértésének érzelmi és értelmi hátterét, adják meg a művészetek, néprajz, zene, filozófia, földrajz, gazdaság-, kormányzat-, szociálpolitika, környezetvédelem befogadásának történeti kapcsolódásait.

A történelemtanítás adjon e mostani századvég - és a jövő század - realitásával számoló, teherbíró értékrendet. Érzékeltesse a politikai hatalmak, nemzetek, eszmék, népképviseletek, demokráciák, közvélemény, környezetvédelem létrejöttének történeti előzményeit. Fejlessze ki a tanulókban a józan kritikai érzékel, hogy eligazodhassanak a tömegkommunikációs eszközök (sajtó, tv, rádió), az ismeretterjesztés eltérő információi között. Legyenek nyitottak, érdeklődőek, hogy tudomásul vegyék, felfogják a hazai és a nemzetközi történeti, politikai fejleményeket és a tudomány újdonságait.

Alapvető jelentőségű, hogy a diákság ismerje meg a magyarság kialakulásának, a haza megteremtésének állomásait, a magyar államiság fejlődésének, megőrzésének, megújításának korszakait, azt a küzdelmet, amelyet hazánk a szentistváni örökség megőrzéséért a történelem folyamán folytatott. Tudniuk kell a tanulóknak a magyar társadalom történetének - a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődés - fő állomásairól, a magyar tájak történetéről, a Kárpát-medencének évszázadok óta együtt élő népeiről, e népek kapcsolatairól. A magyar történelem oktatásához hozzátartozik, hogy hazánk határainak változásait hitelesen tanítsuk. A diákoknak ismerniük kell azt a küzdelmet, amelyet Magyarország az államalapítás óla megmaradásáért, függetlenségéért vívott. Meg kell érteniük, hogy Magyarország története sikerek, veszteségek, eredmények és megpróbáltatások egységében folyamatos jelenlét Európában, szerves lét a Duna-tájon. Tudatosítani kell diákjainkban, hogy hazánk évszázadokon keresztül a Nyugat, az európai kereszténység védőbástyája volt.

Magyarország történetét valósághűen tanítsuk. Hasonló tárgyszerűség érvényesüljön más országok történetének és történelmi teljesítményeinek tanításában is.

A történelemtanításnak is feladata, hogy a tanulók hiteles ismereteket szerezzenek a vallások múltjáról, a kereszténység értékrendjéről, a keresztény egyházak (és a szerzetesség) történetéről, az európai kultúrában, az egységben és a különbözőségben betöltött szerepéről. Tudatosítani kell, hogy a népek és nemzetek kölcsönösen egymásra vannak utalva, s kölcsönös felelősséggel tartoznak egymásnak, különösen a Kárpát-medencében. Értsék meg, hogy a történelem az emberiség közös emlékezete.

4. Idegen nyelv

Az idegennyelv-tanítás célja elsősorban a gyakorlati nyelvi készségek elsajátíttatása: az idegen nyelven való szóbeli és írásbeli kommunikációs képességek fejlesztése.

Az idegen nyelvi alapképzés keretében legalább egy élő nyelvet kell megtanítani olyan fokon, hogy a tanuló hétköznapi (turisztikai, egyszerűbb munkákra nézve munkavállalói, fogyasztói) helyzetekben a nyelvet használni tudja. Az első idegen nyelv tanítását legkésőbb az ötödik évfolyamon meg kell kezdeni, és - kivételes esetektől eltekintve - a tankötelezettség egész időtartama alatt folytatni kell.

A középiskolai képzés folyamán legalább két idegen nyelvet kell tanítani Az egyikben az alapképzés szintjén túl a tanulónak olyan idegen nyelvi műveltséget kell szereznie, hogy képes legyen az életkorának megfelelő témákról (pl. társadalmi, kulturális, politikai kérdésekről) beszélgetni, az érdeklődési körébe vágó területeken idegen nyelvű lapokat, folyóiratokat, ismeretterjesztő műveket olvasni. Legyen általános ismerete az adott nyelvet beszélő ország(ok) kultúrájáról, s gondolatait az idegen nyelven elfogadható módon írásban is ki tudja fejezni.

A második idegen nyelv tanítását a 12-16. életév közölt célszerű megkezdeni. A második idegen nyelv elsajátítására általában rövidebb idő is elegendő, hiszen a nyelvtanulási tapasztalat megkönnyíti a tanulást. Az élő nyelvek mellett növekvő hangsúlyt indokolt adni a latin nyelv tanításának.

Nyelvtanulás szempontjából különleges helyzetben vannak a kétnyelvű környezetben felnövő gyermekek. A nemzetiségi nyelven beszélő közösségekben általában természetes kétnyelvűség alakulhat ki, amit az iskolának kötelessége gondozni és az írásbeliségben is kiművelni. Az így elsajátított kétnyelvűség ideális esetben teljes értékű kétnyelvű műveltséggé válhat. A nemzetiségi tannyelvű iskolában a magyar nyelv helyettesítheti az idegen nyelvet.

A kéttannyelvű iskolázás ugyancsak a kétnyelvű műveltség elsajátítását szolgálja. Jó szolgálatot tehet a magas fokú idegen nyelvi képzéssel, ami nyelvi szempontból lehetővé teszi a legjobb tanulóknak a külföldi egyetemeken való továbbtanulást.

A nyelvtanítás céljának, időbeosztásának, módszerének igazodnia kell a tanuló életkorához, nyelvtanulási tapasztalataihoz és a nyelvi környezet sajátosságaihoz.

A nyelvtanulás kezdő szakaszában általában a szóbeli készségekre és a nyelvtani rendszer elsajátíttatására kell súlyt helyezni. Ebben a szakaszban - legalábbis az első idegen nyelvnél - a magasabb óraszám kedvez a tanulásnak. Haladóbb szakaszban a tanulók rendszeresen foglalkoznak hosszabb összefüggő szövegekkel. Ezek feldolgozása jelentősebb önálló otthoni munkát vesz igénybe, ezért ebben a szakaszban a heti óraszám kevésbé befolyásolja a tanítás hatékonyságát.

Kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása csak játékos formában képzelhető el, és legfeljebb a nyelvtanulási kedv felkeltésére alkalmas. Az anyanyelvi írásbeli készségek megszilárdulása előtt az idegen nyelv hatékony és maradandó eredménnyel általában nem tanítható. Más a helyzet, ha a gyermek idegen nyelvi környezetben (pl. külföldem, nemzetiségi nyelvű környezetben) él. Ilyenkor a nyelvet az anyanyelvhez hasonlóan egynyelvű kommunikációs helyzetekben sajátítja el. Az így tanult készségek azonban - ha az írásbeliségben való megerősítés, a tudatos nyelvhasználat kiművelése elmarad - csak azokban a helyzetekben idéződnek fel, amelyekben a gyermek tanulta őket.

5. Matematika

A matematika tanításának alapvető célja a gondolkodási műveletek - az emlékezet, a megfigyelés, a megértés a következtetés, a logikai ítélőképesség, az absztrakciós képesség - fejlesztése. A matematika tantárgy a tanulókat megismerteti a világ mennyiségi és térbeli viszonyainak leírását és megértését szolgáló, egyre bővíthető gondolati építmény számukra is érthető részével. A matematika tanulása hozzásegíti a diákokat a logikus gondolkodás fokozatos birtokbavételéhez, képzelőerejük és ötletességük fejlődéséhez, a valóságról alkotott képük pontosításához, fogalmazásuk szabatosabbá tételéhez, a felfedezés és a tudás öröméhez, valamint az emberi gondolkodás megbecsüléséhez. A matematika tanulása fegyelmezi a gondolkodást és a beszédet, miközben teret ad az alkotó problé-mafelvető és problémamegoldó gondolkodásnak. Ilyen értelemben hatást gyakorol a jellem és az egyéniség fejlődésére is.

A matematika leggyakrabban használt fogalmai a kisebb tanulók számára is érthetővé tehetők, ezért ugyanaz a fogalom, vagy problémakör a tanítás különböző szakaszaiban újra meg újra szerepelhet, természetszerűleg másmás szinten és mélységben.

Gondot kell fordítani arra, hogy minden problémafelvetés, megállapítás és következtetés világos, pontos, a tanuló számára érthető és továbbgondolható legyen. Nem elegendő a matematikaórán a szimbólumok nyelvén beszélni. A matematikai állításokat, problémákat, műveleteket szabatos és világos köznyelven is meg kell fogalmazni, és a tanulókat meg kell tanítani arra, hogy szabatosan el tudják mondani matematikai mondanivalójukat. Hasonlóképpen meg kell tanítani a tanulókat arra, hogy a mindennapi élet mennyiségi és logikai problémáit le tudják fordítani a matematika nyelvére, s ennek segítségével meg tudjanak oldani a mindennapi életben, illetve a tantárgyak tanulása során felmerülő gyakorlati feladatokat.

A matematikatanításnak "visszacsatolt rendszernek" kell lennie, így bevonható az oktatásba a diákok találékonysága, kreativitása.

Nagyon fontos, hogy a tanulók megtanulják, hogy mit jelent valamit bebizonyítani, és mit tekintünk bizonyítás nélkül elfogadott axiómáknak, s ez utóbbiak mögött milyen konkrét tapasztalat, meggondolás áll.

Az iskolai oktatásban központi helyet kell elfoglalnia a racionális számfogalom kialakításának, a műveletek végzésében való jártasságnak. A számolási készség kialakítását célszerű úgy végezni, mintha a zsebszámológépek nem is léteznének. (Ami természetesen nem zárja ki, hogy később a tanulók számológépet használjanak.) A számfogalom fokozatos bővítését a mindennapi élet, a mikro- és makrokörnyezet nagyságrendi viszonyainak, "számelméleti" érdekességeinek bemutatásával lehet érdekesebbé tenni. A mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához szükséges matematikai eljárások használatát (pl. százalékszámítás, kamatszámítás) készségszintre kell emelni.

A halmazelmélet és a matematikai logika alapvető fogalmainak át kell szőniük az iskolai matematikaoktatás minden mozzanatát, de úgy, hogy a magyar nyelv szokásos kifejezéseivel kell az egyes állításokat megfogalmazni.

A geometria tanítása a gyakorlati szükségszerűségen (terület-, felszín-, térfogatszámítás stb.) túl már elemi szinten is példát szolgáltat a modellalkotásra, tételek kimondására, bizonyítására. Az analitikus geometria teszi lehetővé, hogy számokkal (rendezett számpárokkal, számhármasokkal) lehessen "birtokba venni" egy sík, tér alakzatait, ezért a számítógépes ábrázolás és tervezés megértéséhez is feltétlenül szükséges a tanítása.

A trigonometriai ismereteket más tárgyak is igénylik, ezt az igényt figyelembe kell venni. Ugyancsak tekintettel kell lenni más tárgyak igényeire az algoritmikus gondolkodás kialakításánál (pl. számítástechnika) és a jelölések használatánál.

A mindennapi tájékozódásban való gyakorlati jelentősége miatt meg kell ismertetni a tanulókat - elemi szinten - az adatok összesítésének, közlésének, értelmezésének matematikai statisztikai módszereivel. Ezen eljárások megismerése hozzásegíti a tanulókat a társadalom és a gazdaság mennyiségi viszonyainak értelmezéséhez és értékeléséhez.

A matematikai relációk konkrét példákban már az első "számtanórákon" megjelennek, és a gyakorlati alkalmazásokban végig jelen vannak a matematikai tanulmányokban.

A függvény a modern matematika egyik legfontosabb fogalma, konkrét függvényekkel a tanulók már kisiskoláskorban találkoznak. Fontos, hogy kezdettől fogva ezeket a későbbi "értelmezés" szellemében adjuk meg.

Az algebrai egyenletek közül az iskolában a lineáris egyenletek, a két-, háromismeretlenes lineáris egyenletrendszerek, valamint a másodfokú ismeretlenek szerepelnek. Az "egyenlőtlenségek" című részt célszerű összekötni az elemi szélsőérték-feladatok megoldásával. Az egyenletek, egyenlőtlenségek tanítása kivételes jelentőségű az ún. modellalkotás szempontjából, segítségével fel lehet hívni a figyelmet arra a kérdéskörre, hogy létezik-e egy feladatnak megoldása, és ha igen, akkor "hány?".

6. Ember és társadalom

Az általános képzés területei közül a korábbi évtizedekhez képest sokkal nagyobb súllyal kell kezelni az emberre és társas kapcsolataira, a társadalom intézményrendszerének működésére vonatkozó ismeretek, továbbá a jövő alakításában való tevékeny állampolgári részvételhez szükséges képességek fejlesztését.

Az emberrel és a társadalommal foglalkozó tantárgyak és témák nem korlátozódhatnak csupán ismeretek közlésére; vonatkozik ez természetesen a nemzeti azonosságtudat formálásában betöltött szerepe miatt kiemelt magyar nyelv és irodalomra és a történelemre is. E tárgyaknak is alkalmat kell adniuk fontos társadalmi problémáknak, a magyarság sorskérdéseinek, a jövőről, a demokráciáról, a jogrendről alkotott eltérő képzeteknek és nézeteknek megvitatására, eközben - szerepjátékszerűen - olyan közös problémamegoldási, tanácskozási, érvelési technikáknak az elsajátítására, amelyekben a tanulók a gyakorlatban is kipróbálhatják az egymás meggyőzésére, a közmegegyezésre vezető módszereket és eljárásokat.

Az alább felsorolt témák és ismeretkörök az iskolázás különböző szakaszaiban, az iskolatípus céljaihoz is alkalmazkodva különféleképpen szerveződhetnek tantárgyakká. A történelembe mint alapvető és kötelező tárgyba beépítve vagy attól elkülönítve, mindenesetre különálló tantervi egységek keretében kell tanítani az állampolgári ismereteket. A társadalomföldrajz nyilván a földrajz tantárgyban kaphat helyet. A filozófia önálló tantárgyként való tanítása a középiskola utolsó évfolyamában ajánlható. Közgazdasági és vállalkozói ismereteket, a jogrendről, a szociális piacgazdaságról való ismereteket, egészségtani ismereteket egyes szakirányultságú középiskolákban vagy a gimnáziumban fakultatív tárgyként, honismeretet, helytörténeti ismereteket a történelem és a földrajz tantárgyon belül önálló témaként érdemes a tantervbe építeni. Az erkölcstan és a vallásismeret tanítása önálló tárgyként a 9-10. osztálytól ajánlható, más tantárgyak keretében -megfelelő módszerekkel és főként a nevelés oldaláról megközelítve - az iskolázás kezdetétől fogva szükség van rá.

Az alapozó képzés - mint más területeken - elsősorban a gyakorlatias hétköznapi műveltség elsajátítását szolgálja. A középiskolában - különösen a felsőbb osztályokban - lényeges, hogy a tanulók átfogó és konkrét ismeretekre, reális történet- és lársadalomszemléletre tegyenek szert. Tájékozottak legyenek a világban folyó társadalmi változásokkal, Földünk globális problémáival, Magyarország helyzetével, történelmünkkel, jogrendünkkel, a vallásokkal kapcsolatos kérdésekben.

a) Állampolgári ismeretek

Az állampolgári ismeretek oktatásának célja a tanulók állampolgári és jogi tudatának és ezt megalapozó ismereteinek fejlesztése. Kívánatos ezért, hogy a diákok megismerjék az őket megillető alkotmányos alapjogokat és a rájuk háruló kötelezettségeket, az állam alkotmányos rendjét, az önkormányzatok, az Országgyűlés és a Kormány, az igazságszolgáltatás rendjét, s elsajátítsák mindazokat a gyakorlati ismereteket és készségeket, amelyek szükségesek a társadalomban való eligazodáshoz, a közéletben való részvételhez.

Külön hangsúlyt kell helyezni a gondolat, a véleménynyilvánítás, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz fűződő alapelvekre, a gyülekezési és egyesülési jogok érvényesítésére vonatkozó ismeretek elsajátítására, valamint a nők és a fiatalok, a gyermekek és a család védelmét szolgáló jogokra, a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és kollektív jogaira. Fontos a választójog, továbbá gazdasági és szociális viszonyaink - a szociális piacgazdaság - jogi rendjének megismertetése, valamint a haza védelmére vonatkozó alapvető jogi ismeretek elsajátíttatása.

Az állampolgári nevelés a biztonságos életvitelre neveléssel kezdődik. Az iskoláskor kezdetétől szoktatni kell a tanulókat a saját és társaik biztonságát szolgáló szabályok betartására, így például a biztonságos közlekedés szabályainak elsajátítására, kulturált közlekedési magatartásra, a tűzvédelmi, munkavédelmi, vagyonvédelmi szabályok betartására. Az általános alapképzés felsőbb évfolyamain

- általában a gyakorlati oktatással összefüggésben (pl. a laboratóriumi gyakorlatok, a technikaoktatás alkalmain)

- meg kell tanítani a tanulókat a maguk és tágabb környezetük biztonságát szolgáló ismeretekre (pl. tűz-, munka-, polgári és vagyonvédelmi ismeretekre).

Az állampolgári ismereteket az általános alapképzés, illetve a középfokú képzés felső éveiben célszerű tanítani. A tanterv összeállításakor az általános jogi ismereteket célszerű összekapcsolni a közhasznú tudnivalókkal és ismeretekkel: különös tekintettel a leglényegesebb büntetőjogi, polgárjogi, család- és adójogi alapismeretekre, s az ezzel kapcsolatos gyakorlati tennivalókra (pl. okmányok, jegyzőkönyvek szerepére, hivatalok működésére, egyszerűbb polgári ügyiratok, mint a szerződés, elismervény, kérvény szerkesztésére).

Az állampolgári ismeretek oktatása keretében meg kell ismertetni a tanulókat a nemzetközi együttműködés, a politikai és gazdasági integráció legfontosabb intézményeivel, különösen az Európai Unió számunkra is fontos szerepével, a Magyarország számára jelentős nemzetközi jogi egyezmények tartalmával, gazdasági és védelmi szervezetek céljaival, működésével (pl. az Európai Közösségek intézményei, az Európa Tanács, az EFTA, a Közép-európai kezdeményezés, az ENSZ és intézményei, a Gyermeki jogokról szóló egyezmény, a NATO, az OECD, a GATT stb.).

b) Honismeret

A modern ember úgy lehet európai, ha egyben megtartja nemzeti öntudatát is. A jövő Európája nem színtelen népek gyűjtőhelye lesz, hanem a nemzeti azonosságukat vállaló és ápoló népeké. A sokszínűség érték, s az egységesülési folyamatban mindent meg kell őrizni, ami a szerves közösségeket összetarthatja.

Az európaiság gondolatához hozzátartozik annak ismerete, hogy mit vettek ál a magyarok más népek műveltségéből, és mivel gazdagították más népek kultúráját.

Felgyorsult világunkban az ember egyik alapvető problémája az elidegenedés: lakóhelye nem válik otthonává, és nem igazi tagja annak a közösségnek, amelyben él. A valahová tartozás tudatát, a közösségi eszmék, értékek megbecsülését, a nemzet, a haza, a szűkebb közösség, a család szeretetét a hagyományok közvetítik az embereknek. Az iskolának semmi mással nem pótolható szerepe van ebben: nemcsak továbbadnia, hanem őriznie, ápolnia és gondoznia is kell a közösségi szemléletet.

A honismeretnek be kell épülnie az irodalomtanításba (helyi mondák, írók); az anyanyelv tanításába (helynevek, nyelvjárás); a földrajztanításba (utcanevek, éghajlati sajátosságok); a rajztanításba (népi díszítőmotívumok, népviselet). Szerepet kaphat az idegen nyelvek tanításában (idegenvezetés) is.

A népszokások azt közvetítik a történelemből, amihez érzelmekkel kötődünk. Fontos, hogy a diákok megismerkedjenek közvetlen környezetük történetével. A kisdiákok és a fiatalok számára jelentőségük van a helyi emlékeknek (pl. templomoknak, temetőknek), utcaneveknek, adventi, farsangi, húsvéti népszokásoknak. Különösen fontos az élő népi kultúra (a népmese, a népdal és a néptánc körök): élő közösséggé tud kovácsolni csoportokat, és igazi értékválasztást jelent a fogyasztói kultúrával szemben. A fiatalokban elemi vágy él a közösségi élet iránt. A hagyomány közösségteremtő és -megőrző erő.

c) Filozófia

A filozófia a lét megértésének sajátos útja, a kultúra alapvető eleme. A filozófiai és egyéb kulturális ismeretek és tudományos eredmények csupán eszközt jelentenek arra, hogy rajtuk keresztül megfelelő filozófiai beállítódás, nyitottság, elemzőképesség, elvszerűség és tisztánlátás alakuljon ki a lét és a gondolkodás jelenségeiről. Az elsőrendű cél így a filozófiával való foglalkozás, a filozófiai látásmódhoz való szoktatás.

A filozófiaoktatás célja, hogy továbbfejlessze a tanulók elvonatkoztató, absztrakt gondolkodásra való képességét. A világos fogalomalkotás, az ítéletalkotás és következtetés elsajátítása elősegíti a vitaképesség kialakulását, valamint az előítélet-mentesség és türelem megvalósulását.

A tanulók legyenek képesek arra, hogy egy-egy filozófus gondolatvilágát megértsék, érzékeljék az eszmék konkrét megnyilvánulási formáinak történeti és szociológiai hátterét is. Kerülni kell az egyoldalúságokat, a kizárólagosságokat, és rá kell mutatni mind a dogmatizmus, mind a szélsőséges relativizmus ellentmondásosságára és tarthatatlanságára. Tudatosítani kell, hogy a filozófia rendeltetéséhez tartozik az ember emberré formálása, értelmi és lelki-erkölcsi síkon egyaránt. A filozófia megismerésével az ifjúság bizonyos gondolati, erkölcsi, emberi értékeket sajátít el és épít be a személyiségébe.

A filozófia rendszeres oktatása a középiskola felső évfolyamain célszerű. Egyaránt alkalmazható a problémacentrikus oktatás és a filozófiatörténeti megközelítés. A nagy elméleti kérdéskörök kínálkoznak kiindulópontként, amelyek könnyebben megközelíthetők: ember és természet, társadalom, történelem, egyén, élet, halál, lélek, kultúrfilozófia, természetjog stb. Ezektől a kérdésektől eljuthatunk az egyes klasszikus filozófusokhoz, tanaikhoz, rendszereikhez, továbbá az egyes klasszikus irányzatok, eszmevonulalok sajátosságaihoz, illetve a klasszikus filozófiai tudományágak (metafizika, ismeretelmélet, logika, etika, esztétika stb.) témaköreihez.

d) Erkölcstan, vallásismeret

Az erkölcsi nevelésnek át kell hatnia az iskolai élet egészét. Szükség van azonban rendszerezett ismeretekre, amelyek igazodási pontokat jelentenek a cselekvéshez. Meg kell ismerni a tanulóknak a jó és a rossz, fogalmát: a cselekedeteket normákhoz, kell mérni. El kell jutni arra a fokra, hogy felismerjék: a pillanatnyi személyes érdek nem minősítheti a cselekedeteket. Mindenki számára elfogadható értéknek tekintjük az életet. Ami akár az egyén, akár a közösség életét veszélyezteti vagy csorbítja, az rossz. Az erkölcstan tanításában az alsóbb szinten külön hangsúlyt kell adni az élővilág, az emberi élet titkának. A felsőbb évfolyamokban lehetőség nyílik konkrét élethelyzetek elemzésére és általános következtetések levonására.

Az erkölcstan nem viselkedési szabályok elsajátíttatása, hanem alapelvek, értékek felismertetése, amelyek meghatározzák az emberi cselekedeteket.

Az ember felelős lény: felelős önmagáért, a többi emberért, a környező világért. Az ember az életet adottságként tapasztalja meg, amely fölött nem korlátlan úr: az életet óvni, gazdagítani, emberibbé tenni kötelessége.

Az ember cselekvését meghatározza, miként ismeri föl a helyét és a szerepét a világban. Az emberiség történelme során a vallások szerepe mindig személyiségformáló és közösségformáló volt. A műveltséghez elválaszthatatlanul hozzátartozik a nagy világvallások ismerete; az európai kultúrkörben különösen is a zsidóság és a kereszténység, annak különböző ágainak ismerete fontos. A Biblia értékrendjét magáénak vallja az európai kultúra. A Tízparancsolat életszabályai meghatározó érvényűek az emberi együttélés és a személyiség kibontakoztatása szempontjából. Fontos, hogy a tanulók életkori sajátosságaiknak megfelelően megismerkedjenek a legjelentősebb ünnepek jelentésével, a hozzájuk kapcsolódó szokásrendszerrel. Az emberi élet fordulóit - a születéstől a halálig - elkíséri a vallás jelképrendszere. Mások megértésének, elfogadásának feltétele, hogy rendelkezzünk a vallásuk leglényegesebb tanításainak, szokásainak, szertartásainak ismeretével.

A vallásismeret nélkülözhetetlen a művészetek - irodalom, képzőművészetek, zeneművészet - alkotásainak megértéséhez. Az iskolai tevékenység során el kell jutni annak felismeréséhez, hogy a múlt megismerésének is kiemelkedő fontosságú eszköze a vallásismeret. A felsőbb évfolyamokon lehetőséget kell biztosítani a nagy világvallások leglényegesebb elemeinek megismertetésére.

e) Társadalomföldrajz

A földrajz az a szaktudomány, amely természettudományi és társadalomtudományi ismereteket is tartalmaz. Ez arra az összefüggésrendszerre épül, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatok jelentős mértékben földrajzi adottságok függvényében alakulnak, a gazdasági ismeretek a társadalomföldrajzi ismeretek nélkül megalapozatlanok. A társadalomföldrajzi ismeretek megalapozásához, megértéséhez feltétlenül szükséges a természetföldrajz ismerete. Ezért a földrajzi ismereteket a közoktatásban általában egy tárgy keretében indokolt oktatni. A két földrajzi terület külön tárgyként célszerűen olyan tantervben szerepelhet, amelyben a gazdasági irányú képzésnek különös hangsúlyt kívánunk adni. Korunkban feltétlenül meg kell ismerniük a tanulóknak a népesedési problémákat, a népesség földrajzi megoszlását, összetételét, a népességi és gazdasági mutatók közti összefüggéseket. Ezek nélkül Magyarország problémáit sem érthetik meg.

A települések fajtáinak, típusainak, az urbanizáció problémáinak bemutatása alapvető feladat. A mezőgazdaság, a mezőgazdaságra ható természeti és társadalmi tényezők ismerete, az energiaforrások, az energiafelhasználási és energiaellátási problémák, az ipar, a kereskedelem és a közlekedés sajátosságainak megismerése teszi alkalmassá a fiatalokat arra, hogy probléma- és értékorientált módon közelítsenek a természeti és gazdasági környezetükhöz, hogy megértsék az őket körülvevő gazdasági folyamatokat, és a környezet iránti érzékenységgel, felelősséggel tudjanak később részt venni a gazdasági éleiben. Nagy súlyt kell helyezni az idegenforgalom szempontjából fontos ismeretekre, amelyek a honismerethez kapcsolódóan lehetővé teszik az ország természeti, kulturális kincseinek jobb megismerését, kiaknázását. Arra kell törekedni, hogy a tanulókban kialakuljon a környezettel való együttélés képessége, az eltökélt szándék és felkészültség a természetes és az épített környezet egyensúlyának megőrzésére, az életet veszélyeztető emberi hatások kizárására.

A hazai tájhoz, a magyar néphez, a természeti és társadalmi értékeinkhez való kötődés is segítse fiataljainkat, hogy valós alapokon nyugvó nemzettudatuk legyen. Ennek érdekében ismerjék meg a földrajzi tényezőknek a Kárpát-medence gazdasági életében, népeinek elhelyezkedésében, hagyományaiban, településeiben megnyilvánuló hatásait és földrajzi összefüggéseit. Ismerjék meg a jelentősebb hazai és külhoni felfedezők, utazók, tudósok tevékenységét, az irodalmi vonatkozásokat.

f) Közgazdasági ismeretek

A gazdaság és a társadalom viszonyának középpontjában az egyéni-közösségi jólét és a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások problémaegyüttese áll, ami mögött lényegében a társadalmi igazságosság és a gazdasági hatékonyság összehangolásának kérdései húzódnak meg. A közgazdasági ismeretek oktatásának célja, hogy elemi fogalmi ismereteket nyújtson e problémák és összefüggések megértéséhez.

A gazdasági cselekvés fő mozgatórugója az önérdek, ugyanakkor a hosszú távon hatékony gazdaság etikus magatartást és ökológiai szemléletet igényel. Az etikus cselekvés a gazdaságban a társadalmi költségeket csökkenti, a környezettel való gazdálkodás pedig a károkat előzi meg. Kulturált gazdasági szereplők nélkül nem alakulhat ki jól működő piacgazdaság, amelyben a jog és a politika eszközei végesek.

A szociális piacgazdasággal összefüggésben rá kell mutatni az egyoldalú nyereségelvűség korlátaira: az értékekkel való hatékony gazdálkodás ugyanis feltételezi a nem áru jellegű értékek (pl. egészség, szeretet, műveltség) felismerését, s az olyan értékteremtő tevékenységek elismerését, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a piaci mechanizmusokban (pl. a családban végzett munkák, a karitatív tevékenységek és a közszolgáltatások, mint például az oktatás, az egészségügyi ellátás stb.). Ugyanakkor nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ha egy társadalom a fizetőképesség alapján gazdálkodik, akkor az emberek pénzszerzésre törekszenek, és ez közöttük különbségeket eredményez. Az erőforrások magántulajdonára épülő gazdasági rendszerben a kereslet és kínálat hatóerői érvényesülnek. A magán döntéshozók jellemzően a saját érdekük szerint döntenek. A tisztességes versenyben szerzett előnyök a gazdaság és a társadalmi jólét növekedését eredményezik.

Az emberek életvitelének, mindennapi tevékenységeinek megértéséhez célszerű a vizsgálódások körébe vonni a fogyasztási cikkek és szolgáltatások, a közjavak, a köztulajdonú erőforrások és az egyetemes javak, valamint az ezeknek az előállításával és elosztásával foglalkozó szervezetek, intézmények, koordinációs rendszerek, mechanizmusok lényeges összefüggéseit. Ebből a körből nem lehet kihagyni a közös tulajdonú erőforrásokat (pl. tiszta levegő, ivóvíz, a természeti környezet stb.).

Kisiskoláskorban a háztartáson belül zajló tevékenységek, a szülők munkája, jövedelemforrásai, a pénz szerepe, a kulturált fogyasztási szokások lehetnek egyes tantárgyakban beszédtémák. A 10-18 éves korosztály más tantárgyakhoz kapcsolódóan, esetleg összefoglalóan önálló tantárgyként is ismerje meg a szociális piacgazdaság intézményrendszerének főszereplőit (háztartás, cégek, állam), az őket összekötő gazdasági és jogi folyamatokat, a nemzet gazdasági múltját, a gazdaság megoldásra váró feladatait (gazdasági növekedési zavarok, infláció, munkanélküliség, fizetési mérleg), gondjainak meghaladási lehetőségeit. A közgazdasági ismeretek közvetett megjelenítésére jó alkalmat kínálhatnak mindazok a tantárgyak, amelyek a tanultak alkalmazására a hétköznapok gyakorlati problémáiból válogatnak (pl. matematika, informatika, kémia). A történelmi folyamatok megértésének is egyik alapja a gazdasági érdekek felismerése, az állampolgári ismeretek nélkülözhetetlen velejárója. A gazdasági etika szerves része az erkölcstannak.

g) Egészségtani ismeretek

A testi-lelki egészség kérdéseinek, az egészséges életmódra felkészítésnek át kell szőnie az iskolai oktatás egészét. A kisiskoláskorban a köztisztaság elemi egészségügyi szabályai mellett a személyes higiéné szabályairól és jelentőségéről is van alkalom beszélgetni. Különösen fontos a biztonságos élet szokásainak kialakítása, az erre vonatkozó elemi szabályok megtanítása (pl. kémiai szerek, gyógyszerek használata, a gépek, az elektromos eszközök, gáz kezelése), az életkornak megfelelően a veszélyhelyzetekre való figyelmeztetés. Korán kell kezdeni a szenvedélybetegségek megelőzését a dohányzás, az alkohol, a kábítószer veszélyeinek megismertetésével. Hasonlóképpen kezdettől fogva figyelmeztetni kell a gyermekeket a televízió, a számítógép mértéktartó használatára.

A tantárgyak közül elsősorban a biológia közöl az egészségre vonatkozó ismereteket, de van ilyen vonatkozása például a technika, a kémia, a háztartástani tanulmányoknak is. Az egészséges mozgásigény kialakítása az iskolai testnevelés és sport tanításának egyik legfontosabb célja.

A lelki jelenségekről és a társaslélektani folyamatokról való ismeretek, érzelmeink, cselekvéseink és azok rugóinak tudatosítása, társas viselkedésünk szabályszerűségeinek megismerése hozzásegít ahhoz, hogy felszabadultabban, ugyanakkor a másikra nagyobb figyelemmel, kevesebb félelemmel és agresszióval, több bizalommal és együttműködési készséggel közelítsünk egymáshoz. Az elemi pszichológiai és társaslélektani ismeretek nyújtásával, s ami ugyanilyen fontos, a harmonikus együttéléshez és a személyiség szabad fejlődéséhez szükséges kommunikációs képességek, konfliktuskezelési technikák, együttműködési képességek és alkotókészségek fejlesztésével és kibontakoztatásával az iskola hozzájárul a lelki egészségre neveléshez. A tantárgyakban megtanítható ismeretek, szokások mellett az iskola társas környezetének, nevelési szokásainak alapvető jelentősége van a lelki egészség megőrzésében, az egészséges személyiségfejlődésben.

7. Természetismeret

A természeti környezet jelenségeinek és oksági viszonyainak megismerése, a technikai alkalmazások mögött rejlő tudományos ismeretekbe való betekintés nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy természeti, társadalmi és technikai környezetünk tudatos használói legyünk, és megtanuljunk harmonikus kapcsolatban élni - és nem visszaélni - környezetünkkel magunk, kortársaink és az utánuk jövő nemzedék javára.

A természetet nem lehet csak könyvből vagy tanári elbeszélésből igazán megismerni. Elengedhetetlenül fontos a természet közvetlen tanulmányozása. A természettudományi vizsgálómódszereket: a megfigyelés, a leírás, az összehasonlítás, a rendszerezés, a kísérletezés, a hipotézisalkolás, a következtetés módszereit csak a természettudományi művelődési anyag természetközeli feldolgozása során lehet elsajátítani. S mivel ezek a módszerek mindegyik természettudományi ág közös vizsgálómódszerei, a művelődési anyag feldolgozásához önként kínálják a vezérfonalat.

A természettudományok tanulásának másik fontos célja a természet és a technika viszonyának, s benne az ember szerepének és felelősségének belátása. Ezért az alábbi és más természettudományi tantárgyakba is szervezhető ismeretkörök tananyagának megválasztásában vezérlő szempont a tudományos eredmények gazdasági és fogyasztói szempontú technikai alkalmazásainak értékelése a természeti környezetre és az emberre való visszahatás szempontjából, valamint az ökológiai szemlélet és a környezetgazdálkodás szemléletének kialakítása.

Mindezeken túl a természet mélyebb megismerésének fontos szerepe van a különböző filozófiai rendszerek megértésében.

a) Fizika

A fizika iskolai tanításának célja, hogy a diákok megismerkedjenek a legfontosabb fizikai jelenségekkel, ezzel együtt bevezetést kapjanak a természettudományos gondolkodás lényegébe. A természet fizikai jelenségeinek megfigyelése már a kisgyermek számára is érdekes és tanulságos: az időjárásban megfigyelhető halmazállapotváltozások, fényjelenségek, a természetben és saját mozgásában, ütközéseiben megfigyelhető erőhatások, s nem utolsósorban a mindennapi élet technikai csodái, a gépek természetes kíváncsiságot keltenek a gyermekben és magyarázatot igényelnek. Egyszerű fizikai kísérletekkel iskolai fel tételek között is szemléltetni lehet a természet oksági viszonyainak általánosságát: azt, hogy látszatra nagyon különböző fizikai jelenségek ugyanarra a természeti törvényre vezethetők vissza. Ezért a fizika különösen alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a tudományos fogalmakat hogyan alakítjuk ki megfigyelések, kísérletek és a belőlük levont következtetések segítségével, valamint arra, hogy a tudományos fogalmakat és összefüggéseket hogyan használhatjuk új jelenségek magyarázatára, sőt, saját céljainkat szolgáló szerkezetek - gépek - alkotására. A természettudományos tárgyak közül elsősorban a fizikában lehet megmutatni azt is, hogy az oksági összefüggések a természetben mennyiségi összefüggésekkel párosulnak: a mértékek, mértékegységek és a természeti törvényekben rejlő matematikai összefüggések használatának tanítása a fizika tantárgy egyik fontos feladata.

Az általános alapképzés fizikai témáinak kiválasztását kezdetben a természetben és a háztartásban megfigyelhető legfontosabb jelenségek magyarázata motiválja (víz, levegő, hő, halmazállapot stb.).

Az önálló tantárgyként tanított fizikában alapfokon elsősorban azokat a témákat választjuk, amelyek alkalmat adnak kísérleti bemutatásra, illetve amelyeken a hétköznapi technikai alkalmazások jól szemléltethetők (pl. mechanika, fénytan, hangtan, elektromosságtan). A matematika alkalmazása olyan témákban és feladatokon mutatható be, amelyekben egyértelmű, szemléletes és világos fizikai fogalmakat és összefüggéseket és jól megértett matematikai módszereket lehet alkalmazni.

A fizika tananyagának kiválasztását a középiskola felsőbb évfolyamain is - a tudományos részletesség és a szaktudomány filozófiai összefüggéseinek nehézségeit kerülve - gyakorlati pedagógiai szempontoknak kell alárendelni. A fizika tantárgynak a racionális gondolkodást és a racionalitásba vetett hitet kell erősítenie, még akkor is, ha a tudomány művelése során mindenki - szükségképpen - eljut a természet végtelenségének, és az emberi fogalmak végességének és tökéletlenségének felismeréséhez. Lényeges, hogy a tanulók minden iskolafokon kezelhető, megértett, tiszta fogalmakkal dolgozzanak, fizikai világképük egységes maradjon. Tanulmányaikban a kísérleti és az elméleti megközelítés egyensúlyban legyen, fogalmaik szemléletes belátáson, amennyire lehetséges, bemutató kísérletek alapján szerzett közvetlen tapasztalaton alapuljanak. Saját maguk is végezzenek kísérleteket, s ezek során megfigyeléseiket, mérési eredményeiket pontosan, áttekinthetően jegyezzék le, és tanulják meg ezek összefoglalását, a hipotézisalkotás, a kísérletek tervezésének és a következtetésnek a módját. A természettudományi irányultságú gimnáziumi, illetve szakközépiskolai képzés felső évfolyamain a kísérletezéssel kapcsolatban kell kitérni arra, hogy a tudományos állítások megfogalmazásakor alapvető követelmény a probléma szabatos meghatározása, a kísérleti feltételek pontos leírása, a következtetések érvényességi körének megvonása. A fizikai elméletek tárgyalásakor térhetünk ki arra, hogy a tudományos törvények magyarázó érvénye az emberi tudás végességéből következően szükségképpen korlátozott, s hogy a tudomány fejlődésében időnként egymással versengő elméletek élnek egyszerre.

b) Kémia

A kémia oktatásának célja, hogy a tanulók fokozatosan elsajátítsák azt a kémiai szemléletet és műveltségtartalmat, amely a XXI. század kulturált embere számára szükséges. Ettől a tudásanyagtól azt várjuk, hogy eligazít a környezetben megjelenő és a mindennapi tevékenységben felhasznált anyagok kémiai sajátságainak, hatásainak, alkalmazásainak megértésében, és segít azok tudatos felhasználásában. Ez az ismeretanyag és szemlélet hozzájárul továbbá a tanulók természet- és társadalomképének formálódásához, egyéni képességeik felismeréséhez és fejlesztéséhez, személyiségük kialakulásához. A kémiaoktatás nyújtson maradandó és hasznosítható tudást, átfogó, természetbarát szemléletet, hogy ezáltal a tanulók felismerjék és megértsék a kémia jelentőségét az egyén és társadalom életében.

A kémia oktatását négy alapvető követelménycsoportra építjük: alapvető kémiai fogalmak, mennyiségek, összefüggések, törvények; a konkrét kémiai rendszerek, azaz anyagok és reakciók ismerete; ezek gyakorlati alkalmazásai (fontosabb vegyipari eljárások, a vegyi anyagok környezeti hatásai, a természet és a környezet védelme); és ezekhez kapcsolódva - a kémiában meghatározó ismeretszerzési módként - a rendszeres tanári és tanulókísérletek.

A tanulókísérletek különösen fontosak, mert a tanulóknak egyszerre nyújtanak ismeret- és élményanyagot, továbbá fejlesztik megfigyelő-, elemző- és értékelőképességüket. Egyúttal megtanulják azt is, hogy miképp kell a vegyszereket, hétköznapi vegyi anyagokat biztonságosan és felelősen kezelni, célirányosan felhasználni.

Ezt a négy, szorosan összetartozó és egymást feltételező követelménycsoportot mindvégig párhuzamosan, didaktikai egységben kell megjeleníteni a különböző keret- és helyi tantervekben, a tankönyvekben, valamint a tanítási órákon.

Nagyon fontos, hogy mind az elsajátítandó tananyag, mind a tankönyvek, mind a kémiaórák szemlélete és anyaga legyen élet-, anyag- és élményszerű, emberközeli, tanulságos, érdekes és látványos; mulasson rá a kémia és az ember természetes és szükségszerű kapcsolatára, továbbá arra, hogy a kémia nem önmagáért való tudomány, hanem mindennapi tevékenységünk szerves része; tudatosítsa az alkalmazó-felhasználó szakemberek meghatározó szerepét abban, hogy mennyire védik vagy károsítják a környezetet; érzékeltesse, hogy a kémia mindig nélkülözhetetlen volt az emberiség számára, ma pedig meghatározó a modern társadalom életében.

A tananyag tartalmát illetően alapvető fontosságú, hogy mindenki számára nyújtson kémiai alapműveltséget, ugyanakkor alapozza meg a szakirányú képzést is.

Az alapképzés során a tanulók sajátítsák el a kémia jelrendszerét, az egyenletírás szabályait és a számítások alapjait. Ismerjék meg a környezet legfontosabb kémiai elemeit, szervetlen és szerves anyagait, azok jellemző fizikai és kémiai tulajdonságait. Ismerjék meg az anyagok közötti kölcsönhatásokat, ennek alapján legyenek képesek leírni azok mennyiségét, energetikai, sebességi vonatkozásait és irányát. Az anyag szerkezetének ismeretében tudják megmagyarázni a változások lényegét, legyenek tisztában a fontosabb reakciótípusokkal. Ismerkedjenek meg a fontosabb vegyipari előállítási módszerekkel, feldolgozási eljárásokkal, környezetvédelmi technológiákkal és mindezek gazdasági vonatkozásaival. Szerezzenek gyakorlati ismereteket a közvetlen környezetükben előforduló hasznos és káros vegyi anyagok kezelésében. Ismerjék meg a laboratóriumi munka és a vegyszerek kezelésének szabályait. Szerezzenek jártasságot az alapvető laboratóriumi műveletek elvégzésében. Az egyes anyagrészekhez kapcsolódóan ismerjék meg a kémiatörténet egy-egy jelentős, tanulságos vagy érdekes eseményét.

Az alapképzést követően a tanulók kémiai ismeretanyagát, laboratóriumi munkában való jártasságát olyan szintre kell emelni, amely képessé teszi őket az érettségi vizsga letételére és a felsőbb tanulmányok megkezdésére. Ehhez a kémiai számítások mélyebb elsajátítása szükséges, amelyhez segítséget nyújt az időközben megszerzett matematikai tudás is.

A tanulókat el kell juttatni a fizika és a kémia, a biológia és kémia kapcsolatának, és ezzel együtt a természettudományok egységességének felismeréséhez.

c) Biológia

Az ember része az élővilágnak, a biológiai összefüggések megismerése segíti saját életének alakítását is. Fontos, hogy a diákok az élővilágról, az emberről és természeti környezetéről olyan alapvető ismereteket szerezzenek, amelyekre a felnőtt embernek szüksége van, bármilyen foglalkozást űz is.

A biológia sajátos szerepe és jelentősége kettős forrásból fakad. Egyrészt a természettudományok között ez a tudomány nagymértékben épít más tudományterületek ismereteire (kémia, fizika, földtudományok), ezért a biológiában a közoktatás bármely szintjén (az életkori sajátosságoknak megfelelően) kívánatos az ilyen jellegű ismeretek integrációja. Másrészt a biológia az élővilággal foglalkozik, ezért fontos az emberi szervezet és az életműködések oktatása, az egészséges életmód, életvitel kialakítása. Az ember és az őt körülvevő környezet kapcsolatának megismertetésében kell kialakítani azt a szemléletei, amely szerint az ember annak tudatában tevékenykedik, hogy nem kihasználója, hanem része a természetnek. A biológia képes megmutatni, hogy az élet, annak minden formája érték. Erőforrásaink, létfeltételeink a bioszféra épségétől, fennmaradásától függenek. Az élet tisztelete erkölcsi érték önmagában is. Az ökológiai egyensúly felbomlásának elkerüléséhez szükséges szemléletváltás forrása a biológiai ismeretnyújtás.

Az élővilág gazdagságát a tanulók közvetlen környezetük növény- és állatvilágának, növény- és állatfajainak, -fajtáinak megismerésén keresztül fedezzék fel. A hazai és más tájak jellemző élővilágát az alapvető ökológiai ismeretek beépítésével és a földrajzi ismeretekkel párhuzamosan, azokhoz kapcsolódva mutassuk be. Az életmód-környezet kapcsolatából adódó sokféleség szépsége, az élet jelenségeinek változatossága az esztétikai nevelés része, és ily módon alakítja ki az élet iránti csodálat és tisztelet érzését.

A faj- és fajtaismereten túl a szervezeti felépítésről és működésről annyi ismeret megszerzése szükséges, amennyi a közvetlen tapasztalás, egyszerű kísérlet, megfigyelés alapján rögzíthető. A megismert fajok csoportosítása tegye lehetővé az elemi evolúciós szemlélet kialakulását. El kell érni, hogy a diákok az emberi szervezet felépítéséről és működéséről annyit tudjanak, amennyi lehetővé teszi a helyes életmód tudatos kialakítását, a személyes higiénia és az egészséges élet szabályainak megtartását. Természetes igényük legyen a természeti értékek tisztelete, óvása.

Az iskoláskor kezdetétől fogva a biológiaoktatás teljes folyamán építeni lehet a szemléltetésnek és az elemző megfigyelésnek a rajzolásban, ábraolvasásban rejlő lehetőségeire. A sejtek, a szervek felépítésének szerkezeti ábrákon, az életfolyamatok és az ökológiai folyamatok "folyamatábrán" való tanulmányozása, képes albumok, természetfilmek megtekintése, a növényhatározó használata, illetve növények rajzolása érdekessé és vonzóvá teszi a biológia tantárgyat, miközben a vizuális megismerés és elemzés képességeit minden más természettudományi tárgynál jobban fejleszti.

Az általános alapképzés végére el kell érni, hogy a biológiai ismeretek a megszerzett fizikai és kémiai ismeretekkel megerősödve ökológiai szemléletté érjenek. Az egészségtani ismeretek tanításakor ki kell térni a környezetnek a genetikai anyagra kifejtett káros hatásaira és a védekezés lehetőségeire.

A középiskolásoktól elvárható, hogy kifejlődjön az összefüggések, a törvényszerűségek ismeretén alapuló problémamegoldó képességük. Törekedni kell arra, hogy a biológiában is kapjon teret az elvonatkoztatás és a következtetés; a tanulók ismerjék fel és emeljék ki a leírt és megfigyelt jelenségekből az általános törvényszerűségeket; például az élettanban domborítsák ki a folyamatok összetett jellegét, a biológiai szabályozás elemeit. Megfelelő szinten ismertetni lehet a biológia fejlődésének tendenciáit, az ismeretek folytonos megújulásának, halmozódásának jelentőségét.

A kísérletek segítsék elő a megismerést, de teremtsük meg a lehetőséget az önálló ismeretszerzésre is. Törekedjünk arra, hogy a diákok gyűjtőmunkájuk, saját kísérleti tapasztalataik és irodalmi források alapján önálló előadás, dolgozat készítésére is képesek legyenek. Egyúttal hívjuk fel a figyelmüket a védett növény- és állatfajok élőhelyeinek védelmére.

d) Természetföldrajz

A földrajz tanításának célja, hogy a tanulók megismerjék az ember mint biológiai és társadalmi lény földrajzi, biológiai környezetéül szolgáló Földet, a természet és a társadalom legfontosabb sajátosságait, jelenségeit, folyamatait, egymásra hatásuk térbeli rendjét és azok következményeit.

Az élettelen és az élő természet fejlődésének ismeretében vegyék tudomásul a folyamatoknak a társadalom történetére kimutatható hatásait, illetve a társadalom visszahatását a természeti környezetre. Ezért a földrajzi ismereteket általában a természetföldrajz és a társadalomföldrajz egységének jegyében kell oktatni. A két részterület elkülönült tárgyként való oktatása olyan tanterv esetén indokolt, amelyben a gazdasági tárgyú képzésnek különös hangsúlyt kívánunk adni.

A világban való eligazodáshoz a tanulók tanuljanak meg tájékozódni a Földön, a szó szoros értelmében és átvitt értelemben egyaránt. Szerezzenek alapvető ismereteket a csillagászat alapjairól, égitestünkről, a Föld szerkezetéről, tájairól, országairól, népeiről, környezetünkről. Alakuljon ki bennük valós kép a hazai föld tájairól, vizeiről, népességéről, településeiről, ezek fejlődési sajátosságairól, társadalmi és gazdasági viszonyairól. Tudatossá kell tenni, hogy

a rohamosan növekvő termelés és fogyasztás egyre gyakrabban bontja meg a természeti folyamatok dinamikus egyensúlyát, ezáltal maradandó vagy megszüntethető károkat okoz a környezetben: veszélyezteti a bioszférát, magát az embert és értékes alkotásait. Ezért a fejlődés fenntartása érdekében környezetgazdálkodási szemléletre van szükség. Fontos, hogy felkeltsük tanítványaink érdeklődését környezetük iránt, és kialakítsuk bennük a természet szeretetét, megismerésének, védelmének igényét.

Az általános alapképzésben a csillagászat főbb ismereteit, a Föld szféráinak kialakulását, a környezet alapvető jelenségeit - térben és időben -, a Föld, különösen hazánk tájait, vizeit, településeit és éghajlatát, a földrajzi környezet a társadalmi hatásait kell tanítani.

Az alapfokú általános képzés, illetve a középfokú képzés felső évfolyamain törekedni kell arra, hogy a tanulók rendszerben lássák, igényeljék és értsék a tények magyarázatát. Az alapvető környezeti jelenségek, a haza, a kontinensek és óceánok földrajzának megismeréséhez kapcsolódóan a fogalomalkotásra, a korábbi ismeretek szintézisére kell törekedni. Értsék meg a tanulók, hogy a természeti és gazdasági körülmények, hagyományok mennyiben határozzák meg, illetve befolyásolják a népek gondolkodásmódját, gazdasági helyzetét, világszemléletét.

8. Művészetek

A művészi alkotás az élmények rögzítésének, tárolásának, másokban való felidézésének sajátos technikája. A művészi alkotásra való képesség az emberi nem páratlan adottsága.

Az élmény - az a pillanat, amikor gondolataink, érzelmeink egy rövidke időre felszabadulnak a cselekvés igájából, s amikor képesek vagyunk rácsodálkozással szemlélni a körülöttünk és bennünk ható erők összjátékát - a világ megismerésének, a tanulásnak alapvető és mérhetetlenül fontos módja. Hogy mennyire az, mutatja az élmény utáni gyakran szenvedélyes vágyakozásunk, amit a szórakoztatóipar közvetlenül és gátlástalanul kielégít. Míg azonban a szórakozás csupán kikapcsolja éberségünket, addig a művészi élmény oldás és kötés egyben: miközben a művészi alkotásban ismeretlen ismerősként köszön ránk a valóság, a bennünk és körülöttünk kavargó gondolatok, érzelmek, indulatok, ugyanakkor a művészet ráébreszt ezek valóságos jelentőségére és összefüggéseire úgy, hogy tudatosulnak bennünk a világban működő szellemi és lelki erők kölcsönhatásának következményei. A művészi élmény -a tisztító, megvilágosító és feszültségoldó katarzis - ilyenformán hétköznapi élményeink és a valóság tudatos értékelésre tesz képessé, feszültségeinket oldja anélkül, hogy kioldaná bennünk a romboló indulatokat, szemlélődővé tesz anélkül, hogy közömbössé tenne. Mindezek által a művészet életünket békésebbé, gazdagabbá, szebbé teszi.

A művészi alkotás szerkesztési technikái - a többszörös (közvetlen és szimbolikus) jelentés, a többsíkú szerkesztés, a feszültségkeltés és feszültségoldás dinamikája, az egyetemes jelképek használata és a jelképteremtés, a képi, nyelvi és zenei hatások, a mozgó és álló elemek változatos alkalmazása stb. - a művészeti ágak közös módszerei. Ugyanakkor a művészi ábrázolás módszerei az egyes művészeti ágakban nagyon különbözők, mivel különbözik az anyag és az eszköz, amivel a művész dolgozik. Az anyagok és eszközök kezelésének módját és az ábrázolás módszereit: a művészi kifejezéshez szükséges "mesterségbeli" tudást, valamint a műfajok szabályait - a művészeti ág sajátos nyelvét - az alkotó művészi tevékenység során és műalkotások megfigyelésével lehet elsajátítani. A művészi közlésmódban való jártasság - akár az idegen nyelvek ismerete - a kifejezés, a közösségteremtés lehetőségét hordozza a kortársak kisközösségeiben éppúgy, mint a közös kulturális hagyományban. Ilyen értelemben az élő művészet a múlt, a jelen és a jövő generációit összekapcsoló élményközösség.

Az iskolai művészeti nevelés és művészetoktatás a művészet e hármas pedagógiai értékének elismerése: az élménytanulásban betöltött különleges szerepének, a művészi ábrázolás mesterségének elsajátítása során betöltött készség és képességfejlesztő funkciójának, valamint közösségteremtő erejének köszönheti évezredes jelenlétét az általános képzésben.

Az említettek mellett terápiás értéke miatt is kitüntetett szerepe van a művészetoktatásnak, amint ezt számos elismert pedagógiai irányzat és a gyógypedagógia vallja és alkalmazza: a pszichésen sérült, nehezen kezelhető, deviáns, illetve a szóbeli kifejezésben gátolt gyermekek és fiatalok nevelésében, az értelmi, érzékszervi fogyatékosságban szenvedők korrektív és kompenzáló fejlesztésében a művészi kifejezés ösztönzése és a művészi készségek fejlesztése a teljes értékű életre felkészítés és a személyiségfejlesztés fontos eszköze.

a) Ének-zene

Az iskolai zenei nevelés sajátos feladatot vállal a gyermekek érzelmi, értelmi és jellemnevelésében. A zene gazdag érzelmi hatása a beleélés-átélés és a közvetlen cselekvés eszközével színesíti a fantáziát, formálja az ízlést és fogékonnyá teszi a gyermekeket más emberek, közösségek és kultúrák értékeinek befogadására. Az éneklés és a hangszerjáték, a zenei készségek fejlődése az aktív zenei cselekvés örömével ajándékozza meg a gyermeket.

Ugyanakkor a csoportos muzsikálás élménye a tanulókat arra ösztönzi, hogy nagyobb közösségek tevékeny és felelős tagjai legyenek. Mind az aktív muzsikálás, mind a zenehallgatás és a zeneirodalmi tájékozottság hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók a kortárs zenéből - beleértve a könnyűzenét is - ízléssel, éretten válogassanak, hogy zeneszerető, hangversenylátogató közönséggé váljanak, adott esetben aktívan muzsikáló kórustagok, zenekari tagok legyenek.

A magyarországi iskolai zenei nevelésben meghatározó szerepe van Kodály Zoltán világszerte elismert zenepedagógiájának. Ezek alapgondolata, hogy a zene - akár a nyelv - egyetemes kultúrkincs, amelyhez zenei anyanyelvünk: a magyar énekes és hangszeres népzene, a gyermekjátékok és népszokások megismerésén át vezet az út. A zenei nevelés módszertani alapelve, hogy az aktív zenélés - a közös éneklés, a közös hangszeres muzsikálás, s az ehhez szükséges elemi kottaolvasási és -írási készség -feltétele és segítője a zeneértés fejlődésének és a zeneirodalomban való tájékozódásnak. Ennek értelmében a zenei nevelés párhuzamosan több területen folyik.

Az éneklés és a hangszerjáték a zenei nevelés alaptevékenységei, mivel a zene megértésére, a zenemű befogadására elsősorban az válhat képessé, aki valamilyen mértékben részt tud venni a zenei alkotótevékenységben. A zenei foglalkozások természetes eleme az énekhang, minden gyermek veleszületett "hangszere". A gyermekhangszerek használata kedvet ébreszthet a rendszeres hangszertanuláshoz, ami bizonyos fokon túl képessé teheti a tanulót a magasszintű aktív muzsikálás művészi tevékenységére.

A ritmuskészség fejlesztése segíti a mozgási és szellemi tevékenységek harmonikus rendezettségének kialakulását. A mérték, a ritmus és a tempóérzék nemcsak a zenei karakterek jellegének felismerésében segít, hanem általános mértékrendszert is ad a művészetek, a tudományok és a, hétköznapok jelenségeinek értékeléséhez A ritmusérzék fejlesztése segíti a beszédértést. Az ének-zenei órákon megfigyelt beszéd-dallam-ritmus kapcsolatok tudatosítása elősegítheti a kifejező, érthető beszéd igényének és készségének kialakulását.

A zenei olvasás-írás készségének fejlesztése a magyar iskolai ének-zene oktatás fontos alapeleme. A kottaolvasás könnyített módszere - a relatív szolmizáció - segítségével a zenei írás-olvasás már az iskoláskor kezdetén elsajátítható. Ily módon az általános zenei műveltség megszerzése nem csupán a zenével külön is foglalkozó gyermekek, hanem minden iskolás számára lehetséges. Az abszolút (ábécés) rendszer ismerete pedig fokozatosan kiterjesztheti a gyermekek tájékozottságát az énekes és hangszeres zeneirodalom minden területére.

A zenehallgatás a gyermek élményvilágának fontos része. A tanulók az iskolában és az iskolán kívül is hallgatnak zenét, és ízlésüket a tömegkommunikáció is formálja. Csak akkor válhatnak az egyetemes zenei kultúra részeseivé, ha előítéletektől mentesen, biztos ítélettel kalauzoljuk őket a klasszikus zenében, a népzenében, a kortárs zenében és a mindennapi életet kiszolgáló szórakoztató zenében. A zeneszerzők életműve összefüggést teremt a történelmi korral, ugyanakkor eligazít a kultúrtörténeti és művészeti stílusok felismerésében is. A zenehallgatás eszköze az élő zenei bemutatás és a hangversenylátogatás is. Az élő zene közvetlenebb és maradandóbb élményt nyújt, mint a rögzített zene hallgatása.

A zenei ismeretek a zenei tevékenységekhez kapcsolódnak. A hangzó zenében megfigyelhető, elkülöníthető dal-lami, ritmikai stb. sajátosságok megismerésével finomítható a zenei stílusok iránti fogékonyság. A zenei formák és műfajok ismerete egyben más művészeti ágak formanyelvének megértéséhez is hozzájárul.

A zenei rögtönzés főként a kisgyermek örömteli, fantáziát mozgató játéka. Erre a játékos ismétlő-, utánzó- és kifejezőkedvre építve fejleszthető a rögtönzőkészség, folyamatos gyakorlással az alkotókészség. Különösen fontos, hogy a rögtönzés kiterjedjen a zene és a vers, a zene és a mese (dráma), a zene és a kép, illetve a zene és a mozgás kapcsolatára is.

A mozgás és a tánc az emberi kultúra ősi elemei. Törekedni kell arra, hogy az iskolai nevelés mind több területébe épüljön be a tánc, népi gyermekjátékok, népi táncok, történelmi és társastáncok, s szabad, rögtönzött mozgásvariációk révén.

A fenti készségek és ismeretek bővítésére, finomítására, rendszerezésére és összefoglalására lehetőséget kell teremteni. Ezt a célt jól szolgálja az iskolai kórus, zenekar, néptánc-együttes, az iskolai ünnepélyek, hangversenyek, amelyeken a tanulók hallgatóként vagy előadóként vesznek részt, egész életre szólóan meghatározzák a fiatalok viszonyát a zenéhez és a zenei előadóművészethez. Ezért a kötelező ének-zene oktatással egyenrangú fontosságú az iskolai zenei élet megszervezése, az iskola belső életében a zenei kultúra meghonosítása, ápolása. Ahol a tanárok szívesen hallgatják, értékelik a tanítványok muzsikáját, ott a zene meghitt közösséget teremt diákok és tanárok között.

b) Vizuális művészetek

A vizuális kommunikáció a teljes életet átfogja: szerepe van a köznapi, a tudományos, a műszaki-technikai életben, a művészi közlésben és az ismeretszerzésben egyaránt. A képi nyelv az anyanyelv mellett - annak képzeli hátteret is adó - másik fontos nyelvünk, műveltségi körünk.

Amint az olvasástanulás során először válik észlelhetővé és megfoghatóvá az emberi beszéd természete, szerkezete, ugyanúgy a "lerajzolási", a "megformálási" feladatok szembesítik a tanulót először azzal a ténnyel, hogy amit látunk, az a környezetből érkező információk értelmezése, lefordítása a fogalmaink és az érzelmeink nyelvére. A vizuális nevelés célja ezeknek a fordítási műveleteknek a tudatosítása, a "látás" tudatosítása, s ezzel egyidejűleg a képi ábrázolás, a vizuális közlés szabályainak, módszereinek megtanítása. Ilyen vonatkozásban a vizuális nevelés az értelmi nevelés egyik fontos területe.

A vizuális kommunikáció tanítása így minden tantárgyban - az egész nevelésben, oktatásban - feladat, a célirányos készségfejlesztés a vizuális esztétikai nevelés sajátos tantárgyaiban (rajz, rajz és művészettörténet, kézművesség, tárgy- és környezetkultúra stb.) történik.

A vizuális művészeti nevelés és oktatás feladata az érzelmek és az élmények kifejezéséhez használt vizuális formanyelv elsajátíttatása. Mivel azonban a művészi kifejezésnek ez a módja - a zeneszerzéshez, illetve a költészethez hasonlóan csak keveseknek adatik meg, az irodalmi neveléshez és a zenei neveléshez, hasonlóan a képzőművészeti nevelés is elsősorban a befogadás: a tudatos műélvezet elérését tűzi ki célul. Ennek eszközeként azonban nagy hangsúlyt kell helyezni az aktív művészi tevékenységre, felismerve, hogy az alkotással való próbálkozás során -"alkotótársként" - lehet igazán behatóan megismerni és méltányolni a műalkotást mint a kifejezés vágyától vezérelt szellemi folyamatot és eredményét: a művet.

A vizuális művészeti nevelés a személyi és tárgyi feltételektől függően különféle tantárgyakba szerveződhet.

A képzőművészeti oktatás keretében kell megtanítani a képi, plasztikai és téri ábrázolás kifejezőeszközeit és technikáját (a rajzolást, festést, mintázást); ezek művészeti ágak szerinti jellemzőit; a képolvasás, a műelemzés elemi képességeit, készségeit. Be kell vezetni a tanulókat az alkotás folyamatába a felkészülést szolgáló tanulmányrajzoktól a tervezésen át a kivitelezésig. Meg kell tanítani őket a munkaszervezésre, az önellenőrzésre, az eredmény értékelésére.

A népművészet, illetve kézművesség keretében a kézügyességet, technikai érzéket fejlesztő egyszerű kézműves technikákon (szövés, fazekasság, fafaragás stb.) keresztül a tanulók a jelenben is felhasználható formakincsre, anyagismeretre tehetnek szert. A népművészeti tárgyak vizsgálata elvezet a hagyományos társadalmakban meglévő közös népi kultúra megismeréséhez, amelyben a művészi, a kultikus, a gazdasági, a társadalmi szempontok elválaszthatatlan egységben jelentek meg.

A tárgy- és környezetkultúra oktatása során a tanulók saját maguk vagy társaik egyszerű szükségleteire terveznek tárgyakat, majd a lehetőségeknek megfelelően kézműves technikával elkészítik azokat. Ily módon megtanulnak a hasznosság, szépség és gazdaságosság elvei szerint alkotni, dolgozni. Saját munkáik, kész tárgyak, árucikkek elemzésével hozzásegíthetjük őket, hogy környezetük szakszerű használóivá, felkészült fogyasztókká váljanak.

A film-, fotó-, videoművészet oktatása is csak megfelelő tárgyi feltételek mellett ajánlott. A fényképezés, a filmkészítés, a videofelvétel készítése nemcsak későbbi szabadidő tevékenységeket, sőt akár a munkában hasznosítható technikai készségeket alapozhat meg, hanem ezen keresztül meg lehet tanítani a tanulókat a vizuális tömegkommunikáció nyelvi eszközeinek tudatos és értékelő értelmezésére. A befogadás területén ehhez a tárgyhoz a filmesztétika tanítása és a média használatára nevelés áll legközelebb.

A művészeti ismeretek körében meg kell ismertetni a tanulókat az egyes vizuális művészeti ágak (a képzőművészet, a népi tárgyalkotó művészet, az iparművészet, a fotó-, film-, videoművészet) és ezek műfajainak, valamint a művészettörténeti korszakoknak, stílusoknak főbb jellemzőivel, kiemelkedő alkotásaival.

A műalkotások elemzése elősegíti a művészi üzenet megértését, a művekkel való közvetlen, érzékletes találkozás katarktikus élményét, amely a rácsodálkozás, gyönyörködés, megrendülés, megtisztulás révén visszavezet az esztétikai és végső soron az erkölcsi értékekhez.

Az alapozó jellegű vizuális művészeti nevelés befejezése után a középiskola felső évfolyamain a tanulók érdeklődésének és a lehetőségek függvényében összefoglaló művészettörténeti ismereteket, ábrázoló geometriát, számítógépes grafikát lehet tanítani a vizuális művészeti nevelés képzési területén.

c) Színház és dráma

A színi nevelés összefoglaló kifejezésben benne foglaltatik a színházi nevelés és a drámapedagógia is.

A színházi nevelés területére tartozik a hagyományos színházlátogatások előkészítése és feldolgozása mellett minden olyan művészeti, művészetpedagógiai esemény, melynek az élő színházi előadás, a jelenidejű művészi produkció a meghatározó eleme. Törekedni kell arra, hogy kisgyermekkorban bábszínházi, a későbbiek során minél több élő színházi előadást nézhessenek meg a gyermekek.

A drámapedagógia a dráma és a színház eszközeivel történő, folyamatos vagy rendszeres együttlét során megvalósuló művészetpedagógiai tevékenységet jelent. Törekedni kell arra, hogy ahol erre felkészült nevelők vannak, megvalósulhasson ez a fajta komplex készség- és képességfejlesztés, melyben nem a produkció létrehozása az elsődleges, hanem maga a nevelési folyamat.

A drámapedagógia gyakorlatai az emberépítést célozzák, feladatuk a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a jelenidejű közlés megkönnyítése, a személyközi kommunikáció kultúrájának elsajátítása. A dramatikus alkotójáték szocializáló tevékenység, hiszen a jól alkalmazott dramatikus nevelés elősegíti a közösségben, a közösségért tevékenykedő ember aktivitásának serkentését, ön- és emberismeretének gazdagodását, alkotóképességének, önálló, rugalmas gondolkodásának fejlődését, összpontosított, megtervezett munkára szoktatását, testi térbeli biztonságának javulását, időérzékének fejlődését, mozgásának, beszédének tisztaságát, szép és kifejező voltát.

A kommunikációs kultúrát segítő gyakorlatok viselkedési bátorságot, biztonságot nyújtanak a társadalmi élet sok területén, s ellensúlyozzák a tömegkommunikációs eszközök személyes részvételt kikapcsoló hatását.

Az ünnepek előkészítésének és megélésének közösségformáló erejét nem nélkülözheti az iskolai nevelés sem. Különös figyelmet kell szentelni ezeknek az alkalmaknak, a korosztálynak megfelelő szinten és formában.

A dráma mint tantárgy és mint módszer - képzett nevelő segítségével - minden korosztály iskolai munkájában helyet kaphat.

9. Gyakorlati készségek és ismeretek

A gyakorlati készségek és ismeretek az általános alapműveltség nélkülözhetetlen részévé váltak. Ezért beépülnek a kerettantervek, illetve helyi tantervek tananyagaiba. Ezek a készségek és ismeretek nem feltétlen külön tantárgyak formájában jelennek meg. A helyi tantervekben jelentős eltérő szerkezetük és ismeretanyaguk a térség, a település sajátosságainak, a tényleges lakossági igénynek megfelelően alakulhat ki. Másként kell tehát például a technika, háztartástan, gazdálkodási ismeretek tananyagát kialakítani egy tanyasi vagy kistelepülési környezetben működő általános iskolában és egy városiban.

A tananyag feldolgozásának tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a tartalom más képzési terület ismereteire épül. A gyakorlati képzés ismeretei, például az informatika alkalmazása beépülhet más tantárgyak ismeretanyagának feldolgozásába.

a) Informatika

Az elektronikus információhordozó, -tároló és -átalakító eszközök az információ fogalmát kibővítették, a tárolás és hozzáférés lehetőségeit kitágították. Az informatikai, ezen belül számítástechnikai ismeretek mind a tanárok, mind a tanulók munkáját megkönnyítik. El kell érni, hogy a számítógép a tanulók hasznos munkaeszközévé váljék, hogy készségszinten elsajátítsák valamely szövegszerkesztő használatát, alkalmazói szinten megismerkedhessenek adatbáziskezelő rendszerekkel. (Erre alkalmas eszköz lehet például egy könyvtári információs rendszer.)

A számítástechnikai eszközök felhasználása lehetővé teszi újabb problémamegoldási eljárások tanítását, matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, földrajzi, társadalmi, gazdasági folyamatok szemléltetését, modellezését. A folyamatok elektronikus megjelenítése azonban nem helyettesíti a tapasztalati megismerést. Különösen jól használható a számítógép a függvények grafikus ábrázolásának, a sík, a tér koordináta-geometriájának tanításához.

A számítástechnikai eszközök lehetővé teszik az igényes, áttekinthető, hatékony információközlés módszereinek oktatását, illetve elterjesztését (pl. a szövegszerkesztővel támogatott fogalmazástanítás, iskolai újságírás révén).

Az informatika oktatása segíti a problémamegoldási képesség, az algoritmikus gondolkodás és a térszemlélet fejlesztését.

Az elektronikus feladatbankoknak nagy jelentősége van az önálló tanulásban, fejleszti a tanuló önállóságát. A számítógépes feladatbankokkal segített oktatásnak elsősorban a memorizálásban van nagy szerepe.

A nevelés területén a számítástechnika sajátos lehetőséget rejt magában. Igen fontos, hogy a tanulók számára világos legyen: a számítógépek kiterjesztik az ember lehetőségeit. A számítástechnikai-informatikai forradalom igen nagy lehetőséget adott az ember kezébe, de világosan látni kell a használatában rejlő problémákat és veszélyeket is. A kisgyermekek nagyon gyorsan megtanulják a számítógépek használatát, de óvni kell őket attól, hogy rabjaivá váljanak.

A számítástechnika oktatásakor a felvetődő erkölcsi problémákra is ügyelni kell. Az eszközöket (műszaki-hardver és program-szoftver) kezelők könnyen kárt is okozhatnak: vírusfertőzéssel, idegen adatokhoz való illetéktelen hozzáféréssel.

Minden tanulónak részesülnie kell iskolai tanulmányai során alapfokú informatika-oktatásban. Az informatika oktatása függ az adott iskola pedagógiai programjától. Az érdeklődő tanulóknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy mélyebben megismerhessék a számítástechnikát.

b) A könyvtár

Az iskolai könyvtárnak kiemelkedő szerepe van a korszerű oktatásban, a készségek és a képességek igényes fejlesztésében, az önképzésben, a tanulók teremtő szabadságának és önálló tájékozódásának szolgálatában.

A könyvtár jelentősége - amire a képzés egész folyamatában tudatosan építeni kell - különösen a következőkben van: tere és segítője az önálló gondolkodás erősödésének, az ismeretek önálló elsajátításának; forrása és szolgálója a nagyobb szellemi aktivitásnak, a szárnyaló tudásigény kielégítésének, a kutató-alkotó érdeklődésnek, az egyéni fejlődési ütem, a tehetség kibontakozásának; az iskolai könyvtár - nemcsak könyvekkel, hanem a tanárok útmutatásával, szerető és szakszerű tanácsaival - növeli a szociális, családi hátránnyal induló tanulók művelődési esélyeit. A könyvtár használatával lehet és kell rávezetni a tanulókat a tudományok és a történelem mélyebb ismeretére, az ismeretek rendszerében való önálló tájékozódásra.

A könyvtári források használata a tanulókkal való egyéni foglalkozáshoz is nélkülözhetetlen; a könyvtár különböző kiegészítő szolgálatokkal (pl. friss tájékoztatókkal, adatokkal, témadokumentációval stb.) segítheti a tanári munkát a képzés egész folyamatában.

A könyv - az irodalmi élmények révén - az érett emberré válás egyik fontos eszköze. Olvasni szerető, irodalmi élményekkel rendelkező diákok nevelésében ezért az iskolai könyvtárnak alapvető szerepe van.

A nyomtatott szöveg az elektronikus információhordozók (számítógép, video, tv stb.) mellett is az információszerzés legfőbb forrása marad. A számítógéppel vezérelt multimédia rendszerek a nyomtatott szövegek használatában új korszakot nyitnak. A könyvtár hagyományosan az ismeretek és a kultúra tárháza, a modern könyvtár viszont információ-technológiai és multimédia központ, amelyből kapcsolatot lehet teremteni a világ más pontjain lévő nagy könyvtárakkal, információs központokkal úgy, hogy ezekből szinte korlátlan terjedelmű információt lehet lehívni és helyben kinyomtatni. A könyvtárak ez új szerepkörére fel kell készülni mind az iskoláknak, mind a tanulóknak. Ezért a könyvtári informatikai rendszerek fejlesztése és használatuk megtanítása az iskola egyik fontos feladata.

c) Ismeretek a tömegtájékoztatásról

A tömegtájékoztatás az ismeretszerzésben, a szórakozásban, a közéletben eddig nem birtokolt lehetőségeket kínál az embernek. Látni kell azt is, hogy a tömegtájékoztatás felhasználásával az ember és a közösségek viszonylag könnyen manipulálhatók. Ezért ismertessük meg a tanulókat a tömegtájékoztatás módszereivel, technikáival.

A magyar nyelv és irodalom tanítása, a művészetoktatás keretében szenteljünk figyelmet a tömegtájékoztatás jellemző műfajainak. A tömegtájékoztatás egyes alkotásainak közös elemzésével segíthetjük a tanuló tájékozódását, felfedeztetve, megvilágítva a tömegkommunikáció hatásmechanizmusait.

A tanulókat meg kell tanítani arra, hogy életvitelüket és a tömegtájékoztatási eszközök adta kínálatot egészségesen hangolják össze, legyenek igényesek a műsorok megválasztásában, használják fel a tömegtájékoztatási eszközök adta lehetőséget az ismeretszerzésre. A tömegtájékoztatási ismereteket más tantárgyakba ágyazva (pl. irodalom, művészetek), önálló tantervi egységekként vagy a tantárgy egy vonulataként építhetjük be a tantervekbe.

A sajtótermék, rádió- vagy videoműsor, fotó, reklámgrafika stb. készítése, szerkesztése a tömegkommunikáció alkotó és gyártási folyamatának részesévé teszi a tanulót, melynek során a gyakorlatban is megismeri a tömegtájékoztatás és a befolyásolás technikáit, módszereit. Ezért az iskolaújság, a hirdetőtábla, a faliújság, az iskolarádió, a fotó-, videó- és filmkör fontos eszköze a médiaművészetek oktatásának és a tömegtájékoztatás értelmes használatára nevelésnek.

d) Technika

A technika oktatásának célja, hogy bevezesse a tanulókat a korszerű technika felhasználásának, kezelésének alapvető készségeibe, gyarapítsa technikai és munkaszervezési tapasztalataikat, és tudatára ébresszen az ember és a technika viszonyában rejlő lehetőségeknek s az ezekkel való visszaélés veszélyeinek.

A technika oktatásának feladata elsősorban a mindennapi élethez szükséges gyakorlati készségek fejlesztése az anyagok, eszközök, szerszámok kezelése, munkafolyamatok megtervezése, megszervezése, kivitelezése és a munka értékelése terén, s az ezekhez nélkülözhetetlen műszaki, mezőgazdasági, technológiai alapismeretek közvetítése.

Tapasztalati úton kell megismertetni a tanulókat a természetben fellelhető anyagok tulajdonságaival alakításuk módszereivel és - egyszerű modelleken - alkalmazásuk lehetőségeivel. Az iskola lehetőségeinek megfelelően gyakorlati példák segítségével kell bemutatni a mindennapi életben használt elektromos és más gépek és berendezések szerkezeti elemeit, a gépelemek fajtáit, a szerelésükhöz szükséges eszközöket és azok alkalmazását.

Törekedni kell arra, hogy a tanulók képessé váljanak az önálló munkavégzésre, a feladat megtervezésére, munkatevékenységük megszervezésére, az eredmény értékelésére. Ehhez tanuljanak meg egyszerűbb műszaki rajzokat és grafikus ábrázolásokat olvasni és készíteni, megfelelő pontosságú mérőeszközöket, műszereket, ahol lehetséges számítógépet használni. Egy-egy munkadarab elkészítése során a szerkezet elképzelésétől és a munka megszervezésétől el kell jutniuk a kivitelezés pontos és igényes végrehajtásáig.

Sajátítsák el a szerszámok és eszközök biztonságos használatának szabályait, a szükséges munkavédelmi ismereteket (pl. villamos érintésvédelmi szabályok).

A mezőgazdasági ismeretek körében az állattartás, kertgondozás szabályai, szerszám- és eszközhasználata mellett sajátítsák el (lehetőleg a gyakorlatban) az utca, az erkély, az ablak virágosításához szükséges növénygondozási alapismereteket.

Célszerű bemutatni a technikai fejlődés kultúrtörténeti és gazdaságtörténeti vonatkozásait: a közlekedés, a szállítás eszközeinek és módozatainak változását, fejlődését, az erőgépek, az információátviteli technika fejlődését. Érdemes áttekintést adni az energiatermelés fejlődéséről, a különböző energiahordozó anyagok hasznosításától, gazdaságos, környezetkímélő felhasználásáról. Meg kell mutatni, hogy a számítógép feltalálásával új korszak kezdődött az informatika, a tervezés, a munkaszervezés és az ember mindennapi életében.

A technika tantárgy tananyagának összeállításánál nagymértékben támaszkodni kell a lakókörnyezetben szükséges ismeretkörökre és lehetőséget kell biztosítani bizonyos tananyagrészek fakultatív alapon történő alaposabb elsajátítására is, a későbbi pályaválasztás elősegítése érdekében. Figyelembe kell venni a fiúk és lányok eltérő érdeklődését és képességeit.

e) Háztartástan

A háztartástan tanításának célja a legalapvetőbb háztartási tevékenységek megismertetése. A tantárgy jól szolgálhatja a házimunka rangjának helyreállítását, a családi munkamegosztás, a háztartási "üzemszervezés" jelentőségének és értékének felismerését, közvetetten a családtagokkal való együttműködés képességének fejlesztését.

A tananyag kiválasztásánál és feldolgozásánál figyelembe kell venni a falu és a város eltérő lakókörnyezetét, lakóépületeit és háztartásvezetési szokásait.

A lakáskultúra, lakásgondozás ismereteinek oktatásával fejleszthetjük a tanulók igényességét, ízlését. Az ételkészítés szabályainak, a házi ételtartósítás módszereinek megismertetése során a higiénés előírásokat, az ételromlás, ételmérgezés kialakulásának okait is tanítani kell. A hagyományos étkezési szokások kritikus bemutatásával az egészséges táplálkozás, megfelelő étrend és ételfajták fogyasztásának elterjesztését segíthetjük elő. Meg lehet tanítani a tanulókat az ünnepi ételek és ünnepi terítékek készítésének módjára.

A háztartásban és a kisgazdaságokban alkalmazott gépek és eszközök biztonságos kezelésének érdekében érdemes megtanítani azok alapvető működési elvét, karbantartási előírásait. A lakás helyiségeinek, háztartási berendezéseinek, eszközeinek tisztítási, fertőtlenítési módszereit, a háztartásban keletkező hulladékok kezelésének és tárolásának szabályait a környezet és az egészség megóvása érdekében kell tanítani.

Fontos feladat a háztartás megszervezésével, a családi gazdálkodással kapcsolatos alapvető tudnivalók megbeszélése, a háztartásgazdasági számítások bemutatása, az étkezési, életviteli, fogyasztói szokások kritikus megvitatása.

A csecsemők és kisgyermekek, az idős emberek gondozásával, a betegápolással kapcsolatos tudnivalók, a higiénés szabályok megtanulása mellett jelentős helyet kaphatnak a gyermekneveléssel kapcsolatos témák, a szűkebb és a tágabb családi közösséget összetartó szokások, magatartásformák megvitatása, a jellemző konfliktushelyzetek megbeszélése, az egymásért érzett felelősség, a tisztelet és az együttérzés szerepének tisztázása.

f) Gazdálkodási ismeretek

A gazdálkodási ismeretek tanításának célja a vállalkozói magatartás megalapozása, a pályaválasztás, a szakmatanulás megkönnyítése.

A kis- és középvállalkozások elterjesztése érdekében érdemes bemutatni a kisárutermelés és a magángazdaság eltérő lehetőségeit tanyasi, falusi és városi környezetben.

Célszerű megtanítani a családi és az azt meghaladó élelmiszertermelés, a népi kismesterségek, a kézművesség gyakorlásához szükséges gazdálkodási alapfogalmakat.

A vállalkozáshoz kapcsolódó alapvető jogi és közgazdasági szabályozási elvek (pl. hitelrendszer, adórendszer, biztosítási formák) ismertetésével elő lehet segíteni, hogy az iskolából kikerülő fiatalok önálló vállalkozás indításához kedvet kapjanak, s az ehhez szükséges ismereteket könnyebben megszerezzék.

Egyszerű, konkrét példákon szemléltetve célszerű tanítani a költség-, önköltségszámítást, árképzést, ami nagyon lényeges a vállalkozás várható nyereségességének megítélése szempontjából.

Tanítani kell a munkaügyi, ügyviteli, szerződéskötési és az üzleti levelezési alapismereteket, amelyek a törvényes működéshez és a jogérvényesítéshez elengedhetetlenül szükségesek.

A gazdálkodási ismeretek helyi tantervének elkészítésekor figyelembe kell venni a térségi lehetőségeket, a hagyományokat, és ennek megfelelően kell megtervezni a tanítás anyagát. Üdülő- és idegenforgalmi körzetekben a turizmus és fizetővendégszolgálat, mezőgazdasági körzetekben az állattartás, a kertészeti termesztés, az élelmiszer-előállítás, a kisipar és a kiskereskedelem kaphat hangsúlyt.

10. Testnevelés és sport

Az iskolai testnevelés és sport célja a nagyfokú szellemi megterhelés ellensúlyozása, a mozgáshiány pótlása, a kiegyensúlyozott testi-lelki fejlődés elősegítése, a testmozgás, a testedzés, a sportolás megszerettetése; a tanulók cselekvéskultúrájának (fejlettségi szintükhöz igazodó) konkrét mozgásos feladatokkal való fejlesztése, általános, sokoldalú és speciális hatású sportági és nem sportági mozgásanyag közvetítése, amely megalapozza az egészséges életmódhoz tartozó szabadidős tevékenységet. A testnevelés feladata a mozgáskészség és -képesség fejlesztése, a különböző sportágak, testnevelési és sportjátékok elsajátítását szolgáló alapképzés.

Az iskolai testnevelés kötelező mozgásanyagához tartozik az atlétika, a torna, a testnevelési és sportjátékok, a természetben végezhető sportok, valamint az úszás. Emellett választhatók a küzdő- és a téli sportok, zenére végezhető különböző mozgásformák (pl. aerobik, tánc stb.), egyéb szabadidős, teremben vagy szabadban végezhető sportmozgások.

Az atlétikai mozgások oktatásának, gyakorlásának célja, hogy a tanulók megtanulják testük, mozgásuk sebességét, lendületét, dinamikáját uralni, képessé váljanak a különböző terhelések elviselésére a gyors, robbanékony mozgásra, elsajátítsák a járás, futás, ugrás, dobás mozgások különböző célú mozgáskészségeit.

A testnevelési, sport- és labdajátékok tanításának célja, hogy a tanulók megtanulják a páros és csapatjátékok szabályait, elsajátítsák a társas és mozgásos együttműködés készségeit, a technikai, játéktaktikai és a stratégiai szempontok összehangolását.

A torna mozgásanyagának tantervi helyét azok a fejlesztő hatások indokolják, amelyek más sportágak mozgásanyagával nem érhetők el. A torna mozgáselemeivel a tanulók testi erejének, ügyességének, hajlékonyságának, rugalmasságának, mozgékonyságának, a térérzékelésnek, testhelyzet-érzékelésnek, egyensúly-érzékelésnek a növelése, illetve fejlesztése a cél.

A tornával kapcsolatos versenyhelyzetek lehetővé teszik a tanulók fejlődésének értékelését, a versenyzés pedig megtanít a siker értékelésére és a kudarc elviselésére, segíti a helyes önértékelés kialakulását.

Az úszás sokoldalú mozgásjellegénél fogva kiemelt fontosságú a testnevelés tanításában, a sport megszerettetésében és a gyógytestnevelés gyógyító funkciójában. Az úszás készségének és a vízben való mozgás szabályainak elsajátítása a gyermekek biztonságát szolgálja, s emellett egészséges, az egész életen át űzhető sportok közé tartozik.

A természetben űzhető sportok tanításának az a célja, hogy a tanulók közvetlenül ismerjék meg azokat az egészségjavító lehetőségeket, hatásokat, amelyeket a természetben végzett mozgástevékenységek nyújtanak, és hosszú távra megalapozzák a szabadban, jó levegőn végzett sporttevékenység igényét és képességét.

A küzdősportok oktatása lehetővé teszi a tanulók testtest elleni küzdelmében való önismeretének, bátorságának, önvédelmi képességének fejlesztését.

A zenére végezhető mozgások (táncok, aerobik, ritmikus sportgimnasztika) oktatása a tanulók ritmusérzékének, esztétikai érzékének és értékrendjének fejlesztését segíti.

Ezekről a követelményterületekről a helyi adottságok, a tanár irányultsága és a tanulók érdeklődése alapján kell kiválasztani a helyi tananyagot, amelynek általános és közös elemeit a kerettantervek is tartalmazzák.

A könnyített és a gyógytestnevelés, a testnevelés speciális területe, melynek célja a kóros elváltozások megakadályozása, a kialakult betegségek megállítása és megszüntetése, az egészségi állapot helyreállítása. A testi képességek és a mozgás fejlesztésével, a sportolási igény felkeltésével, a testnevelés és sport mozgásanyagának felhasználásával, a gyógytestnevelés sajátos módszereinek alkalmazásával érje el, hogy a gyógytestnevelésre szorulók felzárkózhassanak az egészséges társaikhoz.

Az iskolai sport a testnevelés mozgásanyagára építve további mozgáslehetőséget biztosít a tanulók számára. Az iskolai sportélet feladata, hogy edzettségre, helytállásra, küzdeni akarásra, a szellemi, lelki erők összpontosítására a tiszta küzdelem szemléletére neveljen. Rendszeres alkalmakat biztosítson a versengésre, vetélkedésre, megteremtse az iskola sporthagyományait, és ápolja azokat. Az iskolai sportkör tevékenysége illeszkedjék a környezetében lévő kisebb-nagyobb társadalmi és sportközösségek életébe, igazodjék a földrajzi, a környezeti adottságokhoz. A jó iskolai sportot az iskolát körülvevő közösségek, csoportok, szervezetek, intézmények támogatása élteti.

A korcsoportonként szervezett egyéni és csapatversenyek alkalmasak a küzdőképesség és a csapatszellem erősítésére. A versenyhelyzetek lehetővé teszik a tanulók fejlődésének értékelését, egymással való versenyzése pedig biztosítja a siker és kudarchelyzetek elviselését, segíti a helyes önértékelés kialakulását.

A tanulókat fel kell készíteni a teremben, a szabadban és a vízben keletkezett vészhelyzetekből való menekülésre, társaik mentésére és megsegítésére.

A tanulók egészségének megszilárdítása, teherbíró képességének fokozása, harmonikus fejlődésének biztosítása érdekében szükséges a mindennapi testedzés általánossá tétele.