14/1997. (V. 8.) PM rendelet

a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos kártérítési felelősségéről, valamint a vám- és pénzügyőrség kártérítési felelősségéről

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 342. §-a (2) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján - az érintett érdekképviseleti szerv véleményének figyelembevételével - a következőket rendelem el:

1. § (1) A rendelet hatálya a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú tagjainak (a továbbiakban: pénzügyőr) a vám- és pénzügyőrséggel, valamint a vám- és pénzügyőrségnek a pénzügyőrrel szemben fennálló kártérítési felelősségére terjed ki.

(2) E rendelet szerint kell eljárni azzal a volt pénzügyőrrel szemben is, akivel szemben a kártérítési eljárás a szolgálati viszonya alatt megindult, de az időközben bármilyen jogcímen megszűnt.

2. § E rendelet alkalmazásában:

(1) A vám- és pénzügyőrségnek okozott kár: a vám- és pénzügyőrség vagyonának a pénzügyőr által okozott értékcsökkentése, valamint a vám- és pénzügyőrség hatáskörébe tartozó vám és adók (köztartozások) beszedésénél tevéssel vagy mulasztással okozott anyagi veszteség.

Kárnak minősül különösen:

a) az épületben, eszközben, anyagban, készpénzben, értékpapírban, vagyoni értékű jogban, szellemi termékben keletkezett veszteség, hiány vagy az indokolt elhasználódáson felüli értékcsökkenés;

b) a nemzetgazdaságot megillető azon vagyoni jogok és követelések elvesztése, melynek beszedése, behajtása a vám- és pénzügyőrség feladata;

c) az olyan anyagi kötelezettség, amely a vétkes magatartás miatt a vám- és pénzügyőrségre hárul.

(2) A vám- és pénzügyőrség vagyona:

a) minden befektetett eszköz, így különösen az immateriális javak (vagyoni értékű jogok), szellemi termékek, valamint az ingatlanok, tárgyi eszközök (műszaki egyéb berendezések, gépek, járművek, felszerelések), illetve forgóeszköz, így különösen a készletek (anyagok, áruk, késztermékek), valamint követelések (köztartozások) az értékpapírok, pénzeszközök;

b) az olyan idegen tárgy (dolog), amelyet a vám- és pénzügyőrség kölcsön- vagy bérleti szerződés alapján, illetőleg egyéb jogcímen a megőrzés és/vagy visszaadás kötelezettségével kezel, használ;

c) hivatalos eljárás során lefoglalt, őrzésre átvett anyag, gép, pénz, értékpapír a vám- és pénzügyőrség által történt őrzési (kezelési) időtartam alatt.

(3) A vám- és pénzügyőrség által a pénzügyőrnek okozott kár különösen:

a) a pénzügyőr egészségi károsodása (baleset, foglalkozási betegség, egyéb megbetegedés);

b) a szolgálati helyre bevitt dolgokban esett kár;

c) a szolgálati viszonnyal összefüggésben okozott egyéb kár.

(4) Állományilletékes parancsnok az országos parancsnokság állományába tartozó pénzügyőrök, továbbá a területi és középfokú szervek parancsnokai és helyettesei tekintetében az országos parancsnok.

(A Hszt. 150. §-ához)

3. § A pénzügyőr vétkes, ha a kárt gondatlanul vagy szándékosan okozta.

(A Hszt. 151. §-ához)

4. § Egyhavi alapilletmény alatt a károkozónak a károkozás hónapjában folyósított egyhavi rendfokozati, beosztási illetmény együttes összegének a személyi jövedelemadóval, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint munkavállalói hozzájárulással csökkentett összegét kell érteni.

(A Hszt. 153. §-ához)

5. §[1] A Hszt. 153. § (1) bekezdésében szereplő jegyzéknek, illetve elismervénynek minősül minden olyan nyilvántartás, amelyet a vám- és pénzügyőrségnél arra rendszeresítettek, illetve arra használnak, hogy abból az átvevő pénzügyőr személyazonossága, aláírása, az átvett dolog megnevezése, mennyisége, minősége, értéke, továbbá az átvétel időpontja és célja az átvett dolog rendeltetése (pl. őrzés céljából vagy használat céljából történik az átvétel) minden kétséget kizáróan és egyértelműen megállapítható legyen. A jegyzéknek, elismervénynek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy a dolog visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel került átvételre.

6. § Pénz- és értékkezelőnek, valamint pénztárosnak azt kell tekinteni, aki a pénzt, az értéket vagy az értéktárgyat - a beosztásból eredő kötelezettségei teljesítéseként - kifejezetten kezeli; pénz- és értékkezelőnek minősül továbbá az is, akire bármilyen célból utólagos elszámolással pénzt, értékpapírt vagy egyéb értéktárgyat bíznak.

(A Hszt. 154. §-ához)

7. § (1)[2] Raktárnak, illetve anyagtárolónak tekintendő, minden olyan építmény, helyiség, bekerített és elzárt, illetve bekerítetlen, de folyamatosan őrzött terület (anyagraktár, vám- és pénzügyőri hivatal által üzemeltetett raktár, gépjárműtelep, gyógyház, vám- és pénzügyőri étkezde, pénzügyőr klub, sporttelep és szertár stb.), ahol eszközöket és anyagokat rendszeresen tárolnak. Raktárral esik egy tekintet alá a föld alatti tartály (tároló) is.

(2) Raktáros az, aki

a) a raktári készletet rendszeresen, állandó jelleggel kezel;

b) az anyagok kezelését irányítja;

c) az anyagnyilvántartási feladatok ellátása érdekében a szolgálati idő alatt rendszeresen a raktárban tartózkodik;

d) az árut/vámárut munkaköri leírásában foglaltak alapján megőrzésre átveszi.

(3) A raktárossal egy tekintet alá esik és ezért a leltárhiányra vonatkozó szabályok szerint felel az étkezde, klub, szertár kezelője, illetve vezetője, ha a (2) bekezdésben rögzítettek szerint eszközt és anyagot tárol vagy kezel.

(A Hszt. 158. §-ához)

8. § (1) Ha a kármegállapítási eljárás a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) hatáskörébe tartozik az állományilletékes parancsnok köteles a kár keletkezéséről, tudomásszerzés után az országos parancsnoknak azonnal jelentést tenni, egyidejűleg a káreset lényegesebb körülményeit tisztázni, továbbá a bizonyítékok megszerzésére és megőrzésére irányuló, illetve a kár növekedését megakadályozó intézkedéseket megtenni.

(2) Bűncselekmény alapos gyanúja, valamint fegyver, lőszer és kényszerítőeszköz elvesztése vagy eltűnése esetén a szolgálati elöljáróhoz történő jelentés mellett az illetékes nyomozó hatóságot is azonnal értesíteni kell.

9. § A kártérítési eljárás lefolytatására - ha a tényállás bonyolult - az állományilletékes parancsnok, vagy ha a kártérítési eljárás lefolytatása az országos parancsnok hatáskörébe tartozik, akkor az országos parancsnok az általa előre kijelölt szakmai bizottsági tagokból, a káreset jellegének megfelelően három főből álló bizottságot bíz meg.

(A Hszt. 159. §-ához)

10. § (1) Ha a kárért több személy felelős a kártérítés összegét személyenként külön-külön kell megállapítani.

(2) A kártérítési határozat rendelkező részből és indokolásból áll. A kártérítési határozat kötelező tartalmi elemeit az 1. számú melléklet tartalmazza.

(3) A kártérítési határozat

a) egy példányát a kártérítésre kötelezett(ek)nek kell oly módon kézbesíteni, hogy az átvétel pontos időpontja megállapítható legyen;

b) egy példányát jogerőre emelkedés után a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához (a továbbiakban: országos parancsnokság) kell felterjeszteni;

c) egy példány az iratok mellett marad.

(4) A jogerősen megállapított kártérítést az országos parancsnokság tartja nyilván és ellenőrzi a kár megtérülését.

11. § (1) A panasz előterjesztésére rendelkezésre álló határidő elmulasztása esetén a pénzügyőr mulasztását kimentheti, ha bizonyítja, hogy a mulasztás önhibáján kívül történt.

(2) Az igazolási kérelmet 15 nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Amennyiben a mulasztás csak később jutott a károkozónak vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetve az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

(3) Az állományilletékes szerv parancsnoka által hozott kártérítési határozat ellen az országos parancsnokhoz, az országos parancsnok első fokon hozott kártérítési határozata ellen pedig a pénzügyminiszterhez lehet panasszal élni. A panaszt annál a szervnél kell benyújtani, amelynek parancsnoka a panasszal támadott kártérítési határozatot hozta.

(4) Az első fokú kártérítési határozat elleni panaszt az eljárás során keletkezett iratokkal együtt az állományilletékes parancsnoknak az országos parancsnokhoz, illetőleg az országos parancsnoknak a pénzügyminiszterhez kell a benyújtását követő 8 napon belül felterjeszteni.

(5) A panasz elbírálására jogosult a kármegállapítási eljárás iratai és a kártérítési határozat alapján az első fokú kártérítési határozatot helybenhagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti.

(6) A panaszt elbíráló elöljáró - amennyiben az érdemi kártérítési határozat meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges - a határozat megsemmisítése mellett új eljárást rendel el, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik.

(7)[3] Amennyiben a panaszt név, szám- vagy számszaki hiba, és más hasonló elírás miatt tették, illetőleg arra alapozták, hogy a határozat nem tartalmazza az 1. számú mellékletben előírt valamennyi tartalmi elemet, az állományilletékes parancsnok a saját határozatát a panasz kézhezvételétől számított 8 napon belül egy alkalommal kijavíthatja, és/vagy kiegészítheti. Az állományilletékes parancsnok a határozatot hivatalból is kiegészítheti, a közléstől számított 8 napon belül. A kiegészítésre csak addig van lehetőség, amíg az állományilletékes parancsnok az ügy érdeméhez tartozó kérdésben még nem határozott. A kiegészítés nem érintheti a határozat egyéb rendelkezéseit, illetve nem sértheti a károkozó jóhiszeműen szerzett jogait. Amennyiben a fentiek miatt kijavított, vagy kiegészített határozat ellen a károkozó ismételten panaszt nyújt be, az állományilletékes parancsnok köteles azt az ügy irataival és véleményét tartalmazó jelentésével együtt a (4) bekezdés szerint illetékes szervhez haladéktalanul felterjeszteni.

A kártérítési eljárás

12. §[4] Az egyszerű ténybeli és jogi megítélésű tényállás esetén - amennyiben az okozott kár összege a Hszt. 151. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket nem haladja meg, a károkozó személye ismert, felelősségét nem vitatja, és vállalja, hogy az okozott kárt annak keletkezésétől számított 15 munkanapon belül megtéríti - a kártérítési ügy az állományilletékes parancsnok által történt meghallgatás alapján is elbírálható. A személyes meghallgatásról káreseti jegyzőkönyvet kell készíteni. Az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről határozattal dönt. A határozat ellen jogorvoslatnak van helye, melynek során a 11. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

13. § (1) A kártérítési eljárást - amikor az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező személy a káresetről tudomást szerzett - haladéktalanul meg kell indítani.

(2) Amennyiben a károkozást nyomozó hatósági vagy bírósági eljárás keretében tárták fel, a kártérítési eljárást a nyomozás, illetve a bírósági eljárás befejezéséről szóló értesítés kézhezvételétől számított három napon belül kell megkezdeni.

14. § (1) A kártérítési eljárás során meg kell hallgatni a károkozót, továbbá mindazokat a személyeket (tanúkat), akik a káreset körülményeiről tudnak vagy tudhatnak. A meghallgatott személyeknek a káresetre vonatkozó nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(2) Az eljárás során - ha szükséges - szakértőt is igénybe lehet venni. A szakértő véleményét írásban kell kikérni, s azt az eljárási iratokhoz kell csatolni. Amennyiben a kár összege sem a szakértő bevonásával sem pedig a 16. §-ban foglaltak alapján nem határozható meg, úgy azt becsléssel kell megállapítani.

(3) Az eljárás során felmerült szakértői díjat a károkozónak csak akkor kell megfizetnie, ha a kárt szándékosan okozta.

15. § Az eljárást lefolytató személy köteles a káresetre vonatkozó észrevételeit (így főleg a kár nagyságára, mértékére, a károkozásért való felelősségre,) valamint az esetleg szükséges fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőeljárás megindítására vonatkozó véleményét, illetőleg javaslatát összefoglaló jelentéséhez csatolni.

16. § A kár összegét

a) a dolog megrongálása vagy megrongálódása esetén a kijavításra fordított kiadás és a kijavítás ellenére fennmaradó esetleges értékcsökkenés,

b)[5] a dolog megsemmisülése vagy használhatatlanná válása, a dolog hiánya vagy eltulajdonítása esetén a károkozás időpontjában érvényes - jogvita esetén független szakértő igénybevételével - az avulásra is tekintettel megállapított fogyasztói ár,

c) utazási okmány jogtalan használata esetén a vonat másodosztályú teljes menetdíj, elvesztés esetén az utazási utalvány fel nem használt részére eső az országos parancsnokság által az elvesztés évére vonatkozóan megállapított térítési összeg,

d) gépjármű jogtalan használata esetén a szolgálati gépjárművek magáncélra történő használatára vonatkozó országos parancsnoki utasításban meghatározott fizetési kötelezettség alapján fizetendő összeg kétszeresének

figyelembevételével kell megállapítani.

17. § (1) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés összegének kiszabását mellőzni lehet, ha a károkozó méltánylást érdemlő körülményei indokolják, illetve a jogerősen megállapított kártérítés összege utólag mérsékelhető, ha a kártérítésre kötelezett körülményeiben olyan méltánylást érdemlő változás következett be, amelyet a kártérítési kötelezettség megállapítása során figyelembe venni nem lehetett.

(2) Méltánylást érdemlő körülmények különösen:

a) ha a károkozónak a károkozást megelőző, illetve azt követő szolgálat teljesítése kifogástalan;

b) ha a károkozó családjában az egy főre eső havi jövedelem nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét.

(3) Ha a károkozó elhunyt, az örököse kérheti a kártérítés elengedését, illetve mérséklését abban az esetben, ha a kártérítés megfizetése megélhetését súlyosan veszélyeztetné.

(4)[6] Az állományilletékes parancsnok az érintett erre irányuló kérelmére, a Hszt. 161. §-a alapján engedélyezheti a kártérítés összegének mérséklését, részletekben történő megfizetését, vagy a levonás, illetve végrehajtás elhalasztását, felfüggesztését. Az állományilletékes parancsnok e jogkörében eljárva a károkozás és a károkozó körülményeire, különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára figyelemmel dönt.

18. § A kártérítési eljárást határozattal kell megszüntetni, ha

a) a károkozó meghalt,

b) az nyer bizonyítást, hogy a kárt nem ő okozta,

c) a kártérítési igény elévült.

d)[7] az nyer bizonyítást, hogy a vám- és pénzügyőrségnek kára nem keletkezett.

A vám- és pénzügyőrség kárviselésének megállapítása

19. § Ha a kártérítési eljárás során az nyer megállapítást, hogy a keletkezett kárért (hiányért) senki sem vonható felelősségre, vagy a kárösszeg egy részét érvényesíteni nem lehet, a vám- és pénzügyőrség kárviselését kell megállapítani.

20. § (1)[8] A károkozással megsemmisült, elveszett vagy használhatatlanná vált eszközöknek (anyagoknak) a könyvelés nyilvántartásaiból, illetőleg a vám- és pénzügyőrség leltárából való leírására a jogerős kártérítést előíró vagy az eljárás mellőzését közlő határozat alapján az a szerv intézkedik, amelyik a nyilvántartás, illetőleg a leltár vezetéséért felel. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, amikor a kártérítési eljárás a 18. § a) vagy c) pontja alapján került megszüntetésre.

(2) Fegyver, lőszer és kényszerítő eszköz nyilvántartásból törlése tekintetében a kártérítési eljárás befejezése után tett jelentés alapján az országos parancsnokság intézkedik.

(3) Az okozott kárnak azt a részét

a) amelynek megfizetésére a károkozó nem kötelezhető,

b) amelyet nem lehet végrehajtani,

c) amelynek keletkezésében senkinek a felelőssége nem állapítható meg,

d) amelynek kiszabását mellőzték, illetve amelyet mérsékeltek

a vagyonból az országos parancsnokság törli.

21. § (1) A jogerősen megállapított kártérítés összegét a pénzügyőr illetményéből a bírósági végrehajtás szabályainak megfelelően és sorrendben kell levonni.

(2) Amennyiben az illetményből a kártérítést nem lehet levonni, úgy a behajtás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezései szerint történik.

(A Hszt. 106. §-ához)

22. § (1) A pénzügyőr számolási hiba vagy egyéb okból részére tévesen kifizetett és általa felvett illetményt és egyéb pénzösszeget (a továbbiakban: pénzösszeg) teljes egészében köteles megtéríteni, amennyiben annak visszafizetésére a felvételtől számított hatvan napon belül írásban felszólítást kap.

(2) A felvételtől számított hatvan napon túl a jóhiszeműen felvett pénzösszeg visszafizetésére a pénzügyőr nem kötelezhető. A kárért ilyen esetben - a Hszt. 151. § (1) bekezdésében meghatározott mértékig - az felelős, akinek a téves kifizetéssel kapcsolatban a vétkessége megállapítható.

(3) Rosszhiszeműnek kell a pénzösszeg felvételét tekinteni, ha az érdekelt annak jogtalanságáról tudott, vagy a vonatkozó rendelkezések ismeretében tudhatott volna, továbbá a pénzösszeg kifizetését helytelen adatok vétkes közlésével, illetve a megváltozott adatok bejelentésének elmulasztásával vagy késedelmes teljesítésével maga idézte elő.

(4) Ha a pénzösszeg kifizetése tekintetében mind a felvevőt, mind a kifizetőt rosszhiszeműség terheli, a kifizetett teljes összegéért egyetemlegesen felelősek.

A vám- és pénzügyőrség kártérítési felelőssége

23. §[9] A Hszt. 162. § (3) bekezdése tekintetében a károsult magatartását vétkes magatartásnak kell tekinteni akkor is, ha a kár bekövetkezésében való közrehatása alkoholtól vagy pszichotrop anyagtól befolyásolt állapotával függött össze.

A pénzügyőr egészségi károsodása esetén támasztható igény

24. § (1)[10] Működési körön belül eső károsodásnak minősül az a kár, ami a pénzügyőrt a foglalkozás körében végzett szolgálat ellátása közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg a szolgálatba vagy onnan lakására (szállására) menet közben a munkáltató saját vagy bérelt járműve használata során éri.

(2) Nem tekinthető az (1) bekezdésben foglalt károsodásnak az, amely

a)[11] kizárólag a sérült ittassága, illetve pszichotrop anyag használata miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat vagy munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt.

25. § (1)[12] Az állományilletékes parancsnok az e rendeletben és külön (a társadalombiztosítási ellátásról, a munkavédelemről szóló) jogszabályokban meghatározottak szerint rendeli el káreseti (baleseti) jegyzőkönyv felvételét.

(2) Az állományilletékes parancsnok intézkedik a káreset körülményeinek kivizsgálására és annak megállapítására, hogy kit terhel a felelősség a kár bekövetkeztéért.

(3) A kivizsgálás során a károsultat (sérültet), illetőleg a tanúkat a káreset körülményeivel kapcsolatban meg kell hallgatni, és arról jegyzőkönyvet kell felvenni, illetőleg a szükséges bizonyítékokat be kell szerezni.

26. § A káreset minősítéséről az állományilletékes parancsnok e rendeletben és a 25. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályokban, továbbá a Hszt.-ben meghatározott eljárás szerint határozattal dönt. E szerint az egészségkárosodást (balesetet vagy betegséget)

a) a társadalombiztosítási ellátásra való igényjogosultság szempontjából szolgálati kötelmekkel összefüggőnek/nem összefüggőnek,

b) a vám- és pénzügyőrség kártérítési felelőssége szempontjából szolgálati kötelmekkel összefüggőnek/nem összefüggőnek

minősíti.

A szolgálati helyre bevitt dolgokban esett kár alapján támasztható igény

27. § (1) A vám- és pénzügyőrség vétkességre tekintet nélkül csak a szolgálatteljesítés helyén, a viselt, tárolt (egyen-, vagy polgári) ruházatban, a kötelezően benntartott gyakorló ruházatban, személyi felszerelésben, továbbá a külön engedéllyel benntartott személyes használati tárgyakban keletkezett károkért tartozik felelősséggel.

(2) A szolgálati hely sajátosságai figyelembevételével az állományilletékes parancsnok külön előírhatja a szolgálati helyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. Az engedély alapján bevitt dolgot csak az engedélyező által meghatározott helyen lehet használni, illetve tartani.

(3) A szolgálati helyre való bejáráshoz, illetve a szolgálat ellátásához nem szükséges dolgok bevitelét a szerv vezetője előzetesen megtilthatja, korlátozhatja, feltételekhez kötheti. Az erről szóló parancsot az érdekelteknek ki kell hirdetni, és ki kell függeszteni.

(4) Ha a pénzügyőr az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a vám- és pénzügyőrség csak vétkességének arányában felel.

A vám- és pénzügyőrség kártérítési felelősségével kapcsolatos eljárás rendjéről

28. § (1) A káreset körülményeiről jegyzőkönyvet kell felvenni, majd a káreset kivizsgálását követően az eljárást lefolytató szerv a kártérítési igényről írásbeli határozatban dönt.

(2) A káreset tárgyában hozott döntést részletesen meg kell indokolni. Az indokolásnak tartalmaznia kell:

a) a tényállás rövid leírását,

b) a pénzügyőr egészségi károsodása esetén az orvosi szakvéleményt,

c) kiváltó és bekövetkezett esemény rövid leírását,

d) a károsultnak a bekövetkezett károsodásban való vétlen vagy vétkes magatartására, illetve mulasztására vonatkozó adatokat,

e) a káreset, illetve a baleset kivizsgálásában eljárt más hatóság vagy hivatalos személy szakmai véleményét, jogi megítélését (jegyzőkönyv, jelentés, feljelentés, határozat stb.) tartalmazó iratokra való hivatkozást,

f) egyéb, az ügy elbírálásához szükséges körülmények leírását,

g) a döntés alapjául szolgáló jogszabályi helyekre történő utalást.

29. § Ha a kártérítési igénybejelentés hiányos, az állományilletékes parancsnok köteles az igénybejelentőt a hiány pótlására - határidő megjelölésével - haladéktalanul felhívni.

30. § (1) Az egyszerű megítélésű kárügyeknél - kivéve, ha a kártérítési kérelem betegséggel kapcsolatos, vagy előreláthatóan kártérítési járadék megállapítására is sor kerülhet - a kártérítési eljárás lefolytatására, valamint a kártérítés kifizetésére az állományilletékes parancsnok intézkedik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kifizetés feltétele, hogy a kárért a vám- és pénzügyőrség felelőssége nyilvánvaló, a károsodás ténybelileg és összegszerűségében hitelt érdemlően bizonyított legyen, továbbá a kár összege az 500 000 Ft-ot ne haladja meg.

(3) Nem fizethető az (1) bekezdés szerint kártérítés, ha

a) nem bizonyított, hogy a károsodás szolgálati viszonnyal összefüggésben következett be;

b) nem bizonyított, hogy a károsodás oka a szerv működése körébe tartozott;

c) vitatható, hogy a károsult kizárólagos, elháríthatatlan magatartása nem játszott-e szerepet a kár bekövetkeztében;

d) a károsult vétkes közrehatása folytán kármegosztásnak van helye;

e) a kár összege nem bizonyított.

(4) Ha az állományilletékes parancsnok a vitás kérdéseket vagy a kár összegszerűségét a bizonyítás kiegészítésével megalapozottan tisztázni tudja, a kártérítés az (1) bekezdés szerint kifizethető.

(5) A vám- és pénzügyőrség által a pénzügyőr nevére kötött biztosítás alapján a károsult részére a biztosító által kifizetett összeget a megállapított kár összegéből le kell vonni.

31. § (1) Amennyiben az állományilletékes parancsnok a kártérítési igényt a 30. § (1) bekezdése szerint nem teljesítheti, az igénybejelentést a hozzá csatolt bizonyítékokkal együtt indokolt javaslata kíséretében legkésőbb nyolc napon belül az országos parancsnok részére terjeszti fel határozat meghozatala végett.

(2) Az indokolt javaslatban az állományilletékes parancsnoknak elsősorban a tényállásra, a felelősségre (az esetleges közrehatásra) és az egyes követelések ténybeli, összegbeli megalapozottságára vonatkozóan kell nyilatkoznia. Ha a károsult vétkes közrehatása megállapítható, a közrehatás mértékéről nyilatkoznia, továbbá a károsult által megsértett szabályokra is hivatkoznia kell.

(3) A kártérítési igény elbírálásához be kell szerezni és az alapirathoz hozzá kell csatolni

a) 2. számú melléklet szerinti káreseti jegyzőkönyvet;

b) határozatot a káreset minősítéséről;

c) adatlapot a szolgálati betegségről;

d) a kárigény-bejelentést;

e) a felelősség kérdésével kapcsolatos iratokat;

f) a kár összegszerűségére vonatkozó bizonyítékokat;

g) a szerv vezetőjének indokolt javaslatát;

h) a szerv vezetőjének a károsult részére történő értesítését a kifizetett kártérítésről.

32. § (1) A kártérítési eljárás során a bizonyítást hivatalból kell lefolytatni.

(2) A vám- és pénzügyőrség anyagi felelőssége alóli kimentési okokat a vám- és pénzügyőrségnek kell bizonyítania.

(3) A károsultat terheli az összegszerűség, valamint annak bizonyítása, hogy a kár a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett.

33. § (1) A kártérítési kérelem ügyében az eljárást akkor is le kell folytatni, ha az felhívás nélkül érkezett, vagy nyilvánvalóan alaptalannak látszik.

(2) A kárigény illetékesség hiányára tekintettel történő áttételéről a kárigény előterjesztőjét minden esetben írásban értesíteni kell.

34. § Ha már korábban elbírált károsodás alapján a károsult, illetve a sérült vagy hozzátartozója újabb kártérítési igényt kíván érvényesíteni, úgy erre vonatkozó igényét - az igény jogosságát és összegszerűségét alátámasztó, hitelt érdemlő bizonyítékokkal együtt - az illetékes elöljáró parancsnokhoz közvetlenül nyújthatja be.

35. § A károsult a határozat ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül keresetet nyújthat be a szerv székhelye szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróságoz, Budapest területén a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. Alperesként az illetékes parancsnokságot kell megjelölni. Ha a károsult a keresetet a vám- és pénzügyőrségnél terjesztette elő, az köteles az iratokat 8 napon belül az illetékes bírósághoz továbbítani.

36. § Ha a vám- és pénzügyőrség a károsult kárát megtérítette, a jogellenes károkozóval szemben a kártérítési eljárást le kell folytatni, illetve a vétkes károkozóval a kárt a Hszt.-ben és e rendeletben foglaltak szerint meg kell téríttetni.

A kártérítés elévülése

37. § (1)[13] A Hszt.-ben és a jelen rendeletben meghatározott kártérítési felelősségen alapuló igények érvényesítésének elévülési ideje 3 év, mely a károsodás (kár) bekövetkeztétől kezdődik.

(2) A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló anyagi felelősség öt év alatt, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, az ennek megfelelő idő alatt évül el.

(3) Az anyagi felelősség érvényesítésére irányuló írásbeli intézkedés, valamint a felelősség elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása után az elévülési idő újból kezdődik.

(4) Ha a jogosult a kártérítési igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, azt az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.

(5) Az elévülés szempontjából menthető oknak minősül általában az olyan körülmény, amely a károsultat tartósan akadályozza igénye érvényesítésében.

(6) Különös méltánylást érdemlő esetben az elévült követelés is teljesíthető, ilyen esetben a méltányossági jogkört a pénzügyminiszter gyakorolja.

Záró rendelkezés

38. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg, a 106/1981. (PK. 7.) PM utasításával módosított 3000/1970. (VI. 30.) VPOP pénzügyminiszteri utasítás a Vám- és Pénzügyőrség Kártérítési Szabályzatáról hatályát veszti.

(2) A folyamatban lévő ügyekben az eljárás megindulásakor hatályos jogszabály alapján kell eljárni.

1. számú melléklet a 14/1997. (V. 8.) PM rendelethez

A kártérítési határozat rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a kártérítésre kötelezett nevét, rendfokozatát, szolgálati helyét, beosztását, szolgálati igazolványának számát, születési idejét, helyét, anyja nevét, lakhelyét, valamint a kártérítés alapjául szolgáló illetményét;

b) a kár összegét;

c) a kártérítés összegét és azt, hogy az az illetményének hány százaléka;

d) a befizetési határidőt;

e) a havi levonás mértékét és módját;

f) a kárösszeg a térítésre ki nem róható részének a vám- és pénzügyőrség által való viselését;

g) a jogorvoslatra történő utalást, annak határidejét, valamint azt, hogy a jogorvoslat során illetékfizetési kötelezettség terheli-e a pénzügyőrt, vagy mentes az illetékfizetés kötelezettsége alól.

A kártérítési határozat indoklásának tartalmaznia kell:

a) a történeti tényállást;

b) a károkozás és a felelősség (vétkesség) bizonyítékait;

c) a kártérítés mérséklési okát, illetőleg a károkozó védekezésének lényegét;

d) a részletfizetési kedvezmény megállapításánál figyelembe vett körülményeket;

e) a felhívott jogszabályok megjelölését;

f) a jogorvoslatra jogosultság alapját.

2. számú melléklet a 14/1997. (V. 8.) PM rendelethez

A káreseti jegyzőkönyvnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a káreset (gépkocsikár, gép, gépalkatrész, szerszám, üzemanyag, nyersanyag elvesztése, megrongálása, megsemmisülése, tűz, villámcsapás, jégverés stb.) megjelölését;

b) a káreset helyét és idejét;

c) a káreset keletkezésének (előzményeinek) és az eljárás lefolytatásának részletes, minden mellékkörülményre kiterjedő leírását;

d) a kár - szükség esetén szakértői becslés útján megállapított - nagyságát, illetőleg pénzértékben való meghatározását;

e) annak megállapítását, hogy a kárt szándékosan vagy gondatlanságból idézték elő, vagy pedig más okból (pl. erőhatalom, vétlen károkozás következtében) keletkezett;

f) a kárt előidéző vagy annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személy megnevezését, foglalkozását, születési idejét és helyét, anyja nevét, a szolgálati igazolvány számát, pontos lakcímét;

g) a káresetre, a kár nagyságára és a kár előidézésében való vétkességre vonatkozó bizonyítékok (tanúk, szakértők, okiratok stb.) tüzetes felsorolását, a tanúk és a szakértők lakcímének megjelölését;

h) annak megemlítését, hogy a kár megtérült-e, ha igen, mi módon;

i) a fegyveres szerv tagjának a nyilatkozatát arra nézve, hogy a kárt hajlandó-e azonnal (egy összegben) vagy kötelezettségvállalás alapján a jövőben (egy összegben vagy részletekben) megtéríteni;

j) a jegyzőkönyv felvételének helyét, idejét;

k) a jegyzőkönyv felvételénél jelenlévők megjelölését és aláírását;

l) a jegyzőkönyvvezető nevét, foglalkozását, rendfokozatát;

m) kit, milyen ügyben hallgatnak meg.