74/1999. (V. 21.) Korm. rendelet
az egyetemi szintű észt alapképzési szak képesítési követelményeiről
A Kormány a felsőoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § Az észt szakon alapképzésben egyetemi végzettség és "észt szakos bölcsész" szakképzettség szerezhető.
2. § Az észt szak képesítési követelményeit e rendelet melléklete tartalmazza.
3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök
Melléklet a 74/1999. (V. 21.) Korm. rendelethez
Az egyetemi szintű észt alapképzési szak képesítési követelményei
1. A képzési cél
Olyan szakemberek képzése, akik az észt nyelvet szóban és írásban magas szinten használni tudják, az észt nyelv- és irodalomtudomány területén elméletileg megalapozott ismeretekkel, Észtországról és az észt kultúráról átfogó tájékozottsággal rendelkeznek, s ezen ismeretek és készségek birtokában képesek tanult szakmájuk önálló művelésére, szaktolmácsolásra, szakfordításra, igényes műfordításra, kultúrdiplomáciai tevékenységek ellátására, a magyar és az észt nép közötti kulturális kapcsolatok ápolására, az észt nyelv és kultúra főiskolai és egyetemi szintű oktatására, továbbá részesei lehetnek a szakterületükön akkreditált doktori (PhD) képzésnek.
2. Az oklevélben szereplő végzettség szintje és a szakképzettség
Az egyetemi szintű végzettséget tanúsító oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése: okleveles észt szakos bölcsész.
3. A képzési idő
8 félévben összesen legalább 1500 tanóra.
Az elméleti és a gyakorlati képzés aránya: 40%:60%.
4. A képzés főbb tanulmányi területei és azok aránya
a) Általános értelmiségképző tárgyak (filozófia, retorika-kommunikáció, számítástechnika): 10%.
b) Alapozó ismeretek (nyelvi alapozó képzés, irodalmi és országismereti bevezető tanulmányok, a finnugorság ismertetése, a magyar nyelv finnugor alapjai): 15%.
c) Szakmai ismeretek: 75%
- észt nyelv,
- balti finn nyelvészet (a balti finn nyelvek kialakulása, a finnségi nyelvek legfontosabb azonosságai és eltérései),
- észt történeti és leíró nyelvészet (az észt nyelv fejlődése napjainkig, észt fonetika, fonológia, morfológia és szintaxis),
- észt irodalomtörténet, észt irodalom, népköltészet,
- országismeret (történelem, művelődéstörténet, néprajz, képzőművészet, zene, gazdaság és társadalom, magyar-észt tudományos és kulturális kapcsolatok),
- finn nyelv,
- módszertani ismeretek, segédtudományok.
d) Szakmai gyakorlat: a hallgató észt nyelvismeretének elmélyítése, beszéd- és megértéskészségének javítása, az észt nép kultúrájával való ismerkedés elősegítése céljából az adott nyelvterületen való legalább egy hónapos tartózkodás (részvétel észtországi nyelvtanfolyamon vagy más szakmai gyakorlaton), ennek hiányában legalább 20 órás aktív magyarországi nyelvgyakorlat (tolmácsolás, idegenvezetés vagy egyéb nyelvgyakorlat).
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt - részben egymásra épülő, részben egymástól független - gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból (alapvizsga, kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga), szakmai gyakorlat teljesítéséből, valamint szakdolgozat elkészítéséből és záróvizsga letételéből tevődik össze.
5.1. A kötelező szigorlatok száma: 2
- I. szigorlat: észt társalgás, az észt nyelv története, észt fonetika és morfológia, észt irodalomtörténet a kezdetektől a XX. század elejéig, észt történelem és művelődéstörténet,
- II. szigorlat: észt társalgás, észt mondattan, észt irodalomtörténet a XX. század elejétől napjainkig, a hallgató által választott észt nyelvészeti vagy művelődési szakkurzus tudományterületének főbb kérdései.
5.2. A szakdolgozat
A szakdolgozat - témájától függően észt vagy magyar nyelven írt - esztológiai témájú írásbeli munka, amelynek elkészítésével a hallgatónak tanúsítania kell, hogy jártas a tananyagon túlmenően a hazai és nemzetközi szakirodalomban, valamint a tudományos kutatás elméleti és módszertani kérdéseiben, ismeri az adott részterület tudományos eredményeit, valamint, hogy képes a tudományos apparátus alkalmazására és - tanulmányaira alapozva, szakirodalom feldolgozásával - az elsajátított ismeretanyag gyakorlati alkalmazására, s ezáltal alkalmas a tudományos kutatómunkára.
5.3. A záróvizsgára bocsátás feltételei:
- a tantervben előírt követelmények teljesítése,
- C típusú alapfokú államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga angol, francia, német, olasz, orosz vagy spanyol nyelvből,
- a témavezetőn kívül legalább egy opponens által bírált szakdolgozat.
5.4. A záróvizsga részei:
- a szakdolgozat megvédése,
- szóbeli vizsga: a szakdolgozat témájához kapcsolódó tágabb tudományterület (észt leíró vagy történeti nyelvészet, irodalomtörténet, művelődéstörténet, történelem, néprajz, országismeret) főbb elméleti és metodológiai kérdései, továbbá a szakdolgozat témájához kapcsolódó szűkebb tudományterület szakirodalma, kutatási eredményei és problémái.
5.5. A záróvizsga eredménye
A záróvizsga eredménye a szakdolgozatra és annak megvédésére adott érdemjegyek átlagából, valamint a szóbeli záróvizsga két érdemjegyéből képzett, egészre kerekített átlag.