2005. évi CXXV. törvény

a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről[1]

1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti.

2. §[2] Az Egyezmény hivatalos horvát és magyar nyelvű szövege a következő:

"Ugovor o socijalnom osiguranju izmeðu Republike Maðarske i Republike Hrvatske

Republika Maðarska i Republika Hrvatska (u daljnjem tekstu: ugovorne stranke) radi ureðivanja meðusobnih odnosa na podruèju socijalnog osiguranja, dogovorile su sljedeæe:

Odjeljak I.

OPÆE ODREDBE

Èlanak 1.

Znaèenje izraza

(1) U ovom Ugovoru znaèe izrazi:

1."Maðarska" Republiku Maðarsku; "Hrvatska" Republiku Hrvatsku;

2."drľavljanin"

u odnosu na Maðarsku, maðarskog drľavljanina; u odnosu na Hrvatsku, hrvatskog drľavljanina;

3."pravni propisi"

zakone i ostale opæe pravne akte koji se odnose na grane socijalnog osiguranja navedene u èlanku 2. stavku 1. ovog Ugovora;

4."nadleľno tijelo"

ministarstva, ministri ili druga nadleľna tijela odgovorna za primjenu pravnih propisa navedenih u èlanku 2. stavku 1. ovog Ugovora;

5."nositelj"

instituciju zaduľenu za provedbu pravnih propisa navedenih u èlanku 2. stavku 1. ovog Ugovora;

6."nadleľni nositelj"

nositelja kod kojega je osoba osigurana u èasu podnoąenja zahtjeva za davanja ili kod kojega ima pravo na davanje ili bi ga imala da boravi na podruèju ugovorne stranke u kojoj je posljednji put bila osigurana;

7."tijela za vezu"

institucije koje æe nadleľna tijela imenovati za odrľavanje uzajamne veze radi provedbe ovog Ugovora;

8."osiguranik"

osobu osiguranu prema pravnim propisima navedenim u èlanku 2. ovog Ugovora;

9."èlanovi obitelji"

osobe odreðene ili priznate kao èlanovi obitelji, prema hrvatskim pravnim propisima, odnosno, osobe koje su odreðene ili priznate kao bliski pripadnici obitelji, prema maðarskim pravnim propisima;

10."prebivaliąte"

mjesto na podruèju jedne ugovorne stranke u koje se osoba naseli s namjerom da u njemu stalno ľivi i u kojem je prijavljena u skladu s odgovarajuæim pravnim propisima te ugovorne stranke;

11."boravak"

mjesto na podruèju jedne ugovorne stranke na kojem se osoba privremeno zadrľava ili boravi;

12."razdoblja osiguranja"

razdoblja plaæenih doprinosa, razdoblja zaposlenja kao i posebna razdoblja koja su priznata, prema pravnim propisima ugovorne stranke;

13."davanje u naravi"

zdravstvenu zaątitu, odnosno zdravstvene usluge koje se pruľaju u okviru obveznoga zdravstvenog osiguranja, prema pravnim propisima navedenim u èlanku 2. ovog Ugovora;

14."novèano davanje"

svako novèano davanje iz mirovinskog i invalidskog i zdravstvenog osiguranja, ukljuèujuæi sve dodatke, doplatke i poveæanja, prema pravnim propisima navedenim u èlanku 2. ovoga Ugovora;

15."davanja za nezaposlenost"

-u Maðarskoj: naknada za nezaposlenost;

-u Hrvatskoj: novèana naknada za nezaposlenost.

(2) U ovom Ugovoru ostali izrazi imaju znaèenje koje im pripada, prema pravnim propisima ugovornih stranaka.

Èlanak 2.

Pravni propisi na koje se Ugovor odnosi

(1) Ovaj se Ugovor odnosi na pravne propise: u Maðarskoj o:

1.davanjima javnog osiguranja u naravi te novèanim davanjima kao i njihovom pokriæu:

a) davanjima u sluèaju bolesti i majèinstva,

b) davanjima za sluèaj nesreæe,

c) mirovinskim davanjima;

2.davanjima za sluèaj nezaposlenosti. u Hrvatskoj o:

1.obveznom zdravstvenom osiguranju i zdravstvenoj zaątiti,

2.obveznom mirovinskom i invalidskom osiguranju,

3.davanjima za nezaposlenost,

(2) Ovaj se Ugovor odnosi i na sve pravne propise koji obuhvaæaju, mijenjaju ili dopunjavaju pravne propise navedene u stavku 1. ovoga èlanka.

(3) Ovaj se Ugovor takoðer odnosi na pravne propise jedne ugovorne stranke kojima se proąiruju postojeæi sustavi osiguranja iz stavka 1. ovoga èlanka na nove kategorije osiguranika ili kojima se utvrðuju novi sustavi ili grane socijalnog osiguranja, pod uvjetom da nadleľno tijelo te ugovorne stranke izvijesti o tome nadleľno tijelo druge ugovorne stranke. Ako nadleľno tijelo druge ugovorne stranke u roku od tri mjeseca, od dana primitka obavijesti, ne izjavi svoje protivljenje, smatra se da je druga ugovorna stranka suglasna s proąirenjem Ugovora na navedene pravne propise prve ugovorne stranke.

Èlanak 3.

Osobe na koje se Ugovor primjenjuje

(1) Ovaj se Ugovor primjenjuje na osobe na koje se primjenjuju ili su se primjenjivali pravni propisi jedne ili obiju ugovornih stranaka, navedeni u èlanku 2. ovog Ugovora.

(2) Ugovor se takoðer odnosi na èlanove obitelji osoba iz stavka 1. ovoga èlanka, ako njihova prava potjeèu od prava osoba iz stavka 1. ovoga èlanka.

Èlanak 4.

Jednakost drľavljana

(1) Ne odreðuje li ovaj Ugovor drukèije, pri primjeni pravnih propisa jedne ugovorne stranke, s njenim drľavljanima izjednaèeni su drľavljani druge ugovorne stranke.

(2) Stavak 1. ovoga èlanka ne dira u:

a) pravne propise obiju ugovornih stranaka o sudjelovanju osiguranika i poslodavaca u tijelima nositelja i saveza;

b) odredbe o reguliranju tereta osiguranja u meðudrľavnim ugovorima ugovornih stranaka s treæim drľavama;

c) pravne propise ugovornih stranaka o osiguranju osoba zaposlenih u sluľbenim predstavniątvima jedne od ugovornih stranaka u treæim drľavama ili pri èlanovima takvih predstavniątava.

(3) Ispunjavajuæi obveze koje proizlaze iz èlanstva u Europskoj uniji, Maðarska æe tijekom primjene ovog Ugovora, postupati prema drľavljanima Europske unije, koji koriste pravo slobodnog kretanja namijenjenog gospodarskoj djelatnosti, jednako kao prema maðarskim drľavljanima. Ugovorne stranke æe u tu svrhu suraðivati.

Èlanak 5.

Izjednaèenost podruèja

(1) Ne odreðuje li ovaj Ugovor drukèije, mirovine i druga novèana davanja, s izuzetkom davanja za sluèaj nezaposlenosti, na koja postoji pravo prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, ne smiju se smanjivati, mijenjati, stavljati u mirovanje, oduzeti ili plijeniti zato ąto korisnik prebiva na podruèju druge ugovorne stranke.

(2) Drľavljanima druge ugovorne stranke, koji imaju prebivaliąte u treæoj drľavi, davanja u novcu, prema pravnim propisima iz èlanka 2. ovog Ugovora, isplaæivat æe prva ugovorna stranka pod istim uvjetima kao i svojim drľavljanima koji tamo prebivaju.

(3) Stavak 1. ne vrijedi za davanja koja se odobravaju ovisno o imovinskim prilikama, odnosno prihodima korisnika.

Odjeljak II.

ODREDBE O PRAVNIM PROPISIMA KOJI SE PRIMJENJUJU

Èlanak 6.

Opæe pravilo osiguranja

Ne odreðuje li cl. 7., 8. i 9. ovog Ugovora drukèije, obveza osiguranja osobe koja obavlja neku djelatnost utvrðuje se prema pravnim propisima ugovorne stranke na èijem se podruèju ta djelatnost obavlja. Za obavljanje nesamostalne djelatnosti to vrijedi i onda ako je prebivaliąte zaposlenika ili sjediąte poslodavca na podruèju druge ugovorne stranke.

Èlanak 7.

Posebne odredbe

(1) Ako poslodavac sa sjediątem u jednoj ugovornoj stranci poąalje svog zaposlenika da obavlja poslove u drugoj ugovornoj stranci, taj je zaposlenik osiguran prema pravnim propisima prve ugovorne stranke, ako obavljanje njegove djelatnosti na podruèju druge ugovorne stranke vremenski ne potraje duľe od 24 mjeseca. Ako se obavljanje takve djelatnosti mora produľiti za razdoblje duľe od predviðena 24 mjeseca, primjena pravnih propisa ugovorne stranke u kojoj poslodavac ima sjediąte moæi æe se iznimno, na zajednièki zahtjev zaposlenika i poslodavca, produľiti za joą 24 mjeseca, uz pristanak nadleľnog tijela, odnosno, institucije koju ono ovlasti, ugovorne stranke u kojoj se djelatnost obavlja.

(2) Ako osoba koja obavlja samostalnu djelatnost na podruèju jedne ugovorne stranke, ode na podruèje druge ugovorne stranke radi privremenog obavljanja te djelatnosti, na nju se najduľe 12 mjeseci, nakon njenog odlaska, primjenjuju pravni propisi prve ugovorne stranke, kao da obavlja djelatnost na njenom podruèju.

(3) Na putujuæe osoblje poslodavca, koji se bavi zraènim, cestovnim ili ľeljeznièkim prometom, primjenjuju se iskljuèivo pravni propisi ugovorne stranke na èijem je podruèju sjediąte poslodavca.

(4) Na osobe zaposlene na brodu, koji plovi pod zastavom jedne od ugovornih stranaka, primjenjuju se pravni propisi ugovorne stranke pod èijom zastavom brod plovi.

(5) Na osobe koje nisu navedene u stavku 4. ovoga èlanka, a obavljaju poslove utovara i istovara, popravka ili nadzora broda dok se on nalazi u luci druge ugovorne stranke, primjenjuju se pravni propisi ugovorne stanke kojoj pripada luka.

(6) Osobe zaposlene u drľavnim ili javnim sluľbama, sluľbeni predstavnici i s njima izjednaèene osobe jedne ugovorne stranke, koje se zbog obavljanja svoje djelatnosti upuæuju na podruèje druge ugovorne stranke, ostaju kao i èlanovi njihovih obitelji, osigurani prema pravnim propisima ugovorne stranke koja ih ąalje.

Èlanak 8.

Èlanovi diplomatskih misija i konzularnih ureda

U odnosu na primjenu zakonodavstva navedenog u èlanku 2., ovaj Ugovor neæe utjecati na primjenu odredaba Beèke konvencije o diplomatskim odnosima od 18. travnja 1961. i Beèke konvencije o konzularnim odnosima od 24. travnja 1963.

Èlanak 9.

Iznimke

Nadleľna tijela ugovornih stranaka, odnosno institucije koje ona ovlaste, mogu dogovorno produľiti rokove, te utvrditi i druge iznimke osim onih navedenih u èlanku 7. ovog Ugovora.

Odjeljak III.

POSEBNE ODREDBE

Poglavlje 1.

ZDRAVSTVENO OSIGURANJE

Èlanak 10.

Zbrajanje razdoblja osiguranja

Za stjecanje, oèuvanje i ponovno uspostavljanje prava na davanja iz zdravstvenog osiguranja zbrajaju se razdoblja osiguranja koja se uzimaju u obzir prema pravnim propisima obiju ugovornih stranaka, ako se ne odnose na isto razdoblje.

Èlanak 11.

Davanja u naravi

(1) Osiguranik, zdravstveno osiguran kod nadleľnog nositelja jedne ugovorne stranke ima pravo na hitne zdravstvene usluge za vrijeme privremenog boravka na podruèju druge ugovorne stranke.

(2) U sluèaju kada je osigurani sluèaj veæ nastao, osiguranik mora, prije privremene promjene boravka, pribaviti suglasnost nadleľnog nositelja. Suglasnost se moľe uskratiti zbog zdravstvenog stanja osiguranika. Nadleľni nositelj moľe dati suglasnost i naknadno ako ju osiguranik iz objektivnih razloga nije prethodno zatraľio.

(3) Davanja u naravi iz stavka 1. i 2. ovoga èlanka osiguraniku pruľa nositelj u mjestu boravka na teret nadleľnog nositelja. Postojanje prava odreðuje se prema pravnim propisima nadleľnog nositelja, a opseg, vrsta i naèin pruľanja davanja u naravi, prema pravnim propisima nositelja u mjestu boravka.

(4) Odredbe ovoga èlanka primjenjuju se i na èlanove obitelji osiguranika.

Èlanak 12.

Ostvarivanje prava izaslanih zaposlenika

(1) Osobe iz èlanka 7. stavka 1., 2., 3., 4. i 6., èlanka 8. i èlanka 9. ovog Ugovora davanja u naravi ostvaruju od nositelja mjesta boravka u skladu s njegovim pravnim propisima, a na teret nadleľnog nositelja.

(2) Odredba stavka 1. ovoga èlanka, uz suglasnost nadleľnog nositelja, primjenjuje se i na èlanove obitelji koji borave s osiguranikom na podruèju druge ugovorne stranke.

Èlanak 13.

Ostvarivanje prava umirovljenika

(1) Korisnik mirovine iz mirovinskog osiguranja obiju ugovornih stranaka, ima pravo na davanja u naravi, prema pravnim propisima one ugovorne stranke u kojoj ima prebivaliąte.

(2) Korisnik mirovine iz mirovinskog osiguranja samo jedne ugovorne stranke, a koji ima prebivaliąte na podruèju druge ugovorne stranke, ima pravo na davanje u naravi od nositelja mjesta prebivaliąta, a na teret nadleľnog nositelja.

(3) Stavak 1. i 2. ovoga èlanka odnosi se i na èlanove obitelji korisnika mirovine.

(4) Odredbe ovoga èlanka se ne primjenjuju sve dok je dotièna osoba radi ostvarivanja prihoda zdravstveno osigurana, prema pravnim propisima jedne od ugovornih stranaka.

Èlanak 14.

Ostvarivanje prava èlanova obitelji

Èlanovi obitelji osiguranika, osiguranog prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, koji imaju prebivaliąte u drugoj ugovornoj stranci, koriste davanja u naravi koja pruľa nositelj mjesta prebivaliąta, prema pravnim propisima koje on primjenjuje, a na teret nadleľnog nositelja.

Èlanak 15.

Odobrenje davanja veæe vrijednosti

Za odobrenje proteza i drugih davanja u naravi veæe vrijednosti primjenom èlanka 11., 12., clanka 13. stavka 2. i 3. i èlanka 14. ovog Ugovora, potrebna je prethodna suglasnost nadleľnog nositelja. Suglasnost nije potrebna ako davanje nije moguæe odgoditi bez ugroľavanja ľivota ili zdravlja dotiène osobe ili ako se troąkovi tih davanja nadoknaðuju u pauąalnim svotama prema èlanku 17. stavku 2. ovog Ugovora.

Clanak 16.

Nositelj u mjestu prebivaliąta ili boravka

Davanje u naravi u svezi s èlankom 11. do 15. ovog Ugovora, duľan je pruľiti nositelj u mjestu prebivaliąta ili boravka.

Èlanak 17.

Nadoknaðivanje troąkova

(1) Davanja koja je nositelj jedne ugovorne stranke pruľio na teret nadleľnog nositelja druge ugovorne stranke, na osnovi odredaba ovog poglavlja, nadoknaðuju se na osnovi stvarnih troąkova.

(2) Tijela za vezu mogu, umjesto obraèuna stvarnih troąkova, ugovoriti pauąalnu nadoknadu troąkova za pojedine kategorije osiguranika.

Poglavlje 2.

INVALIDSKE, STAROSNE I OBITELJSKE MIROVINE

Èlanak 18.

Zbrajanje razdoblja osiguranja

(1) Ako nisu ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, predviðeni pravnim propisima jedne ugovorne stranke, iskljuèivo na osnovi razdoblja osiguranja ostvarenih prema pravnim propisima te ugovorne stranke, nadleľni æe nositelj uraèunati razdoblja osiguranja, ostvarena prema pravnim propisima druge ugovorne stranke, kao da su ostvarena prema pravnim propisima prve ugovorne stranke, pod uvjetom da se ta razdoblja ne poklapaju.

(2) Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke podreðuju odobrenje pojedinih davanja uvjetu da su razdoblja osiguranja navrąena u djelatnosti koja podlijeľe posebnom sustavu ili ako pruľanje davanja ovisi o ostvarenom razdoblju osiguranja u odreðenom zanimanju ili djelatnosti, radi odreðivanja prava na davanja, zbrajaju se samo razdoblja navrąena u odgovarajuæem sustavu druge ugovorne stranke, odnosno, razdoblja navrąena u istoj djelatnosti ili zanimanju, ako u drugoj ugovornoj stranci ne postoji poseban sustav za istu djelatnost ili zanimanje. Ako zbroj ovih razdoblja osiguranja ne omoguæava stjecanje prava na davanja u posebnom sustavu, uraèunata æe se razdoblja uzeti u obzir za stjecanje prava na davanja u opæem sustavu osiguranja.

(3) Ako, i pored primjene navedenih odredaba pod stavkom 1. i 2. ovoga èlanka, nisu ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, nadleľni nositelj uzima u obzir i razdoblja osiguranja navrąena u treæim drľavama koje su za obje ugovorne stranke vezane odvojenim ugovorima o socijalnom osiguranju u kojima se predviða zbrajanje razdoblja osiguranja. Ako je samo jedna ugovorna stranka povezana ugovorom s treæom drľavom, tada ta ugovorna stranka uzima u obzir i razdoblja osiguranja koja su njezini drľavljani ostvarili u treæoj drľavi, ako ugovorom s tom treæom drľavom nije drukèije odreðeno.

(4) Razdoblja osiguranja iz ovoga èlanka uzimaju se u obzir u stvarnom trajanju u skladu s pravnim propisima ugovornih stranaka.

Èlanak 19.

Samostalna mirovina

Ako su ispunjeni uvjeti predviðeni pravnim propisima jedne ugovorne stranke za stjecanje prava na davanja bez potrebe zbrajanja razdoblja osiguranja, nadleľni nositelj te ugovorne stranke utvrðuje svotu davanja obraèunatu iskljuèivo na osnovi razdoblja osiguranja navrąenih unutar pravnih propisa koje on primjenjuje. Ova odredba primjenjuje se i u sluèaju kada osiguranik prema pravnim propisima druge ugovorne stranke ima pravo na davanja prema èlanku 18. ovog Ugovora, obraèunata prema èlanku 20. ovog Ugovora.

Èlanak 20.

Obraèun razmjernog dijela davanja

Ako prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, pravo na davanje postoji samo uz primjenu èlanka 18. ovog Ugovora, nadleľni nositelj te ugovorne stranke utvrðuje davanje iskljuèivo na osnovi razdoblja osiguranja koja se uzimaju u obzir prema pravnim propisima koji se primjenjuju. Ako davanje nije moguæe odrediti na naèin iz prethodne reèenice, davanje se odreðuje na sljedeæi naèin:

1. nadleľni nositelj najprije utvrðuje teorijsku svotu davanja na koju bi osiguranik imao pravo kada bi sva zbrojena razdoblja osiguranja bila navrąena unutar pravnih propisa koje on primjenjuje. Svota davanja koja ne zavisi od duľine mirovinskog staľa, uzima se takoðer kao teorijska svota;

2. zatim, nadleľni nositelj utvrðuje stvarnu svotu davanja na koju osiguranik ima pravo, tako da teorijsku svotu iz toèke 1. ovoga èlanka svodi na odnos izmeðu razdoblja osiguranja navrąenih prema pravnim propisima koje on primjenjuje i ukupno zbrojenih razdoblja osiguranja;

3. ako je ukupno trajanje razdoblja osiguranja, zbrojenih prema èlanku 18., duľe od najduľega trajanja razdoblja propisanog pravnim propisima jedne ugovorne stranke za izraèunavanje najveæe svote davanja, nadleľni nositelj za izraèunavanje davanja prema toèkama 1. i 2. ovoga èlanka uzima u obzir to najduľe trajanje, umjesto ukupno zbrojenih razdoblja.

Èlanak 21.

Osnovica za obraèun davanja

Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke predviðaju izraèunavanje davanja prema prihodu, odnosno prema uplaæenom doprinosu, nadleľni nositelj te ugovorne stranke uzima u obzir iskljuèivo ostvareni prihod, odnosno uplaæene doprinose prema pravnim propisima koje on primjenjuje.

Èlanak 22.

Razdoblje obveznog osiguranja kraæe od 365 dana

Ako ukupno trajanje razdoblja obveznog osiguranja, navrąeno prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, ne ispunjava bar 365 dana i ako, uzimajuæi u obzir samo ta razdoblja, ne proizlazi nikakvo pravo na davanja, nositelj te ugovorne stranke nije duľan pruľiti davanja za ta razdoblja. Ova æe razdoblja osiguranja uzeti u obzir nadleľni nositelj druge ugovorne stranke kako zbog stjecanja prava na davanja u smislu pravnih propisa te ugovorne stranke, tako i za njihovo obraèunavanje, kao da je to razdoblje navrąeno prema njezinim pravnim propisima.

Èlanak 23.

Neistodobno odreðivanje davanja

(1) Ako nisu istodobno ispunjeni uvjeti za stjecanje prava na davanja, prema pravnim propisima obiju ugovornih stranaka, pravo na davanje odreðuje svaka ugovorna stranka posebno, u vrijeme kada su ispunjeni uvjeti prema njezinim pravnim propisima.

(2) Kasnije steèeno davanje, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke, nema utjecaja na prije utvrðeno davanje, prema pravnim propisima prve ugovorne stranke.

Èlanak 24.

Uvaľavanje èinjenica

Ako prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, razdoblje osiguranja ili odreðeno èinjenièno stanje produľuje razdoblje u kojem, da bi se ostvarilo pravo na davanje, mora biti navrąeno odreðeno razdoblje osiguranja, to se razdoblje produľuje odgovarajuæim razdobljem osiguranja, odnosno, postojanjem odreðenog èinjeniènog stanja (koriątenje mirovine, davanja za sluèaj bolesti, majèinstva, nesreæe na poslu, nezaposlenosti i dr.) u drugoj ugovornoj stranci.

Èlanak 25.

Obiteljska mirovina

Odredbe èlanka 18. do 24. ovog Ugovora odgovarajuæe se primjenjuju i u sluèaju ostvarivanja prava na mirovinu èlanova obitelji.

Poglavlje 3.

NESREÆA NA POSLU I PROFESIONALNE BOLESTI

Èlanak 26.

Zdravstvena zaątita

(1) Osoba koja zbog nesreæe na poslu ili profesionalne bolesti ima pravo na davanja u naravi, prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, a boravi ili prebiva na podruèju druge ugovorne stranke, ima pravo na davanja u naravi na teret nadleľnog nositelja od nositelja u mjestu boravka ili prebivaliątu, prema pravnim propisima koji za tog nositelja vrijede, kao da je dotièna osoba osiguranja kod njega. Jednako vrijedi èlanak 15. ovog Ugovora

(2) Za nadoknaðivanje troąkova iz stavka 1. ovoga èlanka jednako vrijedi èlanak 17. ovog Ugovora.

Èlanak 27.

Prijaąnje nesreæe na poslu

Ako pravni propisi jedne ugovorne stranke propisuju da se za procjenu stupnja nesposobnosti ili tjelesnog oąteæenja uzimaju u obzir prijaąnje nesreæe na poslu i profesionalne bolesti, uzet æe u obzir i nesreæe na poslu i profesionalne bolesti koje su nastale prije, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke.

Èlanak 28.

Nesreæa na putu

Ako osoba koja prebiva na podruèju jedne ugovorne stranke i na osnovi vaľeæeg ugovora o radu putuje u drugu ugovornu stranku radi stupanja na posao i na najkraæem putu bez prekida do mjesta rada, doľivi nesreæu, naknadu za tu nesreæu isplaæuje nositelj te ugovorne stranke, u skladu s pravnim propisima o osiguranju za sluèaj nesreæe na poslu. To vrijedi i za nesreæu koju zaposlenik doľivi pri povratku u drľavu prebivanja neposredno nakon isteka ugovora o radu na osnovi kojega je putovao u drugu ugovornu stranku.

Èlanak 29.

Davanja za profesionalne bolesti

(1) Istovrsna davanja za profesionalne bolesti, koja se nadoknaðuju, prema pravnim propisima obiju ugovornih stranaka, padaju na teret nadleľnog nositelja ugovorne stranke na èijem je podruèju posljednji put obavljana djelatnost koja je utjecala na nastanak profesionalne bolesti.

(2) Ako je osiguranik, prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, veæ ostvario davanje na temelju profesionalne bolesti, nositelj te ugovorne stranke je obvezan pruľati davanja i u sluèaju pogorąanja bolesti. Ako je, meðutim, osiguranik, nakon pruľanja prava na davanje prema pravnim propisima prve ugovorne stranke, bio u drugoj ugovornoj stranci zaposlen na poslovima koji sadrľe isti posebni rizik za koji je ostvareno davanje i ako je doąlo do pogorąanja bolesti, davanja za to pogorąanje obveza su nositelja druge ugovorne stranke, s time da nositelj prve ugovorne stranke ostaje u obvezi pruľanja prije odobrenog davanja. U navedenom sluèaju nositelj druge ugovorne stranke odobrava davanje samo u visini razlike izmeðu davanja koje bi pripadalo nakon pogorąanja prema pravnim propisima koje on primjenjuje i davanja koje bi pripadalo prema tim pravnim propisima prije pogorąanja.

Poglavlje 4.

NEZAPOSLENOST

Èlanak 30.

(1) Drľavljani ugovornih stranaka imaju pravo na davanja za nezaposlenost u onoj ugovornoj stranci èiji su drľavljani, neovisno o tome u kojoj su ugovornoj stranci bili osigurani prije nastupanja nezaposlenosti.

(2) Pri utvrðivanju davanja za nezaposlenost ugovorne æe stranke uzeti u obzir ostvareno razdoblje osiguranja u drugoj ugovornoj stranci, uz izuzetke utvrðene u stavku 3. i 4. ovoga èlanka, kao da je ovo razdoblje osiguranja nezaposlena osoba ostvarila u svojoj drľavi, pod uvjetom da se prema pravnim propisima te drľave ovo razdoblje osiguranja smatra razdobljem za stjecanje prava.

(3) Na hrvatske drľavljane primjenjuje se stavak 2. ovoga èlanka pod uvjetom da su u Hrvatskoj bili osigurani najmanje 26 tjedana u posljednjih 12 mjeseci prije podnoąenja zahtjeva.

(4) Uvjet minimalnog razdoblja od 26 tjedana, utvrðen u stavku 3. ovoga èlanka, ne vrijedi za nezaposlene osobe èije je zaposlenje bilo predviðeno na duľi rok, ali je bez njihove krivnje okonèano prije isteka 26 tjedana.

(5) Pri utvrðivanju davanja za nezaposlenost, prema maðarskim pravnim propisima, umjesto plaæe ostvarene za vrijeme hrvatskih razdoblja osiguranja uzet æe se u obzir maðarski prosjek odgovarajuæe plaæe istog ili sliènog radnog mjesta.

(6) Trajanje primanja davanja umanjuje se za ono razdoblje za koje je nezaposlena osoba u drugoj ugovornoj stranci, unutar posljednjih 12 mjeseci, prije podnoąenja zahtjeva, veæ primala neki oblik davanja za nezaposlenost.

Odjeljak IV.

RAZNE ODREDBE

Èlanak 31.

Obveze nadleľnih tijela

(1) Naèin primjene ovog Ugovora utvrdit æe nadleľna tijela (èlanak 1. stavak 1. toèka 4. ovog Ugovora), posebnim sporazumom koji æe stupiti na snagu istodobno kada i ovaj Ugovor.

(2) Sporazumom iz stavka 1. ovoga èlanka nadleľna tijela ustanovljuju tijela za vezu, radi lakąe primjene Ugovora, osobito zbog uspostave jednostavnog i brzog povezivanja nositelja.

Èlanak 32.

Administrativna i pravna pomoæ

(1) Nadleľna tijela æe se meðusobno izvjeątavati o:

1.poduzetim mjerama radi primjene ovog Ugovora;

2.izmjenama pravnih propisa koje se odnose na primjenu ovog Ugovora;

(2) Nadleľna tijela, nositelji i tijela za vezu dviju ugovornih stranaka, obvezuju se na uzajamnu besplatnu pomoæ i suradnju pri primjeni ovog Ugovora.

(3) Lijeènièke preglede osoba, koje imaju prebivaliąte ili boravak na podruèju druge ugovorne stranke, obavlja nositelj mjesta prebivaliąta ili boravka na zahtjev i na teret nadleľnog nositelja. Troąkovi lijeènièkih pregleda se ne nadoknaðuju ako su obavljeni u interesu nositelja obiju ugovornih stranaka.

Èlanak 33.

Ovlasti diplomatskih misija i konzularnih ureda

Diplomatske misije i konzularni uredi jedne ugovorne stranke na podruèju suvereniteta druge ugovorne stranke imaju pravo, na zahtjev korisnika, poduzimati radnje potrebne za osiguranje i oèuvanje prava drľavljana prve ugovorne stranke, bez dokazivanja punomoæi. Ona mogu, u interesu drľavljana, predavati zahtjeve, izjave ili pravna sredstva.

Èlanak 34.

Oslobaðanje od ovjere i plaæanja pristojbi

(1) Oslobaðanje ili smanjenje pristojbi, predviðenih pravnim propisima jedne ugovorne stranke, za ostvarivanje prava iz èlanka 2. ovog Ugovora, prema pravnim propisima te ugovorne stranke, vrijedi i za ostvarivanje prava iz istog èlanka, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke.

(2) Isprave, dokumente i podneske bilo koje vrste, koje je potrebno priloľiti radi primjene ovog Ugovora, nije potrebno ovjeravati.

(3) Potvrde o izvornosti dokumenata, koje izdaju nadleľna tijela, nadleľni nositelji i tijela za vezu jedne ugovorne stranke, smatraju se vaľeæim za nadleľna tijela, nadleľne nositelje i tijela za vezu druge ugovorne stranke.

Èlanak 35.

Priznavanje ovrąnih odluka i isprava

(1) Ovrąne odluke sudova, kao i ovrąne isprave nositelja ili nadleľnih tijela jedne ugovorne stranke o doprinosima i drugim potraľivanjima iz socijalnog osiguranja, priznaju se i u drugoj ugovornoj stranci.

(2) Priznavanje odluka i isprava, spomenutih u stavku 1. ovoga èlanka, se moľe odbiti jedino ako se protivi javnom poretku (ordre public) one ugovorne stranke, u kojoj bi se odluka ili isprava trebala priznati.

(3) Na osnovi ovrąnih odluka i isprava, priznatih prema stavku 1. ovoga èlanka, provodi se ovrha u drugoj ugovornoj stranci. Ovrąni se postupak provodi prema pravnim propisima koji vrijede za ovrhu donijetih odgovarajucih odluka i isprava u onoj ugovornoj stranci na èijem se podruèju ovrha provodi. Izvornik odluke ili isprave mora sadrľavati potvrdu o njezinoj ovrąnosti (klauzula ovrąnosti) .

(4) Uzajamna pomoæ nositelja pri primjeni ovoga èlanka ne ukljuèuje zastupanje u sudskom postupku.

Èlanak 36.

Naknada ątete

(1) Ako osoba koja, prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, prima davanje zbog neke ątete koja je nastala na podruèju druge ugovorne stranke i ima prema njezinim pravnim propisima pravo na naknadu ątete od treæe osobe, tada pravo na naknadu ątete prelazi na nositelja prve ugovorne stranke, prema pravnim propisima koji za njega vrijede.

(2) Ako pravo na naknadu ątete zbog istovrsnih davanja iz istoga sluèaja ątete pripada nositelju jedne ugovorne stranke i nositelju druge ugovorne stranke, moľe treæa osoba, ono pravo koje prema stavku 1. ovoga èlanka prelazi na oba nositelja namiriti uplatom jednom ili drugom nositelju. U meðusobnom odnosu nositelji su se duľni razmjerno namiriti, prema davanjima koja isplaæuju.

Èlanak 37.

Podnoąenje zahtjeva

(1) Zahtjevi, izjave ili pravna sredstva, koja se primjenom ovog Ugovora ili pravnih propisa jedne ugovorne stranke podnose nadleľnom tijelu, nositelju ili nekoj drugoj nadleľnoj sluľbi jedne ugovorne stranke, smatraju se zahtjevima, izjavama ili pravnim sredstvima podnesenim nadleľnom tijelu, nositelju ili drugoj nadleľnoj sluľbi druge ugovorne stranke.

(2) Zahtjev za davanje, podnesen prema pravnim propisima jedne ugovorne stranke, smatra se takoðer i zahtjevom za odgovarajuæe davanje, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke, koje dolazi u obzir primjenom ovog Ugovora. To ne vrijedi ako podnositelj zahtjeva izrièito zahtijeva da se odgodi utvrðivanje prava na davanje, prema pravnim propisima druge ugovorne stranke.

(3) Zahtjevi, izjave ili pravna sredstva, koja se primjenom pravnih propisa jedne ugovorne stranke trebaju podnijeti u odreðenom roku nadleľnom tijelu, nositelju ili drugoj nadleľnoj sluľbi te ugovorne stranke, mogu se u tom istom roku podnijeti odgovarajuæem nadleľnom tijelu, nositelju ili drugoj nadleľnoj sluľbi druge ugovorne stranke.

(4) Pri primjeni ovoga èlanka navedene sluľbe odmah prosljeðuju zahtjeve, izjave ili pravna sredstva izravno ili putem tijela za vezu ugovornih stranaka, odgovarajuæem nadleľnom tijelu, nositelju ili drugoj nadleľnoj sluľbi druge ugovorne stranke.

Èlanak 38.

Odrľavanje odnosa i sluľbeni jezici

(1) Nadleľna tijela, nositelji i tijela za vezu dviju ugovornih stranaka, radi primjene ovog Ugovora uspostavljaju izravne meðusobne odnose kao i s osobama koje sudjeluju u postupku ili s njihovim opunomoæenicima.

(2) Pri primjeni ovog Ugovora upotrebljava se maðarski ili hrvatski jezik.

Èlanak 39.

Zaątita podataka

(1) Dostavljaju li se, na osnovi ovog Ugovora, osobni podaci, uz poątivanje pravnih propisa koji se primjenjuju na podruèju obje ugovorne stranke, vrijede sljedeæe odredbe:

a) U svrhu provedbe ovog Ugovora i pravnih propisa na koje se Ugovor odnosi dopuąteno je dostavljati podatke nadleľnim sluľbama u ugovornoj stranci koja ih prima. Ugovorna stranka koja prima podatke smije ih u tu svrhu obraðivati i koristiti. Inaèe je prosljeðivanje podataka drugim sluľbama dopuąteno samo uz prethodnu suglasnost sluľbe koja ih dostavlja, u skladu s domaæim pravnim propisima koji se na nju odnose.

b) Primatelj podataka izvjeąæuje sluľbu koja ih dostavlja, na njen upit i u pojedinaènim sluèajevima, u koju su svrhu i s kakvim su rezultatom dostavljeni podaci upotrijebljeni.

c) Sluľba koja dostavlja podatke obvezna je brinuti o toènosti dostavljenih podataka, kao i o tome jesu li oni prijeko potrebni i primjereni zadanoj svrsi. Pritom treba brinuti o zabranama dostavljanja podataka koje predviðaju unutarnji pravni propisi te ugovorne stranke. Ustanovi li se da su dostavljeni podaci netoèni ili se prema pravnim propisima ugovorne stranke koja ih dostavlja, nisu smjeli dostaviti, to se neodgodivo javlja sluľbi koja prima podatke. Njena je duľnost te podatke ispraviti ili uniątiti.

d) Osobi na koju se podaci odnose daje se na njen zahtjev izvjeąæe o podacima koji su o njoj dostavljeni i o svrsi njihovog koriątenja, o pravnoj osnovi i vremenskom roku njihovog koriątenja, te o krugu osoba kojima su podaci poslani ili se ąalju, kao i za koje svrhe su dostavljeni. Inaèe, pravo takve osobe na izvjeąæe o njenim osobnim podacima podlijeľe unutarnjem zakonodavstvu one ugovorne stranke od èije se sluľbe izvjeąæe traľi. Ugovorna stranka koja prima podatke, kao i ugovorna stranka koja dostavlja podatke, je obvezna na zahtjev dotiène osobe, ispraviti netoène podatke, ili izbrisati one podatke koriątenje kojih je zabranjeno. O ispravci ili brisanju podataka duľna je izvijestiti drugu ugovornu stranku.

e) Ako je sluľba jedne ugovorne stranke dostavila osobne podatke na osnovi ovog Ugovora, sluľba druge ugovorne stranke koja ih je primila ne moľe se, u okviru svoje odgovornosti prema mjerilima nacionalnog prava u odnosu na oąteæenu osobu, da bi se oslobodila odgovornosti, pozivati na to da su dostavljeni podaci bili netoèni. Isplati li sluľba koja je primila podatke, zbog ątete uzrokovane koriątenjem netoèno dostavljenih podataka odątetu, sluľba koja je dostavila podatke nadoknaðuje sluľbi koja ih je primila cjelokupnu svotu isplaæene odątete.

f) Primljeni osobni podaci se uniątavaju kada prestanu biti potrebni u svrhu èuvanja podataka u smislu pravnih propisa ugovorne stranke koja ih je primila.

g) Sluľba koja dostavlja podatke i sluľba koja ih prima duľne su evidentirati dostavu i primitak osobnih podataka.

h) Sluľba koja dostavlja podatke i sluľba koja ih prima duľne su dostavljene osobne podatke djelotvorno zaątititi od neovlaątenog pristupa, neovlaątene promjene i neovlaątenog objavljivanja.

i) U sluèaju krąenja prava dotiènih osoba u svezi sa zaątitom podataka, ugovorne stranke su duľne osigurati njihovo obraæanje neovisnom sudu ili drugoj sluľbi, u skladu sa zakonodavstvom ugovorne stranke koja postupa s takvim podacima, ili osigurati podnoąenje pravnog lijeka, ako je predviðeno.

(2) Odredbe iz stavka 1. ovoga èlanka jednako vrijede i za tajne poduzeæa i za poslove tajne.

Èlanak 40.

Valuta i obraèunski teèaj

(1) Nositelji, nadleľni za pruľanje davanja, prema odredbama ovog Ugovora, utvrðuju i isplaæuju korisnicima novèana davanja u sluľbenoj valuti dotiène ugovorne stranke.

(2) Davanja korisnicima i nadoknade izmeðu nositelja, na temelju ovog Ugovora, plaæaju se u drugu ugovornu stranku u konvertibilnoj valuti.

Èlanak 41.

Zadrľavanje zaostataka

Ako je nositelj jedne ugovorne stranke isplaæivao korisniku veæe davanje nego ąto mu pripada za razdoblje za koje je nositelj druge ugovorne stranke obvezan pruľiti odgovarajuæe davanje, tada æe, na zahtjev nositelja prve ugovorne stranke, nositelj druge ugovorne stranke zadrľati isplatu zaostataka svoga davanja do visine svote koju potraľuje nositelj prve ugovorne stranke i izravno mu tu svotu isplatiti.

Èlanak 42.

Rjeąavanje sporova

(1) Sporove o tumaèenju i primjeni ovog Ugovora, nadleľna tijela rjeąavaju dogovorno.

(2) Ako se spor iz stavka 1. ovoga èlanka ne moľe rijeąiti tada se, na prijedlog vlade jedne od ugovornih stranaka, predmet spora iznosi pred Arbitraľni sud.

(3) Arbitraľni se sud saziva od sluèaja do sluèaja. Vlada svake ugovorne stranke imenuje jednog èlana, a oba èlana sporazumno biraju drľavljanina neke treæe drľave kao predsjednika, kojega potvrðuju vlade obiju ugovornih stranaka. Èlanovi se imenuju u roku od dva mjeseca, a predsjednik u roku od tri mjeseca, nakon ąto vlada jedne ugovorne stranke obavijesti vladu druge ugovorne stranke da ľeli iznijeti spor pred Arbitraľni sud.

(4) Ako se rokovi navedeni u stavku 3. ovoga èlanka ne ispune, tada, zbog nepostojanja drugog dogovora, vlada jedne od ugovornih stranaka moľe zamoliti predsjednika Europskog suda za ljudska prava da obavi potrebna imenovanja. Ako je predsjednik Europskog suda za ljudska prava drľavljanin jedne od ugovornih stranaka ili je iz nekoga drugog razloga sprijeèen, imenovanje æe obaviti potpredsjednik. Ako je i potpredsjednik drľavljanin jedne od ugovornih stranaka ili je i on sprijeèen, imenovanje obavlja sljedeæi èlan suda po poloľaju koji nije drľavljanin niti jedne od ugovornih stranaka.

(5) Arbitraľni sud odluèuje veæinom glasova, na osnovi ovog Ugovora i na osnovi meðunarodnog prava. Njegove su odluke obvezujuæe i protiv njih se ne mogu ulagati pravni lijekovi.

(6) Svaka ugovorna stranka snosi troąkove svoga èlana. Troąkove za predsjednika i ostale troąkove snose ugovorne stranke u jednakim dijelovima. Arbitraľni sud moľe urediti plaæanje troąkova i na neki drugi naèin.

(7) O svim pitanjima koja nisu ureðena ovim èlankom Arbitraľni sud sam odluèuje i ureðuje svoj postupak.

Odjeljak V.

PRIJELAZNE I ZAKLJUÈNE ODREDBE

Èlanak 43.

Prava na davanje

(1) Ovaj Ugovor vrijedi i za osigurane sluèajeve nastale prije njegovog stupanja na snagu.

(2) Odluke donijete prije stupanja na snagu ovog Ugovora nisu smetnja za njegovu primjenu.

(3) O zahtjevima za davanja osoba èiji je zahtjev za davanje ranije odbijen ili je davanje utvrðeno prije stupanja na snagu ovog Ugovora, moľe se odluèiti ponovno, na zahtjev, u skladu s ovim Ugovorom. Ponovno utvrðivanje moľe uslijediti i po sluľbenoj duľnosti. To ni u kom sluèaju ne smije dovesti do smanjenja prijaąnjih prava korisnika.

(4) Na ovom se Ugovoru ne temelje nikakva prava na davanja za razdoblja prije njegova stupanja na snagu.

(5) Za utvrðivanje prava na davanje, prema ovom Ugovoru, uzimaju se u obzir i razdoblja osiguranja i druge èinjenice koje su, prema pravnim propisima ugovornih stranaka, nastale prije stupanja nasnagu ovog Ugovora.

(6) Razdoblja osiguranja navrąena prije 29. svibnja 1956., smatraju se steèenim razdobljima, prema pravnim propisima one ugovorne stranke na èijem je podruèju navedenog dana bilo prebivaliąte dotiène osobe.

Èlanak 44.

Stupanje Ugovora na snagu

Ugovorne stranke æe diplomatskim putem razmijeniti obavijesti da su ispunjeni svi uvjeti predviðeni nacionalnim zakonodavstvom za stupanje na snagu ovog Ugovora. Ugovor stupa na snagu prvoga dana drugog mjeseca, nakon mjeseca u kojem je dostavljena posljednja obavijest diplomatskim putem.

Èlanak 45.

Trajanje Ugovora

(1) Ovaj se Ugovor sklapa na neodreðeno vrijeme. Svaka ugovorna stranka moľe diplomatskim putem pisano otkazati Ugovor s posljednjim danom kalendarske godine, pridrľavajuæi se otkaznog roka od ąest mjeseci.

(2) U sluèaju otkaza i dalje vrijede odredbe ovog Ugovora za steèena prava, kao i za prava èije je stjecanje u tijeku, i to bez obzira na ogranièavajuce odredbe, za sluèaj boravka korisnika prava u inozemstvu.

Èlanak 46.

Stavljanje izvan snage prijaąnje Konvencije

(1) Stupanjem na snagu ovog Ugovora, Konvencija izmeðu Narodne Republike Maðarske i Federativne Narodne Republike Jugoslavije o ureðenju pitanja socijalnog osiguranja njihovih drľavljana od 7. listopada 1957. prestaje vaľiti izmeðu Republike Maðarske i Republike Hrvatske.

(2) Odredba stavka 1. ovoga èlanka ne odnosi se na prava steèena prema Konvenciji izmeðu Narodne Republike Maðarske i Federativne Narodne Republike Jugoslavije o ureðenju pitanja njihovih drľavljana od 7. listopada 1957. Isto vrijedi i za prava èije je stjecanje u tijeku, a odnose se na razdoblja u kojima je navedena Konvencija bila na snazi.

U potvrdu navedenoga, opunomocenici su potpisali ovaj Ugovor.

Sastavljeno u Budimpeąti dana 8. veljaèe 2005. u dva izvornika svaki na maðarskom i hrvatskom jeziku, a oba su teksta jednako vjerodostojna.

Za Republiku Maðarsku

Za Republiku Hrvatsku"

"Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról

A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Felek) a társadalombiztosítással kapcsolatos kölcsönös együttműködés szabályozása céljából az alábbiakban állapodtak meg:

I. Rész

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1) Jelen Egyezményben a kifejezések jelentése a következő:

1. "Magyarország" Magyar Köztársaság; "Horvátország" Horvát Köztársaság

2. "állampolgár"

Magyarország vonatkozásában magyar állampolgár; Horvátország vonatkozásában horvát állampolgár;

3. "jogszabályok"

azok a törvények és más általánosan kötelező jogi előírások, amelyek a jelen Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében megjelölt szociális biztonsági ágazatokra vonatkoznak;

4. "illetékes hatóság"

jelen Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében megjelölt jogszabályok alkalmazásáért felelős minisztériumok, miniszterek, illetve más illetékes hatóságok;

5. "teherviselő"

a jelen Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdésében megjelöltjogszabályok végrehajtására kijelölt intézmény;

6. "illetékes teherviselő"

az a teherviselő, amelynél az illető személy az ellátási kérelem benyújtásának időpontjában biztosítva van, vagy amelynél ellátási igényjogosultsággal rendelkezik vagy rendelkezne, ha még annak a Szerződő Félnek a területén tartózkodna, amelyben utoljára biztosítva volt;

7. "összekötő szervek"

azok a szervek, amelyeket az illetékes hatóságok a kölcsönös együttműködés fenntartására a jelen Egyezmény végrehajtása érdekében megbíznak;

8. "biztosított"

a jelen Egyezmény 2. cikkében megjelölt jogszabályok szerint biztosított személy;

9. "családtagok"

a magyar jogszabályok szerint közeli hozzátartozóként meghatározott vagy annak elismert személyek, a horvát jogszabályok szerint családtagként meghatározott vagy annak elismert személyek;

10. "lakóhely"

az egyik Szerződő Fél területén lévő azon hely, ahova az illető személy állandó tartózkodási szándékkal költözik, és ahol ennek a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint van bejelentve;

11. "tartózkodási hely"

az a hely a Szerződő Felek egyikének területén, ahol az illető személy ideiglenesen tartózkodik;

12. "biztosítási idők"

járulékfizetési, foglalkoztatási és más különleges idők, amelyek ezekkel azonos megítélés alá tartoznak a Szerződő Fél jogszabályai szerint;

13. "természetbeni ellátás"

az Egyezmény 2. cikkében foglalt jogszabályok szerint meghatározott egészségügyi ellátás, illetve egészségügyi szolgáltatás, amelyet a kötelező egészségbiztosítás keretén belül nyújtanak;

14. "pénzbeni ellátás"

az Egyezmény 2. cikkében megjelölt nyugdíj, rokkant-és egészségbiztosítás minden pénzbeli ellátása, beleértve azok minden pótlékát, kiegészítését és emelését;

15. "munkanélküli ellátás"

Magyarországon: munkanélküliség eseténjáró járadék; Horvátországban: munkanélküliség esetén járó pénzbeli járadék.

(2) Jelen Egyezmény egyéb kifejezéseit a Szerződő Felek jogszabályaiban használatos jelentése szerint kell értelmezni.

2. cikk

Tárgyi hatály

(1) Jelen Egyezmény a következő jogszabályokra vonatkozik:

Magyarországon:

1. a társadalombiztosítás által természetben és pénzben nyújtandó ellátásokról és azok fedezetéről szóló jogszabályok keretén belül,

a) a betegségi és anyasági ellátásról,

b) a baleseti ellátásról,

c) a nyugellátásról, valamint

2. a munkanélküli járadékról szóló jogszabályokra,

Horvátországban:

1. a kötelező egészségügyi biztosításról és az egészségügyi ellátásról,

2. a kötelező nyugdíj és rokkantbiztosításról,

3. a munkanélküli ellátásról szóló jogszabályokra.

(2) Jelen Egyezmény mindazokra a jogszabályokra is vonatkozik, amelyek összefoglalják, módosítják vagy kiegészítik jelen cikk (1) bekezdésben felsorolt jogszabályokat.

(3) Jelen Egyezmény hatálya kiterjed az egyik Szerződő Fél azon jogszabályaira is, amelyek az (1) bekezdés szerint már létező biztosítási rendszereket új biztosítotti kategóriákra terjesztik ki, továbbá azokra is, amelyek a szociális biztonság új rendszereit vagy új ágait határozzák meg, feltéve, hogy e Szerződő Fél illetékes hatósága a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát erről tájékoztatja. Amennyiben a másik Szerződő Fél illetékes hatósága az értesítés átvételének napjától számított 3 hónapon belül nem fejezi ki ellenvéleményét, azt úgy kell tekinteni, hogy a másik Szerződő Fél egyetért a jelen Egyezménynek az első Szerződő Fél említett jogszabályaira való kiterjesztésével.

3. cikk

Az Egyezmény alkalmazásának személyi hatálya

(1) Jelen Egyezmény hatálya kiterjed mindazokra a személyekre, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Fél jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályainak hatálya alá tartoznak, vagy hatálya alá tartoztak.

(2) Jelen Egyezmény hatálya kiterjed a jelen cikk (1) bekezdésében felsorolt személyek családtagjaira is, amennyiben azok jogaikat ezen cikk (1) bekezdésben megjelölt személyektől származtatják.

4. cikk

Az állampolgárok azonos elbírálása

(1) Amennyiben jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása során a másik Szerződő Fél állampolgárai a saját állampolgáraikkal azonos elbírálás alá esnek.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti

a) a Szerződő Felek vonatkozó jogszabályait a biztosítottak és munkáltatók részvételéről a teherviselők és szövetségek szerveiben;

b) a Szerződő Feleknek harmadik országokkal kötött államközi Egyezményeiben rögzített biztosítási teherviselési szabályait;

c) a Szerződő Feleknek harmadik országbeli hivatalos képviseleténél vagy egy ilyen képviselet tagjainál foglalkoztatott személyek biztosítására vonatkozó jogszabályait.

(3) Az európai uniós tagságából fakadó kötelezettségének eleget téve Magyarország kijelenti, hogy jelen Egyezmény alkalmazása során az Európai Unió azon állampolgárait, akik valamilyen gazdasági tevékenység folytatása céljából gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat, a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesíti. A Szerződő Felek e célból együttműködnek.

5. cikk

A területek azonos elbírálása

(1) Ha a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik, a nyugdíjak és más pénzbeli ellátások, amelyek tekintetében valamely Szerződő Fél jogszabályai szerint igényjogosultság áll fenn a munkanélküliség esetén járó ellátások kivételével, nem csökkenthetők, nem módosíthatók, nem függeszthetők fel, nem vonhatók meg, vagy nem vonhatók el azért, mert a jogosult a másik Szerződő Fél területén lakik.

(2) A másik Szerződő Fél harmadik országban lakóhellyel rendelkező állampolgárai részére a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályok szerinti pénzbeli ellátásokat az első Szerződő Fél azonos feltételek szerint fizeti ki, mint az ott lakó saját állampolgárainak.

(3) Az (1) bekezdés nem vonatkozik azokra az ellátásokra, amelyeket az ellátásban részesülő vagyoni, illetve jövedelmi helyzetétől függően hagynak jóvá.

II. Rész

AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

6. cikk

A biztosítás általános szabálya

Valamely tevékenységet folytató személy biztosítási kötelezettsége, ha a jelen Egyezmény 7., 8. és 9. cikke másként nem rendelkezik, azon Szerződő Fél jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető tevékenységet végzik. Ez a nem önálló tevékenység gyakorlása esetén akkor is érvényes, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található.

7. cikk

Különleges rendelkezések

(1) Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató munkavállalóját tevékenység végzése céljából a másik Szerződő Fél területére küldi, a munkavállaló az első Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően annak biztosítottja marad, amennyiben a foglalkoztatása a másik Szerződő Fél területén nem haladja meg a 24 naptári hónapot. Amennyiben a munkavállaló tevékenységét az előirányzott 24 hónapnál hosszabb időre meg kell hosszabbítani, a munkavállaló és a munkáltató közös kérésére kivételesen a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása legfeljebb további 24 naptári hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a tevékenység végzése szerinti másik Szerződő Fél illetékes hatósága, illetőleg az általa megjelölt más szerv vagy intézmény ehhez hozzájárult.

(2) Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén önálló tevékenységet végző személy az adott tevékenység ideiglenes végzése céljából a másik Szerződő Fél területére távozik, rá a távozását követő legfeljebb 12 hónapig az első Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak úgy, mintha tevékenységét annak területén végezné.

(3) Légi, közúti vagy vasúti közlekedéssel foglalkozó munkáltató utazó személyzetére kizárólag annak a Szerződő Félnek a jogszabályai alkalmazandóak, amelynek területén a munkáltató székhelye van.

(4) Az egyik Szerződő Fél lobogója alatt hajózó hajón szolgálatot teljesítő személyzetre azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek a lobogója alatt a hajó hajózik.

(5) A hajó áru be-és kirakodásával, javításával vagy felügyeletével megbízott jelen cikk (4) bekezdésében nem említett személyekre arra az időre, amíg a hajó a másik Szerződő Fél kikötőjében állomásozik, azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelyhez a kikötő tartozik.

(6) Az egyik Szerződő Fél állami vagy köztisztviselői, hivatalos képviselői és a velük azonos elbírálás alá tartozó személyek, akiket tevékenységük végzése érdekében a másik Szerződő Fél területére küldenek ki, családtagjaikkal együtt továbbra is a küldő Szerződő Fél jogszabályai szerint vannak biztosítva.

8. cikk

Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai

A 2. cikkben említett jogszabályok alkalmazása tekintetébenjelen Egyezmény nem érinti a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18-án aláírt Bécsi Egyezmény, valamint a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én elfogadott Bécsi Egyezmény alkalmazását.

9. cikk

Kivételek

A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk meghatalmazott más intézmények közös megegyezés

alapján meghosszabbíthatják a határidőket, és meghatározhatnak más kivételeket is a jelen Egyezmény 7. cikkében megfogalmazott kivételeken túl.

III. Rész

KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS

10.cikk

A biztosítási idők egybeszámítása

Az egészségbiztosítás körébe tartozó ellátásokra vonatkozó jogosultságok megszerzéséhez, fenntartásához és visszaállításához a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket egybe kell számítani, feltéve, ha ezek nem ugyanazon időre vonatkoznak.

11.cikk

Természetbeni ellátások

(1) Az a biztosított, aki az egyik Szerződő Fél illetékes teherviselőjénél egészségbiztosítással rendelkezik, addig jogosult sürgősségi ellátásra, amíg ideiglenesen a másik Szerződő Fél területén tartózkodik.

(2) Amennyiben a biztosítási esemény már bekövetkezett, a biztosított köteles a tartózkodási helyének megváltoztatása előtt beszerezni az illetékes teherviselő hozzájárulását. A hozzájárulás megtagadható a biztosított egészségi állapota miatt. Az illetékes teherviselő hozzájárulását utóbb is megadhatja, ha a biztosított az előzetes hozzájárulás megszerzését önhibáján kívüli okból mulasztotta el.

(3) A természetbeni ellátásokat jelen cikk (1) és (2) bekezdése szerint a biztosítottnak az illetékes teherviselő terhére a tartózkodási hely szerinti teherviselő nyújtja. A jogosultságot az illetékes teherviselő jogszabályai szerint, a természetbeni ellátás mértékét, fajtáját és módját a tartózkodási hely szerinti teherviselő jogszabályai szerint kell meghatározni.

(4) Jelen cikk előírásai a biztosított családtagjaira is vonatkoznak.

12.cikk

Kiküldött alkalmazottak jogainak érvényesítése

(1) A jelen Egyezmény 7. cikkének (1), (2), (3), (4) és (6) bekezdésében, 8. cikkében, valamint 9. cikkében meghatározott személyek a természetbeni ellátást a tartózkodási hely szerinti teherviselőtől, annak jogszabályai szerint, az illetékes teherviselő terhére kapják meg.

(2) A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az illetékes teherviselő egyetértésével azokra a családtagokra is alkalmazandó, akik a biztosítottal együtt a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak.

13.cikk

A nyugdíjasok jogainak érvényesítése

(1) Az a nyugdíjas, aki mindkét Szerződő Fél nyugdíjbiztosítójától kap nyugdíjat, a természetbeni ellátásokra a lakóhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályai alapján jogosult.

(2) Az a nyugdíjas, aki csak az egyik Szerződő Fél nyugdíjbiztosítójától kap nyugdíjat és lakóhelye a másik Szerződő Fél területén van, a természetbeni ellátásokra a lakóhelye szerinti teherviselőnél jogosult, de az illetékes teherviselő terhére.

(3) A jelen cikk (1) és (2) bekezdése a nyugdíjas családtagjaira is vonatkozik.

(4) A jelen cikk előírásai mindaddig nem alkalmazhatók, amíg az érintett személynek jövedelemszerző tevékenysége folytán egészségbiztosítása van a Szerződő Felek egyikének jogszabályai szerint.

14.cikk

Családtagok jogainak érvényesítése

A biztosított azon családtagjai, akik az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint biztosítottak, lakóhelyük pedig a másik Szerződő Fél területén van, az illetékes teherviselő terhére a lakóhely szerinti teherviselő által alkalmazott jogszabályok szerint jogosultak természetbeni ellátásra.

15.cikk

Nagyobb értékű ellátások engedélyezése

Protézisek alkalmazásához és más, nagyobb értékű természetbeni ellátások engedélyezéséhez a jelen Egyezmény 11., 12. cikke, 13. cikkének (2) és (3) bekezdése és 14. cikke szerint, az illetékes teherviselő előzetes hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás nem szükséges, amennyiben az ellátás életveszély miatt, vagy az illető egészsége szempontjából halaszthatatlan, vagy amennyiben ezen ellátások költségei átalány elszámolás formájában egyenlítődnek ki ezen Egyezmény 17. cikkének (2) bekezdése szerint.

16.cikk

A lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti teherviselő

A jelen Egyezmény 11-15. cikkeiben felsorolt természetbeni ellátásokat a lakóhely vagy tartózkodási hely szerinti teherviselő köteles biztosítani.

17.cikk

A költségek megtérítése

(1) Azokat az ellátásokat, amelyeket az egyik Szerződő Fél teherviselője nyújtott a másik Szerződő Fél illetékes teherviselője terhére, e fejezet rendelkezéseivel összhangban, a tényleges költségek alapján kell megtéríteni.

(2) Az összekötő szervek a tényleges költségelszámolás helyett a biztosítottak meghatározott csoportjánál átalányelszámolás alkalmazásában is megállapodhatnak.

II. Fejezet

ROKKANTSÁGI, ÖREGSÉGI ÉS HOZZÁTARTOZÓI NYUGELLÁTÁSOK

18.cikk

A biztosítási idők egybeszámítása

(1) Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai alapján nincsenek meg a feltételek az ellátási igényjogosultságra kizárólag ennek a Szerződő Félnek a jogszabályai alapján megszerzett biztosítási idők szerint, az illetékes teherviselőnek ugyanúgy figyelembe kell vennie azokat a biztosítási időket, amelyek a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint teljesültek, mintha az első Szerződő Fél jogszabályai szerint teljesültek volna, feltéve, ha az időszakok nem fedik egymást.

(2) Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai alapján meghatározott ellátások nyújtása olyan tevékenységre megállapított biztosítási idő megszerzésétől függ, amelyre külön rendszer létezik, vagy az ellátás egy meghatározott szakmában vagy foglalkozásban eltöltött biztosítási időtől függ, akkor ezen ellátásokra való jogosultság megállapítására a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők csak akkor vehetők figyelembe, ha azokat a megfelelő rendszerben szerezték, illetve ha a másik Szerződő Félnél e tevékenységre vagy foglalkozásra külön rendszer nem létezik, az időket azonos szakmában vagy foglalkozásban szerezték meg. Amennyiben a biztosítási idők egybeszámítása nem alapozza meg az igényjogosultságot az ellátás külön rendszerében, akkor a beszámított időket az ellátási igényjogosultságra a biztosítás általános rendszerében kell egybeszámítani.

(3) Amennyiben jelen cikk (1) és (2) bekezdéseiben felsorolt rendelkezések alkalmazása mellett még mindig nincsenek meg a feltételek az ellátási igényjogosultságra, az illetékes teherviselőnek figyelembe kell vennie azokat a biztosítási időket is, amelyek olyan harmadik államban teljesültek, amelyhez mindkét Szerződő Fél külön társadalombiztosítási egyezménnyel kötődik, és amelynek rendelkezései kiterjednek a biztosítási idők egybeszámítására. Amennyiben harmadik állammal csak az egyik Szerződő Fél rendelkezik egyezménnyel, akkor ez a Szerződő Fél az állampolgárai által a harmadik országban megvalósított biztosítási időket is figyelembe veszi, ha a harmadik állammal való Egyezmény másként nem rendelkezik.

(4) Ezen cikkben említett biztosítási időket a Szerződő Felek jogszabályaival összhangban a tényleges időtartamukban kell figyelembe venni.

19.cikk

Önálló nyugdíj

Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a biztosítási idők egybeszámítása nélkül is fennáll az ellátásra való igényjogosultság, akkor az ellátás összegét ennek a Szerződő Félnek illetékes teherviselője kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok keretében betöltött biztosítási idők alapján állapítja meg. E rendelkezést abban az esetben is alkalmazni kell, ha a másik Szerződő Fél jogszabályai alapján a biztosított a jelen Egyezmény 18. cikke értelmében ellátásra jogosult, amelyet a 20. cikk alapján számítanak ki.

20.cikk

Az ellátások arányos megállapítása

Amennyiben a Szerződő Felek egyikének jogszabályai értelmében az ellátásra való jogosultság csak a jelen Egyezmény 18. cikkének alkalmazásával áll fenn, e Szerződő Fél illetékes teherviselője az ellátást kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján számított biztosítási idők szerint állapítja meg. Amennyiben az ellátást nem lehetséges az előző mondat szerint megállapítani, az ellátást az alábbi módon kell megállapítani:

1. az illetékes teherviselő először megállapítja az ellátás elméleti összegét, amelyre a biztosított abban az esetben lenne jogosult, ha az összes egybeszámított biztosítási idők kizárólag az általa alkalmazott jogszabályok alapján lennének figyelembe véve. Elméleti összegnek számít az az összeg is, amely nem függ a nyugdíjba beszámító szolgálati évektől;

2. ezt követően az illetékes teherviselő a biztosítottat megillető tényleges ellátás összegét határozza meg a jelen cikk 1. pontja alatti elméleti összegből, azon aránynak megfelelően, amely a saját jogszabályai szerint figyelembe vett biztosítási idő és az összes biztosítási idő között fennáll;

3. amennyiben a 18. cikk szerinti összes biztosítási idő egybeszámítva hosszabb az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti leghosszabb biztosítási időnél, a legmagasabb összeg kiszámításához az illetékes teherviselő az ellátás kiszámításánál a jelen cikk 1. és 2. pontja alapján ezt a leghosszabb biztosítási időt veszi figyelembe az egybeszámított idők helyett.

21.cikk

Az ellátások kiszámításának alapja

Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai az ellátás kiszámítását a jövedelemre, illetve a befizetett járulékra alapozzák, ennek a Szerződő Félnek az illetékes teherviselője kizárólag a saját jogszabályai szerint megvalósított jövedelmet, illetve befizetett járulékot veszi figyelembe.

22.cikk

A 365 napnál rövidebb kötelező biztosítási időszak

Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint megszerzett kötelező biztosítási idők összességükben nem érik el a 365 napot, és ezen biztosítási idő alapján nem áll fenn ellátásra való jogosultság, ennek a Szerződő Félnek a teherviselője nem köteles erre az időre ellátást nyújtani. Ezen biztosítási időszakokat a másik Szerződő Fél illetékes teherviselője mind az ellátásra való jogosultság e Szerződő Fél jogszabályai szerinti megszerzése, mind pedig az elszámolás vonatkozásában úgy veszi figyelembe, mintha azok a saját jogszabályai szerint teljesültek volna.

23.cikk

Nem egyidejű ellátások meghatározása

(1) Amennyiben nem egyidejűleg valósult meg a mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerinti igényjogosultság, az ellátásra való igényjogosultságot saját jogszabályai alapján mindkét Szerződő Fél önállóan határozza meg akkor, amikor a feltételek a saját jogszabályai szerint teljesültek.

(2) A második Szerződő Fél jogszabályai alapján utólag szerzett ellátás nem érinti az első Szerződő Fél jogszabályai alapján korábban meghatározott ellátást.

24.cikk

Tények tiszteletben tartása

Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a biztosítási idő vagy a meghatározott tényállás meghosszabbítja az ellátásra való jogosultság megszerzéséhez szükséges időt úgy, hogy a jogosultság megszerzéséhez egy meghatározott biztosítási időnek kell eltelnie, akkor ezt az időszakot meg kell hosszabbítani a másik Szerződő Félnél megszerzett megfelelő biztosítási idővel, illetve a meghatározott tényállás (nyugellátás, táppénzellátás, anyasági segély, üzemi baleseti, munkanélküli és más járadék) idejével.

25.cikk

Hozzátartozói nyugdíj

A jelen Egyezmény 18-24. cikkében foglalt rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a családtagok nyugdíjjogosultsága esetén is.

III. Fejezet

ÜZEMI BALESET ÉS FOGLALKOZÁSI BETEGSÉG ESETÉN JÁRÓ ELLÁTÁS

26.cikk

Egészségügyi ellátás

(1) Az a személy, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint természetbeni ellátásra igényjogosult, de a másik Szerződő Fél területén tartózkodik vagy lakik, az illetékes teherviselő terhére a tartózkodási vagy lakóhelye szerinti teherviselőtől az erre a teherviselőre érvényes jogszabályok szerint részesül természetbeni ellátásban, mintha az illető személy ennél volna biztosítva. A 15. cikk megfelelően érvényes.

(2) Az (1) bekezdés szerint keletkezett költségek megtérítésére a 17. cikk megfelelően érvényes.

27.cikk

Korábbi üzemi balesetek

Amennyiben az egyik Szerződő Fél jogszabályai előírják, hogy a keresőképesség-csökkenés fokának, vagy a rokkantsági fok meghatározásához figyelembe kell venni az előző üzemi baleseteket és foglalkozási betegségeket, akkor a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti korábban keletkezett üzemi baleseteket és foglalkozási betegségeket is figyelembe kell venni.

28.cikk

Utazási balesetek

Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén lakóhellyel rendelkező személy érvényes munkavállalói szerződés alapján a másik szerződő államba utazik munkavégzés céljából és ezen, a munkavégzés helyéig vezető megszakítás nélküli legrövidebb úton balesetet szenved, annak megtérítését, az üzemi baleset esetére szóló biztosítás jogszabályainak megfelelően, a másik szerződő állam teherviselője viseli. Ez vonatkozik arra a balesetre is, amely a munkavállalót a lakóhely szerinti államba való visszatérés során éri közvetlenül azután, hogy lejárt a munkavállalói szerződése, amely alapján a másik szerződő államba utazott.

29.cikk

Foglalkozási betegségek alapján járó ellátás

(1) Amennyiben valamely foglalkozási betegség esetén térítést kellene fizetni mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint, akkor az ellátás csak azon Szerződő Fél illetékes teherviselőjét terheli, amelynek a területén az ilyen foglalkozási betegséget kiváltó tevékenységet utoljára folytatták.

(2) Amennyiben a biztosított az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint már foglalkozási betegségen alapuló ellátásban részesül, e Szerződő Fél teherviselője köteles az ellátás nyújtására akkor is, ha a biztosított állapota rosszabbodik. Amennyiben viszont a biztosított az első Szerződő Fél jogszabályai szerinti igényjogosultság alapján már ellátásban részesült, majd ezt követően a másik Szerződő Félnél vállalt munkát, és e tevékenység ugyanazzal a külön kockázattal járt, amelyért az ellátás már folyósításra került és betegsége fokozódott, ennek a rosszabbodásnak az ellátása a másik Szerződő Fél kötelezettségévé válik azzal, hogy az első Szerződő Fél teherviselője a továbbiakban is köteles a korábban jóváhagyott ellátást folyósítani. Az említett esetben a második Szerződő Fél teherviselője csak azt a többlet ellátást hagyja jóvá, amely a már kialakult betegség rosszabbodását követően, az általa alkalmazottjogszabályok alapján és a rosszabbodás előtti irányadó jogszabályok szerint meghatározott ellátás között megállapítható.

IV. Fejezet

MUNKANÉLKÜLI JÁRADÉK

30.cikk

(1) A Szerződő Felek állampolgárai azon államban jogosultak munkanélküli járadékra, amely Szerződő Fél állampolgárai, függetlenül attól, hogy munkanélkülivé válásuk előtt melyik Szerződő Fél területén voltak biztosítva.

(2) A munkanélküli járadék megállapításával összefüggésben a Szerződő Felek vállalják, hogy - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételek figyelembevételével - a másik Szerződő Fél területén eltöltött biztosítási időtartamot úgy veszik figyelembe, mintha azt a munkanélküli személy saját országában szerezte volna meg, feltéve, ha az említett ország jogszabályai szerint ezen időtartamok jogszerző időnek minősülnek.

(3) Horvát állampolgár esetében a (2) bekezdés akkor alkalmazható, ha az érintett személy a Horvátországban történt kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban legalább 26 hétig biztosított volt.

(4) A (3) bekezdésben feltételként megállapított 26 hét minimális biztosítási idő nem vonatkozik azokra a személyekre, akiknek foglalkoztatását hosszabb időre tervezték, ám az önhibájukon kívül 26 hétnél korábban megszakadt.

(5) A munkanélküli járadék összegének a magyar jogszabályok szerint történő megállapításánál a horvát biztosítási idők alatt elért kereset helyett egy ugyanolyan vagy hasonló munkakörnek megfelelő kereset magyarországi átlagát kell figyelembe venni.

(6) A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát csökkenteni kell azzal az időtartammal, amely alatt a munkanélküli a másik Szerződő Fél területén a kérelem benyújtását megelőző utolsó 12 hónapon belül már a munkanélküli járadék valamilyen formájában részesült.

IV. Rész

VEGYES RENDELKEZÉSEK

31.cikk

Az illetékes hatóságok kötelezettségei

(1) Jelen Egyezmény végrehajtásának módjáról az illetékeshatóságok [1. cikk (1) bekezdésének 4. pontja] külön megállapodást kötnek, amely a jelen Egyezménnyel egyidejűleg lép hatályba.

(2) Ezen cikk (1) bekezdésében említett megállapodásban az illetékes hatóságok megnevezik az összekötő szerveket az Egyezmény alkalmazásának könnyítése céljából, különösen a teherviselők egyszerű és gyors kapcsolatteremtésének érdekében.

32.cikk

Hivatali és jogsegély

(1) Az illetékes hatóságok kölcsönösen tájékoztatják egymást a következőkről:

1. a jelen Egyezmény alkalmazása céljából tett intézkedésekről;

2. a jelen Egyezmény alkalmazását érintő jogszabályi változásokról.

(2) A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei a jelen Egyezmény alkalmazása során kölcsönös ingyenes segítségnyújtásra és együttműködésre kötelezik magukat.

(3) Azon személyek orvosi vizsgálatait, akiknek a lakóhelye vagy tartózkodási helye a másik Szerződő Fél területén van, a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerinti teherviselő végzi az illetékes teherviselő kérésére és terhére. Ha az orvosi vizsgálat mindkét Szerződő Fél teherviselője érdekében történik, akkor nem kerül sor költségtérítésre.

33.cikk

Diplomáciai képviseletek és konzuli irodák jogköre

Az egyik Szerződő Fél diplomáciai képviseletei és konzuli irodái a másik Szerződő Fél felségterületén jogosultak, a jogosult kérésére, az első Szerződő Fél állampolgárai jelen Egyezményben foglalt jogainak biztosítása és védelme érdekében, meghatalmazás igazolása nélkül is intézkedéseket tenni. Az állampolgárok érdekében kérelmeket, nyilatkozatokat vagy jogorvoslatokat nyújthatnak be.

34.cikk

Hitelesítési és illetékfizetési mentesség

(1) Az egyik Szerződő Fél jogszabályai által meghatározott illetékmentesség vagy kedvezmény a jelen Egyezmény 2. cikkében megfogalmazott jogszabályok által biztosított jogok érvényesítésével kapcsolatban e Szerződő Fél jogszabályai értelmében kiterjed a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint az említett cikk hatálya alá tartozó ugyanazon jogok érvényesítésére.

(2) Azokat az okmányokat, iratokat és beadványokat, amelyeket a jelen Egyezmény alkalmazása során csatolni kell, nem szükséges diplomáciai vagy konzuli felülhitelesítéssel ellátni.

(3) Az egyik Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei által okiratok eredetiségének igazolására kiállított bizonylatokat a másik szerződő fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei előtt azonos bizonyító erő illeti meg.

35.cikk

Végrehajtható határozatok és okiratok elismerése

(1) A bíróságok végrehajtható határozatait, továbbá az egyik Szerződő Fél teherviselőinek, illetve illetékes hatóságainak a járulékokra és egyéb társadalombiztosítási követelésekre vonatkozó végrehajtható okiratait a másik Szerződő Fél is elismeri.

(2) A jelen cikk (1) bekezdése szerinti határozatok és okiratok elismerése csak akkor tagadható meg, ha az sérti annak az államnak a közrendjét (ordre public), amelyben a határozatot vagy okiratot el kellene ismerni.

(3) A jelen cikk (1) bekezdése alapján elismert végrehajtható határozatokat és okiratokat a másik szerződő államban végre kell hajtani. A végrehajtási eljárást azon Szerződő Félnél kibocsátott megfelelő határozatok és okiratok végrehajtására vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell lefolytatni, amelynek területén a végrehajtás történik. A határozat, illetve az okirat eredeti példányának tartalmaznia kell a végrehajthatóság igazolását (végrehajtási klauzula) .

(4) A teherviselők kölcsönös segélynyújtása jelen cikk alkalmazásakor nem foglalja magában a bírósági eljárásban való képviseletet.

36.cikk

Kártérítés

(1) Amennyiben egy személy az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint a másik Szerződő Fél területén bekövetkezett károsodás miatt részesül ellátásban, és ezen állam jogszabályai szerint harmadik személlyel szembeni kártérítésre jogosult, abban az esetben a kártérítési igényjogosultság az első Szerződő Fél teherviselőjére hárul, a rá vonatkozó jogszabályok szerint.

(2) Amennyiben egyazon káresetből származó, azonos jellegű ellátásra vonatkozó kártérítési igényjogosultság illeti meg mindkét Szerződő Fél teherviselőjét, a harmadik személy az (1) bekezdésben leírt, mindkét teherviselőre átszármazott jog szerint, a kártérítést befizetéssel egyenlítheti ki, vagy az egyik, vagy a másik teherviselő javára. A teherviselők az általuk folyósított ellátások arányában tartoznak elszámolni egymásnak.

37.cikk

Kérelmek benyújtása

(1) Azok a kérelmek, nyilatkozatok vagy jogorvoslatok, amelyet jelen Egyezmény vagy valamely Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása során az egyik Szerződő Fél valamely illetékes hatóságánál, teherviselőjénél vagy egyéb illetékes intézményénél nyújtanak be, úgy tekintendők, mint a másik Szerződő Fél hatóságainál, teherviselőjénél vagy egyéb illetékes intézményénél benyújtott kérelem, nyilatkozat vagy jogorvoslati eszköz.

(2) Az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerinti ellátás iránt benyújtott kérelem úgy tekintendő, mint a másik Szerződő Fél jogszabályai szerinti megfelelő ellátás iránti kérelem, amely jelen Egyezmény alkalmazása során felmerül. Ez nem érvényes, ha a kérelmező kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint szerzett ellátásra való igényjogosultságának megállapítását halasszák el.

(3) Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása során a meghatározott határidőn belül valamely illetékes hatóságnál, teherviselőnél vagy ezen Szerződő Fél egyéb illetékes intézményénél benyújtandó kérelmek, nyilatkozatok vagy jogorvoslatok ugyanezen határidőn belül a másik szerződő állam illetékes hatóságánál, teherviselőjénél vagy egyéb illetékes intézményénél is benyújthatók.

(4) E cikk alkalmazása során a felsorolt hivatalok ezeket a kérelmeket, nyilatkozatokat vagy jogorvoslatokat közvetlenül vagy a Szerződő Felek összekötő szerveinek közvetítésével haladéktalanul a másik Szerződő Fél megfelelő illetékes hatóságához, teherviselőjéhez vagy más illetékes intézményéhez továbbítják.

38.cikk

Kapcsolattartás és a hivatalos nyelvek

(1) A két Szerződő Fél illetékes hatóságai, teherviselői és összekötő szervei jelen Egyezmény alkalmazása érdekében kölcsönösen közvetlen kapcsolatot alakítanak ki egymás között és mindazokkal a személyekkel vagy meg-hatalmazottaikkal, akik az eljárásban részt vesznek.

(2) Jelen Egyezmény alkalmazása során a magyar vagy a horvát nyelv használható.

39.cikk

Adatvédelem

(1) Amennyiben mindkét szerződő államban érvényes jogszabályok tiszteletben tartása mellett jelen Egyezmény alapján személyes adatok kerülnek átadásra, az alábbi rendelkezések érvényesek:

a) A jelen Egyezmény és a hatálya alá tartozó jogszabályok végrehajtására vonatkozóan az adatok átadása a fogadó szerződő állam illetékes hatóságai számára megengedett. Az adatokat fogadó szerződő állam ezen célokra feldolgozhatja és felhasználhatja. Egyébként az adatok más szerveknek történő átadása kizárólag a küldő szerv előzetes egyetértésével, a reá vonatkozó hazai jogszabályokkal összhangban engedélyezett.

b) Az adatátvevő kérésre és egyedi esetekben is értesíti a küldő hatóságot, mely céllal és milyen eredménnyel használta fel az elküldött adatokat.

c) Az adatküldő hatóságnak figyelemmel kell lenni a megküldött adatok pontosságára, valamint az adatszolgáltatás célja szempontjából való szükségességére. Eközben gondoskodni kell ezen szerződő állam belső jogszabályi előírásainak megfelelően az adattovábbítás letiltásáról. Amennyiben megállapítást nyer, hogy pontatlan adatok vagy olyan adatok kerültek átadásra, amelyek a küldő szerződő állam jogszabályai alapján nem lehettek volna kiadhatók, azt haladéktalanul jelenteni kell az adatokat átvevő hatóságnak. Az átvevő hatóságnak kötelessége ezen adatok kijavítása vagy megsemmisítése.

d) Azon személyt, akire az adatok vonatkoznak, kérelmére a róla szóló adatokról és azok felhasználási céljáról, a felhasználás jogcíméről és határidejéről, valamint azon személyek köréről, akiknek az adatokat megküldték vagy megküldik, továbbá az adatszolgáltatás céljairól értesíteni kell. Egyébként ezen személy személyes adatairól való tájékozódásra való joga azon szerződő fél belső jogrendjének hatálya alá tartozik, amelynek a szervétől a tájékoztatást kérik. Mind az adatátvevő, mind az adatátadó fél köteles - az érintett kérelmére - az általa kezelt helytelen adatot helyesbíteni, illetőleg a jogellenesen kezelt adatot törölni. A helyesbítésről vagy törlésről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell.

e) Amennyiben az egyik szerződő állam hatósága ezen Egyezmény alapján eljuttatta a személyes adatokat, a másik szerződő állam hatósága, amely átvette azokat, a megkárosított személyre nézve, a maga nemzeti jogszabályai szerinti felelősség alóli mentesülés céljából nem hivatkozhat arra, hogy az eljuttatott adatok pontatlanok voltak. Amennyiben az adatokat fogadó hatóság a pontatlanul megküldött adatok felhasználásával keletkezett károkat megtéríti, az adatokat küldő hatóság az azokat átvevő hatóságnak megtéríti a kifizetett kár teljes összegét.

f) Az átvett személyes adatokat meg kell semmisíteni, ha az adatokat átvevő szerződő fél jogszabályai alapján azok az átadás céljából szükségtelenné válnak.

g) Az adatokat átadó hatóság és az adatokat átvevő hatóság köteles nyilvántartani a személyes adatok megküldését és átvételét.

h) Az adatokat átadó hatóság és az adatokat átvevő hatóság köteles az átadott személyes adatokat hatékonyan védeni az illetéktelen hozzáféréstől, az illetéktelen megváltoztatástól és az illetéktelen közzétételtől.

i) A Szerződő Felek biztosítják, hogy az érintettek adatvédelemmel kapcsolatos jogaik megsértése esetén az adatkezeléssel érintett Szerződő Fél jogalkotása szerint független bírósághoz vagy más hatósághoz fordulhassanak, illetőleg egyéb módon jogorvoslattal élhessenek.

(2) Jelen cikk (1) bekezdésében foglaltak egyaránt vonatkoznak a vállalati titkokra és az üzleti titkokra.

40.cikk

Valuta és az elszámolási árfolyam

(1) A jelen Egyezmény rendelkezései értelmében az ellátásnyújtásra illetékes teherviselők, a jogosultak számára a pénzbeli ellátás elszámolását és kifizetését az illető Szerződő Fél hivatalos valutájában teljesítik.

(2) A jelen Egyezmény alapján a jogosultakat megillető ellátások és a teherviselők közötti térítések kifizetését a másik Szerződő Fél területére konvertibilis valutában kell teljesíteni.

41.cikk

Hátralékok visszatartása

Amennyiben az egyik Szerződő Fél teherviselője a jogosultnak magasabb ellátást fizetett egy olyan időszakra, amelyre a másik Szerződő Fél teherviselője köteles megfelelő ellátást nyújtani, úgy az első Szerződő Fél teherviselőjének kérelmére a második Szerződő Fél teherviselője ellátási kötelezettsége hátralékának kifizetését az első Szerződő Fél teherviselője által követelt összegig visszatartja, és ezt az összeget neki közvetlenül kifizeti.

42.cikk

Jogviták rendezése

(1) A jelen Egyezmény értelmezéséből és alkalmazásából eredő jogvitákat az illetékes hatóságok megállapodás útján rendezik.

(2) Amennyiben a jogvita az (1) bekezdés szerint nem rendeződik, az egyik Szerződő Fél Kormányának indítványára az ügyet döntőbíróság elé terjesztik.

(3) A döntőbíróságot esetenként hívják össze. Mindkét Szerződő Fél Kormánya kinevez egy-egy tagot, és a két tag közös megegyezéssel választ elnököt egy harmadik ország állampolgára személyében, akit a két Szerződő Fél Kormánya megerősít. A tagokat két hónapon belül, az elnököt pedig három hónapon belül kell kinevezni, miután az egyik Szerződő Fél Kormánya értesítette a másik Szerződő Fél Kormányát arról, hogy a vitás ügyet döntőbíróság elé kívánja terjeszteni.

(4) Amennyiben a (3) bekezdésben felsorolt határidőket nem tartják be, más megegyezés hiányában bármelyik Szerződő Fél Kormánya kérheti az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnökét, hogy eszközölje a szükséges kinevezéseket. Amennyiben az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnöke az egyik Szerződő Fél állampolgára, vagy más okból akadályoztatva van, a kinevezéseket az elnökhelyettes eszközöli. Amennyiben az elnökhelyettes is az egyik Szerződő Fél állampolgára, vagy ő is akadályoztatva van, a kinevezéseket a bíróságnak a rangja szerint őt követő tagja eszközöli, aki egyik Szerződő Félnek sem állampolgára.

(5) A döntőbíróság döntéseit szavazattöbbséggel hozza meg a jelen Egyezmény és a nemzetközi jog elvei alapján. A bíróság döntései kötelező érvényűek és ellenük jogorvoslatnak helye nincs.

(6) A döntőbíróságba az általa kinevezett tag költségeit mindegyik Szerződő Fél maga viseli. Az elnök költségeit, valamint az eljárással kapcsolatos egyéb költségeket a Szerződő Felek egyenlő arányban viselik. A döntőbíróság a költségek viseléséről másként is határozhat.

(7) Egyéb, ezen cikkben nem szabályozott kérdésekben a döntőbíróság maga dönt, és az eljárás szabályairól maga rendelkezik.

V. Rész

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

43. cikk

Ellátásra való jogosultság

(1) Jelen Egyezmény a hatálybalépése előtt keletkezett biztosítási eseményekre is vonatkozik.

(2) A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt hozott döntések a jelen Egyezmény alkalmazását nem akadályozzák.

(3) Azoknak a személyeknek az ellátásra vonatkozó igénye, akiknek az igényét korábban visszautasították vagy jelen Egyezmény hatálybalépése előtt határozták meg, az ellátásuk iránti kérelem kérésükre ismételt elbírálás alá kerülhet a jelen Egyezmény értelmében. Az ismételt elbírálás hivatalból is történhet. Ez semmi esetre sem vezethet a biztosított korábbi jogainak csökkentéséhez.

(4) A jelen Egyezményen nem alapulhat ellátás iránti igényjogosultság a hatálybalépése előtti időszakra vonatkozóan.

(5) Az ellátásra való igényjogosultság megállapítása során, a jelen Egyezmény értelmében, figyelembe kell venni azokat a biztosítási időket és más tényeket, amelyek a Szerződő Felek jogszabályainak megfelelően a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt keletkeztek.

(6) Az 1956. május 29. előtt megszerzett időknek tekintendő biztosítási időket azon Szerződő Fél jogszabályai szerint kell elismerni, amelynek a területén az érintett személy lakóhelye ezen a napon volt.

44.cikk

Jelen Egyezmény hatálybalépése

A Szerződő Felek diplomáciai úton értesítik egymást a jelen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges hazai jogi előírások teljesítéséről. A Egyezmény a diplomáciai úton történt utolsó értesítés kézhezvételének hónapját követő második hónap első napján lép hatályba.

45.cikk

Az Egyezmény időbeli hatálya

(1) Jelen Egyezményt a Szerződő Felek határozatlan időre kötik. Mindkét Szerződő Fél jogosult a jelen Egyezményt diplomáciai úton, írásban a naptári év utolsó napjával, hat hónapos határidő betartásával felmondani.

(2) Felmondás esetén a jelen Egyezmény rendelkezései a megszerzett jogosultságok tekintetében továbbra is érvényesek, és azokat alkalmazni kell a folyamatban lévő ügyekre is, a biztosított külföldön való tartózkodásával kapcsolatos korlátozó rendelkezésekre való tekintet nélkül.

46.cikk

A korábban hatályos Egyezmény hatályon kívül helyezése

(1) Jelen Egyezmény hatálybalépésével a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában, Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján kötött Egyezmény hatályát veszti a Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság között.

(2) Jelen cikk (1) bekezdése nem vonatkozik a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között az állampolgáraikkal kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában, Budapesten, 1957. október 7-én aláírt Egyezmény alapján megszerzett jogokra. Ugyanez érvényes azokra a jogokra is, amelyek megszerzése folyamatban van, és azokra az időszakokra vonatkoznak, amelyben a hivatkozott Egyezmény hatályban volt.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak jelen Egyezményt aláírták.

Készült Budapesten, 2005. február 8-án, két eredeti példányban, magyar és horvát nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Köztársaság részéről

A Horvát Köztársaság részéről"

3. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) E törvény 2. §-a az Egyezmény 44. cikke szerinti időpontban lép hatályba.

(3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2. §-a hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a végrehajtásra szolgáló megállapodást rendeletben hirdesse ki.

Sólyom László s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Szili Katalin s. k.,

az Országgyűlés elnöke