17/2005. (VII. 14.) KvVM rendelet

a Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi Terület létesítéséről

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint 85. § b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. §

Védetté nyilvánítom Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi Terület elnevezéssel a Nyirád 0140/2, 0141, 0147, 0148/a-b, 0149/1-2, 0150/3-5, 0151/a-c, 0169/1, 0171/9-10, 0174/3, 0174/5-7, 0176/2, 0177/1, 0178 ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú, összesen 360,5 hektár kiterjedésű területet.

2. §

A védetté nyilvánítás célja a földtani, talajtani és vízrajzi adottságok miatt a területen kialakult változatos növénytársulások, értékes növényfajok védelme és megőrzése.

3. §

(1) A Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelését - a természetvédelmi kezelési tervben foglaltaknak megfelelően - a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság látja el.

(2) A Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési tervét e rendelet melléklete tartalmazza.

4. §

Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Dr. Gombos András s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi politikai államtitkár

Melléklet a 17/2005. (VII. 14.) KvVM rendelethez

A Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve

1. Gyakorlati természetvédelmi célkitűzések

1.1. Őizze meg:

- a területen élő védett és fokozottan védett növény- és állatfajok által reprezentált, országos szinten is egyedülálló életközösséget,

- a védett és fokozottan védett fajokat, növelje állományukat, egyedszámukat, populációik életképességét, különös tekintettel a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) és a lápi békabuzogány (Sparganium natans) tekintetében,

- a természetes és természetszerű élőhelyeket, társulásokat, növelje ezek területi kiterjedését, a termőhelynek nem megfelelő, nem őshonos vagy invázív fajokból álló életközösségek és mesterségesen kialakított ültetvények területének rovására,

- a terület kiemelkedően magas biológiai sokféleségét a termőhelynek megfelelő, őshonos fajok tekintetében,

- a jellegzetes földtani képződményeket és természetes felszínformákat, továbbá küszöbölje ki a természeti értékekre veszélyt jelentő talajdegradációs folyamatokat.

1.2. Biztosítsa a terület természetvédelmi célú kutatását és fejlesztését.

2. Természetvédelmi stratégiák

- A terület vízügyi beavatkozásokat megelőzően jellemző vízellátottságának visszaállítása.

- A gyepek természetvédelmi szempontból értékes életközösségeinek megőrzése, a védett és fokozottan védett állat- és növényfajok egyedszámának, állományának fenntartása és erősítése természetvédelmi kezeléssel.

- Az adventív vagy tájidegen növényfajok [erdei fenyő (Pinus sylvestris), magas aranyvessző (Solidago gigantea) stb.] gyepekből való visszaszorítása.

- Nem őshonos fafajokból álló erdők termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal történő átalakítása és tartamos erdőhasználattal való megőrzése.

- Az őshonos fafajokból álló erdők biológiai sokféleségének megőrzése tartamos erdőhasználattal.

- Természetvédelmi kezeléseket megalapozó és azokat továbbfejlesztő kutatások végzése.

3. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

A természetvédelmi kezelési módokra, korlátozásokra és tilalmakra vonatkozó előírásokat - a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 30/2001. (XII. 28.) KöM rendelet 2. § (2) bekezdés c) pontjában, illetve a rendelet mellékletének 7. pontjában meghatározottak szerint - a 3.1. és a 3.2. fejezet tartalmazza.

A természetvédelmi kezelési tervben nem részletezett, vagy nem szabályozott kezelési előírásokat az igazgatóság kezdeményezésére a természetvédelmi hatóság egyedi államigazgatási eljárásban határozza meg.[1]

3.1. Művelési ághoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1.1. Gyepek kezelése

- Legeltetéssel (szarvasmarhával) csak a gyomos üde gyepek (magas aranyvessző gócok), valamint a cserjésedő szárazabb gyepek kezelhetők. A szárazabb gyepeknél csak rövidebb időszakokra kiterjedő hajtásos legeltetés lehetséges. A számosállat sűrűség a gyomos üde gyepeknél legfeljebb 0,5 számosállat/ha, a cserjésedő száraz gyepek esetén legfeljebb 0,2 számosállat/ha. A lápi társulások, valamint a mocsári kardvirág élőhelyének legeltetése tilos.

- Megfelelő legeltetés hiányában a magas aranyvessző foltjai legalább évi egyszeri (virágzás előtti) időpontban szárzúzással vagy kaszálással kezelendők.

- A kiszáradó lápréteket és mocsárréteket amennyiben talajuk és felszínük lehetővé teszi évente egyszer (változó időpontban és mozaikosan) kaszálni kell. A lekaszált szénát a területről el kell távolítani.

- A mocsári kardvirág élőhelyén csak tisztító kézi kaszálás végezhető a magérés után (augusztus végétől) és mozaikosan, amennyiben ezt az élőhely állapota (pl. kezdődő gyomosodás és cserjésedés) indokolja.

- A cserjésedő gyepekről a cserjéket kézi erővel el kell távolítani, de ez nem érintheti az itt található nyírligeteket és bokorfüzeseket. A cserjeirtás során főként az erdei fenyő egyedeit kell eltávolítani. A cserjétől mentesített területeket lápi társulások esetében ismételt cserjeirtással, esetleg kaszálással, míg szárazabb gyeptípusok és gyomos üde gyepek esetén szárzúzással, kaszálással és legeltetéssel kell kezelni.

- A gyepek trágyázása, szintetikus szerekkel való gyomirtózása és felülvetése tilos.

- A területen nem gyepgazdálkodásból származó anyagot tárolni tilos.

3.1.2. Erdők kezelése

- Akácosokban, erdei fenyvesekben és az erdei fenyő elegyes tölgyesekben hosszú távon a célállapot a termőhelynek megfelelő cseres kocsányos tölgyes kialakítása.

- Magvetés, csemetézés csak a területen őshonos fafajok esetében alkalmazható. Az erdősítésben használt szaporítóanyag (mag, csemete) helyi származási körzetből származzon.

- Magvetés és csemeteültetés során tilos a talaj előkészítés (mélyszántás, gépi pásztahúzás) .

- A fiatalabb és középkorú cseres kocsányos tölgyes állományoknál (70 éves korig) az erdőt vegyes korúvá kell tenni kisebb lékek kialakításával és szálalással. Ezeknél az állományoknál a hagyományos vágásos gazdálkodás helyett olyan erdőgazdálkodási módot kell alkalmazni, amely biztosítja a folyamatos erdőborítást.

- Az idősebb megbontott erdőállományoknál hagyásfákat és hagyásfacsoportokat kell kijelölni és véghasználatkor visszahagyni, számuk a vágáskori állomány tőszá-mának 15%-a. A felújítás végeztével a vágásos gazdálkodás helyett olyan erdőgazdálkodási módot kell alkalmazni, amely biztosítja a folyamatos erdőborítást.

- Az erdőszegélyeket meg kell hagyni.

- A kitermelt faanyagot tilos gyepeken, tisztásokon keresztül szállítani, valamint ezeken az élőhelyeken depózni és rakodni.

- Vízállásos erdőrészekben csak átfagyott talaj esetén végezhető fakitermelés.

- Erdőkben lévő vizes élőhelyek (erdei tavak) környékén egy famagasságnyi körben tilos a fakitermelés.

3.1.3. Kivett területek kezelése

- Földutak szilárd burkolattal való kiépítése, szélesítése tilos.

- Az árkok és vízfolyások menti fűzfasorokat, égereseket irtani tilos.

- Az értékes lápterületek talajvizének a Meleg-víz csatornába szivárgását meg kell akadályozni.

3.2. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak.

3.2.1. Vadgazdálkodás

- A területen csak őshonos vadfajok tarthatók fenn.

- A vadállományt a természetes vadeltartó képességnek megfelelő szinten kell tartani.

- Vadászati berendezések lápterületeken nem létesíthetők.

3.2.2. Közlekedés

- Közlekedni csak a meglévő utakon lehet.

3.2.3. Látogatás

- Látogatás során csak a meglévő utakon lehet közlekedni. A tulajdonosok (kezelők) számára gazdálkodási, kezelési célból a belépést biztosítani kell. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és koordinálásával kutatók is látogathatják a területet.