24/2007. (IV. 2.) OKM rendelet

a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet módosításáról

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) 94. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény 7. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az oktatási és kulturális miniszter feladat- és hatásköréről szóló 167/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontjábanmeghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. §

A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet (a továbbiakban: R.) 1-2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"1. § (1) A rendelet hatálya - fenntartótól függetlenül - kiterjed

a) az óvodákra,

b) az általános iskolákra, a szakiskolákra, a gimnáziumokra és szakközépiskolákra, az alapfokú művészetoktatási intézményekre (a továbbiakban együtt: iskola),

c) a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményekre,

d) a diákotthonokra és kollégiumokra [a továbbiakban a)-d) pont alattiak együtt: nevelési-oktatási intézmény],

e) a közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményeire és a pedagógiai szakmai-szolgáltató intézményekre,

f) a többcélú közoktatási intézményekre (a továbbiakban az a)-j) pont alattiak együtt: közoktatási intézmény),

g) a közoktatási feladatkörében eljáró Oktatási Hivatalra (a továbbiakban: Hivatal),

h) a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetre (a továbbiakban: Intézet) .

(2) E rendelet alkalmazásában gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézmény a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvoda, általános iskola, középiskola, szakiskola, kollégium, továbbá a speciális szakiskola és készségfejlesztő speciális szakiskola, illetve óvodai csoport, iskolai tagozat, osztály, csoport.

2. § A rendelet célja meghatározni a közoktatás minőségfejlesztési rendszere működésének elveit, továbbá megteremteni a minőségfejlesztésben nyújtott kiemelkedő teljesítmények állami elismerésének lehetőségét. "

2. §

Az R. 3. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A Hivatal az Oktatási Hivatalról szóló 307/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletben és az e rendeletben meghatározottak szerint közreműködik a közoktatás minőségfejlesztési rendszere feladatainak végrehajtásában.

(3) A közoktatás minőségfejlesztési rendszere feladatainak végrehajtásában közreműködik továbbá az oktatási és kulturális miniszter által kijelölt országos pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény, szakképzés tekintetében az Intézet. "

3. §

Az R. a következő 5. §-sal egészül ki:

"5. § A nevelési-oktatási intézménynek a minőségirányítási program végrehajtásának értékelése során vizsgálnia kell azt, hogy az intézményi minőségpolitika és a minőségfejlesztési rendszer betöltötte-e a célját. Vizsgálni és értékelni kell továbbá a nevelési-oktatatási intézmény eredményességét, így különösen a nevelési, illetve pedagógiai programban megfogalmazottak teljesülését, az intézményi nevelési, tanítási és tanulásirányítási módszerek, az alkalmazott tankönyvek, taneszközök, fejlesztő eszközök beválását, a teljesítményértékelés gyakorlatát, a szülők, a tanulók elégedettségét. "

4. §

Az R. a következő 6-7. §-sal és a 6. §-t megelőzően a következő címmel egészül ki:

"A közoktatás országos mérési feladatainak végrehajtása

6. § (1) Az országos mérési feladatok - tanév rendjében meghatározottak szerinti - végrehajtásában az iskolák, az iskolák vezetői és pedagógusai kötelesek közreműködni.

(2) Az országos mérések lebonyolítása tanítási napokon, kötelező tanórai foglalkozások keretében történik. A mérésben részt vevő pedagógus a mérés napjára eső kötelező óráját a méréssel az adott napon összefüggő feladatok végrehajtásával teljesíti. A mérésen való részvétel, illetve távolmaradás elbírálására a tanórai foglalkozáson való részvételre, illetve a tanórai foglalkozásokról való távolmaradásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Az országos mérések időpontját, az eljárással kapcsolatos feladatokat, határidőket évente a tanév rendjéről szóló rendelet tartalmazza. A méréshez szükséges megfelelő feltételek biztosítása az intézmény igazgatójának a felelőssége.

(4) A mérések előkészítéséhez az iskolák a tanév rendjéről szóló rendeletben meghatározottak szerint szolgáltatnak adatot.

(5) Az országos mérések keretében az érintett közoktatási intézmények elvégzik az adatfelvételt. A Hivatal a tanév rendjében meghatározottak szerint összegyűjti a feladatlapokat és a kérdőíveket, továbbá gondoskodik azok feldolgozásáról. A Hivatal előállítja az országos mutatókat és az elemzés szempontjából releváns részminták alapstatisztikáit, valamint azokat az összevont mutatókat, amelyek alapján az iskola összehasonlíthatja teljesítményét az országos mutatókkal és a hasonló helyzetű intézmények statisztikai jellemzőivel.

7. § (1) Az országos mérés 6., 8. és 10. évfolyamra vonatkozó tartalmi keretét a 2. számú melléklet tartalmazza.

(2) A Hivatal a közoktatásról szóló törvény 99. §-ának (7) bekezdése alapján akkor hívja fel

a) az iskola fenntartójának figyelmét arra, hogy kezdeményeznie kell az általa fenntartott iskolában az intézkedési terv elkészítését, ha az adott évben elvégzett mérések központilag feldolgozott eredményei alapján a felmért évfolyamok vonatkozásában az iskola bármely telephelyére - és a 10. évfolyamon bármely képzési típusra -járó tanulók nem érték el az előírt minimumot. Az előírt minimum e rendelet alkalmazásában azt jelenti, hogy a központilag feldolgozott eredmények alapján a felmért évfolyamokra meghatározott 1. képességszintet a tanulók legalább fele nem érte el szövegértésből és legalább huszonöt százaléka nem érte el matematikából,

b) az iskola fenntartóját arra, hogy készítsen intézkedési tervet és nyújtsa be jóváhagyásra, ha az a) pontban meghatározott felhívást követő évben elvégzett mérések során az általa fenntartott iskolák a felmért évfolyamok vonatkozásában továbbra sem érik el az előírt minimumot.

(3) A képességszinteket az adott tanévben az országos mérések keretében felmért tanulók begyűjtött teljesítményértékei alapján kell meghatározni pedagógiai, méréselméleti és statisztikai számítások alapján.

(4) A képességszinteket a tanév rendjéről szóló rendelet - évente, az országos mérések lebonyolítása évének megjelölésével együtt - tartalmazza. "[1]

5. §

(1) Az R. 8. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:

"A Közoktatási Értékelési Tanács "

(2) Az R. a következő 8. §-sal egészül ki:

"8. § (1) A közoktatás országos mérési feladatainak végrehajtását a Közoktatási Értékelési Tanács, az oktatási és kulturális miniszter tudományos tanácsadó testülete segíti. A Közoktatási Értékelési Tanács elnökét és öt tagját az oktatási és kulturális miniszter kéri fel a pedagógiai értékelés, a méréselmélet, az adatfelvétel és adatelemzés, a tartalmi keretek kialakítása és az értékelési programok lebonyolítása terén tudományos, kutatói, fejlesztői, oktatói és alkalmazó tapasztalatokkal, hazai és nemzetközi elismertséggel rendelkező szakemberek közül. A Közoktatási Értékelési Tanács tagjai közé egy-egy tagot delegálhat az Országos Köznevelési Tanács, a Közoktatás-politikai Tanács és az Oszágos Kisebbségi Bizottság.

(2) A Közoktatási Értékelési Tanács tagjainak száma legfeljebb kilenc, megbízatásuk öt évre szól. A Közoktatási Értékelési Tanács elfogadja a működési szabályzatát, amely az oktatási és kulturális miniszter jóváhagyásával válik érvényessé.

(3) A Közoktatási Értékelési Tanács feladata, hogy javaslatot tegyen az oktatási és kulturális miniszter részére a közoktatás mérési, értékelési rendszere fejlesztési irányainak a kialakítására, így különösen az országos mérés, értékelés tartalmi keretének meghatározására, a képességszintek meghatározásának tudományos megalapozására, a nemzetközi tanulói teljesítményvizsgálatokban történő magyar részvételre.

(4) Adott tanév méréseihez kapcsolódó képességszintek kihirdetését megelőzően az oktatási és kulturális miniszter beszerzi a Közoktatási Értékelési Tanács véleményét. "

6. §

Az R. a 15. §-t követően a következő címmel és 15/A. §-sal egészül ki:

"Kiváló Érettségiztető Vizsgahely kitüntető cím

15/A. § (1) Az oktatási és kulturális miniszter a Hivatal javaslata alapján "Kiváló Érettségiztető Vizsgahely" kitüntető címet adományozhat annak a középiskolának, amelyik

a) a középszintű érettségi vizsgákat legalább három éven át magas színvonalon szervezte meg,

b) vállalja, hogy az október-novemberi vizsgaidőszak feladataiban közreműködik,

c) hosszú távra szóló - legalább tíz évre megkötött - szerződésben vállalja, hogy közreműködik legalább két érettségi tárgy emelt szintű vizsgájának megszervezésében.

(2) Évente legfeljebb tíz kitüntető cím adományozható. A kitüntető cím adományozását az Oktatási és Kulturális Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni és a kitüntető címmel rendelkező középiskolák névsorát a Hivatal honlapján folyamatosan elérhetővé kell tenni.

(3) A kitüntető cím adományozása díszoklevél és kitüntető tábla átadásával történik. A kitüntető cím a középiskola hivatalos okiratain, a középiskola felvételi tájékoztatójában feltüntethető.

(4) A kitüntető cím használatára a középiskola az adományozástól számított öt évig jogosult. A kitüntető cím többször is újra adományozható.

(5) Az oktatási és kulturális miniszter a kitüntető címet visszavonhatja, ha az adományozás (1) bekezdésben meghatározott feltételeit nem tudja teljesíteni a középiskola. "

7. §

(1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.

(2) Az e rendelet 4. §-ával megállapított R. 7. §-ának (4) bekezdése 2007. szeptember 1-jén lép hatályba.

(3) Az R. - az e rendelet mellékletével kiadott - 2. számú melléklettel egészül ki, egyidejűleg az R. melléklete 1. számú mellékletre változik.

(4) A rendelet hatálybalépésének napján az R. 15. § (2), (4), (5) és (10) bekezdésében az "oktatási miniszter" szöveg helyébe az "oktatási és kulturális miniszter", a 15. § (6) bekezdésében az "oktatási miniszternek" szöveg helyébe "oktatási és kulturális miniszternek" szöveg lép.

(5) A rendelet hatálybalépésének napján hatályát veszti az R. 16. §-ának (3) bekezdése, továbbá a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet módosításáról szóló 1/2007. (I. 18.) OKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése.

Dr. Hiller István s. k.,

oktatási és kulturális miniszter

Melléklet a 24/2007. (IV. 2.) OKM rendelethez

"2. számú melléklet a 3/2002. (II. 15.) OM rendelethez

Az országos mérés 6., 8. és 10. évfolyamra vonatkozó tartalmi kerete

MATEMATIKA TESZT

A mérés matematika tesztje főként a mindennapi életben előforduló, matematikai problémákra visszavezethető feladatokból áll. A felmérés ugyan figyelembe veszi a tanterveket, de nem az egyes évfolyamok követelményeit kéri számon.

A tesztek olyan, többnyire életszerű szituációban megjelenített feladatokat tartalmaznak, amelyek megoldásához szükséges ismeretekkel elvileg már rendelkeznek a diákok. A kompetenciamérés matematika tesztje a diákok matematikai eszköztudását méri. A matematikai eszköztudás magában foglalja

- az egyénnek azt a képességét, amelynek segítségével megérti és elemzi a matematika szerepét a valós világban;

- a matematikai eszköztár készségszintű használatát;

- az elsajátított matematikai tudás valós élethelyzetekben való alkalmazásának igényét és az erre való képességet;

- a matematikai eszközök használatát a társadalmi kommunikációban és együttműködésben az egyén életkorának megfelelő szinten.

A matematikai eszköztudás felmérésekor tehát elsősorban a hétköznapi életben is előforduló problémákra épülő feladatokkal találkoznak a tanulók, és azokat meglévő matematikai képességeik és az iskolában, valamint a mindennapokban szerzett készségeik segítségével kell megoldaniuk. Ilyen valós probléma lehet például a pénzügyek intézése, az utazás, a természeti jelenségek változását mutató adatsorok és ábrázolásuk értelmezése.

A teszt összeállításának szempontjai

A matematika teszt feladatait aszerint kell megkülönböztetni, hogy egyrészt a matematika mely tartalmi elemei jelennek meg a feladatban, másrészt milyen típusú gondolkodási műveletek, kompetenciák segítségével oldható meg az adott probléma. A feladatokban felbukkanó matematikai tartalmi területek négy fő csoportba sorolhatók. Ez a bontás különbözik a hagyományos tantervi felosztástól, de megfeleltethető annak. Minden tartalmi területhez különböző matematikai képességeket, készségeket, műveleteket igénylő, különböző nehézségű feladatok, alkalmazások tartoznak. A kompetenciamérésben a gondolkodási műveletek három csoportját határoztuk meg.

A különböző képességű, tudású tanulók teljesítményének értékeléséhez eltérő nehézségű feladatokra van szükség a tesztben, a feladatok nehézség szerinti eloszlásának lehetőleg le kell képeznie a tanulók képességek szerinti eloszlását. Fontos, hogy a feladatok a matematika minél szélesebb területét lefedjék, és az egyes tartalmi területeket képviselő feladatokban a gondolkodási műveletek elemei megfelelő arányban jelenjenek meg. Ennek érdekében úgynevezett tesztmátrixok készültek, amelyek a vizsgált korosztályok életkori sajátosságait figyelembe véve meghatározzák az egyes teszteken belül a tartalmi területek és műveleti csoportok arányait.

A felmérés minden tanévben formailag is különböző típusú feladatokat tartalmaz, amelyek arányát a mérési-javítási idő és a tanulói válaszokból nyerhető információk figyelembevételével határoztuk meg.

A teszt összeállításának további fontos szempontja, hogy az lehetőleg változatos kontextusú feladatokból kell, hogy álljon.

Tartalmi területek

A kompetenciamérésben a matematikán belül négy tartalmi területet különböztethető meg:

- mennyiségek és műveletek,

- hozzárendelések és összefüggések,

- alakzatok síkban és térben,

- események statisztikai jellemzői és valószínűsége.

Mennyiségek és műveletek

Számokkal, mennyiségekkel az élet legkülönbözőbb területein lehet találkozni, ezekkel számításokat végzünk. A számításokhoz ismernünk kell a műveleteket és azok tulajdonságait. A bennünket körülvevő tárgyakat, anyagokat jellemző mennyiségekről mérések és mértékegységek segítségével kaphatunk információkat. A mérés problémaköréhez kapcsolódó feladatokat a mennyiségek és műveletek tartalmi területhez soroljuk. Ez a tartalmi terület tehát magában foglalja a számok, műveletek ismeretét, az oszthatósági problémákat, idetartozik még a mérés, valamint a mértékegységek ismerete, átváltása is.

- Számok, számérzék (számábrázolás, előjeles számok, számok közötti kapcsolat (közönséges és tizedes törtek), számhalmazok és kapcsolatuk, számok a számegyenesen, nagyság szerinti rendezés, nagyságrendi becslések stb.)

- Számítások, műveletek (műveletek és műveleti tulajdonságok ismerete, műveletek kapcsolata, sorrendje, végrehajtása, megfelelő képlet alkalmazása stb.)

- Oszthatóság (prímek, [közös] osztók, [közös] többszörösök, oszthatósági tulajdonságok és szabályok, számrendszerek közötti kapcsolat stb.)

- Mérés (mértékegységek használata, átváltása, mérési pontosság stb.)

Hozzárendelések és összefüggések

A világban működő rendszerek olyan elemekből, jelenségekből állnak, amelyek (változásai) hatással vannak egymásra; összefüggnek egymással. A természeti vagy társadalmi jelenségeket vizsgálva többnyire azt tapasztalható, hogy folytonosan változnak. Az összefüggések, változások kezeléséhez szükséges, hogy az esetleges szabályosságokat felismerjük, a változásokat értelmezni tudjuk. Az összefüggésekre, a változások vizsgálatára, az összefüggésekkel kapcsolatos műveletekre épülő problémák tartoznak ide.

Ez a terület magában foglalja a matematikai, algebrai kifejezések, hozzárendelések, függvények különböző ábrázolásával kapcsolatos problémákat; a szabályosságok, sorozatok, összefüggések felismerésével, megadásával, alkalmazásával megoldható feladatokat, az egyenletek, egyenlőtlenségek felírását, megoldását, paraméteres kifejezések kezelését. Idesoroljuk az elemi halmazokkal kapcsolatos ismeretek, valamint a logikai ismeretek alkalmazását.

- Mennyiségek egymáshoz rendelése (mennyiségek és a közöttük lévő összefüggések felismerésével, megjelenítésével [táblázat, képlet, grafikon] kapcsolatos tevékenységek: adatleolvasás, ábrázolás, algebrai kifejezések és ábrázolás közötti összefüggések megtalálása, felismerése; sorozatok stb.)

- Arányosságok (egyenes és fordított arányosságok)

- Paraméter-algebra (formulákkal, képletekkel végzett műveletek, algebrai kifejezések összehasonlítása, egyenletmegoldás stb.)

- Szöveges egyenletek, egyenlőtlenségek kezelése, matematizálása

- Szabályjáték (szabályosságok felismerése, szabályok követése stb.)

- Halmazok (halmazműveletek és tulajdonságaik)

- Logika (állítások igazságtartalma)

Alakzatok síkban és térben

Ahhoz, hogy a tárgyakat képesek legyünk összehasonlítani és megkülönböztetni, fel kell ismerni, hogy azok milyen speciális jellemzőkkel rendelkeznek, miben hasonlítanak, illetve különböznek, esetleg egyszerűbb, szabályos alakzatokká, összetevőkké kell bontani őket.

Ahhoz, hogy biztosan el lehessen igazodni a háromdimenziós térben, ahol élünk, értenünk kell, mit jelentenek egy alakzat különböző irányú nézetei. Különböző nézeteikben, megjelenési formáikban fel kell tudnunk ismerni a tárgyakat, alakzatokat. Meg kell értenünk a térbeli és síkbeli koordináták jelentését, és tudnunk kell ezek alapján tájékozódni. Az alakzatok tulajdonságainak, jellemzőinek ismeretét, a síkbeli vagy térbeli tájékozódás képességét igénylő problémák tartoznak az alakzatok síkban és térben tartalmi területhez.

Ez terület magában foglalja a két- és háromdimenziós geometriai alakzatokkal kapcsolatos műveleteket, a szimmetriákkal, egybevágósággal, hasonlósággal, geometriai transzformációkkal kapcsolatos problémákat. Idetartoznak a trigonometriai összefüggések alkalmazásai is. Ehhez a tartalmi területhez soroljuk a koordináta-rendszerbeli eligazodást, térbeli tájékozódást is.

- Alakzatok (geometriai alakzatok [egyenesek, szögek, két- és háromdimenziós alakzatok] tulajdonságainak ismerete, csoportosítás adott tulajdonság szerint, tárgyak, alakzatok felismerése különböző megjelenítési formákban, alakzatok komponensekre bontása stb.)

- Transzformációk (geometriai transzformációk, szimmetriák felismerése, alkalmazása, egybevágóság és hasonlóság felismerése, alkalmazása stb.)

- Dimenziók (testek és hálóik, nézeteik, vetületeik összekapcsolása, alakzatok láthatóság szerinti ábrázolásainak ismerete stb.)

- Tájékozódás síkban és térben (objektumok egymáshoz viszonyított helyzete, viszonyítás a megfigyelő térbeli pozíciójához, eligazodás a koordináta-rendszerben [pl. pontok, egyenesek helyzetének meghatározása] stb.)

- Trigonometriai összefüggések alkalmazása

Események statisztikai jellemzői és valószínűségük

Különböző valószínűségű eseményekkel, a biztos, illetve a lehetetlen esemény fogalmával, kombinatorikai problémákkal az egyszerű játékokban, a természet jelenségeiben és a tudomány területén egyaránt találkozunk. Naponta nagy mennyiségű információ, adatok sokféleképpen megjelenített halmaza jut el hozzánk. A statisztikai módszerekkel képzett adatok esetén fontos tudnunk, hogy mennyire tekinthetők megbízhatónak vagy bizonytalannak, milyen feltételek mellett, milyen valószínűséggel érvényesek stb. Ehhez tisztában kell lennünk bizonyos statisztikai fogalmakkal, ismernünk kell bizonyos szintű statisztikai számítási módszereket. E területhez azok a feladatok tartoznak, amelyekben statisztikai számításokat kell végezni, azokat statisztikai szempontból kell értékelni, vizsgálni, vagy statisztikai ábrázolásokat (diagram, táblázat stb.) kell készíteni, vagy az ábrázolt adatokkal kell műveleteket végezni. A kombinatorikai és valószínűség-számítási problémákat megjelenítő feladatok, valamint a gráfok mint egyszerű modellek is itt szerepelnek.

- Adatgyűjtés (szövegből, grafikonról, diagramról, táblázatból stb., adatok megjelenítése, ábrázolása, jellemzése [grafikon, táblázat, diagram stb. ])

- Statisztikai számítások végrehajtása (átlag, médián, szórás stb.)

- Statisztikai mutatók és eljárások értelmezése, elemzése (következtetések levonása, következtetések kritikus elbírálása stb.)

- Valószínűség-számítás (valószínűségi problémák megoldása)

- Kombinatorika (kombinatorikai problémák megoldása)

- Gráfok (gráfok modellként alkalmazása)

A tartalmi területek helyenként nehezen határolhatók el egymástól, szinte minden területnek van közös része, metszete más területekkel. Amikor egy feladatot valamely tartalmi területhez sorolunk, arról döntünk, hogy melyik a dominánsan megjelenő terület az adott esetben.

A kompetenciamérés tartalmi területei és a tantervi területek közötti összefüggés

Gondolkodási műveletek

Mivel a mérés matematika tesztjében szereplő feladatok többsége életszerű szituációban jelenik meg, a feladatok megoldásakor a diákok legelőször értelmezik a feladat szövegét, az adott helyzetet, azt lefordítják a matematika nyelvére, azaz modellt hoznak létre. Ezt a már tisztán matematikai problémát az iskolában vagy a hétköznapi életük során szerzett matematikai ismereteik, képességeik révén megoldják, majd a matematikai megoldást az eredeti, valós szituáció esetében is értelmezik, megvizsgálják a megoldás érvényességét, és az eredményt világos, érthető formában interpretálják. A feladatok megoldásához különböző képességekre, készségekre van szükség (pl. értelmezés, érvelés, kommunikáció, ábrázolás, modellezés, formális nyelvhasználat, eszközhasználat stb.), amelyeknek különböző összetettségi, nehézségi szintjei lehetnek. A különböző szintű készségekhez, készségcsoportokhoz rendelhető gondolkodási műveleteket - összetettségük alapján - három csoportra osztottuk. Az összetettebb műveletek alkalmazását igénylő feladatok többnyire nehezebbek, ám nem minden esetben, ezért minden műveleti csoportban lehetnek viszonylag könnyebb és nehezebb feladatok.

A gondolkodási műveletek három csoportja a kompetenciamérésben:

- tényismeret és rutinműveletek,

- modellalkotás, integráció,

- komplex megoldások és kommunikáció.

Egy feladat műveleti besorolása attól is függhet, hogy melyik évfolyam tesztjében szerepel, így elképzelhető, hogy ugyanaz a feladat más-más besorolást kap (például a rutinműveletek értelmezése nem egyforma az egyes évfolyamokon) .

Tényismeret és rutinműveletek

Ebbe a csoportba a matematikai nyelv legalapvetőbb fogalmainak ismerete; alapvető matematikai tények, tulajdonságok, szabályok felidézésének és egyszerű alkalmazásának, végrehajtásának képessége tartozik. Itt elsősorban a begyakorolt tudás mozgósítására van szükség. A feladatok a korábban elsajátított alapvető ismeretek felidézését és alkalmazását várják el, többnyire egyetlen lépéssel megoldhatók, nem igénylik különböző eljárások együttes végrehajtását. Kontextusuk tisztán matematikai, illetve könnyen követhető, valós helyzetet írnak le, amely egyszerűen matematizálható.

- Egyszerű matematikai definíciók, alapfogalmak, jellemzők felidézése (pl. számok, műveletek, mértékegységek, síkidomok tulajdonságainak felidézése)

- Matematikai objektumok (alakzatok, számok, kifejezések), valamint ekvivalens matematikai objektumok azonosítása (pl. törtek grafikus szemléltetése, különböző helyzetű egyszerű geometriai alakzatok azonosítása)

- Számítások végrehajtása (pl. műveletek és műveletek kombinációinak végrehajtása, egyenletek megoldása, kifejezések, képletek értékének kiszámítása, százalékszámítás, átlagszámítások mennyiség adott arány szerinti változtatása, egyszerű kombinatorikai számítások elvégzése, algebrai kifejezések egyszerűsítése, bővítése)

- Mérés (pl. leolvasás mérőeszközökről, mértékegységek, mérési becslések)

- Adatgyűjtés leolvasással (pl. grafikonok, táblázatok, skálák leolvasása), ábrázolás (pl. adatok megjelenítése, pontok ábrázolása koordináta-rendszerben)

- Osztályozás, halmazba sorolás (pl. matematikai objektumok csoportosítása közös tulajdonság alapján, beletartozás vizsgálata)

- Rutinproblémák megoldása (az iskolában begyakorolt algoritmusok végrehajtása)

Modellalkotás, integráció

(Modellalkotás, különböző műveletek integrálása)

Modellalkotás és integráció alatt a diák számára szokatlan problémák matematikai modellezését; több matematikai terület, művelet összekapcsolását értjük.

Azok a feladatok sorolhatók ebbe a csoportba, amelyekben a nem rutin jellegű problémák jelennek meg. Még tartalmaznak ismerős elemeket a tanulók számára, és a megfelelő információk, műveletek, ismert módszerek, algoritmusok kombinációival, integrációjával megoldhatók.

- Modellalkotás (pl. a problémát leíró egyenletrendszer megadása; grafikonon vagy algebrai kifejezésekkel megjelenített összefüggések összekapcsolása a valós problémával, bizonytalan kimenetelű eseményhez valószínűségi modell megadása, összetett alakzatok modellezése)

- Ismerős módszerek, műveletek, információk kombinálása, több rutinművelet összekapcsolása (pl. ábrázolt információk leolvasás utáni felhasználása valamilyen további problémamegoldáshoz)

Komplex megoldások és kommunikáció

(Komplex problémák megoldásai és az eredmények kommunikálása)

A komplex megoldások és kommunikáció csoportjába a legmagasabb szintű műveletek tartoznak. Az idesorolt feladatok a tanuló számára általában újszerű problémát vázolnak fel, ezért összetett matematikai modell felállítását, önálló megoldási stratégia kidolgozását igénylik, illetve komplex műveletek kombinációjával oldhatók meg. A diákok a feladatok megoldása során elemeznek, értelmeznek valamely problémát, esetleg szélesebb körben is érvényes általánosításokat fogalmaznak meg. A gondolkodási műveleteknek ebben a csoportjában kiemelt szerepet kap a jó kommunikációs készség, a matematikai nyelv pontos használata, a világos, pontos fogalmazás és a logikus érvelés.

- Összetett modell megalkotása, a modell érvényességi határainak kritikus vizsgálata

- Újszerű szituációban megjelenő összefüggés meghatározása, elemzése (pl. adatsorok, statisztikai ábrázolások vizsgálata, elemzése), összefüggések értelmezése (pl. képletben szereplő változók hatásának vizsgálata, értelmezése)

- Matematikai elképzelések, feltételezések, stratégiák, módszerek, bizonyítások értékelése és ezek kommunikálása

- Művelet érvényességének vagy állítás igazságának igazolása, bizonyítása, ezek kommunikálása

- Saját megoldási módszerek kitalálása, ismertetése, kommunikálása

- Általánosítás (pl. síkbeli probléma térbeli általánosítása)

A matematika teszt mátrixa a vizsgált évfolyamok esetén a tartalmi területek és a gondolkodási műveletek arányát mutatja a kompetenciamérés matematikatesztjeiben.

A 6. évfolyam matematika tesztjének mátrixa

A 8. évfolyam matematikatesztjének mátrixa

A 10. évfolyam matematikatesztjének mátrixa

Feladattípusok

A tesztekben szereplő feladatok formájuk szerint a következők lehetnek: Feleletválasztós feladatok

- Egyszerű választásos feladatok

- Igaz-hamis típusú feladatok Nyílt végű feladatok

- Rövid választ igénylő feladatok

- Többlépéses számolást vagy hosszabb kifejtést igénylő feladatok

Az egyszerű választásos feladatok esetében a diákoknak négy vagy öt válaszlehetőség közül kell kiválasztaniuk az egyetlen helyes megoldást.

Az igaz-hamis típusú feladatokban egy adott problémára vonatkozó több (3-5) állítás helyességét kell eldönteniük a diákoknak. A választ ebben az esetben akkor tekintjük teljes értékűnek, ha az összes állítás helyességét jól bírálta el a diák.

A tesztben szereplő nyílt végű, rövid választ igénylő feladatok esetében a választ a tanulók maguk adják, írják le, de könnyen eldönthető, hogy a válasz helyes vagy helytelen. A kérdésekre adott válasz többnyire egyetlen szó, egyetlen szám, egy egyszerű ábrázolás stb.

A nyílt végű, többlépéses számolást vagy hosszabb kifejtést igénylő feladatokban nemcsak azt várjuk a tanulótól, hogy egy-két szavas választ adjon a kérdésre, hanem azt is, hogy ismertesse a megoldás menetét, megfogalmazzon egy matematikai érvelést, vagy írjon le egy matematikai módszert. A feladatok javítása, értékelése képzett személyt igényel.

Míg a feleletválasztós feladatok főleg az alacsonyabb szintű gondolkodási műveletek mérésére alkalmasak, a nyílt végű, többlépéses számolást vagy hosszabb kifejtést igénylő kérdésekre adott válaszok nagyobb szabadságot, többféle utat, módszert biztosítanak a tanulónak a feladat megoldásához, ezáltal többféle lehetőség nyílik a magasabb szintű ismeretek vizsgálatára, mérésére is.

A megoldásra szánt idő, a megoldásokból nyerhető információmennyiség és a kódolás szempontjait figyelembe véve a mérés matematikatesztjében a feleletválasztós és a nyílt végű kérdések arányát a következőképpen határoztuk meg.

A feleletválasztós és nyílt végű feladatok aránya

A tesztfeladatok egyéb jellemzői

A kompetenciamérés tesztjeiben főleg olyan feladatok szerepelnek, amelyekkel a diákok a mindennapi életben - az iskolában, otthon vagy egyéb közösségekben - találkozhatnak. Akadnak azonban olyan feladatok is, amelyekben nem jelenik meg valós élethelyzet, mert olyan matematikai ismeretet kérnek számon, amelyet nem lehet vagy nem érdemes életszerű szituációba ágyazni.

A feladatokban megjelenő helyzetek, szituációk különböző mértékben állnak közel a tanulókhoz. A szituáció lehet a diák személyes életével, a tanulással, munkával kapcsolatos, közösségi, társadalmi vagy tudományos kontextusú. A tesztben szereplő feladatok a helyzetek minél szélesebb skáláját igyekeznek lefedni.

A feladatok minél sokszínűbb kontextusán túl azt is biztosítanunk kell, hogy a tesztben ne legyenek többségben olyan feladatok, amelyek esetében a szociokulturális, nem- és tájegységbeli különbségek előnyt vagy hátrányt jelentenek valaki számára.

Mivel a mérésre szánt idő korlátozott, a kérdésekhez tartozó "bevezető szöveg" hosszának igazodnia kell a feladathoz, például ne tartalmazzon felesleges információt, ne kelljen egy hosszadalmas leírást értelmezni ahhoz, hogy utána az egyébként egyszerű matematikai kérdést megválaszolhassuk (pl. egy társasjáték szabályainak részletes ismertetése) .

A tesztekben szereplő feladatok nem "becsapósak", "beugratósak", hiszen a tanulók rendelkezésére álló idő szűkös, és az, hogy egy furfangos kérdésnél valaki "beugrik", még nem jelenti azt, hogy nem érti, ne tudná megoldani a problémát.

A mérésben szereplő többkérdéses feladatok előnye, hogy mivel közös háttérszövegből indulnak ki, a diákok jobban elmélyülhetnek a feladathelyzetben. Ugyanabból a szituációból kiindulva eltérő nehézségű, különböző tartalmi területhez tartozó, különböző gondolkodási műveletek alkalmazását igénylő, összetettségében eltérő feladatokat oldhatnak meg. Ebben az esetben kevesebb idő szükséges a feladat megismeréséhez, ami segíti a mérési idő jobb kihasználását.

A teszt megírásakor a tanulók rendelkezésére áll: toll, vonalzó és számológép. Minden kérdés megoldható ezek alkalmazásával, nem fordulnak elő például szerkesztési feladatok. A tesztfüzet végén található egy táblázat, amely a legfontosabb kerület-, terület-, felszín-, térfogat-számítási képleteket tartalmazza, ugyanis a tesztben szerepelhetnek olyan feladatok, amelyek megoldásához szükség van a képletekre. Ha olyan ismeretek szükségesek a feladat megoldásához, amelyek nem szerepelnek a fenti felsorolásban és nem elvárás, hogy a tanuló kívülről tudja azokat, a feladat szövege tartalmazza azokat az információkat, amelyek segítségével a kérdés megválaszolható.

SZÖVEGÉRTÉSI TESZT

A szövegértési feladatok a szövegértést tantárgyközi kulturális kompetenciának tekintik, így a mindennapi életből vett szövegekben szereplő tények, összefüggések feltárását, problémák, helyzetek megoldását várják el a tanulóktól. A tesztek elbeszéléseket, regényrészleteket, ismeretterjesztő szövegeket, újságcikkeket, hirdetéseket és szokványos táblázatokat tartalmaznak. A tanulóknak a különböző információhordozókhoz kapcsolódó kérdések megválaszolásakor a szövegek átfogó értelmezésén túl különböző műveleteket kell végrehajtaniuk. Ezek közé egészen egyszerű és komplex műveletek is tartoznak a konkrét információ visszakeresésétől az egyes szövegelemek funkciójának meghatározásán át a szöveg megformáltságára való reflektálásig.

A kompetenciamérésben felmért mindhárom évfolyam határpontnak tekinthető a szövegértési képesség alakulásában, fejlődésében. Míg a hatodik évfolyamos tanulók körében (a 11-12 éves korosztályban) elsősorban az alapvető szövegértési műveletek elsajátítása mellett azok bővítésén és alkalmazásán van a hangsúly, addig a tizedik évfolyamosok esetében (a 15-16 éves korosztályban) már elvárás, hogy szövegértési képességeiket minél szélesebb körben alkalmazzák a különféle szituációkban. A 8. évfolyam - az általános iskola lezárásaként - átmenetet képez az alap- és középfokú oktatás között. A mérés szövegértési tesztjei a hazai és nemzetközi mérési értékelési trendhez illeszkedő, részletesen kidolgozott tartalmi keretre épülnek. A különböző szövegtípusok és a tematikai sokféleség révén a tesztek komplexen modellezik a mindennapokból ismert olvasnivalókat és a feldolgozásukhoz használt szövegértési műveleteket. A modern társadalmak elemi feladata és érdeke a tanulók szövegértési képességének vizsgálata. Nemcsak állampolgári jog, de általános társadalmi érdek, hogy az (írás) olvasás képességét minél többen és minél hatékonyabban tudják használni a mindennapi életben. Míg a szövegértés fogalmán a köztudatban továbbra is elsősorban az olvasási technika elsajátítását értik, a helyes olvasási technika elsajátítása csak része, a kifinomult szövegértési képesség kialakulásának.

A szövegértés komplex fogalom, amely a szövegekkel folytatott párbeszédet, az olvasó tapasztalatainak integrálását, az egymásra épülő gondolkodási műveletek alkalmazását is magában foglalja. A hazai és nemzetközi szakirodalom és kutatások nyomán a tartalmi keretében a szövegértést a következőképpen definiáljuk:

A szövegértés az írott nyelvi szövegek megértésének, használatának és a rájuk való reflektálásnak a képessége annak érdekében, hogy az egyén elérje céljait, fejlessze tudását, képességeit, kikapcsolódjék, sikerrel alkalmazkodjon vagy vegyen részt a mindennapi kommunikációs helyzetekben.

Ahhoz, hogy a szövegértési képességek széles körét értékelni tudjuk, különböző nehézségű és típusú szövegeket tartalmazó tesztet kell összeállítani. A vizsgálatban részt vevő korosztályok számára készített szövegértési teszt modellezi, és a különböző műveleteket igénylő kérdésekkel irányítja is a szövegfeldolgozás folyamatát.

A szövegértési teszt összeállításának szempontjai

A szövegértési teszt szövegeinek kiválasztásakor és feladatsorainak összeállításakor az alábbi szempontokat vettük figyelembe:

- szövegtípusok,

- gondolkodási műveletek,

- a tanulói háttértudás szerepe a feladatok megoldásában,

- a feladatok típusa,

- a különböző típusú szövegek és feladatok aránya.

Szövegtípusok

Elbeszélő típusúnak nevezzük azokat a folyamatos, összefüggő írásos szövegeket, amelyek célja egy történet elbeszélése vagy események, személyek, tárgyak, problémák stb. leírása. E szövegtípus fő jellemzője, hogy nem tájékoztatni, informálni vagy meggyőzni akarja elsősorban az olvasót, inkább az érzelmi bevonására irányul. Az elbeszélő szövegek gyakran személyes hangvételűek, jellemzőjük az emberi kapcsolatok, cselekedetek, érzelmek hatásos megformálása. Az elbeszélő szövegtípusba soroljuk például a novellákat, a meséket, a vallomást, az esszét, az útleírást, a kritikát, a recenziót vagy a tudósítást. Az elbeszélő típusú szövegek gyakorta fiktív, képzeletbeli elemeket tartalmaznak, ezáltal az olvasót aktív befogadói részvételre késztetik.

Magyarázó típusúnak nevezzük azokat a tudományos, illetve ismeretterjesztő szövegeket, amelyek elsősorban ismeretet közölnek, legyen az egy jelenség magyarázata, egy esemény bemutatása. Hangvételük általában higgadt, tárgyszerű. A magyarázó szöveg közléseinek fő célja a tájékoztatás, ami természetesen nem jelenti, hogy e szövegek szerzői ne akarnák meggyőzni olvasóikat saját álláspontjukról. A magyarázó szövegek közé tartoznak például a tudományos ismeretterjesztő cikkek, tanulmányok, kommentárok. A magyarázó típusú szövegekhez kapcsolódó feladatok vizsgálata azért is fontos, mert a tankönyvi szövegek többsége is e típusba sorolható.

A dokumentum típusú szövegeket elsősorban formai alapon különböztethetjük meg az előző típusoktól. A verbális közlést és tipográfiai jeleket, képeket, rajzokat is tartalmazó szövegtípusba soroljuk a listákat, grafikonokat, menetrendeket, különféle táblázatokat, a térképeket, a szövegekhez készített ábrákat, a használati utasítást. Idetartoznak a mindennapi életben gyakran előforduló szövegek, mint például a nyomtatványok, kérdőívek, szabályzatok. A dokumentum típusú szövegek megértésében a szöveg elrendezésének, a verbális és nem verbális jelek összjátékának különösen nagy a szerepe. Ilyen szövegek előfordulhatnak önállóan vagy az előző két szövegtípus kiegészítéseként is. E szövegtípus segítségével képet kapunk arról, hogy a tanuló hogyan igazodik el a mindennapi szituációkban és az azokhoz tartozó köznapi - nem csak verbális jeleket tartalmazó - szövegekben.

A szövegek egyéb jellemzői

A szövegek kiválasztásakor figyelembe vettük a mérni kívánt évfolyam életkori sajátosságait, a tankönyvi szövegek nehézségét és a tantervi követelményeket is. A mérés időbeli korlátai egy-, maximum másfél oldalas szövegek feldolgozását teszik lehetővé. A szövegek, szövegrészek válogatása közben ügyeltünk arra, hogy azok ömagukban is megállják helyüket. A feladatok kapcsolódhatnak egy önálló szöveghez, de a témához illeszkedő rövidebb szövegekből is állhat egy szövegegység. Ez utóbbi lehet például két diák véleménye egy filmről vagy egy jelenség más-más szemszögből történő vizsgálata. A tanulóknak ezeket külön-külön vagy egymással összefüggésben is kell olvasniuk, a kérdések az egyik, másik vagy mindkét szövegre vonatkozhatnak.

Az egyes évfolyamok esetében természetesen vannak eltérések a szöveg hosszában, a megfogalmazás összetettségében, az információk szövegbe ágyazottságában. Ezek a tényezők befolyásolják a szöveghez kapcsolódó feladatok nehézségét. Fontos szempont a szövegek stiláris sokszínűsége, valamint az, hogy ne csupán szépirodalmi vagy rangos publicisztikai, hanem köznyelvi szövegek is szerepeljenek a tesztekben.

A feladatlapok összeállításakor a szövegeket a tematikai sokszínűség jellemzi: egyaránt helyet kaptak a történelem, a sport, a nyaralás és utazás, az egészség, az irodalom és a színház, a diákélet, az állatok és növények élete, a gazdaság, a család, a szórakozás, a tévé és egyéb médiumok stb. témakörébe tartozó szövegek. A tesztekben olyan szövegeket szerepeltetünk, amelyek a 6., 8. és 10. évfolyamos fiatalok érdeklődésére számot tarthatnak.

A tematikai és stiláris sokféleség mellett fontos, hogy a tesztben ne legyenek túlsúlyban az egyes részpopulációknak kedvező szövegek.

Gondolkodási műveletek

A szövegek olvasását követően, a feladatok megoldásakor a tanuló különböző szövegértési műveleteket hajt végre, és a kérdésekre, utasításokra adott válaszokkal bizonyítja, hogy megértette és felhasználta a szöveget. Az egyes művelettípusok szétválasztása a mérés technikai szükséglete, de minden művelettípus a globális megértés, a szöveg egészéről kialakult kép oldaláról is értelmezhető.

A szövegértési tesztekben szereplő legfontosabb műveletek: (1) a szöveg információinak (pl. tényeinek, adatainak) azonosítása, visszakeresése, (2) a szövegben lévő logikai és tartalmi kapcsolatok, összefüggések felismerése, (3) a szöveg egészének, egy részének vagy konkrét tartalmi elemeinek, továbbá stiláris jellemzőinek és a szöveg üzenetének értelmezése.

Információ-visszakeresés

Az információ-visszakeresés művelete egy vagy több elem visszakeresését és azonosítását kívánja meg a tanulótól. A szöveg explicit szó szerinti vagy implicit elemeit kell felismernie, és a feladatban megadott szempontok szerint kiválasztania. A tanulónak a szövegben elszórt adatokra kell figyelnie, szelektíven kell olvasnia, "át kell futnia" a szöveget, és ki kell választania a kívánt adatot. Ez a művelettípus különösen jól kvantifikálható, ám nem a legegyszerűbb művelet.

Az információk visszakeresése feltételezi az adott szövegegészről kialakult, az aktuális olvasási élményen alapuló tudást, amely nélkül nem lehetséges a szövegben való tájékozódás. Az egyes elemek azonosításához a szöveg felületes ismerete is elég lehet, és ha az ilyen típusú feladat nem jár együtt a globális szövegértésre vonatkozó kérdésekkel, a túl gyors olvasás, az "átfutás" gyakorlatát erősíti, ami a szöveg félreértéséből eredő típushibák elkövetésének kockázatát növeli. Ilyenkor történhet az, hogy a diák rossz szövegrészre "ugrik vissza", és kiválasztja a kért információhoz hasonló, de nem a kérdésfeltevésnek megfelelő válaszlehetőséget.

Az információ-visszakeresés műveletének nehézsége függ a visszakeresendő elemek számától, azok kapcsolódásának módjától, a visszakeresést meghatározó kritériumok mennyiségétől és minőségétől, továbbá attól, hogy a keresett elem mennyire szembetűnő a szövegben. E művelettípusba tartoznak egyrészt a ki, mit, mikor stb. típusú kérdések, amelyekre a helyes válasz egy vagy több konkrét adat, másrészt a kérdésben szereplő kifejezések szinonimáinak azonosítását igénylő feladatok.

Kapcsolatok és összefüggések felismerése

A szöveg olvasása közben a befogadó különféle, szövegen belüli és szövegek közötti kapcsolatok, összefüggések hálózatát alkotja meg. Szavak, tematikai elemek motívumokra világítanak rá, bekezdések egymás ellentétei vagy kiegészítőivé válnak, a szöveg más szövegeket, háttérismereteket idéz fel. A szöveg kohéziós erői szerepet játszanak a szövegegész megértésében.

A kapcsolatok és összefüggések felismerésének művelettípusába sorolt feladatokban, különböző tartalmi és logikai összefüggések felismerésére van szükség. A szövegkörnyezetből kell egy adott cselekedetnek, történésnek az okaira vagy céljaira vonatkozó következtetéseket levonni, illetve ezek következményeit és hatásait vizsgálni.

A feladat nehézségét természetesen befolyásolja a szöveg bonyolultsága, az elemek közti hasonlóság és azok áttételes volta. Egészen könnyű feladatok is tartoznak ide, amelyek a szöveg egyik kijelölt része alapján egyszerű következtetést igényelnek, de vannak nehezebbek is, amelyek rejtettebb kapcsolatok felismerését kívánják a tanulóktól. A kapcsolatok és összefüggések felismerése művelettípusba soroljuk a szöveg tartalmi, logikai elemeire, ok-okozati, egyéb viszonyokra és a szerkesztésbeli elemekre, bekezdésekre, az egységek közötti kapcsolatokra vonatkozó kérdéseket, valamint az általánosítást, a szöveg belső összefüggésrendszerének és utalásainak felismerését igénylő feladatokat.

Értelmezés

Bár a szöveg értelmezése a megértésre támaszkodik, de egyben alkotótevékenység is, így reflexív viszonyt feltételez az olvasott és megértett szöveggel. Az értelmezés műveletéhez tartozó feladatok esetében reflektálni kell a szövegre, értékelni kell a szöveg egészének vagy egy-egy részletének a szövegegészben betöltött szerepét, megalkotottságát. Az értelmezés művelettípusába sorolt kérdés vonatkozhat a szöveg tartalmi vagy stiláris elemeinek értékelésére, amely kritikai elemzést is igényel.

A kapcsolatok, összefüggések felismeréséhez hasonlóan e művelettípusban is a szöveg egésze és a szövegrész közötti kapcsolat megértése szükséges. Az olvasónak e művelettípusban a szöveg szó szerinti és átvitt értelmének lehetőségeit is érzékelnie kell.

Vannak egészen könnyű feladatok, amelyek a szöveg egyes tartalmi vagy formai jegyeinek az azonosítását kérik, és vannak nehezebbek, amelyek a szöveg elemző megértésére támaszkodva a szöveg objektív vagy szubjektív megítélését várják el. Az értelmezés műveletéhez sorolt feladatokat három nagyobb csoportba oszthatjuk: egyrészt általános szövegértési feladatok, amelyekben az üzenet, mondanivaló felismerése, a szövegegész értelmezése a cél; másrészt reflektálás a szöveg tartalmi elemeire, egy adott szövegegység értelmezése, illetve véleményalkotás egy adott tartalmi elemről; harmadrészt reflektálás a stiláris elemekre, a szöveg megfogalmazás módjának értelmezése, illetve vélemény a megfogalmazás módjáról, stílusáról.

Az általános szövegértési feladatok közé tartoznak azok a kérdések, amelyek megválaszolásához a tanulónak saját tapasztalataival, nézeteivel kell összevetnie a szövegben olvasottakat. A szöveg tartalmi elemeire való reflektálás jó példája, amikor a tanulónak a szöveg tételmondatát, központi állítását kell azonosítania, újrafogalmaznia. A stiláris elemekre való reflektálás esetében pedig a kérdés a szöveg hangnemének jellemzését, értékelését, a mögöttes vagy alkalmi jelentés feltárását várja el a tanulótól.

A szövegtípusok és a műveleti szintek mátrixa az egyes évfolyamokon: A szövegtípusok és a műveleti szintek mátrixa a 6. évfolyamos tesztben

A szövegtípusok és a műveleti szintek mátrixa a 8. évfolyamos tesztben

A szövegtípusok és a műveleti szintek mátrixa a 10. évfolyamos tesztben

Feladattípusok

A szövegértési feladatlapokon két alapvető feladattípust és ezek változatait használjuk: feleletválasztós kérdéseket, valamint nyílt végű, szöveges választ igénylő feladatokat. A válaszadási formákat és a kitöltés módját a feladatlapokat bevezető útmutató mutatja be a diákok számára.

A feleletválasztós feladatokat az jellemzi, hogy a diáknak a felkínált viszonylag kis számú lehetőség közül kell kiválasztania a helyeset. Többnyire négy válaszlehetőség kapcsolódik a kérdéshez, és közülük egy a helyes. A többi válaszlehetőség egyértelműen rossz, a válaszok terjedelme nagyjából ugyanakkora, az opciók között félrevezető válaszok is szerepelnek, amelyek nehezítik a feladat megoldását. A feleletválasztós kérdések közé tartoznak azok a feladatok is, amelyekben több állítás igaz vagy hamis voltát kell eldönteni.

A nyílt végű feladatok esetében a diáknak rövidebb-hosszabb választ kell adnia írásban. A nyílt végű feladatok két nagy csoportba sorolhatók. A nyílt végű, rövid szöveges választ igénylő feladatok közé olyan kérdések tartoznak, amelyek esetében a tanulónak egy-egy rövid elemmel kell válaszolnia. Idesoroljuk azokat a feladatokat is, amelyekben a tanulónak a kérdésben megadott szövegrészt kell megjelölnie, aláhúznia. A nyílt végű, hosszabb szöveges választ igénylő feladatok értelemszerűen hosszabb magyarázatot, bővebb kifejtést igényelnek a diáktól. A feladattípusok arányát a 10. táblázat szemlélteti.

A feleletválasztós és a nyílt végű feladatok aránya

A tanulói háttértudás szerepe a szövegértési feladatok megoldásában

A felmérés során a tanuló olyan szövegekkel dolgozik, amelyekkel első alkalommal találkozik, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy meglévő ismeretei, képességei, készségei birtokában olvassa azokat. A feladatmegoldási helyzetben a diák tárgyi ismereteire, tudására, megszokott olvasási stratégiáira, egyéni jellemzőire, önismereti tényezőire stb. támaszkodik. A szövegértés voltaképpeni folyamatát megelőzi a szöveg témájára, műfajára, közlési helyére, formájára, a szerző személyére, a tipográfiára stb. és az ezek által mozgósított előismeretekre is támaszkodó előzetes megértés.

A szövegértési teljesítmény mérésekor tehát figyelembe kell vennünk a tanulói háttértudás - általában nehezen megragadható, konkretizálható - szerepét is az adott szöveg feldolgozásában. Az aktuális feladatmegoldási helyzetben az előzetes tudás szerepének minimalizálására törekszünk, mert például egy ismert szépirodalmi szöveghez kapcsolódó kérdéssort nagyobb hatékonysággal tud megoldani egy olyan diák, aki már olvasta az adott szöveget. A szöveg szóhasználatára vonatkozó, esetleg a nemzetközi kultúrszókincs elemének értelmezését megkívánó feladat könnyebb annak a diáknak, aki a szót más szövegkörnyezetből vagy az idegen nyelvi óráról ismeri. Egy motívum, metafora vagy toposz értelmezése kisebb nehézséget okoz a magyarórán jól teljesítő diák számára.

Egyrészt a mérő jelleg, másrészt az egyértelmű kódolás és értékelés érdekében törekszünk a tanulói háttérismeretek szerepének csökkentésére, de egyben arra is, hogy a szövegen belüli információkat, gondolatokat feldolgozzák, értelmezzék a tanulók. A tesztek természetesen nem tudják kategorikusan kizárni a szövegen kívüli tényezők hatását, a cél azonban azok hatásfokának minimalizálása. Mindezekből következően és a tanulói populáció heterogén jellege miatt kicsi a szövegen kívüli tudás és információk felhasználását elváró, az általános intelligencia bevonásával megoldható feladatok szerepe - ezek a feladatok amúgy is csak a műveltségbeli és tárgyi hiányosságokra vetnének fényt, ez pedig nem a mérések feladata.

A tesztek összeállításakor ezért ügyelünk arra, hogy a szövegek tematikája mellett a feladatok megfogalmazása se kedvezzen egyik részpopulációnak sem, a feladatok megoldásához ne legyen szükség olyan háttértudásra, amely a tanuló szociokul-turális hátterének, egyéni motivációjának és ismereteinek vagy éppen tárgyi felkészültségének a függvénye. "