2012. évi LVI. törvény

a távközlési adóról[1]

Egyes veszélyhelyzeti IV./háborús normák:

197/2022. (VI. 4.) Korm. rendelet (különösen: 14. §)

A társadalmi közös kiadások fedezete érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

Értelmező rendelkezések

1. §[2] E törvény alkalmazásában:

1. távközlési szolgáltatás: Magyarország területén lévő az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózaton nyújtott, az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatás (ideértve az üzenet küldését lehetővé tevő szolgáltatást is);

2.[3] előfizető: a távközlési szolgáltatás igénybevételére kötött szerződésben előfizetőként megjelölt természetes személy, jogi személy vagy egyéb szervezet, függetlenül attól, hogy a távközlési szolgáltatás ellenértékét a szolgáltató számára előre vagy utólag fizeti;

3.[4] szolgáltató: Magyarországon távközlési szolgáltatás nyújtására jogosult természetes személy, jogi személy vagy egyéb szervezet;

4. üzenet: az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti SMS, MMS;

5. hívás: az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti hívás;

6. hívószám: az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti bármely azonosító, amelyről az előfizető hívást kezdeményezhet;

7. segélyhívás: az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti segélyhívás, továbbá az európai harmonizált segélyhívószámra (116 111, 116 000, 116 123) indított hívás;

8. adománygyűjtő szám: az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak nemzeti felosztási tervéről szóló rendelet szerinti adománygyűjtő szám;

9. teszthívás, teszt-SMS: a szolgáltató által - kizárólag a szolgáltató elektronikus hírközlő hálózata működésének ellenőrzését szolgáló hívószámra - indított hívás, küldött üzenet.

Adókötelezettség, adóalany

2. § Adóköteles a távközlési szolgáltatás nyújtása.

3. § Az adó alanya a szolgáltató.

Adóalap

4. § Az adó alapja a szolgáltató előfizetőjének előfizetéséhez, előfizetés hiányában a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról

a) indított hívások időtartama;

b) küldött üzenetek - szolgáltatóval kötött szerződés szerint számított - száma.

Adómérték, adóösszeg

5. §[5] (1) Az adó mértéke

a) a 4. § a) pontja szerinti adóalap esetén, ha hívást

aa) magánszemély előfizető előfizetéséhez tartozó hívószámról indítják, akkor hívásonként 2 forint/megkezdett perc,

ab) nem magánszemély előfizető előfizetéséhez vagy a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról indítják, akkor hívásonként 3 Ft/megkezdett perc,

b) a 4. § b) pontja szerinti adóalap esetén, ha az üzenetet:

ba) magánszemély előfizető előfizetéséhez tartozó hívószámról küldik, akkor 2 forint/darab,

bb) nem magánszemély előfizető előfizetéséhez vagy a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról küldik, akkor 3 Ft/darab. (2) A hívószámról indított hívások, küldött üzenetek utáni adó összege nem lehet több, mint:

a) magánszemély előfizető előfizetéséhez tartozó hívószám esetén 700 Ft/hó/hívószám,

b) nem magánszemély előfizető előfizetéséhez és a szolgáltatóhoz tartozó hívószám esetén 5000 Ft/hó/hívószám.

Adómentesség

6. §[6] Mentes az adó alól:

a) a segélyhívás,

b) adománygyűjtő szám hívása,

c) üzenetküldés adománygyűjtő számra,

d) a teszthívás, teszt-SMS,

e) magánszemély előfizető hívószámáról indított hívások időtartamából havonta 10 megkezdett perc.

Az adó megállapítása

7. §[7] A szolgáltató az adót havonta a hívást, üzenetküldést követő második hónap 20. napjáig állapítja meg, az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon bevallja és megfizeti.

Eljárási rendelkezések

8. § (1) Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.

(2) A távközlési adóból származó bevétel a központi költségvetés bevételét képezi.

Záró és átmeneti rendelkezések

9. § Ez a törvény 2012. július 1-jén lép hatályba.

10. §[8]

Áder János s. k.,

köztársasági elnök

Kövér László s. k.,

az Országgyűlés elnöke