1933. évi III. törvénycikk

a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezmény becikelyezéséről[1]

1. § A rabszolgaság tárgyában Genfben 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:

Albánia, Németország, Ausztria, Belgium, a Brit Birodalom, Kanada, az Ausztráliai Egyesült Államok, a Délafrikai Unió, Új-Zéland Dominium és India, Bulgária, Kína, Kolumbia, Kuba, Dánia, Spanyolország, Észtország, Ethiopia, Finnország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Lettország, Libéria, Lithvánia, Norvégia, Panama, Németalföld, Perzsia, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság, Svédország, Cseh-Szlovákia és Uruguay.

Tekintve, hogy a Bruxellesben 1889-90. évben tartott Konferencia Általános Egyezményét aláíró hatalmak egyértelműen kijelentették határozott szándékukat, a rabszolgaságnak Afrikában való megszüntetésére;

Tekintve, hogy a Saint-Germain-en-Laye-ben a berlini 1885. évi Általános Egyezmény és a bruxellesi 1890. évi Deklaráció módosítása tárgyában 1919-ben kötött Egyezmény aláírói megerősítették szándékukat, a rabszolgaság minden alakjának és a szárazföldi és a tengeri rabszolgakereskedésnek teljes elnyomására;

Tekintetbe véve a Nemzetek Szövetségének Tanácsa által 1924. évi június hó 12. napján a rabszolgaságra vonatkozólag kiküldött Ideiglenes Bizottság jelentését;

Óhajtván kiegészíteni és kifejleszteni a Bruxellesi Egyezmény következtében megvalósított tevékenységet és megtalálni az egész világon a gyakorlati eredmény elérésének eszközét, a Saint-Germain-en-Laye-i Egyezményt aláíró hatalmak részéről, a rabszolgakereskedésre és a rabszolgaságra vonatkozólag kifejezett szándékoknak megfelelően és felismerve, hogy ebből a célból részletesebb rendelkezések szükségesek, mint amelyek ebben az egyezményben foglaltatnak,

Úgy vélekedvén egyébként, hogy meg kell akadályozni, nehogy a kényszermunka a rabszolgasághoz hasonló feltételeket idézzen elő,

Megállapodtak, hogy egyezményt kötnek és ebben a kérdésben meghatalmazottaikat megnevezték.

Ezek, miután bemutatták a meghatalmazásaikról szóló iratokat, a következő intézkedésekben egyeztek meg.

1. Cikk

A jelen megegyezés szempontjából értendő, hogy:

1. A rabszolgaság az egyénnek az az állapota vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják.

2. A rabszolgakereskedés magában foglal minden elfogási, megszerzési vagy átengedési cselekményt, amely az egyénnek rabszolgaságba vetésére irányul, minden cselekményt, amely rabszolgának eladás vagy csere céljára való megszerzésére irányul; minden eladás vagy csere útján való átengedését a rabszolgának, aki eladás vagy csere céljaira szereztetett, úgyszintén általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy ezeknek szállítására vonatkozó minden cselekményt.

2. Cikk

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, amennyiben már eddig is nem tették meg a szükséges intézkedéseket, és mindenikük a felségjoga, joghatósága, védelme, állami főhatósága vagy gyámsága alá tartozó területekre is:

a) megelőzni és elnyomni a rabszolgakereskedést;

b) fokozatosan és lehető gyorsan folytatni a rabszolgaság üldözését megnyilvánulásának minden alakjában.

3. Cikk

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat minden szükséges intézkedést megtenni a rabszolgák behajózásának, kihajózásának és szállításának a fennhatóságuk alá tartozó vizeken, úgyszintén általában a lobogóikat viselő összes hajókon való megelőzésére és elnyomására.

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy mihelyt lehet, a rabszolgakereskedésről általános egyezményt kötnek, amely reájuk ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket hárítja, mint amelyeket az 1927. évi június hó 17. napján kelt és a nemzetközi fegyverkereskedésre vonatkozó egyezmény (12., 20., 21., 22., 23., 24. Cikkek és 3., 4., 5. bekezdés a II. függelék II. fejezetében) megállapít, fenntartva a szükséges módosításokat, önként értetvén, hogy ez az általános egyezmény nem fogja a Magas Szerződő Felek egyikének hajóit (még a kis tartalmúakat sem) más helyzetbe juttatni, mint a többi Szerződő Felekéit.

Hasonlóképen önként érthető, hogy az említett általános egyezmény életbelépése előtt, mint azután, a Magas Szerződő Felek teljesen szabadon köthetnek egymás között - az előbbi bekezdésben megszabott elvek sérelme nélkül - oly különleges megállapodásokat, amelyek különleges helyzetükre tekintettel, legalkalmasabbnak látszanak, hogy a lehető leggyorsabban jussanak a rabszolgakereskedés teljes eltüntetésére.

4.Cikk

A Magas Szerződő Felek kölcsönösen támogatásban részesítik egymást a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés elnyomásának elérése végett.

5. Cikk

A Magas Szerződő Felek elismerik, hogy a kényszer- vagy kötelező munka alkalmazása súlyos következményeket vonhat maga után és kötelezik magukat, hogy mindegyikük megfelelő intézkedéseket foganatosít a felségjoga, joghatósága, védelme, állami főhatósága vagy gyámsága alá tartozó területeken annak kikerülése végett, hogy a kényszer- vagy kötelező munka ne létesítsen a rabszolgasághoz hasonló helyzetet.

Ez alatt azt kell érteni:

1. hogy az alábbi 2. bekezdésben foglalt átmeneti rendelkezések fenntartásával a kényszer- vagy kötelező munka egyáltalában csak közcélokra legyen igénybevehető;

2. hogy azokon a területeken, ahol a kényszer- vagy kötelező munka a közcélokon kívül még más célokra is megvan, a Magas Szerződő Felek törekedni fognak, hogy olyan gyorsan, amint lehetséges, fokozatosan megszüntessék és hogy addig, amíg ez a kényszer- vagy kötelező munka fennáll, az csak kivételes esetben legyen alkalmazható, megfelelő ellenszolgáltatás fejében és azzal a feltétellel, hogy a szokásos lakóhely megváltoztatása ne legyen kikényszeríthető;

3. végül, hogy minden esetben az érdekelt terület központi hatóságai viselik a felelősséget a kényszer- vagy kötelező munka igénybevételéért.

6. Cikk

A Magas Szerződő Felek, amelyeknek törvényhozása nem elégséges arra, hogy a jelen egyezmény céljainak megvalósítása végett megállapított törvények és szabályzatok ellen elkövetett sérelmeket elnyomják, kötelezik magukat, hogy a szükséges rendszabályokat alkalmazzák arra, hogy e vétségek szigorúan büntettessenek.

7. Cikk

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy egymással és a Nemzetek Szövetségének Főtitkárával közlik a jelen egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása céljából hozandó törvényeiket és szabályzataikat.

8. Cikk

A Magas Szerződő Felek megállapodnak, hogy mindazokat a vitákat, amelyek a jelen egyezmény magyarázata vagy alkalmazása körül közöttük keletkezhetnek, amennyiben közvetlen tárgyalások útján nem volnának megoldhatók, döntés végett a Nemzetközi Állandó Bíróság elé terjesztik. Ha az államok, amelyek között a vita keletkezik, vagy egyikök nem volnának az 1920. december 16. napján kelt jegyzőkönyv részesei, amely a Nemzetközi Állandó Bíróságra vonatkozik, a vita tetszésük és mindegyikük alkotmányos törvényei szerint vagy a Nemzetközi Állandó Bíróság vagy valamely az 1907. október 18-án kelt és nemzetközi összeütközések békés megoldására létesülő választott bíróság vagy valamely más választott bíróság elé fog terjesztetni.

9. Cikk

A Magas Szerződő Felek bármelyike kijelentheti akár aláírásának, akár megerősítésének vagy csatlakozásának időpontjában, hogy a jelen egyezmény megállapításainak egészben vagy részben való alkalmazása tekintetében az ő elfogadása nem kötelezi a felségjoga, joghatósága, védelme, állami főhatósága vagy gyámsága alá helyezett területeket egészben vagy részben, és utólag külön csatlakozhatik ezek bármelyikének nevében, egészen vagy részben.

10. Cikk

Ha a Magas Szerződő Felek valamelyike ezt az egyezményt felmondani kívánná, a felmondást írásban kell közölni a Nemzetek Szövetségének Főtitkárával, aki közvetlenül közli a bejelentés hiteles másolatát az összes többi Magas szerződő felekkel tudomásukra adván a részéről történt, átvétel keltét is.

A felmondás csak azzal az állammal szemben hatályos, amely a felmondást bejelenti, és csak a felmondásnak a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához beérkezésétől számított egy év elteltével.

A felmondás a felségjog, a joghatóság, a védelem, az állami főhatóság és a gyámság alá helyezett minden területre külön is történhetik.

11. Cikk

A jelen egyezményt, amely a mai napon kelt és amelynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, azok az államok, amelyek a Nemzetek Szövetségének tagjai, 1927. évi április 1. napjáig írhatják alá.

A Nemzetek Szövetségének Főtitkára ezután közli a jelen egyezményt azokkal az államokkal, amelyek nem írták alá, ideértve azokat az államokat is, amelyek nem tagjai a Nemzetek Szövetségének és meghívja őket csatlakozásra.

Az az állam, amely csatlakozni kíván, írásban közli szándékát a Nemzetek Szövetségének Főtitkárával, akinek kézbesíti a csatlakozásról szóló okmányt, amely a Szövetség irattárában helyeztetik el.

A Főtitkár haladéktalanul megküldi valamennyi többi Magas Szerződő Félnek a jegyzéknek, valamint a csatlakozásról szóló okiratnak hiteles másolatát, közölve, hogy mely napon vette át azokat.

12. Cikk

A jelen egyezmény megerősítés alá esik és a megerősítés okiratai a Nemzetek Szövetsége Főtitkárának hivatalában adandók át, aki ezt a Magas Szerződő Felekkel közli.

Az egyezmény minden államra a megerősítés vagy a csatlakozás átadásának időpontjától kezdve lép hatályba. Aminek hiteléül a teljhatalmú megbízottak a jelen egyezményt aláírásukkal ellátták.

Kelt Genfben, az ezerkilencszázhuszonhatodik évi szeptember hó huszonötödikén egyetlen példányban, amely a Nemzetek Szövetségének irattárában marad elhelyezve, egy hiteles másolata pedig minden aláíró állammal közöltetik.

Albánia részéről: Dino D.

Németország részéről: nemes Schubert Károly dr.

Ausztria részéről: Pflügl Imre.

Belgium részéről: De Brouckere L.

Brit Birodalom részéről: Kijelentem, hogy aláírásom nem kötelezi sem Indiát, sem a Brit Dominionok bármelyikét, amelyek a Nemzetek Szövetségének önálló tagjai és akik nem írják alá külön ezt az egyezményt vagy ahhoz külön nem csatlakoznak. Cecil.

Kanada részéről: Foster György Eulas.

Ausztrália részéről: Latham J. G.

A Délafrikai Unió részéről: Ez az aláírás Délnyugat-Afrikát kötelezi. Smit J. S.

Új-Zéland részéről: Parr J. C.

India részéről: A jelen egyezmény 9. Cikke alapján kijelentem, hogy aláírásom országomat nem kötelezi a 2. Cikk b) pontjának, az 5., 6. és 7. Cikknek következő területeken való életbeléptetésére, mégpedig: Birmániában a Naga kerületekben, amelyek a Hukawng völgyétől nyugatra és délre terjednek, északon és nyugaton Assam határa, keleten a Nanphuk folyó és délen a Singaling Hkamti és a Somrai kerületek által határolva, Assamban a Sadyai és a Baliparai határkerületekben, a Naga Hillek kerületétől keletre a Birmai határig fekvő területen és a Lushai Hillek kerületétől délre fekvő kis körzetben; végül India ama területein, amelyek Ő Felsége állami főhatósága alá helyezett fejedelmek vagy főnöknek területei.

Hasonlóképpen kijelentem, hogy aláírásom nem kötelezi országomat a 3. Cikk tekintetében annyiban, amennyiben az említett cikk megkövetelheti India részvételét olyan egyezményben, amelynek rendelkezései szerint azok a hajók, amelyeknek tulajdonosai, legénysége vagy parancsnokai indiaiak, vagy mert a legénység fele indiaiakból áll, idegen hajóknak minősíttessenek vagy megfosztassanak bármely kedvezménytől, jogtól vagy mentességtől, amelyeket az egyezmény aláíró többi államok hasonló hajói részére járnak vagy alávettetnének olyan terheknek vagy jogi korlátozásoknak, amelyek nem terjednének ki az említett többi állam hasonló hajóira. Vincent W. H.

Bulgária részéről: Mikoff D.

Kína részéről: Chao-Hsin Chu.

Kolumbia részéről: Urrutia Ferenc József. K

uba részéről: De Agüero Bethancourt Aristides.

Dánia részéről: Zahle Herluf.

Spanyolország részéről: Spanyolországért és a spanyol gyarmatokért, kivéve a marokkói spanyol protektorátust: Roberts Moric Lopez, De La Torrehermosa őrgróf.

Esztország részéről: Laidoner J.

Ethiopia részéről: Guetatchou, Makonnen, Gebrou Kentiba, Tasfae Ato.

Finnország részéről: Erich Rafael.

Franciaország részéről: Clauzel B.

Görögország részéről: Caclamanos D., Dendramis V.

Olaszország részéről: Scialoja Viktor.

Lettország részéről: Duzmans Károly.

Libéria részéről: A libériai szenátus részéről való megerősítés fenntartásával. báró Lehmann R.

Litvánia részéről: Sidzikauskas Vencel.

Norvégia részéről: Nansen Fridtjof.

Panama részéről: Morales Özséb A.

Németalföld részéről: Van Lennep W. F.

Perzsia részéről: Előterjesztés végett és a 3. Cikknek azzal az értelmezésével, amely szerint az nem kötelezheti Perzsiát oly egyezmény vagy megállapodás megkötésére, amely bármely tonnás hajóit a fegyverekkel való kereskedésre vonatkozó egyezményben említett idegen hajókkal egy sorba helyezné. Arfa herceg.

Lengyelország részéről: Zaleski Ágost.

Portugália részéről: De Vasconcellos Ágost.

Románia részéről: Titulesco N.

A Szerb-Horvát-Szlovén királyság részéről: M. Jovanovitch.

Svédország részéről: Hennings Einar.

Csehszlovákia részéről: Veverka Nándor.

Uruguay részéről: Femandez J. Medina B.

A másolat hiteléért:

A Főtitkár helyett: H. W. Kinnon Wood s. k., a jogi szakosztály id. igazgatója.

3. § Jelen törvény kihirdetése napján, azonban az 1. §-ban említett egyezménynek Magyarországra nézve való életbelépésétől kezdődő hatállyal lép életbe.