2009. évi CLXI. törvény

a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv megerősítéséről és kihirdetéséről[1]

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére.

2. §[2] Az Országgyűlés a Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti.

3. §[3] A Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child on the sale of children, child prostitution and child pornography

The States Parties to the present Protocol,

Considering that, in order further to achieve the purposes of the Convention on the Rights of the Child and the implementation of its provisions, especially articles 1, 11, 21, 32, 33, 34, 35 and 36, it would be appropriate to extend the measures that States Parties should undertake in order to guarantee the protection of the child from the sale of children, child prostitution and child pornography,

Considering also that the Convention on the Rights of the Child recognizes the right of the child to be protected from economic exploitation and from performing any work that is likely to be hazardous or to interfere with the child's education, or to be harmful to the child's health or physical, mental, spiritual, moral or social development,

Gravely concerned at the significant and increasing international traffic of children for the purpose of the sale of children, child prostitution and child pornography,

Deeply concerned at the widespread and continuing practice of sex tourism, to which children are especially vulnerable, as it directly promotes the sale of children, child prostitution and child pornography,

Recognizing that a number of particularly vulnerable groups, including girl children, are at greater risk of sexual exploitation, and that girl children are disproportionately represented among the sexually exploited,

Concerned about the growing availability of child pornography on the Internet and other evolving technologies, and recalling the International Conference on Combating Child Pornography on the Internet (Vienna, 1999) and, in particular, its conclusion calling for the worldwide criminalization of the production, distribution, exportation, transmission, importation, intentional possession and advertising of child pornography, and stressing the importance of closer cooperation and partnership between Governments and the Internet industry,

Believing that the elimination of the sale of children, child prostitution and child pornography will be facilitated by adopting a holistic approach, addressing the contributing factors, including underdevelopment, poverty, economic disparities, inequitable socio-economic structure, dysfunctioning families, lack of education, urban-rural migration, gender discrimination, irresponsible adult sexual behaviour, harmful traditional practices, armed conflicts and trafficking of children,

Believing that efforts to raise public awareness are needed to reduce consumer demand for the sale of children, child prostitution and child pornography, and also believing in the importance of strengthening global partnership among all actors and of improving law enforcement at the national level,

Noting the provisions of international legal instruments relevant to the protection of children, including the Hague Convention on the Protection of Children and Cooperation with Respect to Inter-Country Adoption, the Hague Convention on the Civil Aspects of International Child Abduction, the Hague Convention on Jurisdiction, Applicable Law, Recognition, Enforcement and Cooperation in Respect of Parental Responsibility and Measures for the Protection of Children, and International Labour Organization Convention No. 182 on the Prohibition and Immediate Action for the Elimination of the Worst Forms of Child Labour,

Encouraged by the overwhelming support for the Convention on the Rights of the Child, demonstrating the widespread commitment that exists for the promotion and protection of the rights of the child, Recognizing the importance of the implementation of the provisions of the Programme of Action for the Prevention of the Sale of Children, Child Prostitution and Child Pornography and the Declaration and Agenda for Action adopted at the World Congress against Commercial Sexual Exploitation of Children, held at Stockholm from 27 to 31 August 1996, and the other relevant decisions and recommendations of pertinent international bodies,

Taking due account of the importance of the traditions and cultural values of each people for the protection and harmonious development of the child,

Have agreed as follows:

Article 1

States Parties shall prohibit the sale of children, child prostitution and child pornography as provided for by the present Protocol.

Article 2

For the purpose of the present Protocol:

(a) Sale of children means any act or transaction whereby a child is transferred by any person or group of persons to another for remuneration or any other consideration;

(b) Child prostitution means the use of a child in sexual activities for remuneration or any other form of consideration;

(c) Child pornography means any representation, by whatever means, of a child engaged in real or simulated explicit sexual activities or any representation of the sexual parts of a child for primarily sexual purposes.

Article 3

1. Each State Party shall ensure that, as a minimum, the following acts and activities are fully covered under its criminal or penal law, whether these offences are committed domestically or transnationally or on an individual or organized basis:

(a) In the context of sale of children as defined in article 2:

(i) The offering, delivering or accepting, by whatever means, a child for the purpose of:

a) Sexual exploitation of the child;

b) Transfer of organs of the child for profit;

c) Engagement of the child in forced labour;

(ii) Improperly inducing consent, as an intermediary, for the adoption of a child in violation of applicable international legal instruments on adoption;

(b) Offering, obtaining, procuring or providing a child for child prostitution, as defined in article 2;

(c) Producing, distributing, disseminating, importing, exporting, offering, selling or possessing for the above purposes child pornography as defined in article 2.

2. Subject to the provisions of a State Party's national law, the same shall apply to an attempt to commit any of these acts and to complicity or participation in any of these acts.

3. Each State Party shall make these offences punishable by appropriate penalties that take into account their grave nature.

4. Subject to the provisions of its national law, each State Party shall take measures, where appropriate, to establish the liability of legal persons for offences established in paragraph 1 of the present article. Subject to the legal principles of the State Party, this liability of legal persons may be criminal, civil or administrative.

5. States Parties shall take all appropriate legal and administrative measures to ensure that all persons involved in the adoption of a child act in conformity with applicable international legal instruments.

Article 4

1. Each State Party shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, when the offences are committed in its territory or on board a ship or aircraft registered in that State.

2. Each State Party may take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the offences referred to in article 3, paragraph 1, in the following cases:

(a) When the alleged offender is a national of that State or a person who has his habitual residence in its territory;

(b) When the victim is a national of that State.

3. Each State Party shall also take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction over the above-mentioned offences when the alleged offender is present in its territory and it does not extradite him or her to another State Party on the ground that the offence has been committed by one of its nationals.

4. This Protocol does not exclude any criminal jurisdiction exercised in accordance with internal law.

Article 5

1. The offences referred to in article 3, paragraph 1, shall be deemed to be included as extraditable offences in any extradition treaty existing between States Parties and shall be included as extraditable offences in every extradition treaty subsequently concluded between them, in accordance with the conditions set forth in those treaties.

2. If a State Party that makes extradition conditional on the existence of a treaty receives a request for extradition from another State Party with which it has no extradition treaty, it may consider this Protocol as a legal basis for extradition in respect of such offences. Extradition shall be subject to the conditions provided by the law of the requested State.

3. States Parties that do not make extradition conditional on the existence of a treaty shall recognize such offences as extraditable offences between themselves subject to the conditions provided by the law of the requested State.

4. Such offences shall be treated, for the purpose of extradition between States Parties, as if they had been committed not only in the place in which they occurred but also in the territories of the States required to establish their jurisdiction in accordance with article 4.

5. If an extradition request is made with respect to an offence described in article 3, paragraph 1, and if the requested State Party does not or will not extradite on the basis of the nationality of the offender, that State shall take suitable measures to submit the case to its competent authorities for the purpose of prosecution.

Article 6

1. States Parties shall afford one another the greatest measure of assistance in connection with investigations or criminal or extradition proceedings brought in respect of the offences set forth in article 3, paragraph 1, including assistance in obtaining evidence at their disposal necessary for the proceedings.

2. States Parties shall carry out their obligations under paragraph 1 of the present article in conformity with any treaties or other arrangements on mutual legal assistance that may exist between them. In the absence of such treaties or arrangements, States Parties shall afford one another assistance in accordance with their domestic law.

Article 7

States Parties shall, subject to the provisions of their national law:

(a) Take measures to provide for the seizure and confiscation, as appropriate, of:

(i) Goods such as materials, assets and other instrumentalities used to commit or facilitate offences under the present protocol;

(ii) Proceeds derived from such offences;

(b) Execute requests from another State Party for seizure or confiscation of goods or proceeds referred to in subparagraph (a) (i);

(c) Take measures aimed at closing, on a temporary or definitive basis, premises used to commit such offences.

Article 8

1. States Parties shall adopt appropriate measures to protect the rights and interests of child victims of the practices prohibited under the present Protocol at all stages of the criminal justice process, in particular by:

(a) Recognizing the vulnerability of child victims and adapting procedures to recognize their special needs, including their special needs as witnesses;

(b) Informing child victims of their rights, their role and the scope, timing and progress of the proceedings and of the disposition of their cases;

(c) Allowing the views, needs and concerns of child victims to be presented and considered in proceedings where their personal interests are affected, in a manner consistent with the procedural rules of national law;

(d) Providing appropriate support services to child victims throughout the legal process;

(e) Protecting, as appropriate, the privacy and identity of child victims and taking measures in accordance with national law to avoid the inappropriate dissemination of information that could lead to the identification of child victims;

(f) Providing, in appropriate cases, for the safety of child victims, as well as that of their families and witnesses on their behalf, from intimidation and retaliation;

(g) Avoiding unnecessary delay in the disposition of cases and the execution of orders or decrees granting compensation to child victims.

2. States Parties shall ensure that uncertainty as to the actual age of the victim shall not prevent the initiation of criminal investigations, including investigations aimed at establishing the age of the victim.

3. States Parties shall ensure that, in the treatment by the criminal justice system of children who are victims of the offences described in the present Protocol, the best interest of the child shall be a primary consideration.

4. States Parties shall take measures to ensure appropriate training, in particular legal and psychological training, for the persons who work with victims of the offences prohibited under the present Protocol.

5. States Parties shall, in appropriate cases, adopt measures in order to protect the safety and integrity of those persons and/or organizations involved in the prevention and/or protection and rehabilitation of victims of such offences.

6. Nothing in the present article shall be construed as prejudicial to or inconsistent with the rights of the accused to a fair and impartial trial.

Article 9

1. States Parties shall adopt or strengthen, implement and disseminate laws, administrative measures, social policies and programmes to prevent the offences referred to in the present Protocol. Particular attention shall be given to protect children who are especially vulnerable to these practices.

2. States Parties shall promote awareness in the public at large, including children, through information by all appropriate means, education and training, about the preventive measures and harmful effects of the offences referred to in the present Protocol. In fulfilling their obligations under this article, States Parties shall encourage the participation of the community and, in particular, children and child victims, in such information and education and training programmes, including at the international level.

3. States Parties shall take all feasible measures with the aim of ensuring all appropriate assistance to victims of such offences, including their full social reintegration and their full physical and psychological recovery.

4. States Parties shall ensure that all child victims of the offences described in the present Protocol have access to adequate procedures to seek, without discrimination, compensation for damages from those legally responsible.

5. States Parties shall take appropriate measures aimed at effectively prohibiting the production and dissemination of material advertising the offences described in the present Protocol.

Article 10

1. States Parties shall take all necessary steps to strengthen international cooperation by multilateral, regional and bilateral arrangements for the prevention, detection, investigation, prosecution and punishment of those responsible for acts involving the sale of children, child prostitution, child pornography and child sex tourism. States Parties shall also promote international cooperation and coordination between their authorities, national and international non-governmental organizations and international organizations.

2. States Parties shall promote international cooperation to assist child victims in their physical and psychological recovery, social reintegration and repatriation.

3. States Parties shall promote the strengthening of international cooperation in order to address the root causes, such as poverty and underdevelopment, contributing to the vulnerability of children to the sale of children, child prostitution, child pornography and child sex tourism.

4. States Parties in a position to do so shall provide financial, technical or other assistance through existing multilateral, regional, bilateral or other programmes.

Article 11

Nothing in the present Protocol shall affect any provisions that are more conducive to the realization of the rights of the child and that may be contained in:

(a) The law of a State Party;

(b) International law in force for that State.

Article 12

1. Each State Party shall submit, within two years following the entry into force of the Protocol for that State Party, a report to the Committee on the Rights of the Child providing comprehensive information on the measures it has taken to implement the provisions of the Protocol.

2. Following the submission of the comprehensive report, each State Party shall include in the reports they submit to the Committee on the Rights of the Child, in accordance with article 44 of the Convention, any further information with respect to the implementation of the Protocol. Other States Parties to the Protocol shall submit a report every five years.

3. The Committee on the Rights of the Child may request from States Parties further information relevant to the implementation of this Protocol.

Article 13

1. The present Protocol is open for signature by any State that is a party to the Convention or has signed it.

2. The present Protocol is subject to ratification and is open to accession by any State that is a party to the Convention or has signed it. Instruments of ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

Article 14

1. The present Protocol shall enter into force three months after the deposit of the tenth instrument of ratification or accession.

2. For each State ratifying the present Protocol or acceding to it after its entry into force, the present Protocol shall enter into force one month after the date of the deposit of its own instrument of ratification or accession.

Article 15

1. Any State Party may denounce the present Protocol at any time by written notification to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereafter inform the other States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention. The denunciation shall take effect one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General of the United Nations.

2. Such a denunciation shall not have the effect of releasing the State Party from its obligations under this Protocol in regard to any offence that occurs prior to the date on which the denunciation becomes effective. Nor shall such a denunciation prejudice in any way the continued consideration of any matter that is already under consideration by the Committee prior to the date on which the denunciation becomes effective.

Article 16

1. Any State Party may propose an amendment and file it with the Secretary-General of the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed amendment to States Parties, with a request that they indicate whether they favour a conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposals. In the event that, within four months from the date of such communication, at least one third of the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority of States Parties present and voting at the conference shall be submitted to the General Assembly for approval.

2. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall enter into force when it has been approved by the General Assembly of the United Nations and accepted by a two-thirds majority of States Parties.

3. When an amendment enters into force, it shall be binding on those States Parties that have accepted it, other States Parties still being bound by the provisions of the present Protocol and any earlier amendments that they have accepted.

Article 17

1. The present Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited in the archives of the United Nations.

2. The Secretary-General of the United Nations shall transmit certified copies of the present Protocol to all States Parties to the Convention and all States that have signed the Convention.

A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv

A jelen Jegyzőkönyv részes államai,

Tekintetbe véve, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény céljainak még jobb elérése, és rendelkezéseinek, különösen az 1., 11., 21., 32., 33., 34., 35. és 36. cikkek végrehajtása érdekében alkalmas lenne a részes államok által vállalandó intézkedéseket kiterjeszteni annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermek megvédését a gyermekek eladásától, a gyermekprostitúciótól és gyermekpornográfiától,

Tekintetbe véve azt is, hogy a Gyermek jogairól szóló egyezmény elismeri a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára,

Komolyan aggódva a jelentős és növekvő mértékű nemzetközi gyermekkereskedelem miatt, amelynek célja a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia,

Mélységesen aggódva a szexturizmus széles körben elterjedt és folytatódó gyakorlata miatt -amellyel kapcsolatban a gyermekek különösen sérülékenyek -, mivel közvetlenül elősegíti a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát,

Felismerve, hogy számos különösen sérülékeny csoport, beleértve a leánygyermekeket is, a szexuális kizsákmányolás nagyobb kockázatának van kitéve, továbbá hogy a leánygyermekek a szexuálisan kizsákmányoltak között aránytalan mértékben találhatók meg,

Aggódva a gyermekpornográfiának az interneten és más fejlesztés alatt álló technológiákon keresztül történő növekvő elérhetősége miatt, és emlékeztetve az interneten megjelenő Gyermekpornográfia Elleni Nemzetközi Konferenciára (Bécs, 1999) és különösen annak következtetésére, amely a gyermekpornográfia előállításának, terjesztésének, exportálásának, továbbításának, importálásának, szándékos birtoklásának és reklámozásának világszerte bűncselekménnyé történő minősítésére szólított fel, és hangsúlyozta a Kormányok és az internetipar közötti szorosabb együttműködés és partneri viszony fontosságát,

Abban bízva, hogy a gyermekek eladásának, a gyermekprostitúciónak és gyermekpornográfiának a felszámolását megkönnyíti egy olyan holisztikus megközelítés elfogadása, amely figye lembe veszi a járulékos tényezőket, így az alulfejlettséget, a szegénységet, a gazdasági egyenlőtlenségeket, az egyenlőtlen társadalmi struktúrákat, a diszfunkcionális családokat, az oktatás hiányát, a város és vidék közötti migrációt, a nemi alapú diszkriminációt, a felelőtlen felnőtt szexuális viselkedést, a káros tradicionális gyakorlatokat, a fegyveres konfliktusokat és a gyermekcsempészetet,

Abban bízva, hogy szükséges a közvélemény figyelmének felkeltése a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia iránti fogyasztói kereslet csökkentése érdekében, valamint bízva a valamennyi szereplő közötti globális partnerség megerősítésében és a nemzeti szintű végrehajtás javításában,

Rámutatva a gyermekek védelmével kapcsolatos nemzetközi jogi dokumentumok előí rásaira, beleértve a hágai egyezményt a Gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadásban történő együttműködésről, a hágai egyezményt a Gyermekrablás polgári jogi vonatkozásairól, és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú egyezményét a Gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolásáért tett azonnali intézkedésekről,

Bátorítva a Gyermek jogairól szóló egyezmény széles körű támogatottságától, amely jelzi a gyermek jogai elősegítése és védelme iránti küzdelem melletti széles körű elkötelezettséget,

Felismerve a Gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia megelőzésére irányuló akcióprogram, és az 1996-os stockholmi Gyermekek kereskedelmi szexuális kizsákmányolása elleni konferencia nyilatkozatának és akciótervének, valamint a vonatkozó nemzetközi testületek releváns döntései és ajánlásai végrehajtásának fontosságát,

Megfelelően tekintetbe véve valamennyi nép hagyományainak és kulturális értékeinek fontosságát a gyermek védelme és harmonikus fejlődése szempontjából, Az alábbiakban állapodtak meg:

1. cikk

A részes államok a jelen Jegyzőkönyv előírásainak megfelelően megtiltják a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.

2. cikk

A jelen Jegyzőkönyv értelmében:

(a) Gyermekek eladásának minősül minden olyan cselekmény vagy tranzakció, amelynek során egy gyermeket egy személy vagy személyek csoportja átad egy másik személynek vagy személyek csoportjának díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;

(b) Gyermekprostitúciónak minősül a gyermek szexuális tevékenységekben történő felhasználása, díjazás vagy más ellenszolgáltatás fejében;

(c) Gyermekpornográfiának minősül a gyermek valós vagy szimulált, kifejezett szexuális cselekményben való részvételének bármilyen módon történő bemutatása, vagy a gyermek nemi szerveinek bármilyen bemutatása alapvetően szexuális célok érdekében.

3. cikk

1. Valamennyi részes állam biztosítja, hogy legalább az alábbi cselekményekre és tevékenységekre teljes mértékben kiterjed büntetőjoga, akár hazai vagy transznacionális szinten, akár egyéni vagy szervezett alapon követik el ezeket a jogsértéseket:

(a) A gyermekek eladásának 2. cikkbeli meghatározásával összefüggésben:

(i) A gyermek bármilyen módon történő felajánlása, eljuttatása vagy elfogadása abból a célból, hogy:

(a) a gyermeket szexuálisan kizsákmányolják;

(b) a gyermek szerveit haszonszerzés céljából átadják;

(c) a gyermeket kényszermunkára alkalmazzák;

(ii) Közvetítőként a gyermek örökbefogadásához való hozzájárulás megadására való nem megfelelő rábírás, az örökbefogadásra vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumok megsértésével;

(b) A gyermek felajánlása, megszerzése, kerítése vagy nyújtása gyermekprostitúció céljára a 2. cikkben meghatározottaknak megfelelően; és

(c) A 2. cikkben meghatározott gyermekpornográfia előállítása, elosztása, terjesztése, importálása, exportálása, felajánlása, eladása vagy a fenti célokból történő birtoklása.

2. A részes államok hazai jogától függően ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a fentiek közül bármelyik tett elkövetését megkísérlik, valamint a fenti cselekményekben való bűnpártolásra és bűnrészességre.

3. Valamennyi részes állam olyan megfelelő büntetéssel büntetni rendeli ezeket a bűncselekményeket, amely büntetések figyelembe veszik azok súlyos természetét.

4. Hazai joga előírásainak megfelelően minden részes állam intézkedéseket tesz, amennyiben szükséges, hogy megalapozza a jogi személyek felelősségét az e cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában. A részes állam jogi alapelveitől függően a jogi személyek felelőssége lehet büntetőjogi, polgári vagy államigazgatási jellegű.

5. A részes államok minden megfelelő jogi és igazgatási intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy minden, a gyermek örökbefogadásában részt vevő személy az alkalmazandó nemzetközi jogi dokumentumokkal összhangban cselekedjen.

4. cikk

1. Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának megalapozására a 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában, ha a jogsértést saját területén, vagy egy, az adott államban lajstromozott hajó vagy légiközlekedési eszköz fedélzetén követik el.

2. Minden részes állam megtesz minden szükséges intézkedést joghatóságának megalapozására a 3 cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértések vonatkozásában a következő esetekben:

(a) Ha a feltételezett elkövető az adott állam állampolgára vagy a területén rendszeres tartózkodási hellyel rendelkező személy;

(b) Ha az áldozat az adott állam állampolgára.

3. Minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a fent említett jogsértések vonatkozásában joghatóságának megalapozására akkor is, ha a feltételezett elkövető a területén tartózkodik, és nem adja ki más részes államnak azon az alapon, hogy a jogsértést saját állampolgára követte el.

4. Jelen Jegyzőkönyv nem zár ki egyetlen, a belső jognak megfelelően gyakorolt büntetőjogi joghatóságot sem.

5. cikk

1. A 3. cikk 1. bekezdésében foglalt jogsértéseket úgy kell értelmezni, hogy azokat a részes államok között meglévő minden kiadatási egyezmény tartalmazza, mint kiadatás alapjául szolgáló jogsértést, és ezeket kiadatás alapjául szolgáló jogsértésként tartalmaznia kell a közöttük továbbiakban kötött kiadatási egyezményeknek is, az ezekben az egyezményekben megállapított feltételeknek megfelelően.

2. Ha egy részes állam, amely a kiadatást egyezmény meglététől teszi függővé, kiadatási kérelmet kap egy másik részes államtól, amellyel nincs kiadatási egyezménye, jelen Jegyzőkönyvet az ilyen jogsértések vonatkozásában a kiadatás jogalapjának tekintheti. A kiadatás azon állam jogában megállapított feltételek függvénye, amelytől a kiadatást kérik.

3. Azok a részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási egyezmény meglététől függővé, ezeket a jogsértéseket egymás között kiadatás alapjául szolgálónak ismerik el, azon állam jogában megállapított feltételek függvényében, amelytől a kiadatást kérik.

4. Ezen jogsértéseket a részes államok közötti kiadatások szempontjából úgy kell tekinteni, mintha nemcsak azon a helyen követték volna el őket, ahol bekövetkeztek, hanem azoknak az államoknak a területén is, amelyek a 4. cikknek megfelelően kötelesek megalapozni joghatóságukat.

5. Abban az esetben, ha a kiadatást a 3. cikk 1. bekezdésében leírt jogsértés vonatkozásában kérelmezik, és a kérelmezett részes állam nem adja ki vagy nem fogja kiadni az elkövetőt annak állampolgársága alapján, ezen állam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy illetékes hatóságainak átadja az ügyet eljárás lefolytatása céljából.

6. cikk

1. A részes államok megadják egymásnak a legnagyobb mértékű segítséget a 3. cikk 1. bekezdésében meghatározott jogsértésekkel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatok, vagy büntető vagy kiadatási eljárások vonatkozásában, beleértve az eljárásokhoz szükséges, rendelkezésükre álló bizonyítékok megszerzéséhez nyújtott segítséget.

2. A részes államok a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt kötelezettségeiket a közöttük fennálló kölcsönös jogsegélyszerződésekkel vagy más megállapodásokkal összhangban teljesítik. Amennyiben nincsenek közöttük ilyen szerződések vagy megállapodások, akkor a részes államok belső joguknak megfelelően nyújtanak segítséget egymásnak.

7. cikk

A részes államok hazai joguk rendelkezései alapján:

(a) Intézkedéseket tesznek az alábbiak megfelelő lefoglalásának és elkobzásának lehetővé tételére:

(i) Javak, úgymint anyagok, vagyontárgyak és más eszközök, amelyeket a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések elkövetésére vagy elkövetésének megkönnyítésére használtak;

(ii) Az ilyen jogsértésekből származó vagyoni előnyök;

(b) Teljesítik a részes államoknak az (i) alpontban foglalt javak vagy vagyoni előnyök lefoglalására vagy elkobzására irányuló megkereséseit;

(c) Intézkedéseket tesznek az ilyen jogsértések elkövetéséhez használt ingatlanok ideiglenes vagy végleges zár alá vételére.

8. cikk

1. A részes államok megfelelő intézkedéseket fogadnak el a jelen Jegyzőkönyv által tiltott cselekmények gyermekáldozatai jogainak és érdekeinek megvédése érdekében, a büntetőeljárás minden szakaszában, különösen azáltal, hogy:

(a) Felismerik a gyermekáldozatok sérülékenységét, és az eljárásokat alkalmassá teszik különleges szükségleteik felismerésére, beleértve tanúkénti különleges igényeiket;

(b) Tájékoztatják a gyermekáldozatokat jogaikról, szerepükről és az eljárások terjedelméről, ütemezéséről és haladásáról, valamint az ügyeikkel kapcsolatos intézkedésekről;

(c) Lehetővé teszik, hogy a gyermekáldozatok nézetei, szükségletei és szempontjai megjelenjenek a személyes érdekeiket érintő eljárásokban, és azokat figyelembe vegyék, a hazai jog előírásainak megfelelő módon;

(d) Megfelelő segélyszolgálatról gondoskodnak a gyermekáldozatok számára a jogi eljárás során;

(e) Megfelelő módon megvédik a gyermekáldozatok magánéletét és személyazonosságát, és a hazai joggal összhangban intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az információk helytelen terjesztését, amely a gyermekáldozatok azonosításához vezethetne;

(f) Gondoskodnak megfelelő esetekben a gyermekáldozatok, valamint családtagjaik és tanúik biztonságáról a megfélemlítésekkel és megtorlásokkal szemben;

(g) Elkerülik az indokolatlan késedelmeket az ügyek előkészítése, valamint a gyermekáldozatoknak kártalanítást nyújtó utasítások és rendeletek végrehajtása során.

2. A részes államok biztosítják, hogy az áldozat tényleges életkorával kapcsolatos bizonytalanság ne akadályozza meg a büntetőjogi nyomozás megindítását, beleértve az áldozat korának megállapítására irányuló vizsgálatokat is.

3. A részes államok biztosítják, hogy büntető igazságszolgáltatási rendszerben a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések áldozataival való foglalkozás során a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit tekintik elsődleges fontosságúnak.

4. A részes államok intézkedéseket tesznek a megfelelő képzés, különösen a jogi és pszichológiai képzés biztosítása érdekében azon személyek részére, akik a jelen Jegyzőkönyv által tiltott jogsértések áldozataival foglalkoznak.

5. A részes államok megfelelő esetben intézkedéseket fogadnak el azon személyek és/vagy szervezetek biztonságának és sértetlenségének biztosítása érdekében, amelyek az ilyen jellegű jogsértések megelőzése és/vagy áldozatainak védelme és rehabilitációja érdekében működnek.

6. Egyetlen, a jelen cikkben szereplő rendelkezés sem értelmezhető a vádlott tisztességes és pártatlan tárgyaláshoz fűződő jogával ellentétesen vagy hátrányára.

9. cikk

1. A részes államok elfogadnak vagy megerősítenek, végrehajtanak és terjesztenek jogszabályokat, közigazgatási intézkedéseket, szociális politikákat és programokat a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések megelőzése érdekében. Különös figyelmet szentelnek az ilyen gyakorlat szempontjából különösen sérülékeny gyermekek védelmének.

2. A részes államok minden alkalmas eszközzel, értve ez alatt az oktatáson és a továbbképzésen keresztül nyújtott információt, elősegítik a közvélemény egészében, beleértve a gyermekeket is, a megelőző intézkedések és a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések káros hatásainak tudatosítását. A jelen cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése során a részes államok bátorítják a közösség, különösen a gyermekek és a gyermekáldozatok részvételét az ilyen információs, oktatási és képzési programokban, beleértve a nemzetközi szintet is.

3. A részes államok minden lehetséges intézkedést megtesznek az ilyen jellegű jogsértések áldozatai számára minden alkalmas segítségnyújtás biztosítása érdekében, beleértve a teljes társadalmi visszailleszkedésüket, valamint teljes testi és lelki felépülésüket.

4. A részes államok biztosítják a jelen Jegyzőkönyvben foglalt jogsértések minden gyermekáldozatának megkülönböztetés nélküli hozzáférését a jogilag felelős személyektől történő kártalanítás követelésére szolgáló eljárásokhoz.

5. A részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek a jelen Jegyzőkönyvben szereplő jogsértéseket hirdető anyagok előállításának és terjesztésének betiltása érdekében.

10. cikk

1. A részes államok többoldalú, regionális és kétoldalú megállapodásokon keresztül minden szükséges lépést megtesznek a nemzetközi együttműködés megerősítésére a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus elkövetéséért felelősök felderítése, kivizsgálása, büntetőeljárás lefolytatása és az elkövetők megbüntetése, valamint ezen cselekmények elkövetésének megelőzése érdekében. A részes államok továbbá elősegítik a hatóságaik, a hazai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi szervezetek közötti nemzetközi együttműködést és koordinációt.

2. A részes államok elősegítik a nemzetközi együttműködést a gyermekáldozatok testi és lelki felépülésének, társadalmi visszailleszkedésének és hazatérésének támogatásában.

3. A részes államok elősegítik a nemzetközi együttműködés megerősítését, a kiváltó okok, így a szegénység és az elmaradottság kezelése érdekében, amelyek hozzájárulnak a gyermekek eladással, prostitúcióval, pornográfiával és gyermekszexturizmussal kapcsolatos sérülékenységéhez.

4. Azon részes államok, amelyek képesek erre, pénzügyi, szakmai vagy más segítséget nyújtanak a meglévő többoldalú, regionális, kétoldalú vagy más programokon keresztül.

11. cikk

A jelen Jegyzőkönyvben foglalt egyetlen rendelkezés sem érint egyetlen olyan rendelkezést sem, amely hatékonyabban biztosítja a gyermek jogainak megvalósítását, és amely:

(a) a részes állam jogában; vagy

(b) a részes államra nézve hatályos nemzetközi jogban található.

12. cikk

1. Minden részes állam, a Jegyzőkönyvnek az adott részes államra nézve történő hatálybalépését követő két éven belül jelentést nyújt be a Gyermek Jogainak Bizottsága számára, átfogó információt nyújtva a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtása érdekében tett intézkedésekről.

2. Az átfogó jelentés benyújtását követően valamennyi részes állam belefoglal a Gyermek Jogainak Bizottsága számára az Egyezmény 44. cikkével összhangban benyújtott jelentésbe minden további, a Jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos információt. A Jegyzőkönyv más részes államai minden öt évben nyújtanak be jelentést.

3. A Gyermek Jogainak Bizottsága a részes államoktól további információkat kérhet a jelen Jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozóan.

13. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyv minden állam részére nyitva áll aláírásra, amely az Egyezmény részese, vagy azt aláírta.

2. A jelen Jegyzőkönyv megerősítésre szorul, illetve bármely állam számára nyitva áll csatlakozásra. A megerősítő, illetve csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe helyezni.

14. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyv a tizedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba.

2. Minden olyan államot illetően, mely a jelen Jegyzőkönyvet a hatálybalépése utáni időpontban erősíti meg vagy csatlakozik ahhoz, a jelen Jegyzőkönyv az adott állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésétől számított egy hónap elteltével lép hatályba.

15. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyvet bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek főtitkárához intézett írásbeli közléssel, aki értesíti az Egyezmény többi részes államát, és minden államot, amely az Egyezményt aláírta. A felmondás az arról szóló közlésnek az Egyesült Nemzetek főtitkára által való átvételét követő egy év elteltével lép hatályba.

2. Ezen felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségei alól, melyek a felmondás hatálybalépése előtt bekövetkező bármely jogsértéssel függenek össze. A felmondás továbbá nem érinti azon kérdések folyamatos figyelemmel kísérését, melyekkel a Bizottság már a felmondás hatálybalépését megelőző időpontban foglalkozott.

16. cikk

1. Bármely részes állam módosítást javasolhat, és azt megküldheti az Egyesült Nemzetek főtitkárának. A főtitkár ezután a módosító javaslatot eljuttatja a részes államoknak azzal a kéréssel, hogy közöljék, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a javaslatok megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben az értesítéstől számított négy hónapon belül az államok legalább egyharmada támogatja az értekezlet összehívását, a főtitkár az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelen lévő és szavazó részes államok többsége által elfogadott minden módosítást jóváhagyásra a Közgyűlés elé kell terjeszteni.

2. A jelen cikk 1. bekezdésében foglaltaknak megfelelően elfogadott módosítás akkor lép hatályba, ha azt az Egyesült Nemzetek Közgyűlése jóváhagyta és a részes államok kétharmados többsége elfogadta.

3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra is a jelen Jegyzőkönyv rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik.

17. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyvet, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek levéltárában kell letétbe helyezni.

2. Az Egyesült Nemzetek főtitkára a jelen Jegyzőkönyv hiteles másolatait megküldi az Egyezmény részes államainak és az Egyezményt aláíró államoknak."

4. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) E törvény 2-3. §-a a Jegyzőkönyv 14. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.

(3) A Jegyzőkönyv, illetve e törvény 2-3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

(4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter, a rendészetért felelős miniszter, valamint a gyermek- és ifjúságpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Sólyom László s. k.,

köztársasági elnök

Dr. Katona Béla s. k.,

az Országgyűlés elnöke