2000. évi XXXVII. törvény

a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott - a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló - Egyezmény kihirdetéséről[1]

1. § Az Országgyűlés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott - a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló - Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A megerősítő okirat letétbe helyezése 1998. december 4-én megtörtént.)

2. § Az Egyezmény eredeti angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"Convention on combating bribery of foreign public officials in international business transactions

PREAMBLE

The Parties,

considering that bribery is a widespread phenomenon in international business transactions, including trade and investment, which raises serious moral and political concerns, undermines good governance and economic development, and distorts international competitive conditions,

considering that all countries share a responsibility to combat bribery in international business transactions,

having regard to the Revised Recommendation on Combating Bribery in International Business Transactions, adopted by the Council of the Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) on 23 May 1997, C(97)123/FINAL, which inter alia, called for effective measures to deter, prevent and combat the bribery of foreign public officials in connection with international business transactions, in particular the prompt criminalisation of such bribery in an effective and co-ordinated manner and in conformity with the agreed common elements set out in that Recommendation and with the jurisdictional and other basic legal principles of each country,

welcoming other recent developments which further advance international understanding and co-operation in combating bribery of foreign public officials, including actions of the United Nations, the World Bank, the International Monetary Fund, the World Trade Organisation, the Organisation of American States, the Council of Europe and the European Union,

welcoming the efforts of companies business organisations and trade unions as well as other non-governmental organisations to combat bribery,

recognising the role of governments in the prevention of such solicitation of bribes from individuals and enterprises in international business transactions,

recognising that achieving progress in this field requires not only efforts on a national level but also multilateral co-operation, monitoring and follow-up,

recognising that achieving equivalence among the measures to be taken by the Parties is an essential object and purpose of the Convention, which requires that the Convention be ratified without derogations affecting this equivalence,

have agreed as follows:

Article 1

The offence of bribery of foreign public officials

1. Each Party shall take such measures as may be necessary to establish that it is a criminal offence under its law for any person intentionally to offer, promise or give any undue pecuniary or other advantage, whether directly or through intermediaries, to a foreign public official, for that official or for a third party, in order that the official act or refrain from acting in relation to the performance of official duties, in order to obtain or retain business or other improper advantage in the conduct of international business.

2. Each Party shall take any measures necessary to establish that complicity in, including incitement, aiding and abetting, or authorisation of an act of bribery of a foreign public official shall be a criminal offence. Attempt and conspiracy to bribe a foreign public official shall be criminal offences to the same extent as attempt and conspiracy to bribe a public official of that Party.

3. The offences set out in paragraphs 1 and 2 above are hereinafter referred to as "bribery of a foreign publicofficial".

4. For the purpose of this Convention:

a) "foreign public official" means any person holding a legislative, administrative or judicial office of a foreign country, whether appointed or elected; any person exercising a public function for a foreign country, including for a public agency or public enterprise; and any official or agent of a public international organisation;

b) "foreign country" includes all levels and subdivisions of government, from national to local;

c) "act or refrain from acting in relation to the performance of official duties" includes any use of the public official's position, whether or not within the official's authorised competence.

Article 2

Responsibility of legal persons

Each Party shall take such measures as may be necessary, in accordance with its legal principles, to establish the liability of legal persons for the bribery of a foreign public official.

Article 3

Sanctions

1. The bribery of a foreign public official shall be

punishable by effective, proportionate and dissuasive criminal penalties. The range of penalties shall be comparable to that applicable to the bribery of the Party's own public officials and shall, in the case of natural persons, include deprivation of liberty sufficient to enable effective mutual legal assistance and extradition.

2. In the event that, under the legal system of a Party, criminal responsibility is not applicable to legal persons, that Party shall ensure that legal persons shall be subject to effective, proportionate and dissuasive non-criminal sanctions, including monetary sanctions, for bribery of foreign public officials.

3. Each Party shall take such measures as may be necessary to provide that the bribe and the proceeds of the bribery of a foreign public official, or property the value of which corresponds to that of such proceeds, are subject to seizure and confiscation or that monetary sanctions of comparable effect are applicable.

4. Each Party shall consider the imposition of additional civil or administrative sanctions upon a person subject to sanctions for the bribery of a foreign public official.

Article 4

Jurisdiction

1. Each Party shall take such measures as may be

necessary to establish its jurisdiction over the bribery of a foreign public official when the offence is committed in whole or in part in its territory.

2. Each Party which has jurisdiction to prosecute its nationals for offences committed abroad shall take such measures as may be necessary to establish its jurisdiction to do so in respect of the bribery of a foreign public official, according to the same principles.

3. When more than one Party has jurisdiction over an alleged offence described in this Convention, the Parties involved shall, at the request of one of them, consult with a view to determining the most appropriate jurisdiction for prosecution.

4. Each Party shall review whether its current basis for jurisdiction is effective in the fight against the bribery of foreign public officials and, if it is not, shall take remedial steps.

Article 5

Enforcement

Investigation and prosecution of the bribery of a public official shall be subject to the applicable rules and principles of each Party. They shall not be influenced by considerations of national economic interest, the potential effect upon relations with another State or the identity of the natural or legal persons involved.

Article 6

Statute of limitations

Any statute of limitations applicable to the offence of bribery of a foreign public official shall allow an adequate period of time for the investigation and prosecution of this

offence.

Article 7

Money laundering

Each Party which has made bribery of its own public officials a predicate offence for the purpose of the application of its money laundering legislation shall do so on the same terms for the bribery of a foreign public official, without regard to the place where the bribery occurred.

Article 8

Accounting

1. In order to combat bribery of foreign public officials

effectively, each Party shall take such measures as may be necessary, within the framework of its laws and regulations regarding the maintenance of books and records, financial statement disclosures, and accounting and auditing standards, to prohibit the establishment of off-the-books accounts, the making of off-the-books or inadequately identified transactions, the recording of non-existent expenditures, the entry of liabilities with incorrect identification of their object, as well as the use of false documents, by companies subject to those laws and regulations, for the purpose of bribing foreign public officials or of hiding such bribery.

2. Each Party shall provide effective, proportionate and dissuasive civil, administrative or criminal penalties for such omissions and falsifications in respect of the books, records, accounts and financial statements of such companies.

Article 9

Mutual legal assistance

1. Each Party shall, to the fullest extent possible under its laws and relevant treaties and arrangements, provide prompt and effective legal assistance to another Party for the purpose of criminal investigations and proceedings brought by a Party concerning offences within the scope of this Convention and for non-criminal proceedings within the scope of this Convention brought by a Party against a legal person. The requested Party shall inform the requesting Party, without delay, of any additional information or documents needed to support the request for assistance and, where requested, of the status and outcome of the request for assistance.

2. Where a Party makes mutual legal assistance conditional upon the existence of dual criminality, dual criminality shall be deemed to exist if the offence for which the assistance is sought is within the scope of this Convention.

3. A Party shall not decline to render mutual legal assistance for criminal matters within the scope of this Convention on the ground of bank secrecy.

Article 10

Extradition

1. Bribery of a foreign public official shall be deemed to

be included as an extraditable offence under the laws of the Parties and the extradition treaties between them.

2. If a Party which makes extradition conditional on the existence of an extradition treaty receives a request for an extradition from another Party with which it has no extradition treaty, it may consider this Convention to be the legal basis for an extradition in respect of the offence of bribery of a foreign public official.

3. Each Party shall take any measures necessary to assure either that it can extradite its nationals or that it can prosecute its nationals for the offence of bribery of a foreign public official. A Party which declines a request to extradite a person for bribery of a foreign public official solely on the ground that the person is its national shall submit the case to its competent authorities for the purpose of prosecution.

4. Extradition for bribery of a foreign public official is subject to the conditions set out in the domestic law and applicable treaties and arrangements of each Party. Where a Party makes extradition conditional upon the existence of dual criminality, that condition shall be deemed to be fulfilled if the offence for which extradition is sought is within the scope of Article 1 of this Convention.

Article 11

Responsible authorities

For the purposes of Article 4, paragraph 3, on consultation, Article 9, on mutual legal assistance and Article 10, on extradition, each Party shall notify to the Secretary-General of the OECD an authority or authorities responsible for making and receiving requests, which shall serve as channel of communication for these matters for that Party, without prejudice to other arrangements between Parties.

Article 12

Monitoring and follow-up

The Parties shall co-operate in carrying out a programme of systematic follow-up to monitor and promote the full implementation of this Convention. Unless otherwise decided by consensus of the Parties, this shall be done in the framework of the OECD Working Group on Bribery in International Business Transactions and according to its terms of reference, or within the framework and terms of reference of any successor to its functions, and Parties shall bear the costs of the programme in accordance with the rules applicable to that body.

Article 13

Signature and accession

1. Until its entry into force, this Convention shall be open for signature by OECD members and by non-members which have been invited to become full participants in its Working Group on Bribery in International Business Transactions.

2. Subsequent to its entry into force, this Convention shall be open to accession by any non-signatory which is a member of the OECD or has become a full participant in the Working Group on Bribery in International Business Transactions or any successor to its functions. For each non-signatory, the Convention shall enter into force on the

sixtieth day following the date of deposit of its instrument of accession.

Article 14

Ratification and depositary

1. This Convention is subject to acceptance, approval or ratification by the Signatories, in accordance with their respective laws.

2. Instruments of acceptance, approval, ratification or accession shall be deposited with the Secretary-General of the OECD, who shall serve as Depositary of this Convention.

Article 15

Entry into force

1. This Convention shall enter into force on the sixtieth day following the date upon which five of the ten countries which have the ten largest export shares set out in DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL (annexed), and which represent by themselves at least sixty per cent of the combined total exports of those ten countries, have deposited their instruments of acceptance, approval, or ratification. For each signatory depositing its instrument after such entry into force, the Convention shall enter into force on the sixtieth day after deposit of its instruments.

2. If, after 31 December 1998, the Convention has not entered into force under paragraph 1 above, any signatory which has deposited its instruments of acceptance, approval or ratification may declare in writing to the Depositary its readiness to accept entry into force of this Convention under this paragraph 2. The Convention shall enter into force for such a signatory on the sixtieth day following the date upon which such declarations have been deposited by at least two signatories. For each signatory depositing its declaration after such entry into force, the Convention shall enter into force on the sixtieth day following the date of deposit.

Article 16

Amendment

Any Party may propose the amendment of this

Convention. A proposed amendment shall be submitted to the Depositary which shall communicate it to the other Parties at least sixty days before convening a meeting of the Parties to consider the proposed amendment. An amendment adopted by consensus of the Parties, or by such other means as the Parties may determine by consensus,

shall enter into force sixty days after the deposit of an instrument of ratification, acceptance or approval by all of the Parties, or in such other circumstances as may be specified by the Parties at the time of adoption of the amendment.

Article 17

Withdrawal

A Party may withdraw from its Convention by

submitting written notification to the Depositary. Such withdrawal shall be effective one year after the date of the receipt of the notification. After withdrawal, co-operation shall continue between the Parties, and the Party which has withdrawn on all requests for assistance or extradition made before the effective date of withdrawal which remain pending.

ANNEX

DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL STATISTICS ON OECD EXPORTS

OECD EXPORTS

Egyezmény a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben

Preambulum

A Felek,

figyelembe véve, hogy a vesztegetés a nemzetközi üzleti tranzakciókban, ideértve a kereskedelmet és a beruházásokat, széles körben elterjedt jelenség, amely súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, aláássa a jó kormányzást és a gazdasági fejlődést, és torzítja a nemzetközi verseny feltételeit,

figyelembe véve, hogy minden ország felelősséggel tartozik azért, hogy a nemzetközi üzleti tranzakciókkal kapcsolatos vesztegetés ellen felvegye a küzdelmet,

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Tanácsának 1997. május 23-án elfogadott, C(97)123/FINAL számú módosított Ajánlására a Vesztegetés Elleni Küzdelemről a Nemzetközi Kereskedelmi Ügyletekben, amely többek között a külföldi hivatalos személyek nemzetközi üzleti tranzakciókban történő megvesztegetésének hatékony intézkedésekkel történő megakadályozására, megelőzésére, illetve az e jelenséggel szembeni harcra hív fel, különös tekintettel az ilyen jellegű vesztegetés azonnali, hatékony és egyeztetett módon történő büntethetővé tételére, az Ajánlásban szereplő egyeztetett közös elemeknek és az egyes országok joghatósági és más jogi alapelveinek megfelelően,

üdvözölve az egyéb területeken végzett munkát, amely elősegíti a hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelem területén a nemzetközi egyetértést és együttműködést, ideértve az ENSZ-ben, a Világbankban, a Nemzetközi Valutaalapban, a Kereskedelmi Világszervezetben, az Amerikai Államok Szervezetében, az Európa Tanácsban és az Európai Unióban folytatott tevékenységet,

üdvözölve a gazdasági társaságoknak, üzleti szervezeteknek, szakszervezeteknek és úgyszintén más, nem kormányzati szervezeteknek a vesztegetés elleni küzdelemben tett erőfeszítéseit,

felismerve a kormányoknak a nemzetközi üzleti tranzakciókban az egyénektől és a vállalkozásoktól a vesztegetés kérésének megakadályozásában betöltött szerepét,

felismerve azt, hogy ezen a területen az előrelépéshez nem elegendőek a nemzeti szinten tett erőfeszítések, hanem szükség van többoldalú együttműködésre, ellenőrzésre és további intézkedésekre,

felismerve azt, hogy a Felek által megvalósítandó intézkedések egységes véghezvitele lényegi eleme és célja az Egyezménynek, amely megkívánja, hogy az Egyezmény megerősítése fenntartások nélkül történjen, nem befolyásolva a megvalósítás egységességét,

a következőkben egyeztek meg:

1. Cikk

A külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye

1. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a saját jogában bűncselekménynek minősüljön - szándékos elkövetés esetén - külföldi hivatalos személynek a maga vagy harmadik személy számára - közvetlenül vagy közvetítők útján - bármely személy által bármilyen jogtalan pénzbeli vagy egyéb előny felajánlása, ígérete vagy adása azért, hogy a hivatalos személy hivatali kötelezettségei gyakorlásával kapcsolatban valamit megtegyen vagy attól tartózkodjon azért, hogy a nemzetközi kereskedelem valamilyen üzlet vagy más, őt meg nem illető előny megszerzése vagy megtartása lehetővé váljék.

2. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bűnrészesség, ideértve a felbujtást és a bűnsegélyt is, a külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye esetében bűncselekménynek minősüljön. A külföldi hivatalos személyek megvesztegetése esetében a kísérletet és a megvesztegetésre irányuló bűnszövetséget olyan mértékben kell bűncselekménnyé nyilvánítani, amilyen mértékben a hazai hivatalos személyek megvesztegetése esetében az.

3. Az 1. és a 2. bekezdésben foglalt bűncselekmények a továbbiakban: "külföldi hivatalos személy megvesztegetése".

4. Az Egyezmény alkalmazásában:

a) "külföldi hivatalos személy" a jogalkotási, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási tisztséget viselő, akár kijelölt akár választott személy egy külföldi országban; külföldi országban közhatalmi tisztséget ellátó személy, ideértve

a köztestületben vagy az állami vagy önkormányzati vállalkozásban tevékenykedő személyt; valamint a közcélú nemzetközi szervezetek tisztviselői, illetve ügynökei;

b) "külföldi ország" magában foglalja a kormányzat minden szintjét és szervezeti egységét az országostól a helyi szintig;

c) "a hivatali kötelesség gyakorlása tekintetében a tevés, illetve nem tevés" magában foglalja a hivatalos személy tisztségének bármilyen felhasználását, tekintet nélkül arra, hogy hivatali hatáskörén belül vagy azon kívül jár el.

2. Cikk

A jogi személyek felelőssége

Mindegyik Szerződő Fél - összhangban saját jogi alapelveikkel - megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megteremtse a jogi személyek felelősségre vonhatóságát külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetén.

3. Cikk

Szankciók

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetését hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetésekkel kell büntetni. Az alkalmazható büntetések mértéke hasonlatos kell hogy legyen azokhoz, amelyek az adott Fél saját hivatalos személyének megvesztegetése esetén alkalmazhatóak, és a természetes személyek esetében magában kell hogy foglaljon olyan mértékű szabadságvesztést, amely biztosítja a hatékony kölcsönös jogsegélyt és kiadatást.

2. Abban az esetben, ha a Szerződő Fél jogrendszere szerint a jogi személyek büntetőjogi

felelősségének megállapítása nem lehetséges, annak a Félnek biztosítania kell, hogy a jogi személyeket külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében hatékony, arányos és visszatartó erejű, nem büntetőjogi szankciókkal lehessen sújtani, ideértve a pénzügyi szankciókat is.

3. Mindegyik Szerződő Fél megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsa a vesztegetés összegének és a külföldi hivatalos személy megvesztegetéséből eredő jövedelemnek vagy az ezzel azonos értékű vagyonnak lefoglalását és elkobzását, vagy ennek megfelelő mértékű pénzügyi szankciókat.

4. A Szerződő Feleknek meg kell fontolniuk egyéb polgári jogi vagy közigazgatási jogi szankciók előírását azon személlyel szemben, aki külföldi hivatalos személy megvesztegetéséért büntetendő.

4. Cikk

Joghatóság

1. Mindegyik Szerződő Félnek meg kell tennie azokat

az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében joghatóságát megállapítsa, amennyiben a bűncselekményt részben vagy egészben a területén követték el.

2. Mindegyik Szerződő Félnek, amelyiknek joghatósága van állampolgárai felett az általuk külföldön elkövetett bűncselekmények esetében, meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azonos módon - ugyanazon alapelvek szerint - joghatóságát megállapíthassa külföldi hivatalos személy

megvesztegetése esetében is.

3. Ha egynél több Félnek van joghatósága egy adott, az Egyezményben meghatározott bűncselekmény gyanúja esetén, az érintett Feleknek egyikük kérésére tárgyalniuk kell egymással a büntetőeljárás lefolytatására legalkalmasabb joghatóság meghatározása érdekében.

4. Mindegyik Szerződő Félnek meg kell vizsgálnia, hogy joghatósága megállapításának jelenlegi alapja elég

hatékony-e a külföldi hivatalos személy megvesztegetése elleni küzdelemben, és ha nem, meg kell tennie a helyzet orvoslásához szükséges lépéseket.

5. Cikk

Végrehajtás

A külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében

a nyomozás és a büntetőeljárás tekintetében mindegyik Félnek a vonatkozó belső jogszabályai és jogelvei alkalmazandók. Az eljárást nem befolyásolhatja nemzeti gazdasági érdek, egy másik állammal való kapcsolatokra történő lehetséges kihatás, vagy az ügyben érintett természetes vagy jogi személy kiléte.

6. Cikk

Elévülés

A külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye esetében az elévülésre alkalmazandó szabályoknak megfelelő időt kell biztosítaniuk a nyomozásra és a büntetőeljárásra.

7. Cikk

Pénzmosás

Azoknak a Szerződő Feleknek, amelyek a saját hivatalos személyük esetében a vesztegetést a pénzmosásra

vonatkozó szabályozásukban előzetes bűncselekménynek tekintik, ugyanígy kell eljárniuk a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében is, tekintet nélkül arra, hogy hol került sor a vesztegetésre.

8. Cikk

Számvitel

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetése elleni

hatékony küzdelem érdekében mindegyik Szerződő Félnek - a könyvvezetésre és a nyilvántartásokra, a pénzügyi beszámolókra vonatkozó jogszabályainak és rendelkezéseinek, valamint a számvitelre és az ellenőrzésre irányadó standardok keretein belül - meg kell tennie azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy megtiltsa a könyvelésen kívüli számlák létrehozását; a könyvelésen kívüli vagy nem megfelelően azonosítható tranzakciókat; a nem létező kiadások feltüntetését; a tartozások tárgyának helytelen feltüntetését, valamint hamis okiratok használatát - azon vállalkozások számára, amelyek az erről rendelkező jogszabályok hatálya alá tartoznak - annak érdekében, hogy külföldi hivatalos személyt megvesztegessenek, illetve az ilyen vesztegetés tényét elrejtsék.

2. Mindegyik Szerződő Félnek hatékony, arányos és visszatartó erejű polgári jogi, közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat kell biztosítania az ilyen mulasztások és hamisítások esetén e vállalkozások könyvelése, nyilvántartásai, számvitele és pénzügyi beszámolói tekintetében.

9. Cikk

Kölcsönös jogsegély

1. Mindegyik Szerződő Félnek a jogszabályai, vonatkozó szerződései és megállapodásai alapján a lehető legteljesebb mértékben gyors és hatékony jogsegélyt kell nyújtania egy másik Félnek az Egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és a Szerződő Fél által kezdeményezett büntetőeljárások, illetve egyéb, a Szerződő Fél által jogi személyekkel szemben kezdeményezett, az Egyezmény hatálya alá tartozó, nem büntetőeljárások lefolytatása érdekében. A felkért Félnek késlekedés nélkül tájékoztatnia kell a felkérő Felet bármilyen kiegészítő információ, illetve dokumentum tekintetében, amely szükséges a jogsegély kérelem alátámasztására, és amennyiben a Fél kéri, az adott jogsegély kérelem helyzetéről, illetve kimeneteléről.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél kettős büntetendőségtől teszi függővé jogsegély nyújtását, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a bűncselekmény, amely miatt a jogsegélyt kérték, ezen Egyezmény hatálya alá tartozik.

3. Egyik Fél sem tagadhatja meg a bűnügyi jogsegélynyújtást ezen Egyezmény hatálya alá tartozó büntető ügyekben a banktitok alapján.

10. Cikk

Kiadatás

1. A külföldi hivatalos személy megvesztegetését a Felek

jogszabályai és kiadatási szerződései alapján kiadatási bűncselekménynek kell tekinteni.

2. Amennyiben az egyik Fél kiadatási szerződéstől teszi függővé a kiadatást, és olyan Féltől kap kiadatási kérelmet, amellyel ilyen szerződése nincs, a külföldi hivatalos személy megvesztegetése esetében úgy tekintheti ezt az Egyezményt, amely jogi alapot nyújt a kiadatáshoz.

3. Mindegyik Szerződő Félnek meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsa állampolgárai kiadatását, vagy az eljárást állampolgáraikkal szemben a külföldi hivatalos személy megvesztegetésének bűncselekménye miatt. Annak a Félnek, amelyik megtagadja egy másik Fél kiadatási kérelmét azon az alapon, hogy az adott személy az állampolgára, az adott ügyet az eljárás lefolytatása céljából az illetékes hatósága elé kell terjesztenie.

4. Külföldi hivatalos személy megvesztegetése miatti kiadatás minden Szerződő Fél hazai jogában és alkalmazható nemzetközi szerződéseiben és megállapodásaiban meghatározott feltételek szerint történik. Ha az egyik Fél a kiadatást a kettős büntetendőségtől teszi függővé, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a bűncselekmény, amelyik miatt a kiadatást kérték, ezen Egyezmény 1. Cikkének hatálya alá tartozik.

11. Cikk

Felelős hatóságok

A 4. Cikk 3. bekezdése szerinti tárgyalás, a 9. Cikk szerinti kölcsönös jogsegély és a 10. Cikk szerinti kiadatás céljából minden Szerződő Fél meg kell hogy jelöljön olyan hatóságot vagy hatóságokat az OECD Főtitkáránál, amelyek felelősek a megkeresések kiállításáért, illetve fogadásáért, amely ezekben az ügyekben az adott Fél kommunikációs csatornájaként szolgál, nem érintve a Felek közötti egyéb megállapodásokat.

12. Cikk

Ellenőrzés és további intézkedések

A Szerződő Feleknek együtt kell működniük egy hatékony, az Egyezmény alkalmazását előmozdító és ellenőrző,

nyomon követő program kialakításában. Ha a Felek megegyezéssel másképp nem határoznak, erre az OECD Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportjának vagy jogutódjának keretében kell megtörténnie, a Munkacsoport vagy jogutódja adott mandátumának megfelelően, és a Feleknek vállalniuk kell a program működésének költségeit, az adott testületre vonatkozó szabályoknak megfelelően.

13. Cikk

Aláírás és csatlakozás

1. Hatálybalépéséig az Egyezmény aláírásra nyitva áll az OECD tagállamai és azon nem tagállamok számára, amelyek meghívást kaptak a Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportban való teljes jogú tagságra.

2. Hatálybalépése után az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden olyan, nem aláíró Fél számára, amely az OECD tagállama vagy teljes jogú tagja lett a Vesztegetés a Nemzetközi Üzleti Tranzakciókban elnevezésű Munkacsoportnak, vagy feladatai tekintetében bármely jogutódjának. Valamennyi ilyen, nem aláíró Fél esetében az Egyezmény az azt követő hatvanadik napon lép hatályba, hogy a csatlakozásról szóló dokumentumaikat letétbe helyezték.

14. Cikk

Megerősítés és letétbe helyezés

1. Az Egyezményt az aláíró Felek jogszabályai szerint kell elfogadni, jóváhagyni vagy megerősíteni.

2. Az elfogadásról, jóváhagyásról, megerősítésről vagy csatlakozásról szóló dokumentumokat az OECD Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki ennek az Egyezménynek a Letéteményese.

15. Cikk

Hatálybalépés

1. Az Egyezmény azt a napot követő hatvanadik napon

lép hatályba, amikor öt, a DAFFE/IME/BR(97)18/FINAL számú OECD dokumentum (Melléklet) szerinti tíz legnagyobb exportrészesedéssel rendelkező ország közül - amely öt ország exportja legalább a 60%-át kiteszi e tíz ország összesített exportjának - letétbe helyezte az elfogadásról, jóváhagyásról, megerősítésről szóló dokumentumait. E hatálybalépés után minden aláíró és dokumentumait letétbe helyező ország tekintetében a letétbe helyezést követő hatvanadik napon lép hatályba az Egyezmény.

2. Amennyiben az Egyezmény az 1. bekezdés alapján még nem lépett hatályba 1998. december 31. után, bármelyik állam, amelyik letétbe helyezte az elfogadásról, jóváhagyásról, megerősítésről szóló dokumentumait, írásos nyilatkozatot intézhet a Letéteményeshez, hogy elfogadja az Egyezmény hatálybalépését jelen 2. bekezdés alapján. Az ilyen aláíró ország tekintetében az Egyezmény azt követő hatvanadik napon lép hatályba, amikor a fenti nyilatkozatot legalább két aláíró ország megtette. E hatálybalépés után minden, nyilatkozatát letétbe helyező aláíró ország tekintetében a letétbe helyezést követő hatvanadik napon lép hatályba az Egyezmény.

16. Cikk

Módosítás

Bármelyik Szerződő Fél javasolhatja az Egyezmény módosítását. A javasolt módosítást a Letéteményeshez kell eljuttatni, aki azt legalább hatvan nappal azelőtt továbbítja a többi Félnek, mielőtt találkozót hív össze a javasolt módosítás megvitatására. A teljes egyetértéssel elfogadott, illetve a Felek által teljes egyetértésben kialakítható, más módon elfogadott módosítás hatvan nappal azután lép hatályba, hogy a Felek mindegyike letétbe helyezte megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról szóló dokumentumait, vagy egyéb, a Felek által a módosítás elfogadáskor meghatározható más körülmények esetén.

17. Cikk

Felmondás

Bármelyik Fél a Letéteményeshez intézett írásbeli jegyzékkel mondhatja fel az Egyezményt. A felmondás egy évvel a jegyzék kézhezvétele után válik hatályossá. A felmondás után is folytatni kell az együttműködést a Felek és a felmondással élő Fél között azon jogsegély és kiadatási ügyekben, amelyeket a felmondás tényleges napja előtt terjesztettek elő, és függőben maradtak.

Melléklet

DAFFE/IME/BR (97) 18/FINAL OECD Export kimutatás"

3. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Dr. Áder János s. k.,

az Országgyűlés elnöke