1957. évi 53. törvényerejű rendelet

a tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában, New-Yorkban, 1956. évi június hó 20. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság csatlakozási okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál New-Yorkban, 1957. július 23-án megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában, New-Yorkban, 1956. évi június hó 20. napján kelt nemzetközi egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

(Hivatalos magyar fordítás)

"EGYEZMÉNY

a tartásdíj külföldön való behajtása tárgyában

Bevezető rész

Tekintettel arra, hogy sürgős szükség követeli annak az emberbaráti problémának a megoldását, amely azoknak a szükséget szenvedő személyeknek a helyzetéből adódik, akik tartásuk tekintetében külföldön tartózkodó személyektől függenek,

tekintettel továbbá arra, hogy a tartás iránti igényeknek külföldön való érvényesítése, illetőleg behajtása komoly jogi és gyakorlati nehézséggel jár,

a Szerződő Felek - miután elhatározták, hogy megteremtik e problémák megoldásának és e nehézségek leküzdésének a módját -

a következőkben állapodtak meg:

1. cikk

Az Egyezmény célja

1. A jelen Egyezménynek az a célja, hogy megkönnyítse az olyan tartásdíj behajtását, amelyre nézve a Szerződő Felek egyikének területén tartózkodó valamely személy (a. továbbiakban: hitelező) igényt támaszt más olyan személlyel (a továbbiakban: adós) szemben, aki valamely másik Szerződő Fél joghatóságának van alávetve. Ennek a célnak az elérése érdekében megfelelő hatóságok (a továbbiakban: áttevő hatóság és átvevő intézmény) működnek.

2. A jelen Egyezményben nyújtott jogvédő eszközök kiegészítik, nempedig helyettesítik a hazai vagy nemzetközi jog által adott egyéb jogvédő eszközöket.

2. cikk

A hatóságok kijelölése

1. Minden Szerződő Fél a megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okmány letétbehelyezésével egyidejűleg - egy vagy több bírói vagy igazgatási hatóságot jelöl ki, amely a Fél területén áttevő hatóságként működik.

2. Minden Szerződő Fél - a megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okmány letétbehelyezésével egyidejűleg - közjogi vagy magánjellegű testületet jelöl ki, amely a Fél területén átvevő intézményként működik.

3. Minden Szerződő Fél haladék nélkül közli az Egyesült Nemzetek Főtitkárával az 1. és 2. bekezdés értelmében történt kijelölést, úgyszintén annak minden módosítását.

4. Minden áttevő hatóság és átvevő intézmény közvetlenül érintkezhetik a többi Szerződő Fél áttevő hatóságával és átvevő intézményével.

3. cikk

A kérelem előterjesztése az áttevő hatóságnál

1. Olyan esetben, amikor a hitelező az egyik Szerződő Fél (a továbbiakban: hitelező állama) területén van, az adós pedig valamely másik Szerződő Fél (a továbbiakban: adós állama) joghatósága alatt áll, a hitelező kérelmet terjeszthet elő a hitelező államának áttevő hatóságánál a tartás díjnak az adóstól való behajtása iránt.

2. Minden Szerződő Fél tájékoztatja a Főtitkárt arról, hogy az átvevő intézmény államának joga általában milyen bizonyítékot kíván meg tartási igény igazolásához, hogyan kell a bizonyítékot előterjeszteni, végül milyen egyéb feltételeket szab meg e tárgyban a kérdéses jog.

3. A kérvényhez csatolni kell a megfelelő okiratokat, ideértve szükség esetén az olyan meghatalmazást, amely az átvevő intézményt jogosítja fel az eljárásra; egyébként más személyt kell kijelölni a hitelező érdekében való eljárásra. Csatolni kell továbbá a hitelező fényképét és ha lehet az adós fényképét is.

4. Az áttevő hatóságnak minden lehető intézkedést meg kell tennie annak biztosítására, hogy az átvevő intézmény államának joga szerint szükséges rendelkezéseket megtartsák; e jog rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett, a kérvénynek magában kell foglalnia a következőket:

a) a hitelező teljes nevét, lakcímét, születési idejét, állampolgárságát és foglalkozását, valamint a hitelező esetleges jogi képviselőjének nevét és lakcímét;

b) az adós teljes nevét és - amennyiben a hitelező ismeri - megelőző öt évre visszamenőleg lakcímét, születési idejét, állampolgárságát és foglalkozását;

c) azoknak az indokoknak részletes megjelölését, amelyeken a kérelem alapul, a kérelem tárgyát és minden egyéb érdemleges tájékoztatást, így különösen a hitelező és adós vagyoni és családi körülményeire vonatkozó adatokat.

4. cikk

Az iratok továbbítása

1. Az áttevő hatóság az iratokat az adós államának átvevő intézményéhez továbbítja, kivéve ha megállapítja, hogy a kérelmet nem jóhiszeműleg terjesztették elő.

2. Az áttevő hatóságnak az iratok továbbítása előtt meg kell győződnie arról, hogy az iratok a hitelező államának joga szerint alakilag kifogástalanok

3. Az áttevő hatóság véleményt nyilváníthat az átvevő intézmény részére a kérelem megalapozottságáról és egyben ajánlhatja, hogy a hitelezőt részesítsék ingyenes jogi támogatásban és költségmentességben.

5. cikk

Az ítéletek és egyéb bírói határozatok továbbítása

1. Az áttevő hatóság a hitelező kérelmére a 4. cikk rendelkezéseinek megfelelően továbbítja az olyan jogerős vagy előzetesen végrehajtható ítéletet vagy egyéb bírói határozatot, amelyben bármely Szerződő Fél illetékes bírósága tartásdíjat ítélt meg a hitelező javára; úgyszintén továbbítja - amennyiben ez szükséges és lehetséges - annak az eljárásnak a jegyzőkönyvét is, amelynek során a kérdéses határozatot hozták.

2. Az előbbi bekezdésben említett ítéletek és bírói határozatok a 3. cikkben megjelölt okiratok helyett vagy okiratokkal együtt továbbíthatók.

3. A 6. cikkben említett eljárás - a hitelező államának joga szerint - lehet vagy exequatur-eljárás vagy lajstromozó eljárás vagy az 1. bekezdés szerint továbbított határozatra alapított eljárás.

6. cikk

Az átvevő intézmény teendői

1. Az átvevő intézmény - a hitelező által adott meghatalmazás keretén belül - minden megfelelő intézkedést megtesz a hitelező érdekében a tartásdíj behajtása végett, ideértve egyezség kötését, úgyszintén - szükség esetén - tartás iránti per indítását és lefolytatását, nemkülönben a tartásra kötelező ítélet vagy egyéb bírói határozat végrehajtását.

2. Az átvevő intézménynek folytonosan tájékoztatnia kell az áttevő hatóságot. Ha az átvevő intézmény nem tud eljárni az ügyben, közölnie kell az áttevő hatósággal ennek okát és az iratokat vissza kell küldenie az áttevő hatóságnak.

3. Függetlenül a jelen Egyezményben foglalt rendelkezésektől, minden olyan kérdés eldöntésére nézve, amely bármely ilyen per vagy eljárás során merül fel, az adós államának a joga irányadó, ideértve ennek a jognak a nemzetközi magánjogi szabályait is.

7. cikk

Megkereső levelek

Abban az esetben, ha mindkét érdekelt Szerződő Fél joga ismeri a megkereső levelek intézményét, az alábbi szabályok irányadók:

a) A tartás iránti perben eljáró bíróság - további okirati vagy egyéb bizonyítékok beszerzése végett - megkereső levelet intézhet a másik Szerződő Fél illetékes bíróságához, vagy bármely más olyan hatósághoz vagy intézményhez, amelyet az a Szerződő Fél jelölt ki, amelynek területén a megkeresés teljesítendő.

b) Avégből, hogy a felek személyesen vagy képviselő útján jelen lehessenek, a megkereső hatóság a kért eljárás foganatosításának időpontjáról és helyéről értesíti mind az átvevő intézményt, mind az áttevő hatóságot, úgyszintén az adóst is.

c) A megkereséseket lehetőleg gyorsan teljesíteni kell; abban az esetben, ha a megkeresett hatóság a megkereső levélnek négy hónap alatt nem tesz eleget attól az időponttól számítva, amikor a megkeresést kézhez vette, a nemteljesítés vagy késedelem okát közölnie kell a megkereső hatósággal.

d) A megkeresés teljesítése nem ad alapot illeték, vagy bármely más természetű költség megtérítésének igénylésére.

e) A megkeresés teljesítését csak akkor lehet megtagadni, ha

1. a megkereső levél hitelessége nincs megállapítva;

2. az a Szerződő Fél, amelynek területén a megkeresés teljesítendő volna, úgy véli, hogy az szuverenitását vagy biztonságát sértené.

8. cikk

A bírói határozatok módosítása

A jelen Egyezmény rendelkezései alkalmazandók azokra a kérelmekre is, amelyek tartásra kötelezést megállapító bírói határozatok módosítására irányulnak.

9. cikk

Mentességek és kedvezmények

1. A jelen Egyezmény alá eső eljárásban a hitelezők egyenlő elbánásban és ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, amelyek a költségmentesség tekintetében annak az államnak a lakosait vagy polgárait illetik meg, ahol az eljárás folyik.

2. A hitelezőt abból az okból, mert külföldi vagy mert nincsen a kérdéses állam területén lakóhelye, nem lehet értékpapír, illetőleg más költség- vagy perköltségbiztosíték adására vagy letétbe helyezésére kötelezni.

3. Az áttevő hatóságok és átvevő intézmények a jelen Egyezmény értelmében teljesített szolgálataikért semmiféle illetéket nem szednek.

10. cikk

Pénzátutalás

Az olyan Szerződő Fél, amelynek joga értelmében a külföldre történő pénzátutalás korlátozás alá esik, rangsorban elsőbbséget biztosít az olyan összegek átutalására nézve, amelyek tartásdíj fizetésére, valamint a jelen Egyezmény alá eső eljárással kapcsolatban felmerült költségek fedezésére szolgálnak.

11. cikk

Különös rendelkezés a szövetséges államokra nézve

A szövetséges vagy több területi egységből álló államok tekintetében a következő rendelkezések irányadók:

a) Ami a jelen Egyezménynek azokat a cikkeit illeti, amelyeknek rendelkezései a szövetséges törvényhozási testület törvényalkotási jogkörét érintik, a szövetségi kormányt e vonatkozásban ugyanazok a kötelességek terhelik, mint azokat a Szerződő Feleket, amelyek nem szövetséges államok.

b) Ami a jelen Egyezménynek azokat a cikkeit illeti, amelyeknek rendelkezései olyan tagállamoknak, tartományoknak, vagy kantonoknak a törvényalkotási jogkörét érintik, amelyek a szövetséges állam alkotmányjogi rendszere értelmében nem kötelesek megfelelő törvényhozási intézkedést tenni, a szövetségi kormány ezeket a cikkeket lehetőleg késedelem nélkül, kedvező ajánlással tudomására hozza a tagállamok, tartományok vagy kantonok megfelelő hatóságainak.

c) A jelen Egyezményben Szerződő Félként résztvevő szövetséges állam - bármely más Szerződő Félnek a Főtitkár útján közvetített kérelmére - tájékoztatást ad a Szövetségnek vagy az azt alkotó egységeknek a jelen Egyezmény valamely rendelkezését érintő jogáról és joggyakorlatáról, amelyből az is kitűnik, hogy milyen terjedelemben vált hatályossá ott a kérdéses rendelkezés törvényhozási vagy egyéb intézkedések révén.

12. cikk

Az Egyezmény területi alkalmazása

A jelen Egyezmény rendelkezései egyaránt kiterjednek, illetőleg alkalmazandók minden olyan önkormányzattal nem rendelkező, gondnokság alatt álló vagy más területre is, amelynek nemzetközi kapcsolataiért a Szerződő Felek valamelyike felelős, hacsak ez utóbbi - a jelen Egyezmény megerősítésekor vagy ahhoz történő csatlakozásakor - ki nem nyilatkoztatja, hogy az egyezményt egy vagy több ilyen területre nézve nem kívánja alkalmazni. A Szerződő Fél, amely ilyen nyilatkozatot tett a Főtitkárhoz intézett bejelentés útján később bármikor kiterjesztheti az Egyezmény alkalmazását a kérdéses területek bármelyikére vagy valamennyiére.

13. cikk

Aláírás, megerősítés és csatlakozás

1. A jelen Egyezmény aláírás végett 1956. évi december hó 31. napjáig nyitva áll az Egyesült Nemzetek minden tagja részére, továbbá minden más olyan állam részére, amely bár nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, de csatlakozott a Nemzetközi Bíróság Alapszabályához vagy tagja valamely szakosított intézménynek, vagy amelyet a Gazdasági és Szociális Tanács a jelen Egyezményben félként való részvételre meghív.

2. A jelen Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.

3. A jelen cikk 1. bekezdésében említett bármely állam bármikor csatlakozhatik a jelen Egyezményhez. A csatlakozásról szóló okmányokat a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.

14. cikk

Hatálybalépés

1. A jelen Egyezmény a megerősítésről vagy csatlakozásról szóló harmadik okmánynak a 13. cikk szerint történő letétbehelyezésétől számított harmincadik napon lép hatályba.

2. Annak az államnak a tekintetében, amely a megerősítésről vagy csatlakozásról szóló harmadik okmány letétbehelyezését követően erősíti meg az Egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a kérdéses állam megerősítő vagy csatlakozó okmányának letétbehelyezésétől számított harmincadik napon lép hatályba.

15. cikk

Felmondás

1. Bármely Szerződő Fél felmondhatja a jelen Egyezményt a Főtitkárhoz intézett bejelentés útján. Az ilyen felmondás vonatkozhatik a 12. cikkben említett területek valamelyikére vagy valamennyiére is.

2. A felmondás hatálya attól az időponttól számított egy év múlva kezdődik, amikor a Főtitkár a bejelentést kézhez vette; nem terjed ki azonban a hatály beálltának időpontjában folyamatban lévő ügyekre.

16. cikk

A jogviták elintézése

A Szerződő Felek között a jelen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása körül felmerült olyan jogvitát, amelyet más módon nem sikerült megoldani, a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. A jogvitát akár az e tárgyban létrejött külön megállapodás bejelentésével, akár a vitában részes Felek valamelyikének egyoldalú kérésére lehet a Bíróság elé terjeszteni,

17. cikk

Fenntartások

1. Ha valamely állam a jelen Egyezmény bármelyik cikkével kapcsolatban a megerősítés vagy csatlakozás alkalmával fenntartással él, a Főtitkár közli ennek a fenntartásnak a szövegét a jelen Egyezményben részes valamennyi állammal, úgyszintén a 13. cikkben említett államokkal. Az a Szerződő Fél. amely ellenzi a fenntartást, a közlés keltétől számított kilencven nap alatt bejelentheti a Főtitkárnak hogy a fenntartást nem fogadja el; ilyen esetben az Egyezmény nem lép hatályba a fenntartást ellenző és a fenntartással élő állam között. Az Egyezményhez ezt követően csatlakozó bármely állam a csatlakozás alkalmával tehet ilyen bejelentést.

2. A Szerződő Fél bármikor visszavonhatja előzőleg tett fenntartását; az ilyen visszavonást be kell jelentenie a Főtitkárnál.

18. cikk

Viszonosság

Bármely Szerződő Fél csak abban a mértékben hivatkozhatik a jelen Egyezményre a többi Szerződő Féllel szemben, amilyen mértékben az Egyezmény őt magát is köti.

19. cikk

A Főtitkár közlései

1. A Főtitkár az Egyesült Nemzetek tagjait és a 13. cikkben említett nem-tagállamokat értesíti:

a) a 2. cikk 3. bekezdése értelmében tett közlésekről ;

b) a 3. cikk 2. bekezdése értelmében kapott tájékoztatásról;

c) a 12. cikk értelmében tett nyilatkozatokról és bejelentésekről;

d) a 13. cikk értelmében történt aláírásokról, megerősítésekről és csatlakozásokról;

e) az Egyezménynek a 14. cikk 1. bekezdése értelmében történt hatálybalépése időpontjáról;

f) a 15. cikk 1. bekezdése értelmében történt felmondásokról;

g) a 17. cikk értelmében tett fenntartásokról és bejelentésekről.

2. A Főtitkár ugyancsak értesíti a Szerződő Feleket a 20. cikk értelmében előterjesztett, az Egyezmény felülvizsgálatára irányuló kérelmekről és az e tárgyban kapott válaszokról.

20. cikk

Felülvizsgálat

1. Bármely Szerződő Fél - a Főtitkárhoz intézett bejelentéssel - bármikor kérheti a jelen Egyezmény felülvizsgálatát.

2. A Főtitkár valamennyi Szerződő Félhez azzal a kéréssel továbbítja a bejelentést, hogy a kérdéses Szerződő Fél négy hónap alatt válaszoljon, kívánja-e értekezlet összehívását a javasolt felülvizsgálat megvitatására. Amennyiben a Szerződő Felek többsége igenlő választ ad, a Főtitkár összehívja az értekezletet.

21. cikk

Az Egyezmény nyelve és letétbehelyezése

A jelen Egyezmény eredeti példányát, amelynek kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki arról hiteles másolatot küld a 13, cikkben említett valamennyi államnak."

3. § (1) Az 1. és 2. §-okban említett nemzetközi egyezmény a Magyar Népköztársaságra nézve az 1957. évi augusztus hó 23. napján lép hatályba.

(2)[1] Az Egyezmény végrehajtásáról - a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszterrel és az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben - az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára