A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20715/2011/3. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 27. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Horváth Katalin, Licskay József

Kapcsolódó határozatok:

Nagykanizsai Járásbíróság P.21077/2010/10., *Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20715/2011/3.*, Kúria Pfv.22275/2011/6. (BH 2013.5.125)

***********

éíööáóíA Zala Megyei Bíróság

mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.715/2011/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a ügyvédi iroda neve, címe, képviselője által képviselt felperes neve felperes címe alatti lakos felperesnek, ügyvéd neve, címe által képviselt dr. I.rendű alperes neve I.r. alperes címe alatti lakos I.r., és a személyesen eljáró dr. II.rendű alperes neve II.r. alperes címe szám alatti lakos II.r. alperesek ellen 2.000.000.-Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 5.P.21.077/2010/10. számú ítélete ellen a felperes 11. számú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperesnek 40.000.-Ft, a II.r. alperesnek 8.000.-Ft perköltséget.

Ítéletének indokolása szerint a felperes az alperesek közreműködésével 2009. február 19. napján tartási szerződést kötött személynév , mely alapján a felperes, mint eltartó megszerezte a cím szám alatti ingatlanból az eltartott ½ tulajdoni illetőségét. A szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonváltozás átvezetésre került. A földhivatali bejegyzést követően az eltartott kezdeményezésére 2009. szeptember 7. napján ugyancsak írásban megkötött és ügyvéd által ellenjegyzett szerződéssel a szerződő felek akarati hibára hivatkozással a tartási szerződés keletkezésének időpontjára visszamenő hatállyal a szerződést felbontották. Ebben a szerződésben személynév a felperes részére - a felperesi követelések teljes kiegyenlítése fejében - 550.000.-Ft megfizetését vállalta, mely magában foglalta a felperes és élettársa részéről eltartottnak nyújtott ügyintézést, személyes szolgáltatást és a teljesített befizetéseket. A felperes arra alapította

2

kártérítési igényét, hogy a tartási szerződés folytán már hozzájutott egy értékes zalaegerszegi ingatlan ½ tulajdoni illetőségéhez, mely jogügylet alperesek tevékenységére visszavezethető okból hiúsult meg és ezzel alperesek felperesnek 2.000.000.-Ft kárt okoztak a II.r. alperes a tartási szerződés megkötésekor az ügyvédi tevékenységtől eltiltás hatálya alatt állt, mégis ténylegesen ügyvédi tevékenységet folytatott, melyhez az I.r. alperes a nevét és bélyegzőjét adta, azonban az ügyvédi ellenjegyzés feltételei nem álltak fenn, így alperesek hibájára visszavezethető okból szakszerűtlen szerződés készült.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítés Ptk. 339. § szerinti feltételei hiányoznak. Egyrészt a felperest a tartási szerződés felbontása folytán kár nem érte, mivel a felperesnek az eltartóval szembeni valamennyi igényét a szerződés felbontásakor rendezték. Egyébként is a felperes saját elhatározása eredményeként döntött úgy, hogy a vele korábban szerződő féllel a tartási szerződést felbontják. Amennyiben a felperesnek mégis kára merült volna fel, a felperest ért kár és alperesi magatartás közötti okozati összefüggés hiányzik, hiszen a tartási szerződés felbontására akarati hibára hivatkozással került sor, melyhez alperesi magatartásnak nincs köze. A felperest ért kár nagyságára nézve előterjesztett szakértői bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította. A perköltségre vonatkozón rendelkezését a Pp. 78. § /1/ bekezdésére és a 32/2003.(VIII.22.) IM.r. 3. § /2/ bekezdés a./ pontjára és 3. § /6/ bekezdésére alapította.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes támadta fellebbezéssel, annak megváltoztatását, keresetének helytadást, az alpereseknek egyetemlegesen 2.000.000.-Ft kártérítés és ezen tőkeösszeg után járó kamat megfizetésére kötelezését, valamint első és másodfokú perköltségben való marasztalásukat kérte.

Álláspontja szerint a kártérítés feltételei fennállanak. Az alperesek károkozó magatartása megállapítható. Bizalommal fordult a II.r. alpereshez annak érdekben, hogy okirattal rendezze személynév részére már korábban végzett tevékenységét. A II.r. alperest ügyvédként már korábbról ismerte. Amikor ő fölkereste, az ügyvédi névtáblája kint volt, irodája előtt ügyfelek várakoztak, semmi sem utalt arra, hogy nem végezhet ügyvédi tevékenységet. Ahhoz, hogy ügyvédnek adhatta ki magát, az általa akkor nem ismert I.r. alperes nyújtott segítséget, mert ügyvédi bélyegzőt biztosított a II.r. alperes által készített okiratokhoz. A törvények, ügyvédi szabályok sorozatos megszegése miatt volt kénytelen beleegyezni, a költséges per megelőzése érdekében a szerződés felbontásába. Az alperesek károkozó magatartása egymást kiegészítette. Tévesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy személynév akarathibája miatt hiúsult meg a szerződés, mely nem róható fel az okiratszerkesztő ügyvédnek. Az okiratszerkesztés előtt közölte a II.r. alperessel, hogy személynév abban állapodtak meg, hogy tartás fejében átruházza az általa lakott családi házból őt megillető ½ tulajdoni illetőséget. Ahhoz nem értettek, hogy a törvény milyen lehetőséget biztosít ehhez számukra. A II.r. alperes az ő elmondása alapján, de saját elképzelése szerint fogalmazta meg a tartási szerződés. Az akarathibát a II.r. alperes azzal okozta, hogy az ügyvédi törvényben előírt kötelezettségeit sorozatosan megszegte, ugyanis nem tisztázta személynév akaratát,

3

akinek éppen az okozott legnagyobb sérelmet, hogy a földhivatal a tulajdoni illetőségét azonnal átirta a felperes nevére. Nem tisztázta a II.r. alperes, hogy amennyiben személynév a tulajdonjogát átadja, élni kíván- e a jogait biztosító, ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzendő tartási joggal. A szerződés szövege szerint a tartást túlnyomó részben személynévnak kellett volna biztosítania, azonban az sem került tisztázásra, hogy az eltartott személy érdekeinek ez megfelel e. A földhivatal bejegyző határozata után döbbent rá személynév arra, hogy amellett, hogy a tulajdonjoga azonnal átjegyzésre került, a tartási jog bejegyzésének hiányában biztosítékot sem kapott a tartásra és a tartás jelentős részét is magának kell biztosítania. Ezért támadta meg a szerződést, amelyben a felperes vétlen volt, az okirat szerkesztő ügyvéd adott okot a megtámadásra. Miután a szerződést más ügyvéd is megtekintette, aki megerősítette az eltartott érdekeit képviselő ügyvéd neve ügyvéd érveit, ezért egyezett bele maga is a szerződés felbontásába. Az alperesek közül a I.r. alperes anélkül ellenjegyezte az okiratot, hogy személyesen jelen lett volna az okirat aláírásánál, illetőleg tisztázta volna az eltartott személy akaratát, így az Ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény 27. §-ában és 27/b. §-ában foglaltakat megszegte, ezért ugyanezen törvény 10. § /1/ bekezdése alapján a Ptk.-ban megfogalmazott kártérítési felelősséggel tartozik. A II.r. alperessel szemben jogosulatlan ügyvédi tevékenység következményeként zugirászat miatt büntető eljárás van folyamatban. Megítélése szerint kifejezetten súlyos ügyvédi törvénysértés miatt kerülhetett a szerződésbe olyan megállapodás, amelyről utóbb kiderült, hogy ellenkezett az eltartott akaratával. A szerződés alapján a felperes javára az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjogot átjegyezték, mely ellen személynév jogorvoslattal élt. Álláspontja szerint a tulajdonjogát bejegyző határozattal szemben önmagának az ügyvédi ellenjegyzésnek a többszörös szabálytalansága is elég lett volna ahhoz, hogy a bejegyző határozatot a földhivatal megváltoztassa és a bejegyzési kérelmet elutasítsa. A kár összegszerűsége kérdésében elismerte, hogy személynév való kapcsolatukat "lerendezték", mert az általa addig nyújtott szolgáltatások elszámolásra kerültek, mely azonban nem rendezte jelen perbeli jogviszonyát, hogy miként károsodott az ügyvédi törvénysértések folytán. A kára abból származott, hogy amennyiben a II.r. alperes, vagy pontosabban az I.r. alperes szakszerűen, a törvények betartásával készítette volna el az okiratot, akkor az általa nyújtandó tartás fejében hozzájutott volna egy értékes zalaegerszegi belvárosi családi ház ½ részének tulajdonjogához. Ehhez az alpereseknek csak annyit kellett volna tennie, hogy tisztázzák, hogy mit akar az eltartott személy és az okiratban biztosították volna személynév jogait. A kár összegét nem egyszerű megbecsülni, mivel a tartás bizonytalan ideig tartott volna. A biztosítók által alkalmazott becslési módszerrel elég nagy valószínűséggel meg lehetett volna állapítani a felperessel szerződő fél várható élettartamát, ezért indokolt lett volna a kár összegére nézve szakértő kirendelése, melyre vonatkozó bizonyítási indítványát továbbra is fenntartotta. 2.000.000.-Ft-ra tartotta azt a többletértéket, amihez a várható tartás és a tulajdoni illetőség értékének különbözeteként hozzájutott volna, mely átalány jellegű kártérítési összeg. Utalt arra, hogy további káraként jelentkezik az ügyvédi munkadíj és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési költség, amit a szakszerűtlen okiratszerkesztés miatt fizetett.