A Kúria Bfv.1600/2017/7. számú precedensképes határozata magánlaksértés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 421. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 20. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk, XXVIII. cikk (3) bek.] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Az ingatlan haszonélvezeti jogának jogosultja sérelmére a zárcserével megvalósuló magánlaksértés elkövethető. Ha a tulajdonos az ügyvédje tanácsának jogszerűségében bízva cserélteti le a zárat, és ezért tévedés címén magánlaksértés miatt nem büntethető, az ügyvéd közvetett tettesként felel.

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság B.812/2013/28., Budapest Környéki Törvényszék Bf.271/2016/7., 3149/2017. (VI. 8.) AB végzés, *Kúria Bfv.1600/2017/7.* (BH 2018.8.216)

***********

KÚRIA

Bfv.I.1600/2017/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év május hó 15. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A magánlaksértés vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztetett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budaörsi Járásbíróság 4.B.812/2013/28. számú ítéletét, illetőleg a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bf.271/2016/7. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budaörsi Járásbíróság a 2015. december 16. napján kihirdetett és a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bf.271/2016/7. számú végzése folytán 2016. június 16. napján jogerős 4.B.812/2013/28. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közvetett tettesként elkövetett magánlaksértés vétségében [Btk. 221. § (3) bekezdés a) pont], ezért százhúsz napi tétel, napi tételenként 1.500 forint, összesen 180.000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy azt meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b), és c) pontjára hivatkozva.

Az indítványozó szerint a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény, a Nemzeti hitvallás, az Európai Unió Alapjogi Chartájának több - az indítványban részletesen felsorolt - rendelkezését, megvalósítva ezzel a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a), b) és c) pontjában írt felülvizsgálati okokat.

Emellett indítványában a következőkre hivatkozott:

- Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a terhelt azon védekezését, miszerint néhai sértettnek a tulajdonossal szemben elkövetett súlyos jogsértéseit az eljárás során nem vizsgálták, holott végső soron ez vezetett a sértett lakásból való kizárásához, figyelmen kívül hagyták a sértett és a tulajdonos közötti polgári peres eljárásban megállapított tényeket is, a védő indítványa ellenére a peres ügy iratait nem szerezték be, és ez megalapozza a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okra figyelemmel a felülvizsgálatot.

- Eljárási szabálysértés, hogy a nyomozási bíró érdekellentétre hivatkozással kizárta a tulajdonos védelméből előbb terheltet, majd 2.ügyvédet, holott ilyen érdekellentét nem is állt fenn közöttük, ahogy az is, hogy a védőkénti kizárására, majd meggyanúsítására éppen védői nyilatkozata alapján került sor, 2.ügyvéd - aki jelenleg a terhelt meghatalmazott védője - tulajdonos védelméből történő kizárásáról pedig a bíróság hatáskör hiányában döntött.

- Nincs arra elfogadható magyarázat, hogy miként lett a terheltből - ügyvédi tevékenysége körében adott tanácsa miatt - előbb a magánlaksértés felbujtója, majd közvetett tettese; az eljárás során a hatóságok csak a tulajdonos terhére szóló tényeket tárták fel, a javára szóló tények és jogi érvek teljes egészében tisztázatlanok maradtak.

- Az eljárt bíróságok megsértették a Btk. 12., 221., 15., 20., 24., 30. §-ait és a Be. 4., 6., 7. §-ait. Törvénysértés az is, hogy az elsőfokú bíróság megtiltotta a terheltnek a bírósági tárgyaláson a talár viselését, amellyel megsértette a terhelt Alaptörvényben garantált emberi méltóságát, az ügyészség pedig nem adott választ a védő felvilágosítás-adási kéréseire, mellyel megsértette a Be. 43. § (2) bekezdés f) pontja szerinti terhelti jogokat.

- A "felperes" emberi méltóságát sértette, hogy a bíróság semmibe vette a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönülésére vonatkozó rendelkezéseket, amely abban nyilvánult meg, hogy a tárgyalás elnapolását követően az ügyész a tárgyalóteremben maradt.

- A nyomozó hatóság megsértette - a részletezett - anyagi és az eljárásjogi szabályokat és ezzel a terhelt emberi méltóságát.

- Az emberi méltóság megsértésének minősül az is, hogy az eljárt bíróságok az Alaptörvény V. és VI. cikkében foglaltak ellenére állapították meg a terhelt bűnösségét, amely sérti az ügyvéd foglalkozású terhelt személyiségi jogait is.

- A tulajdonos nem valósította meg a Btk. 221. § (1) és (3) bekezdés a) pontja szerinti tényállást, mert mint tulajdonos, a sértettet a saját lakásába nem engedte be, nem tanúsított erőszakot, a zárcserét sem ő hajtotta végre, semmilyen cselekményével nem volt tévedésben, a vádirati tényállás erre egyébként sem utalt, amely miatt a terhelttel szemben nem kerülhetett volna sor közvetett tetteskénti vádemelésre, és a védő ellen, ügyvédi minőségében adott tanácsa miatt egyébként sem lehetett volna eljárást indítani.

- Az első fokú ítélet megalapozatlan, mert az ítéleti tényállás nem tartalmazza, ki a zárcsere tényleges végrehajtója, másrészt a tulajdonos a saját ingatlanán bármikor jogszerűen lecserélheti a zárat.

- A bíróságok magánindítvány hiányában jártak el, mivel sértett az ügyben nem volt sértett, a nyomozó hatóságot megtévesztve állította azt, hogy a lakáson haszonélvezeti joga állt fenn, és elhallgatta, hogy a lakás nem az övé, abban nem rendelkezik lakhatási joggal. E körben hivatkozott a Kúria Bfv.I.119/2013/2. számú határozatára.

- A vád nem volt törvényes. A vádhatóság a Be. 4. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének sem tett eleget, így a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehetett volna a terhelt terhére értékelni.

- A tulajdonossal szemben a büntetőeljárást tévedés miatt megszüntető határozat a tehrelt részére, aki abban az időben a tulajdonos meghatalmazott védője volt, nem került kézbesítésre.

- A védői feladatokat korábban ellátó ügyvédként a terhelt a Btk. 15. § g) pontja és 24. §-a alapján egyébként sem lett volna büntethető.

- Mivel a magánlaksértés csak szándékosan követhető el, ám akkor, ha az ügyvédi tanács helytelen jogi eszköznek bizonyul, ezt nem lehet szándékosnak minősíteni, a közvetett tettesség ezért sem valósulhatott meg. Ebben a körben hivatkozott az elkövetéskor hatályos Polgári Törvénykönyv 98-99. és 115. §-ára is.