BH 2018.8.216 I. A magánindítvány előterjesztése az elkövető kilétének ismeretéhez kötött. Az ismeretlen személy ellen előterjesztett magánvád nem törvényes, a bíróság eljárásának alapját nem képezheti. Azonban a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítványa valamennyi elkövetővel szemben hatályos. Így a magánindítvány joghatályos a közvetett tettessel szemben is, ha az eljárás későbbi szakaszában derül ki: az abban megjelölt előkövető tévedés miatt nem büntethető, azonban a közvetett tettes igen [Btk. 31. § (5) bek., Be. 173. § (3) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budaörsi Járásbíróság B.812/2013/28., Budapest Környéki Törvényszék Bf.271/2016/7., 3149/2017. (VI. 8.) AB végzés, Kúria Bfv.1600/2017/7. (*BH 2018.8.216*)

***********

II. Nem büntethető, aki ügyvéd jogszerűtlen tanácsa alapján - a tanács jogszerűségében bízva - követ el bűncselekményt, mivel az ügyvédi tanácsra tekintettel a cselekményt abban a téves feltevésben követte el, hogy az a társadalomra nem veszélyes.

A bűncselekményért közvetett tettesként a tanácsot adó ügyvéd felel [Btk. 13. § (2) bek., 20. § (2) bek.].

III. Az az elkövető, aki az ingatlan használatára jogosultat az ingatlanba történő bejutásában szándékosan azzal akadályozza, hogy a zárat lecserélteti, elköveti a magánlaksértés bűncselekményét [Btk. 221. § (3) bek. a) pontja].

[1] A járásbíróság a 2015. december 16. napján kihirdetett és a törvényszék végzése folytán 2016. június 16. napján jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közvetett tettesként elkövetett magánlaksértés vétségében [Btk. 221. § (3) bek. a) pont], ezért százhúsz napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 180 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy azt meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[2] A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b), és c) pontjára hivatkozva.

[3] Az indítványozó szerint a jogerős ítélet sérti a Nemzeti hitvallás és az Alaptörvény más rendelkezéseit, továbbá, az Európai Unió Alapjogi Chartájának több - az indítványban részletesen felsorolt - rendelkezését, megvalósítva ezzel a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a), b) és c) pontjában írt felülvizsgálati okokat.

[4] Emellett indítványában a következőkre hivatkozott:

[5] Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a terhelt azon védekezését, miszerint a sértettnek az S. K. tulajdonossal szemben elkövetett súlyos jogsértéseit az eljárás során nem vizsgálták, holott végső soron ez vezetett a sértett lakásból való kizárásához, figyelmen kívül hagyták a sértett és a tulajdonos közötti polgári peres eljárásban megállapított tényeket is, a védő indítványa ellenére a peres ügy iratait nem szerezték be, és ez megalapozza a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okra figyelemmel a felülvizsgálatot.

Eljárási szabálysértés, hogy a nyomozási bíró érdekellentétre hivatkozással kizárta S. K. védelméből előbb a terheltet, majd dr. G. K. ügyvédet, holott ilyen érdekellentét nem is állt fenn közöttük, ahogy az is, hogy a terhelt védőkénti kizárására, majd meggyanúsítására éppen védői nyilatkozata alapján került sor, dr. G. K. ügyvéd - aki jelenleg a terhelt meghatalmazott védője - S. K. védelméből történő kizárásáról pedig a bíróság hatáskör hiányában döntött.

[6] Nincs arra elfogadható magyarázat, hogy miként lett a terheltből - ügyvédi tevékenysége körében adott tanácsa miatt - előbb a magánlaksértés felbujtója, majd közvetett tettese; az eljárás során a hatóságok csak a tulajdonos S. K. terhére szóló tényeket tárták fel, a javára szóló tények és jogi érvek teljes egészében tisztázatlanok maradtak.

[7] Az eljárt bíróságok megsértették a Btk. 12., 15., 20., 24., 30. §-ait és a Be. 4., 6., 7. §-ait. Törvénysértés az is, hogy az elsőfokú bíróság megtiltotta a terheltnek a bírósági tárgyaláson a talár viselését, amellyel megsértette a terhelt Alaptörvényben garantált emberi méltóságát, az ügyészség pedig nem adott választ a védő felvilágosítás-adási kéréseire, mellyel megsértette a Be. 43. § (2) bekezdés f) pontja szerinti terhelti jogokat.

[8] A "felperes" emberi méltóságát sértette, hogy a bíróság semmibe vette a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönülésére vonatkozó rendelkezéseket, amely abban nyilvánult meg, hogy a tárgyalás elnapolását követően az ügyész a tárgyalóteremben maradt.

[9] A nyomozó hatóság megsértette - a részletezett - anyagi és eljárásjogi szabályokat és ezzel a terhelt emberi méltóságát.

[10] Az emberi méltóság megsértésének minősül az is, hogy az eljárt bíróságok az Alaptörvény V. és VI. cikkében foglaltak ellenére állapították meg a terhelt bűnösségét, amely sérti az ügyvéd foglalkozású terhelt személyiségi jogait is.

[11] S. K. nem valósította meg a Btk. 221. § (1) és (3) bekezdés a) pontja szerinti tényállást, mert mint tulajdonos, a sértettet a saját lakásába nem engedte be, nem tanúsított erőszakot, a zárcserét sem ő hajtotta végre, semmilyen cselekményével nem volt tévedésben, a vádirati tényállás erre egyébként sem utalt, amely miatt a terhelttel szemben nem kerülhetett volna sor közvetett tetteskénti vádemelésre, és a védő ellen, ügyvédi minőségében adott tanácsa miatt egyébként sem lehetett volna eljárást indítani.

[12] Az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert az ítéleti tényállás nem tartalmazza, ki a zárcsere tényleges végrehajtója, másrészt a tulajdonos a saját ingatlanán bármikor jogszerűen lecserélheti a zárat.

[13] A bíróságok magánindítvány hiányában jártak el, mivel a sértett az ügyben ténylegesen nem volt sértett, a nyomozó hatóságot megtévesztve állította azt, hogy a lakáson haszonélvezeti joga állt fenn, és elhallgatta, hogy a lakás nem az övé, abban nem rendelkezik lakhatási joggal. E körben hivatkozott a Kúria Bfv.I.119/2013/2. számú határozatára.

[14] A vád nem volt törvényes. A vádhatóság a Be. 4. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének sem tett eleget, így a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehetett volna a terhelt terhére értékelni.

[15] S. K.-val szemben a büntetőeljárást tévedés miatt megszüntető határozat a terhelt részére, aki abban az időben S. K. meghatalmazott védője volt, nem került kézbesítésre.

[16] A védői feladatokat korábban ellátó ügyvédként a terhelt a Btk. 15. § g) pontja és 24. §-a alapján egyébként sem lett volna büntethető.

[17] Mivel a magánlaksértés csak szándékosan követhető el, ám akkor, ha az ügyvédi tanács helytelen jogi eszköznek bizonyul, ezt nem lehet szándékosnak minősíteni, a közvetett tettesség ezért sem valósulhatott meg. Ebben a körben hivatkozott az elkövetéskor hatályos Polgári Törvénykönyv 98-99. és 115. §-ára is.

[18] S. K. nem volt tévedésben, mert az ügyvédi tanács elfogadása vagy el nem fogadása nem minősül ténybeli tévedésnek, a Btk. 20. § (1) bekezdése értelmében pedig ténybeli tévedés jöhet számításba a közvetett tettesség esetén is. Emellett akkor, ha S. K. tévedésben volt, úgy ezt a terhelt vonatkozásában is meg kellett volna állapítani, így ő sem lehetett volna közvetett tettes.