A Kúria Kfv.35014/2013/15. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 63. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 111. §] Bírók: Kurucz Krisztina, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Lakásszerzési kedvezmény külföldi ingatlan vásárlása esetén is igénybe vehető, de ebben az esetben is igazolni kell a lakáscélú felhasználást az Szja tv. szerinti okiratokkal.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33917/2011/9., *Kúria Kfv.35014/2013/15.* (BH 2014.12.383), 3003/2017. (II. 2.) AB határozat

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.014/2013/15.szám

A Kúria az ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 31. napján kelt 4.K.33.917/2011/9. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.K.33.917/2011/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 180.700 (száznyolcvanezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes 2006-ban eladta az X. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7.229.000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1.807.425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1.807.425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.

A felperes édesanyja T. I.-né (a továbbiakban: T.I.) még 2002. november 15-én örökösödési megállapodást kötött négy örököstársával K. B. F. és házastársa hagyatékának egymás közötti felosztásáról, mely szerint mindegyik örököstárs a hagyaték 1/5 részét kapja. A hagyaték részét képező, az E.-i földhivatalban helyrajzi számon bejegyezett ingatlan 62/3080 tulajdoni hányadának telekkönyvbe bejegyzett tulajdonosa a felperes lett azzal, hogy a hagyaték 1/5 részét saját nevében, míg további 4/5 részét vagyonkezelés címén, az örököstársak nevében tartja tulajdonában. 2006. április 10-én a felperes, T.I. és a négy örököstárs örökösödési megállapodást kötött, melyben a felperes vállalta, hogy a négy örököstársnak személyenként 8.000 eurót (összesen 32.000 euró) fizet meg, melynek fejében megszerzi az eisenstadti lakásra vonatkozó összes igényt, amellett, hogy T.I. a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos, a felperes pedig a vagyonkezelő. Az osztrák jog szerint lehetőség adódik a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt azonban a felperes a körülmények ismeretében nem szeretné, az ingatlan tulajdoni hányadának bekebelezéséről lemond.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az önellenőrzéshez kapcsolódóan 2006. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 1.807.425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a bírságalap után 542.227 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest az egyéb rendelkezések helybenhagyása mellett. Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3.§ 1. pontjának és 63.§ (2) bekezdésének összevetésére figyelemmel megállapítható, hogy külföldi ingatlan megszerzése a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem alapozza meg.

A Fővárosi Bíróság a 4.K.32.784/2008/15. számú ítéletében az alperes fenti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Kiemelte, hogy az alperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az Szja tv. 63.§ (2) bekezdése szerinti adókedvezmény érvényesíthetőségét arra alapítva, hogy a lakáscélú felhasználás nem belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatosan valósult meg. Okfejtése szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49.§ (1) bekezdése szerinti önellenőrzésre a felperesnek lehetősége volt, az ezzel ellentétes alperesi álláspont nem jogszerű. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak azt kell vizsgálni, hogy függetlenül a külföldi felhasználástól a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.

Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 1.807.425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot nem szabott ki. Érvelése szerint az Szja tv. 63.§ (4) bekezdés a) pontjában meghatározott ingatlanügyi hatósághoz benyújtott felperesi bejegyzési kérelem hiányában a lakásszerzési kedvezmény az osztrák ingatlan után nem érvényesíthető. A külföldi ingatlan tulajdonosa 2003. május 12. napjától öröklés jogcímén T.I. , a felperes tulajdonjoga nincs bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, annak ellenére, hogy az örökösödési megállapodás alapulvételével ilyen kérelmet a felperes az osztrák jog szerint illetékes osztrák bíróság felé előterjeszthetett volna.

Az alperes a 2011. augusztus 8-án kelt 2887745887. iktatószámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban rögzítette, hogy az Szja tv. 63.§ (3) bekezdése és (4) bekezdés a) pontja jogszerűen került alkalmazásra. A lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás megvalósulásán túl többek között az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem is szükséges összhangban az Szja tv. 1.§ (4) bekezdésében foglaltakkal. Mivel Ausztriában van ingatlanügyi hatóság, helyesen állapította meg az elsőfokú adóhatóság, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a lakásszerzési kedvezmény magyarországi érvényesítéséhez az Szja tv. szerinti bejegyzési kérelem benyújtására az osztrák ingatlanügyi hatósághoz és ezzel teljesítette volna a megkívánt feltételt. Ezt a lehetőséget a 2006. április 10-i okirat is tartalmazza, ezzel azonban a felperes nem kívánt élni, így maga zárta ki a kedvezmény igénybevételének lehetőségét.

A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy az önellenőrzéssel nem jogosulatlan visszaigénylést hajtott végre, adókülönbözet a terhére nem állapítható meg, mivel az Szja tv. 63.§ (2) bekezdésében írt lakásszerzési kedvezményre a budapesti ingatlanok adásából származó jövedelem tekintetében jogosult.