BH 2014.12.383 Lakásszerzési kedvezmény külföldi ingatlan vásárlása esetén is igénybe vehető, de ebben az esetben is igazolni kell a lakáscélú felhasználást az Szja. tv. szerinti okiratokkal [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2), (3), (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].

[1]A felperes 2006-ban eladta a Budapest T. utca 9. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7 229 000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1 807 425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1 807 425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.

[2]A felperes édesanyja T. I. még 2002. november 15-én örökösödési megállapodást kötött négy örököstársával K. B. F. és házastársa hagyatékának egymás közötti felosztásáról, mely szerint mindegyik örököstárs a hagyaték 1/5 részét kapja. A hagyaték részét képező, az R.-i földhivatalban ... helyrajzi számon bejegyezett ingatlan 62/3080 tulajdoni hányadának telekkönyvbe bejegyzett tulajdonosa a felperes lett azzal, hogy a hagyaték 1/5 részét saját nevében, míg további 4/5 részét vagyonkezelés címén, az örököstársak nevében tartja tulajdonában.

[3]2006. április 10-én a felperes, T. I. és a négy örököstárs örökösödési megállapodást kötött, melyben a felperes vállalta, hogy a négy örököstársnak személyenként 8000 eurót (összesen 32 000 euró) fizet meg, melynek fejében megszerzi az r.-i lakásra vonatkozó összes igényt, amellett, hogy T. I. a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos, a felperes pedig a vagyonkezelő. Az osztrák jog szerint lehetőség adódik a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt azonban a felperes a körülmények ismeretében nem szeretné, az ingatlan tulajdoni hányadának bekebelezéséről lemond.

[4]Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az önellenőrzéshez kapcsolódóan 2006. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg.

[5]A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a bírságalap után 542 227 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest az egyéb rendelkezések helybenhagyása mellett.

[6]Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 1. pontjának és 63. § (2) bekezdésének összevetésére figyelemmel megállapítható, hogy külföldi ingatlan megszerzése a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem alapozza meg.

[7]A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes fenti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

[8]Kiemelte, hogy az alperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény érvényesíthetőségét arra alapítva, hogy a lakáscélú felhasználás nem belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatosan valósult meg. Okfejtése szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdése szerinti önellenőrzésre a felperesnek lehetősége volt, az ezzel ellentétes alperesi álláspont nem jogszerű. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak azt kell vizsgálni, hogy függetlenül a külföldi felhasználástól a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.

[9]Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot nem szabott ki.

[10]Az alperes a 2011. augusztus 8-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[11]A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy az önellenőrzéssel nem jogosulatlan visszaigénylést hajtott végre, adókülönbözet a terhére nem állapítható meg, mivel az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében írt lakásszerzési kedvezményre a budapesti ingatlanok adásából származó jövedelem tekintetében jogosult.

[12]Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdésében, az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében, (3) bekezdésében és (4) bekezdésében, és az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyben hozott ítéletében foglaltakra. Kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság kötelezésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, miszerint az új eljárásban pusztán azt a tényt kellene vizsgálni, hogy a lakáscélú felhasználás megtörtént-e, ugyanis az Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. A felperes álláspontjával ellentétben az egyéb feltételek vizsgálatával az adóhatóság nem sértette meg a Ket. 111. § (3) bekezdését.

[13]A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint elsődlegesen a Ket. 111. § (3) bekezdését, valamint a Pp. 227. §-át és 229. § (1) bekezdését sérti a támadott ítélet. Az alperesnek az új eljárás során kizárólag a jogerős ítélet által hivatkozott, 2006. április 10-i szerződés tartalmát kellett volna vizsgálnia, minden további körülmény figyelembevétele meghaladta az ítéletben foglaltakat. A törvényszék eljárása sem terjedhetett volna ki az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtás kérdéskörére.

[14]A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

[15]A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.

[16]A Ket. 111. § (3) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. Ebből következik, hogy a megismételt eljárásban a közigazgatási hatóságnak az ítélet iránymutatását követnie kell és az ezen eljárásban hozott jogerős határozat bírósági felülvizsgálata arra terjedhet ki, hogy a hatóság a korábbi ítélet rendelkezéseinek eleget tett-e.

[17]Amennyiben a hatóság a bíróság útmutatása alapján hozta meg új határozatát, úgy nincs alapja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének. Az alperes alapügyben hozott jogerős határozata a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének elutasítását a külföldi felhasználás tényére és az önellenőrzés kizártságára alapította, nem került vizsgálatra az Szja. tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok rendelkezésre állása.