BH+ 2015.2.80 Az éves beszámoló letétbehelyezését és közzétételi kötelezettségét elmulasztó ügyvezetőt terheli az így fennálló vélelemmel szemben annak bizonyítása, hogy az adott esetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].

Az S. Korlátolt Felelősségű Társaság (továbbiakban: kft.) vezető tisztségviselője 2004. február 16. és 2006. június 20-a között az I. r. alperes, 2006. június 20. és 2008. március 20-a között a II. r. alperes, 2008. március 20. és 2009. április 16-a között a III. r. alperes volt. IV. r. alperes pedig 2006. május 20-ától 2008. március 20-áig közvetlen irányítást biztosító, illetve minősített többséget biztosító befolyással rendelkezett a kft-ben. (A kft. másik tagja a II. r. alperes volt, a törzstőke 3 %-át képviselő üzletrésszel).

A 2006. szeptember 15-én megtartott taggyűlésen a II. r. alperes mint a kft. ügyvezetője tájékoztatást adott a kft.-t fenyegető fizetésképtelenségi helyzetről. Javasolta, hogy 2006. október 15-éig újabb taggyűlésen döntsenek a kft. felszámolásának kezdeményezéséről.

A 2007. március 12-i taggyűlésen a II. r. alperes ügyvezetőként arról tájékoztatott, hogy a kft. saját tőkéjének mielőbbi pótlása érdekében kívülálló befektetővel tárgyal.

A 2007. szeptember 30-ai taggyűlésen ismételten tájékoztatást adott a kívülálló befektetővel való tárgyalásairól. Előadta továbbá, hogy a kft. vagyona ügyvezetői tevékenysége során nem csökkent, a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el. A kft. fizetésképtelen helyzetére tekintettel a társaság vagyonából pénzeszközöket nem vett ki, kifizetéseket nem teljesített, ő maga díjazásban nem részesült. Ezekre az előadásokra tekintettel a kft. taggyűlése határozatot hozott és megállapította, hogy a II. r. alperes a hitelezői érdekeknek megfelelően járt el.

A 2008. február 22-i taggyűlésen a tagok kijelentették, hogy az üzletrészeiket el kívánják adni.

Az adós ellen 2008. április 18-án indult a felszámolása elrendelését eredményező felszámolási eljárás. A felszámolás kezdő időpontja 2009. április 16-a volt. A felszámolási eljárásban a jelen per felperesének 9 301 133 Ft tőke és 4 397 351 Ft kamatkövetelését - különböző kielégítési kategóriába soroltan - a felszámoló hitelezői nyilvántartásba vette.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az I., a II. és a III. r. alpereseknek, mint a kft. vezető tisztségvelőinek, illetve a IV. r. alperesnek mint a kft. közvetlen, illetve minősített befolyással rendelkező tagjának felelősségét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján. Előadta, a társaság vezető tisztségviselői nem tettek eleget a 2006., 2007. és 2008. évben a mérlegbeszámoló letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettségüknek. Álláspontja szerint, már a 2005. december 31-i mérlegfordulónappal elkészített mérleg alapján látni lehetett, hogy az adós társaság a kötelezettségeit esedékességkor nem fogja teljesíteni. A 2005. évben elkészített mérleg szerint a társaság elvesztette a saját tőkéjét, mérleg szerinti eredménye mínusz 20 791 000 Ft volt, több mint 43 000 000 Ft értékű készlettel, több mint 3 000 000 Ft értékű követeléssel és 486 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett.

Az I., a III. és a IV. r. alperesek ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a III. r. alperes mint a kft. vezető tisztségviselője 2008. március 20-ától 2009. április 16-áig ügyvezetési feladatait a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállását figyelembe véve nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a társaság vagyona a keresetben meghatározott mértékben 9 301 133 Ft-tal csökkent. A keresetet az I., a II. és a IV. r. alperesekkel szemben elutasította.

Rögzítette, hogy 2006. július 1-jén, nem vitatottan, a kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A II. r. alperes tekintetében rámutatott arra, hogy a II. r. alperes az ügyvezetési feladatai átvételekor már tudta, hogy a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt kell tartania. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, a vezető tisztségviselő felelőssége nem amiatt áll fenn, mert az éves beszámoló letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, hanem azért, ha bizonyítást nyer, hogy az adós társaság vagyonát csökkentette és azáltal a hitelezői követelések felszámolási eljárásban történő kielégítetlenségét idézte elő. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes azonban a hitelezői érdekek védelméhez szükséges intézkedéseket megtette. Taggyűléseket tartott, azokon a szükséges tájékoztatást megadta. 2006. június 27-én tájékoztatta az adós hitelezőjét a kft. likviditási nehézségéről. Megkísérelte a tőke pótlását. Javaslatot tett a felperessel kötött szerződés módosítására. Az elsőfokú bíróság megállapította, a II. r. alperes ügyvezetésével oksági kapcsolatban a kft. vagyona nem csökkent. Nem a II. r. alperes, hanem a III. r. alperes ügyvezetésének ideje alatt kellett a kft. vagyonát, iratait a felszámolónak átadni.

A felperes és a III. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett részében akként változtatta meg, hogy megállapította, a II. és a III. r. alperesek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el és ezáltal az adós kft. vagyona 9 301 133 Ft mértékben csökkent, amely összeg erejéig a II. és a III. r. alperesek egyetemlegesen kártérítési felelősséggel tartoznak a felszámolási eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésekért.

A másodfokú bíróság a kft. elleni felszámolási eljárás megindulásának időpontjában, vagyis 2008. április 18-án hatályos Cstv. szabályai alapján vizsgálva a II. r. alperessel szemben, a Cstv. 33/A. §-a szerint előterjesztett keresetet, rámutatott: az éves beszámoló letétbe helyezésének hiánya miatt vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét. A II. r. alperes ezért csak akkor mentesülhetne a felelősség alól, ha bizonyította volna, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.

Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a Kft. 2005. december 31-én már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. A 2005. évi mérlegben szerepeltetett vagyon a felszámolás kezdő időpontjára eltűnt.

Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben azonban úgy ítélte, a csatolt taggyűlési határozatok nem alkalmasak a felelősség alóli kimentésre. Az érintett taggyűléseken ugyanis csak a II. r. alperes jelent meg, egyrészt mint a társaság egyik tagja, másrészt mint a másik tag ügyvezetője. Tájékoztatta ugyan a taggyűlést az adós kft. helyzetéről, de felszámolási eljárást nem kezdeményezett. Szükségesnek tartotta a tőkepótlást, de erre mégsem került sor. A II. r. alperes nem tisztázta a perben, hogy a 2005. december 31-ei fordulónappal elkészült mérlegben szereplő vagyonnak mi lett a sorsa. Nem igazolta, hogy azt átadta a III. r. alperesnek. Kétséget kizáróan tehát nem sikerült bizonyítania, hogy ügyvezetésének időtartama alatt az adós vagyonában nem következett be csökkenés.