BH 2008.7.187 A lakás visszatérés szándéka nélküli elhagyására alapítottan nem kérheti a bérlőtárs apa az eltávozott kiskorú gyermeke bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését, ha a gyermek eltávozása azért történt, mert a bíróság őt az anyánál helyezte el, aki az elköltözésekor a gyermeket magával vitte [1993. évi LXXVIII. tv. 30. §].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényege szerint B.-n, az M. utca 4. földszint 4. szám alatti önkormányzati lakás bérlőtársai voltak a peres felek, valamint az alperes édesanyja - a felperes volt házastársa - az 1998. november 30-án kötött bérleti szerződés alapján. A felperes és az alperes édesanyjának házassága megromlott, az életközösséget megszakították, az anya a perbeli lakásból elköltözött és a kiskorú alperest is magával vitte. A felperes és az anya házasságát a bíróság a 2003. április 9-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. A bontóperben kötött egyezség alapján az akkor még mindig kiskorú gyermekük - az alperes - az édesanyja gondozásába került. Az anya a bérlőtársi jogviszonyáról ellenérték fizetése mellett lemondott, és kérte az önkormányzatot a bérleti szerződés akkénti módosítására, hogy a bérbeadó a peres felekkel kössön határozatlan időre szóló bérleti szerződést. Az önkormányzat ennek megfelelően 2003. március 28-án a peres felekkel kötött bérleti szerződést a perbeli lakásra.

Az időközben nagykorúvá vált alperest a felperes megakadályozta abban, hogy a bérlőtársi jogával élhessen.

A felperes keresetében az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését kérte. Keresetét a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 30. §-ának (5) bekezdésére alapította, mert azt állította, hogy az alperes a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta.

A bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Tényként megállapította, hogy az alperes 13 éves korában, az édesanyjával együtt költözött el vidékre, és ott járt iskolába. Az édesanyjánál elhelyezett kiskorú alperes esetében a lakás végleges, a visszatérés szándéka nélküli elhagyása nem merülhet fel, ezért a bérlőtársi jogviszonyának megszüntetésére nincs alap. Az alperes miután 2004 decemberében nagykorúvá vált, ekkortól kezdődően maga dönthetett a lakóhelyének megválasztásáról, így arról, hogy a b.-i iskolájára tekintettel a perbeli lakásban lakjon. Ide a bérlőtársi jogviszonya alapján be is jelentkezett, de a lakáshasználatát a felperes megakadályozta.

A jogerős ítélet megváltoztatása és az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetése, illetőleg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróságok a bizonyítékok téves értékelésével jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes nem hagyta el véglegesen a perbeli bérleményt, és az oda való visszatérését ő megakadályozta volna. Arra hivatkozott, hogy az alperes soha nem akart visszatérni a bérleménybe, mert ilyen igénye esetén ahhoz hozzájárult volna. Ez történt 2004. március 13-án is, amikor az alperes egy éjszakát az ő engedélyével a lakásban töltött. Sérelmezte, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták F. Z.-né tanúvallomását, aki bizonyította, hogy az alperes a 2000. évben történt elköltözését követően egyetlen alkalommal sem kívánt visszaköltözni, és írásban sem jelzett ilyen igényt. Az alperes nagykorúságát követő magatartásából - nem köszön neki az utcán, nem megy oda hozzá - is az következik, hogy nem kíván vele együtt élni. Az alperes ilyen magatartására, valamint a bérlőtársi jogának megváltására kezdeményezett tárgyalások alatt tanúsított magatartására bejelentett tanúk kihallgatásának mellőzését sérelmezte, és emiatt a jogerős ítéletet megalapozatlannak tartotta. Megítélése szerint jogszabálysértő módon hagyták figyelmen kívül a bíróságok azt a tényt, hogy ő 2004 áprilisában újabb házasságot kötött, a házastársával lakik a perbeli lakásban, így az alperessel való együttélés ott objektíve lehetetlen.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.