A Fővárosi Törvényszék Pf.638722/2006/7. számú határozata jogviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 30. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Benkő Ferencné, Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Polgárné dr. Vida Judit

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.53838/2005/16., *Fővárosi Törvényszék Pf.638722/2006/7.*, Kúria Pfv.21736/2007/5. (BH+ 2008.8.360, BH 2008.7.187)

***********

Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

47. Pf. .../2006/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

dr. Hűse Ágnes (....) ügyvéd által képviselt felperes neve(....) felperesnek

dr. Kerek József (....)ügyvéd által képviselt alperes neve(....) alperes ellen

bérlőtársi jogviszony megszüntetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2006. évi október hó 20. napján 4. P. .../2005/16. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 17. és Pf. 6.szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 6 000 (Hatezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az első fokú bíróság ítéletében a felperes keresetét, amelyben az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését kérte elutasította, és pervesztességére tekintettel, a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 forint +áfa perköltséget. Döntését a mód. 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 30.§ (5) bekezdésében foglaltakra utalással azzal indokolta, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése mellett megállapítható volt, hogy az alperes több alkalommal kezdeményezte a felperesnél, hogy bérlőtársi jogával élni kíván, amelyet azonban a felperes megakadályozott. A felperes a lakás használatától az alperest elzárta, így a felperes nem hivatkozhat arra, hogy az alperes a lakást nem használja, azt a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, hiszen a felperes maga gátolta az alperest a lakás használatában.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint az első fokú ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan.

A bíróságnak a kereset érdemi elbírálása körében arról kellett volna dönteni, hogy az alperes életvitelszerűen lakik-e perbeli ingatlanban, vagy nem. E körben utalt arra, hogy volt házastársa az akkor még kiskorú alperessel, aki egyébként a közös gyermekük, önként, a visszatérés szándéka nélkül költözött el a lakásból, a volt házastársa által (város neve) vásárolt ingatlanba, ott új életre rendezkedtek be. Az alperes vidéken járt iskolába, ez idő alatt vele a kapcsolatot nem kereste. Középiskolai tanulmányai ideje alatt kollégiumban lakott, s csak a hétvégeken járt haza édesanyjához. Sérelmezte, hogy amikor tanulói jogviszonya alatt gyakorlati idejének utolsó részét az alperes Budapesten, a (munkahely elnevezése) töltötte, vele egy munkahelyen dolgozott, de nem kereste meg őt, mint apját, sőt ha a folyosón meglátta, nagy ívben el is kerülte. Ezt egyébként tanú1 tanúval tudja bizonyítani, akinek előállítását vállalva, indítványozta kihallgatását.

Rámutatott, hogy amennyiben arra a megállapításra jut a bíróság, hogy az alperes életvitelszerűen nem lakik a perbeli ingatlanban, vizsgálni kell, hogy ennek mi az oka, megkísérelt-e oda visszaköltözni, odaköltözését kétséget kizáróan a felperes akadályozta-e.

E körben utalt arra, hogy a perben senki nem kezdeményezte a kiskorú alperes elhelyezésének megváltoztatását, tehát az alperes folyamatosan, megszakítás nélkül él édesanyjával életvitelszerűen annak vidéki ingatlanában, a perbeli lakásban semmilyen ruhaneműje, használati tárgya nincs. Nincs arra vonatkozóan sem bizonyíték, hogy az alperes édesapjához kívánt volna költözni, vagy kérte, hogy kezdeményezze a gyermekelhelyezés megváltoztatását, mert nem az édesanyjával kíván élni, hanem a vele.

Álláspontja szerint vizsgálni kell azt is, hogy teljesítette-e az alperes a 2003. március 28. napján aláírt bérleti szerződésből eredő kötelezettségeit.

E körben utalt arra, hogy 2003. évben - a bérleti szerződés megkötésekor - az alperes még kiskorú volt. A szerződés aláírásából nemcsak előnye származott, hanem kötelezettsége is, amit ebben az időben nem tudott teljesíteni, nem lévén jövedelme. Hivatkozott arra is, hogy az alperes mindezt tudta, így azt is tudta, hogy a szerződésből eredő kötelezettségeit nem tudja teljesíteni és nem is teljesítette. Nem is fizetett soha sem bérleti díjat, sem pedig, rezsiköltséget. Utalt az alperes barátjának, a tanúvallomásában foglaltakra azzal összefüggésben, hogy amennyiben az alperes valóban vissza akart volna költözni a perbeli lakásba, akkor, nem tanúsítana az apját illetően olyan magatartást, mintha nem is állnának szülő-gyermek kapcsolatban. így amikor látja az apját, a felperest az utcán, életszerűtlen, hogy kihagyjon egy olyan lehetőséget, hogy beszélhessen vele. Ténylegesen azonban ez történt a tanú vallomása szerint, az alperes, amikor vele találkozott az utcán, nem ment oda és nem köszönt neki, nem is szólt hozzá.

Az alperes nem tudott eredményesen hivatkozni sem olyan tanúra vagy más közvetlen bizonyítékra, ami azt igazolná, hogy a 2003-ban törvényes képviselője nélkül aláírt bérleti szerződésből fakadó jogait gyakorolni kívánja. Hivatkozott arra is fellebbezésében a felperes, hogy az alperes 2005. december 9. napján jelentkezett be a lakásba, azt követően, hogy 2004. március 28. napján azzal az egyezségi ajánlattal állt elő, hogy 1,5 millió forintért a felperes javára lemond bérleti jogáról. Ugyanakkor a 2003. március 28. napján kötött bérleti szerződés semmis, mivel a felperes, bár aláírta a bérlőtársi jogviszonyra vonatkozó bérleti szerződést az alperessel, a perbeli lakásba soha nem költözött be, ez szándékában sem állt, s a jelen per megindításáig ez valójában - bejelentkezés hiányában - fiktív szerződés volt. A perbeli lakásba történő bejelentkezés a keresetlevél benyújtását követően történt, és erről ő maga csak a bírósági eljárásban szerzett tudomást.

Álláspontja szerint a bontóper során tett, és az első fokú bíróság által kiemelt nyilatkozata (,Jgen most is azt mondom, hogy a gyerekről szívesen gondoskodom. Akár úgy, hogy tartásdíjat fizetek, akár úgy, hogyha vissza kíván jönni, arra tekintettel, hogy ő bérlőtárs") a jelen per érdemi eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír. Változatlanul fenntartotta azt, az első fokú eljárásban is kifejtett hivatkozását, miszerint az alperes soha nem fordult hozzá olyan kéréssel, hogy engedje be a lakásba, csak a lemondás fejében kért ellenértéket.

Csatolta a (ingatlan címe) szám alatt lakók: fél1, fél2, fél3 fél4 fél5 által tett, 2007. január 9. napján kelt nyilatkozatát, amely szerint sem az alperes, sem édesanyja 2000. márciusa óta nem jártak a perbeli lakásban.