ÍH 2024.158 MUNKÁLTATÓ MENTESÜLÉSE, KÁRTÉRÍTÉS, SÉRELEMDÍJ

I. Mentesül a munkáltató a kártérítési felelősség alól, ha a baleset bekövetkezésének egyetlen oka az volt, hogy a betanított üveges munkakörben nála közel egy éve dolgozó, az üveg szállítására és mozgatására irányadó szabályokat ismerő és addig betartó felperes nem az ismert szabályok és utasítások szerint járt el. [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja]

II. Az orvosi alkalmassági vizsgálat esetleges hiányosságának a kártérítési felelősség szempontjából nincs jelentősége, ha a baleset nincs összefüggésben a munkavállaló egészségügyi állapotával.

III. Ha a munkáltató mentesült a kártérítési felelősség alól, abból az is következik, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételei sem állnak fenn. [Mt. 9. § (1) bekezdése, Ptk. 2:52. § (2) bekezdése]

Pertörténet:

Zalaegerszegi Törvényszék M.70053/2021/76., Pécsi Ítélőtábla Mf.30009/2024/5. (*ÍH 2024.158*), Kúria Mfv.10071/2024/4.

***********

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2018 nyarától betanított üveges munkakörben, alkalmi munkavégzés keretében dolgozott az alperesnél, ennek során heti rendszerességgel gépjárművezetői tevékenységet is ellátott. 2019. július 1. napján ugyanezekre a feladatokra határozatlan idejű munkaviszonyt létesítettek a felek. 2019. július 15-én a cég telephelyéről a F., F. utca 36. szám alatti építési területre szállított 120 x 140 cm méretű kötegelt korlátüveget egy Renault Master típusú tehergépkocsival. A délelőtti órákban már elvitt egy rakományt a címre, amelyet a helyszínen toronydaru segítségével rakodtak le problémamentesen. A második szállítmányt indulás előtt ifj. B. O. ügyvezető ellenőrizte, aki az alkalmazott rögzítési módot megfelelőnek találta, amikor a zalaegerszegi telephelyen felrakták az üveganyagot a kettő darab acél üvegszállító állványra. Az üveget vízszintesen rögzítették az állványokhoz spaniferrel, az állványokat pedig a teherautó rakfelületéhez rögzítették függőlegesen. A fonyódi építési munkaterületre érkezést követően a felperes lehajtotta a plató oldalát, és eltávolította az üvegeket egyben tartó, keresztben elhelyezett spanifert. A darukezelő jelezte a felperesnek, hogy a daruzási pont az építési területen kívül, a kerítés mellett lesz, mert ott biztonságosabban tudja leemelni a platóról az üvegárut. A felperes nem kötötte vissza az üvegtáblákat tartó vízszintes spanifert, és nem hajtotta vissza a plató oldalfalát sem, így tolatott ki az emelési pontra. A gépkocsi mellett állt, amikor a platóról 8 db üvegtábla ráborult.

A baleset következtében lábszártörést, koponyazúzódást, nyaki gerincrándulást és -húzódást szenvedett, és a lábszárán többszörös nyílt seb keletkezett. Július 19. napjáig a K. M. Oktató Kórházban kezelték, majd két hét otthontartózkodást követően, augusztus 6-tól augusztus 15-ig a K. D. a Kórházban feküdt, ahol műtétet végeztek rajta. Ezután két és fél hónapon keresztül fekvőbeteg volt.

A S. Megyei Kormányhivatal K.-i Járási Hivatala a hivatalból lefolytatott munkavédelmi eljárást az SO-04N/MV1/001184-11/2019. számú határozattal zárta, amelyben kötelezte a munkáltatót, hogy az üvegtáblák rakodása, szállítása során a vonatkozó munkavédelmi szabályokat tartsa be.

A felperes orvosi munkaalkalmassági véleményét 2018. november 29-én állították ki raktáros munkakörre. Munkavédelmi oktatásban 2018. november 9-én részesült.

A balesetet a felperes elháríthatatlan és kizárólagos magatartása okozta, amikor indokolatlanul feloldotta a korlátüvegek vízszintes spaniferes rögzítését. Az üvegtartó állvány leemeléséhez csak az állvány rögzítését kellett volna feloldani, a vízszintes rögzítést nem.

A felperes keresetében 8.000.000 forint sérelemdíj és ennek 2019. július 16. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, az Mt. 51. § (4) bekezdésére, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 41. §-ára, a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet 9. § (1) bekezdésére, valamint az Mt. 9. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42.-54.§-aira hivatkozva. Állította, hogy nem rendelkezett érvényes foglalkozás-egészségügyi vizsgálattal, nem részesült munkavédelmi oktatásban, és a tehergépkocsi túlsúllyal közlekedett. Előadása szerint a vízszintesen elhelyezett spanifer kizárólag a szállítás idejére szolgált, és csak az előre csúszás ellen védte az üveglapokat, azt ezért eltávolíthatta. A baleset véleménye szerint a túlsúly miatt következett be.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján, mivel a balesetet a felperes elháríthatatlan és kizárólagos magatartása okozta. Másodlagosan kérte a sérelemdíj mértékét annak figyelembevételével megállapítani, hogy a felperes vétkesen közrehatott a baleset bekövetkeztében.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A kirendelt K. I. igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményét hiánytalannak és aggálytalannak ítélte, amelynek alapján arra a következtetésre jutott - különös tekintettel a balesetet rögzítő videófelvételre -, hogy a balesettel oksági összefüggésben nem állapítható meg az alperes mulasztása. A perbeli Renault Master típusú kistehergépkocsi alkalmas volt a közúti közlekedésre és üvegszállításra, a szállításhoz használt üvegtartó állványok megfelelőek voltak, a rakomány-rögzítéshez használt spaniferek a szabványelőírásnak megfeleltek, a rögzítés ugyancsak megfelelő volt. Mivel az üvegszállítást a felperes munkába lépése óta végezte, nem volt szükség időszakos munkavédelmi oktatásra, az előző évi oktatáson elhangzottakat kellett alkalmaznia. A munkavédelmi oktatás anyagát az okiratok és a tanúvallomások alapján megfelelőnek találta.

Kifejtette, hogy az a körülmény, hogy a felperes korábban zárt tehergépkocsival szállított üveget, és a baleset idején nyitott, platós teherautót vezetett, nem bírt jelentőséggel a munkavédelmi szakértő véleménye szerint, mert a kistehergépkocsi munkavédelmi szempontból nem tartozik a veszélyes munkaeszközök közé [a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MÜM rendelet I/a. és I/b. számú melléklete], ezért nem szükséges munkavédelmi üzembehelyezési eljárás lefolytatása. Nincs olyan követelmény, hogy kategórián belül nyitott vagy zárt kisteherautó váltása esetén újra ki kellene oktatni a gépjárművezetőt, mivel a munkaeszközben nem történt jelentősebb változás. A munkavédelmi oktatás időszakonkénti ismétlését akkor teszi kötelezővé az Mvt., ha új kockázatok lépnek fel [Mvt. 55. § (1) bekezdés d) pontja], amely a jelen esetben nem állt fenn.

A felperesnek nem kellett a szállított üveg rögzítésében vagy az áru mozgatásában részt vennie, a tehergépkocsi vezetése volt a feladata. A daruzást végző szakember által kijelölt helyen kellett megállnia és az üvegtartó állvány rögzítését feloldania annak érdekében, hogy azt a daruval fel lehessen emelni a gépjármű rakfelületéről. A felperes volt az, aki tévesen nem az üvegtartó állvány rögzítését oldotta el, hanem az üvegek egymáshoz való vízszintes rögzítését. Ez a felperes kizárólagos magatartása volt az oka a balesetnek a munkavédelmi szakértő véleménye szerint.