62012CJ0050[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. november 26. Kendrion NV kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A műanyag ipari zsákok piaca - A leányvállalat által elkövetett jogsértés anyavállalatnak való betudhatósága - Az anyavállalatnak a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetéséért való egyetemleges felelőssége - A Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama - A hatékony bírói jogvédelem elve. C-50/12. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2013. november 26. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A műanyag ipari zsákok piaca - A leányvállalat által elkövetett jogsértés anyavállalatnak való betudhatósága - Az anyavállalatnak a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetéséért való egyetemleges felelőssége - A Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama - A hatékony bírói jogvédelem elve"

A C-50/12. P. sz. ügyben,

a Kendrion NV (székhelye: Zeist [Hollandia], képviselik: P. Glazener és T. Ottervanger advocaten)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. január 26-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre és S. Noë, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, L. Bay Larsen, M. Safjan tanácselnökök, J. Malenovský, E. Levits, A. Ó Caoimh, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, D. Šváby és M. Berger (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. február 5-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. május 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Kendrion NV (a továbbiakban: Kendrion vagy fellebbező) az Európai Unió Törvényszéke T-54/06. sz., Kendrion kontra Bizottság ügyben 2011. november 16-án hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az [EK 81. cikk] alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.354 - "ipari zsákok"-ügy) 2005. november 30-án hozott C(2005) 4634 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) részleges megsemmisítése, valamint az e határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve másodlagosan annak csökkentése iránti keresetét.

Jogi háttér

2 Az [EK 81. cikkben] és [az EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) - amely [az EK 81. cikk] és [az EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) helyébe lépett - úgy rendelkezik 23. cikkének a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének helyébe lépő (2) és (3) bekezdésében: "(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból: [...] A jogsértésben részt vevő vállalkozások és vállalkozások társulásai tekintetében a bírság egyenként nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 10%-át. [...] (3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát."

a) megsértik [az EK 81. cikket vagy az EK 82. cikket] [...]

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

3 A Kendrion a holland jog hatálya alá tartozó részvénytársaság.

4 1995. június 8-án a Kredest Beheer BV - amely a Combattant Holding BV 100%-os tulajdonában álló leányvállalata, maga e Combattant Holding BV pedig a Kendrionnak a 100%-os tulajdonában álló leányvállalata - átvette a DSM NV valamennyi aktív eszközét, valamint a Fardem csoport Edamban (Hollandia) és Beerseben (Belgium) gyakorolt tevékenységeit.

5 1995 novemberében a fellebbező eladta a Fardem csoport belgiumi tevékenységeit. 1995 decemberében a Kredest Beheer BV leányvállalat nevét Fardem Holding BV-re változtatták. Ez utóbbi 2001 szeptemberében jogilag egyesült a Fardem Packaging BV és a CAT International BV társaságokkal. Ez alkalommal a Fardem Holding nevet Fardem Packaging BV-re (a továbbiakban: Fardem Packaging) változtatták.

6 2001 novemberében a British Polythene Industries plc értesítette a Bizottságot az ipari zsákok ágazatát érintő kartell fennállásáról.

7 A Bizottság, miután 2002 júniusában vizsgálatokat folytatott, 2002-ben és 2003-ban pedig tájékoztatáskéréseket intézett a Fardem Packaginghez, 2004. április 29-én megindította a közigazgatási eljárást, és több társasággal szemben kifogásközlést bocsátott ki, amely társaságok között szerepelt többek között a Fardem Packaging és a Kendrion.

8 Közben, 2003 szeptemberében a Kendrion átruházta a Fardem Packaginget annak vezetőire.

9 2005. november 30-án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amely 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a Fardem Packaging és a Kendrion megsértette az EK 81. cikket azzal, hogy előbbi 1982. január 6. és 2002. június 26. között, utóbbi 1995. június 8. és 2002. június 26. között a műanyag ipari zsákok ágazatában Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg és Hollandia területén az árak rögzítéséből, közös árszámítási módszerek alkalmazásából, a piaci részesedések és kvóták felosztásából, az ügyfelek és megrendelések felosztásából, bizonyos pályázati felhívásokra való összehangolt ajánlattételből, valamint egyedi információk cseréjéből álló megállapodások sorában vettek részt, és erre irányuló összehangolt magatartást tanúsítottak.

10 Ez okból a Bizottság a Kendrionnal szemben a vitatott határozat 2. cikke első bekezdésének d) pontjában 34 millió euró bírságot szabott ki, kifejtve, hogy ezen összegből a Fardem Packaging 2,2 millió euró összeg megfizetéséért egyetemlegesen felel.

A megtámadott ítélet

11 A Törvényszék Hivatalához 2006. február 22-én érkezett keresetlevélben a Kendrion keresettel támadta meg a vitatott határozatot. A Kendrion lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elsődlegesen egészében vagy részlegesen semmisítse meg e határozatot, illetve másodlagosan törölje az említett határozattal vele szemben kiszabott bírságot, vagy csökkentse annak összegét.

12 A Törvényszék a Kendrion által előadott érvelésben nyolc jogalapot azonosított. Az első hét jogalap az EK 81. cikk, az EK 253. cikk és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése, valamint több általános jogelv megsértésén alapult, amennyiben a Kendrion szerint először is a vitatott határozat rendelkező része az indokoláshoz képest következetlen; másodszor, a Bizottság tévesen feltételezte, hogy a Kendrion és a Fardem Packaging gazdasági egységet képez; harmadszor, a Bizottság tévesen állapította meg a fellebbező felelősségét a Fardem Packaging által elkövetett jogsértésért; negyedszer, a vitatott határozat a fellebbezővel szemben anyavállalati minőségében magasabb összegű bírságot szabott ki, mint a leányvállalattal szemben, amelynek egyetemleges felelősségét állapította meg; ötödször, a Bizottság a fellebbezővel szemben eltérő bánásmódot alkalmazott azon többi anyavállalathoz képest, amelyeket a leányvállalat által elkövetett jogsértésekért egyetemlegesen felelősnek ítélt. A fellebbező hatodszor az említett rendelkezések azáltal történő megsértésére hivatkozott, hogy a Bizottság a Fardem Packaginggel szemben kiszabott bírság alapösszegét 60 millió euróban állapította meg, hetedszer pedig e rendelkezések azáltal történő megsértésére, hogy a Bizottság vele szemben 34 millió euró bírságot szabott ki. A nyolcadik jogalap a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK 65. cikk (5) bekezdése] alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.) megsértésén alapult.

13 2011. január 12-én a fellebbező válaszolt a Törvényszék által az eljárási szabályzat 64. cikke alapján neki feltett azon kérdésre, amelyben a Törvényszék a fellebbező azzal kapcsolatos álláspontját kívánta megtudni, hogy a Bíróság C-97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélete (EBHT 2009., I-8237. o.) milyen hatással van a második kereseti jogalapjára.

14 A 2011. március 9-én tartott tárgyalás során a Kendrion azt állította, hogy a Törvényszék előtti eljárás időtartama túlzott volt. Ezt az érvet a Törvnyszék a megtámadott ítélet 18. pontjában mint hatástalant elutasította.

15 A Törvényszék a Kendrion által a keresetének alátámasztása érdekében előadott valamennyi jogalap vizsgálatának eredményeként a keresetet teljes egészében elutasította.

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

16 A Kendrion azt kéri, hogy a Bíróság:

- teljes egészében vagy részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- amennyiben az őt érinti, teljes egészében vagy részben semmisítse meg a vitatott határozatot;

- törölje a vele szemben kiszabott bírságot, vagy csökkentse annak összegét;

- másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez, valamint

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

17 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a Kendriont kötelezze a költségek viselésére.

18 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 24. cikke és az eljárási szabályzatának 61. cikke értelmében a Bíróság felkérte a feleket, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, valamint a tagállamokat, hogy válaszoljanak a Törvényszék előtti eljárás időtartama ésszerű mivoltának értékelésére szolgáló kritériumokkal, valamint ezen eljárás túlzott időtartama következményeinek orvoslására irányuló intézkedésekkel kapcsolatos kérdésekre.

A fellebbezésről

A második jogalapról

A felek érvei

19 A fellebbező a második jogalapjában - amelyet először kell megvizsgálni, amennyiben arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Kendrion és a leányvállalata, a Fardem Packaging egy gazdasági egységet képezőnek tekinthető-e - azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a bizonyítási teher megosztása során, a Kendrionnak a leányvállalata feletti meghatározó befolyása gyakorlását illetően tévesen alkalmazta a jogot, továbbá a Bizottság és a fellebbező által e tekintetben előterjesztett bizonyítékokat tévesen és nem kielégítően megindokoltan mérlegelte.

20 A Kendrion azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott határozatban a Kendrion és a leányvállalata közötti gazdasági egység fennállásának alátámasztása érdekében nem csupán abból a vélelemből indult ki, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol azon leányvállalata felett, amelynek a teljes tőkéje az anyavállalat tulajdonában áll, hanem további bizonyítékokból is. Márpedig a Törvényszék, miután maga is átvette ezt az elemzést, és a megtámadott ítélet 33. pontjában megjegyezte, hogy "meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett-e el mind a [vitatott] határozatban említett további körülményeket, mind pedig a [fellebbező] által a meghatározó befolyás vélelmének megdöntése érdekében előadott körülményeket illetően", ugyanezen ítélet 53. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor kijelentette, hogy annak vizsgálatára fog szorítkozni, hogy "a [fellebbezőnek] sikerült-e cáfolnia e négy további körülményt". A Kendrion szerint a Törvényszék ezáltal figyelmen kívül hagyta, hogy a bizonyítási teher a Bizottságra hárul.

21 Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában e további körülmények téves mérlegelése folytán jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a fellebbező és a Fardem Packaging egyetlen gazdasági egységet képez. Mindenesetre a Törvényszék e tekintetben nem indokolta meg kielégítően a határozatát.

22 Még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék által a szóban forgó további bizonyítékokra vonatkozóan lefolytatott mérlegelés helyes, ez nem változtat azon, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, illetve nem kielégítően vizsgálta meg a Fardem kereskedelmi önállóságának bizonyítása bizonyítása érdekében a Kendrion által előadott érveket.

23 A Bizottság úgy véli, hogy a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott második jogalapot el kell utasítani.

24 A Bizottság, amikor a Kendriont felelősnek nyilvánította a Fardem Packaging által elkövetett jogsértésért, kizárólag abból indult ki, hogy a tényállás megvalósulásának időpontjában a Fardem Packaging a fellebbező 100%-os tulajdonában álló leányvállalat volt, valamint azt a vélelmet alkalmazta, amely szerint az anyavállalat ilyen helyzetben meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata felett. Jóllehet a vitatott határozat említést tesz az ilyen befolyás fennállásának alátámasztására irányuló négy további körülményről, ezeket a Bizottság nem tekintette meghatározónak.

25 Ami azon mérlegelést illeti, amelyet a Törvényszék azon, a vitatott határozatban említett további körülmények bizonyító erejére vonatkozóan folytatott le, amelyekre a Kendrion a leányvállalata feletti meghatározó befolyás hiányának alátámasztása érdekében mint bizonyítékokra hivatkozott, a Bizottság úgy véli, hogy a Kendrion érvelése elfogadhatatlan.

A Bíróság álláspontja

26 A jelen jogalap mérlegelése érdekében fel kell idézni a Kendrion által az elsőfokú eljárásban előadott érvelést.

27 Mint az a megtámadott ítélet 31. és 32. pontjából kitűnik, a fellebbező a fent hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetését követően elállt azon állításától, amely szerint önmagában az, hogy a leányvállalat tőkéje az anyavállalat 100%-os tulajdonában áll, nem elegendő azon megdönthető vélelem megalapozásához, hogy ez az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására. Hivatkozva ugyanakkor a Törvényszék T-24/05. sz., Alliance One International és társai kontra Bizottság ügyben 2010. október 27-én hozott ítéletének (EBHT 2010., II-5329. o.) 155. pontjára, a fellebbező azt állítja, hogy abban az esetben, ha a Bizottság az anyavállalat által a leányvállalata felett gyakorolt meghatározó befolyás vélelmét nem csupán e leányvállalat teljes tőkéjének tulajdonlására alapítja, hanem további körülményekre is, meg kell vizsgálni, hogy e körülmények a jogilag megkövetelt módon alátámasztják-e, hogy az anyavállalat ténylegesen ilyen befolyást gyakorol a leányvállalatának magatartására.

28 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság a vitatott határozat (580) preambulumbekezdésében kifejezetten hivatkozott az anyavállalatot a 100%-os tulajdonában álló leányvállalata felett megillető meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vélelmére, majd e határozat (584) preambulumbekezdésében megállapította, hogy e megközelítést minden egyes érintett vállalkozás tekintetében esetről esetre kell részleteiben alkalmazni. A Fardem Packagingre vonatkozó preambulumbekezdésekben a Bizottság először is - ugyanezen határozat (590) preambulumbekezdésében - emlékeztetett arra, hogy a Kendrion egy közbenső társaság közvetítésével a Fardem Packaging tőkéjének 100%-os tulajdonosa volt, továbbá hogy e megállapítás vezette a Bizottságot arra, hogy kifogásközlést intézzen a Kendrionhoz. A Bizottság másodszor, az említett határozat (594)-(597) preambulumbekezdésében, említést tett a közigazgatási eljárás későbbi szakaszában felmerülő azon további körülményekről, amelyek szerinte alátámasztják, hogy a Kendrionnak befolyása volt a leányvállalatára.

29 Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett okfejtést. A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 49-51. pontjában felidézte a teljes egészében az anyavállalat tulajdonában lévő leányvállalat felett gyakorolt meghatározó befolyás vélelmével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, ugyanezen ítélet 52. pontjában hozzátette, hogy e vélelem megdöntése érdekében "egyrészt az anyavállalat feladata, hogy mérlegelés céljából a Bizottság elé terjesszen a közte és a leányvállalata között fennálló szervezeti, gazdasági és jogi kapcsolatokra vonatkozó minden körülményt [...], másrészt pedig a Bizottság a maga részéről ténylegesen köteles mérlegelni a kapcsolatokra vonatkozó minden olyan körülményt, amely alátámaszthatja, hogy a leányvállalat az anyavállalatához képest önállóan járt el, vagyis e két társaság nem képezett gazdasági egységet".

30 A megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem csupán azon körülmény kiemelésére szorítkozott, hogy a fellebbező a Fardem Packaging tőkéjének 100%-ával rendelkezett, hanem négy további körülményre is hivatkozott. A Törvényszék ebből levezette, hogy meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezőnek sikerült-e cáfolnia e négy további körülményt. A Törvényszék ezt a vizsgálatot folytatta le az említett ítélet 54-60. pontjában, mielőtt ugyanezen ítélet 63-67. pontjában megvizsgálta volna a fellebbező által azon vélelem megdöntése érdekében előadott körülményeket, amely szerint ő meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására.

31 A megtámadott ítélet 68. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "a [fellebbezőnek] nem sikerült megdöntenie sem a Bizottság által előadott további bizonyítékok legtöbbjének bizonyító erejét, sem pedig azt a vélelmet, hogy a [fellebbező] ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására".

32 A Törvényszék által így levezetett okfejtésre tekintettel nem lehet helyt adni a fellebbező azon érvelésének, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 53. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a fellebbezőre hárította a Bizottság által a vitatott határozatban előadott négy további körülmény "cáfolatának" kötelezettségét, miközben az említett körülmények bizonyító erejének alátámasztása ezen intézmény feladata lett volna. Egyrészt ugyanis az említett ítélet 54-60. ponjtából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta e további körülmények bizonyító erejét, és megállapította, hogy a fellebbezőnek egyetlen további bizonyíték bizonyító erejét sem sikerült cáfolnia. Másrészt ugyanezen ítélet 63-67. pontjából kitűnik, hogy a Kendrionnak nem sikerült megdöntenie a leányvállalata feletti meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vélelmét.

33 A jelen ügy így különbözik a C-628/10. P. és C-14/11. P. sz., Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben 2012. július 19-én hozott ítélet alapjául szolgáló eljárástól. E tekintetben ugyanis elegendő megállapítani, hogy az első fokon hozott ítéletben a Törvényszék azt mondta ki, hogy a vitatott határozatban említett egyik további bizonyíték sem volt alkalmas arra, hogy megerősítse az anyavállalat által a leányvállalata felett ténylegesen gyakorolt meghatározó befolyás vélelmét (a fent hivatkozott Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 54. pontja).

34 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 68. pontjában úgy ítélte meg, hogy tekintettel egyrészt az anyavállalat által a 100%-os tulajdonában lévő leányvállalata felett gyakorolt meghatározó befolyás vélelmére, másrészt pedig az ilyen meghatározó befolyást megerősítő további három bizonyítékra, "[a] Bizottság [...] helyesen állapíthatta meg, hogy a [fellebbező] és a Fardem Packaging egyetlen gazdasági egységet képezett, következésképpen pedig a Fardem versenyellenes magatartásáért való felelősség betudható a [fellebbezőnek]".

35 Amennyiben a Kendrion azt állítja, hogy a vizsgált bizonyítékok Törvényszék általi mérlegelését illetően a megtámadott ítélet indokolása nem kielégítő, meg kell állapítani, hogy ez az érv valójában arra irányul, hogy kétségbe vonja e mérlegelést. Ennyiben, továbbá amennyiben a Kendrion azt is állítja, hogy a Törvényszék e körülményeket tévesen mérlegelte, elegendő emlékeztetni arra, hogy a bizonyítékok mérlegelése a Törvényszék hatáskörébe tartozik, a Bíróság pedig azt a fellebbezés keretében nem vizsgálhatja felül.

36 Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a Kendrion által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott második jogalapot el kell utasítani.

Az első jogalapról

A felek érvei

37 Első jogalapjában a Kendrion azt sérelmezi, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, továbbá ellentmondásosan és nem kielégítő módon indokolta a megtámadott ítéletet, amennyiben a megtámadott ítélet 22-30. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján a fellebbezővel szemben magasabb összegű bírságot szabott ki, mint a leányvállalatával, vagyis a Fardem Packaginggel szemben.

38 A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 22. pontjában emlékeztetett arra, hogy "valamely jogi aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától, abban az értelemben, hogy a jogi aktust - amennyiben az szükséges - az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni", ugyanezen ítélet 29. pontjában megállapította, hogy "[f]élreérthető megszövegezésétől függetlenül a [vitatott] határozat 2. cikke [első bekezdése] d) pontjának hatálya és tartalma [...] teljes mértékben alkalmas arra, hogy a [...] [vitatott határozat preambulumbekezdései] alapján értelmezhető legyen".

39 A Kendrion, amely úgy véli, hogy a vitatott határozat rendelkező része összeegyeztethetetlen e határozat indokolásával, azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta helyesen a megtámadott ítélet 22. pontjában felidézett elvet. A megtámadott ítélet 24. és 25. pontjában a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a vitatott határozat preambulumbekezdései szerint a Bizottság a Kendriont a leányvállalataik által elkövetett jogsértésekért egyetemlegesen felelős anyavállalatok közé sorolta, vagyis a Kendrion egyetemlegesen felelőssé tehető volt a Fardem Packaginggel szemben kiszabandó bírság megfizetéséért. E határozat rendelkező részében viszont a Bizottság felcserélte a szerepeket, amennyiben a Kendrionnal szemben szabott ki bírságot, és a Fardem Packaginget tette részben egyetemlegesen felelőssé annak megfizetéséért. E határozat rendelkező részének nem csupán "félreérthető" a megszövegezése, mint azt a Törvényszék megállapította, hanem e rendelkező rész a határozat preambulumbekezdéseivel is ellentétes.

40 A Bizottság azt állítja, hogy az anyavállalatok és a leányvállalatok azonos módon felelnek a versenyszabályok megsértéséért. Nincs semmi különbség az anyavállalatok egyetemleges felelőssége és a leányvállalatok saját felelőssége között, mivel valamennyien egyetemlegesen felelnek, mert azon gazdasági egység részét képezik, amely megsértette a versenyszabályokat.

A Bíróság álláspontja

41 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolást a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazítani, továbbá abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érintettek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását (lásd többek között a fent hivatkozott Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 72. pontját).

42 Így az egyedi határozatokkal kapcsolatosan a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az ilyen jellegű határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség célja - a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételén felül - az érintett részére elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat adott esetben szenved-e valamely, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibában (lásd többek között a fent hivatkozott Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 73. pontját).

43 Annak mérlegelése kapcsán, hogy a vitatott határozat indokolása megfelelő-e azon okokat illetően, amelyek alapján e határozat a 2. cikke első bekezdésének d) pontjában a Kendrionnal mint anyavállalattal szemben olyan bírságot szabott ki, amelynek a megfizetéséért a Fardem Packaging leányvállalati minőségében részben egyetemleges felelősséggel tartozik, azon feltételezésből kell kiindulni, amely szerint - mint az a második fellebbezési jogalap mérlegeléséből kitűnik - a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a Kendrion és a Fardem Packaging egyetlen gazdasági egységet képez, következésképpen pedig a Fardem Packaging versenyellenes magatartása betudható a fellebbezőnek (lásd a jelen ítélet 34. pontját).

44 A megtámadott ítélet 25. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "a [vitatott] határozat számos magyarázatot tartalmaz azon okokról, amelyek alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az anyavállalatokat és azok leányvállalatait a jogsértésért egyetemlegesen felelősségre kell vonni", jelezve, hogy ezen okokat általános jelleggel e határozat (577)-(583) preambulumbekezdése, konkrétabban pedig annak (587)-(599) preambulumbekezdése fejti ki. Ugyanezen ítélet 26. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy "[e] magyarázatokból kitűnik, hogy a Bizottság azért szabott ki bírságot a [fellebbezővel] szemben, mert a [fellebbező] 1995-től 2003-ig a Fardem Packaginggel együtt egyetlen gazdasági egységet képezett", ebből pedig az következik, hogy a Fardem Packaging versenyellenes magatartása e vállalakozások ugyanazon gazdasági egységhez való tartozása folytán betudható volt a fellebbezőnek, "a [fellebbezőt] e betudás folytán úgy kell tekinteni, mintha maga követte volna el a jogsértést".

45 Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság által a vitatott határozat (578)-(580) preambulumbekezdésében e tekintetben kifejtett indokolás számos utalást tartalmaz mind a Törvényszék, mind a Bíróság e tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlatára.

46 E feltételek mellett a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a vitatott határozat indokolása elegendő volt ahhoz, hogy a fellebbező megérthesse, hogy a Bizottság milyen alapon nyilvánította őt felelősnek.

47 Mivel a Kendrion felelőssége - mint az a Törvényszék megállapításaiból kitűnik - az általa és a leányvállalata által képezett gazdasági egység személyes felelősségének elvén alapul (lásd ebben az értelemben a C-440/11. P. sz., Bizottság kontra Stichting Administratiekantoor Portielje ügyben 2013. július 11-én hozott ítélet 37-39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), a fellebbező nem állíthatja, hogy a vitatott határozat 2. cikke első bekezdésének d) pontja, amennyiben vele szemben személyre szabottan alkalmaz bírságot, ellentmondásban állna e határozat indokolásával.

48 Amennyiben a vitatott határozat említett rendelkezése a Kendrionnal mint anyavállalattal szemben kiszabott bírság egy része vonatkozásában a Kendrion leányvállalatát, a Fardem Packaginget egyetemlegesen felelőssé teszi, meg kell állapítani - mint azt a Törvényszék is tette a megtámadott ítélet 29. pontjában -, hogy jóllehet e rendelkezés szövege nem egyértelmű, a hatálya és a tartalma e határozat preambulumbekezdéseivel - különösen, mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 28. pontjában kiemelte, annak (814) és (815) preambulumbekezdésével - együtt értelmezve teljesen érthető. E preambulumbekezdésekből ugyanis kitűnik: az, hogy a Bizottság a Fardem Packaginggel szemben olyan bírságot szabott ki, amelynek összege érzékelhetően alacsonyabb az anyavállalatával szemben kiszabott bírság összegénél, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében meghatározott 10%-os felső határ alkalmazásából ered.

49 Amennyiben a Kendrion azt állítja, hogy vele szemben nem lehetett volna magasabb bírságot kiszabni, mint amelyet a Bizottság a Fardem Packaginggel szemben kiszabott, ez az érv összekeveredik a harmadik fellebbezési jogalap azon első részét képező érvvel, amellyel együtt azt a Törvényszék vizsgálni fogja.

50 Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a fellebbezés alátámasztása érdekében előadott első jogalapot el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

51 A Kendrion által a fellebbezésének alátámasztása érdekében előadott harmadik jogalap három különálló részből áll, amelyeket egymás után kell megvizsgálni.

A harmadik jogalap első részéről

- A felek érvei

52 A Kendrion azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen ítélte meg az egyetemleges felelősség fogalmát.

53 Hivatkozva a C-90/09. P. sz., General Química és társai kontra Bizottság ügyben 2011. január 20-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-1. o.) 40. és 89. pontjára, a Kendrion azt állítja, hogy ez az ítélet olyan jogi szabályt fogalmaz meg, amely szerint a Bizottság az anyavállalatot a 100%-os tulajdonában álló leányvállalata felett megillető meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vélelme alapján az anyavállalatnak a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősségét állapíthatja meg. Az egyetemleges felelősség fogalma - amelynek az adja a létjogosultságát, hogy biztosítani kell a bírság tényleges behajtását - tehát magában foglalja, hogy az anyavállalat csak a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetésére kötelezhető.

54 A Bizottság ugyanazon indokokkal vitatja ezt az érvelést, mint amelyekre az első jogalppal szemben hivatkozott.

- A Bíróság álláspontja

55 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy mind a Kendrion mint anyavállalat felelőssége, mind pedig a Fardem Packaging mint korábbi leányvállalat felelőssége azon a körülményen alapul, hogy mindkét társaság annak a gazdasági egységnek képezte a részét, amely megsértette az EK 81. cikket. Mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 26. pontjában megállapította, a fellebbezőt ennélfogva úgy kell tekinteni, mint aki maga követte el az uniós versenyjogi szabályok megsértését.

56 Ebből következik, hogy a bírság megfizetését illetően az ilyen gazdasági egységet képező két társaság között fennálló egyetemlegességi viszony nem korlátozható a leányvállalattal szemben kiszabott bírság megfizetésének biztosítása érdekében az anyavállalat által nyújtott egyfajta biztosítékra.

57 A jelen ügyben - mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 87. pontjában megállapította - az az összeg, amelyet a Bizottság megfelelőnek ítélt a Fardem Packaging által a kartellben való, több mint 20 éven át tartó részvétel szankcionálásához, nem a vitatott határozat rendelkező részében említett 2,2 millió euró összegnek, hanem 60 millió eurónak, vagyis olyan összegnek felel meg, amely magasabb a Kendrionnal szemben azon időszak vonatkozásában alkalmazott 34 millió euró összegnél, amelynek során a Kendrion és a Fardem Packaging az EK 81. cikk értelmében vett egy és ugyanazon vállalkozást képezett. Mint azt a Törvényszék ugyanezen ítélet 89. pontjában megállapította: az, hogy a Bizottság a vitatott határozatban a fellebbezővel szemben 34 millió euró bírságot, a Fardem Packaginggel szemben pedig 2,2 millió euró bírságot szabott ki, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében meghatározott 10%-os felső határ Fardem Packiginggel szembeni alkalmazásával magyarázható. Ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. és 93. pontjában helyesen állapította meg, hogy abban az esetben, ha két különálló jogi személy - mint például egy anyavállalat és a leányvállalata - a versenyjogi szabályok megsértése miatt velük szemben bírságot kiszabó határozat meghozatalának időpontjában már nem képez az EK 81. cikk értelmében vett egyetlen vállalkozást, mindegyiküknek joga van ahhoz, hogy egyedileg alkalmazzák vele szemben a forgalom 10%-ának felső határát, e feltételek mellett pedig a Kendrion nem tarthat igényt arra, hogy a korábbi leányvállalatára irányadó felső határ előnyeiben részesüljön.

58 A Kendrion azon érvelése, amely szerint őt nem lehetett volna a leányvállalatával szemben kiszabott bírságnál magasabb összegű bírság megfizetésére kötelezni, ezáltal megalapozatlan, következésképpen pedig azt el kell utasítani.

A harmadik jogalap második részéről

- A felek érvei

59 A Kendrion azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Bizottság a vitatott határozatban megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

60 A Kendrion azt állítja, hogy ő az egyetlen anyavállalat, amellyel szemben magasabb összegű bírságot szabtak ki, mint amekkora a leányvállalatával szemben kiszabott bírság, egy olyan jogsértésért, amelyet ez utóbbi követett el, és amelyben maga a Kendrion mint anyavállalat nem vett részt. A Kendrion szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 109. pontjában ezt az eltérő bánásmódot tévesen indokolta a forgalomra vonatkozó, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti 10%-os felső határral. E felső határ magyarázhatná a bírságok összegei közötti különbséget, nem magyarázhatja azonban azt az elvi megkülönböztetést, amelyet a Bizottság a Kendrion és a többi anyavállalat között alkalmazott.

61 A Bizottság szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 109. pontjában helyesen állapította meg, hogy a vitatott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság egy és ugyanazon módszert alkalmazott az e határozat valamennyi címzettjével szemben irányadó bírságok összegének meghatározása során. Az, hogy e módszer két esetben azt eredményezte, hogy az anyavállalattal szemben a Bizottság magasabb bírságot szabott ki, mint a leányvállalattal szemben, csupán a választott számítási módszer következetes alkalmazásának eredménye.

- A Bíróság álláspontja

62 Az egyenlő bánásmód általános elve az uniós jog általános elveként megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd többek között a C-127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9895. o.] 23. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63 Különösen ami a bírság összegének meghatározását illeti, az EK 81. cikkel ellentétes megállapodásban vagy összehangolt magatartásban részt vevő vállalkozásokat nem lehet eltérő számítási módszerek alkalmazásával hátrányosan megkülönböztetni (lásd többek között a fent hivatkozott Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság és Bizottság kontra Alliance One International és társai ügyben hozott ítélet 58. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

64 A jelen esetben a fellebbező nem vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 109. pontjában tett azon megállapítást, amely szerint "a [vitatott] határozatból kitűnik, hogy a Bizottság egy és ugyanazon módszert alkalmazott a [vitatott] határozat valamennyi olyan címzettjével - köztük a [fellebbezővel] - szemben irányadó bírságok összegének meghatározása során, amelyeket a kartellben részt vevő leányvállalat anyavállalataiként felelősségre vont". Ezzel szemben a fellebbező úgy véli, hogy őt hátrányosan megkülönböztették, amennyiben az említett határozat címzettjeként megjelölt valamennyi anyavállalat közül ő az egyetlen, amellyel szemben magasabb összegű bírságot szabtak ki, mint a leányvállalatával szemben, miközben ő nem vett részt a leányvállalata által elkövetett jogsértésben.

65 Az egyenlő bánásmód elvének az eltérő kezelés általi megsértése ugyanakkor azt feltételezi, hogy a hivatkozott helyzetek valamennyi jellemző tényezőjük tekintetében többé-kevésbé hasonlóak (lásd többek között a fent hivatkozott Arcelor Atlantic et Lorraine és társai ügyben hozott ítélet 25. pontját).

66 Márpedig, mint azt a főtanácsnok az indítványának 104. pontjában megjegyezte, a Kendrion helyzete a többi anyavállalat helyzetéhez képest különleges volt annyiban, hogy mivel a Kendrion 2003 szeptemberében eladta a leányvállalatát, már nem képezett egyetlen gazdasági egységet a leányvállalatával azon üzleti év során, amelyet a vállalkozás teljes forgalmának 10%-ában meghatározott felső határ számítása szempontjából az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján relevánsként figyelembe kell venni.

67 A Bizottság e különleges helyzet alapján döntött úgy, hogy mindkét érintett vállalkozás tekintetében külön-külön számítja az említett felső határt azon üzleti forgalom alapján, amelyet a vitatott határozat meghozatalát megelőző üzleti év során elértek.

68 Mivel a fellebbező által kifogásolt eltérő bánásmódot olyan körülmény magyarázza, amely konkrétan a fellebbezőre jellemző, a fellebbező nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság az ő hátrányára megsértette volna az egyenlő bánásmód elvét.

A harmadik jogalap harmadik részéről

69 A Kendrion azt állítja, hogy a Törvényszék okfejtése ellentmondásos és hiányos. A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 51. pontjában megállapította, hogy ha bizonyítást nyer, hogy az anyavállalat és a leányvállalat egyetlen gazdasági egységet képez, a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a jogsértő magatartásért való felelősséget vagy az anyavállalatnak, vagy a leányvállalatnak, vagy egyetemlegesen az anyavállalatnak és a leányvállalatának tudja be, ezt követően tévesen ismerte el, hogy a jelen ügyben a Bizottság megalapozottan teremtett egy negyedik lehetőséget azáltal, hogy a leányvállalatot az anyavállalattal szemben kiszabott bírság egy részének megfizetéséért tette egyetemlegesen felelőssé.

70 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Kendrion érvelése figyelmen kívül hagyja, hogy ő maga és a leányvállalata azon vállalkozás részét képezte, amely megsértette az EK 81. cikket. Mint az a jelen ítélet 55. pontjából kitűnik, a megtámadott ítélet 87-89. pontja egyértelműen kifejti, hogy a vitatott határozat 2. cikke első bekezdésének d) pontjában a Fardem Packaginggel szemben kiszabott bírság a Fardem Packagingnek a jogsértésért való saját felelősségéből ered.

71 Mivel a harmadik jogalap három részéből egynek sem lehet helyt adni, a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

A felek érvei

72 A Kendrion által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott negyedik jogalap a megtámadott ítélet 18. pontja ellen irányul, amelyben a Törvényszék hatástalanként elutasította a Törvényszék előtti eljárásnak a Kendrion szerint túlzott időtartamára alapított érvet. A Törvényszék e tekintetben úgy ítélte meg, hogy az általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat csak a vitatott határozatra terjed ki, továbbá hogy "[e] határozat jogszerűsége csak azon tények és körülmények alapján mérlegelhető, amelyek az elfogadásának időpontjában a Bizottság rendelkezésére álltak".

73 A fellebbező a fentiekből azt vezeti le, hogy a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik hatáskörrel sem az előtte folyamatban lévő eljárás során felmerülő szabálytalanságokról történő határozathozatalra, sem pedig e szabálytalanságok orvoslására. A fellebbező vitatja ezt az elemzést, és azt állítja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta), valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt európai egyezményben (a továbbiakban: EJEE) szabályozott általános jogelvek megsértése esetén - amelyek között szerepel az eljárás ésszerű időtartama - a Törvényszék kifejezetten köteles beavatkozni. A Törvényszék azáltal, hogy az előtte folyamatban lévő konkrét ügyben előre megtagadta a saját működésének bármilyen vizsgálatát, megsértette az uniós jogot, e jogsértés pedig a fellebbező szerint indokolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

74 A Kendrion másodlagosan a vele szemben kiszabott bírság törlését vagy e bírság összegének csökkentését kéri. E tekintetben azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék maga nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az általa lefolytatott eljárás túlzott időtartama folytán csökkentse a Bizottság határozatában kiszabott bírság összegét, mindenesetre a Bíróságot semmi nem akadályozza meg abban, hogy a jogalanyokat megillető jogbiztonság érdekében állást foglaljon ebben az alapvető kérdésben, és levonja a szükséges következtetéseket.

75 Hivatkozva a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított mérlegelési kritériumokra, a Kendrion hangsúlyozza az elsőfokú eljárás időtartamát, amelyet 6 év 9 hónapra becsül. Kiemeli, hogy az ügynek jelentős tétje volt számára, mivel a bírság összege a nettó nyereségének többszörösét teszi ki, és megegyezik a saját tőkéjének felével. Ezenkívül e bírság árt a jó hírnevének, továbbá nagyon súlyosan érinti a beruházási és terjeszkedési lehetőségeit. E körülményeket figyelembe véve a fellebbező úgy véli, hogy indokolt lenne a vele szemben kiszabott bírság 5%-os csökkentése.

76 A Bizottság elsődlegesen vitatja azt az állítást, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem volt hajlandó megvizsgálni a saját működését, mivel egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Törvényszék előtti eljárás időtartama nem eredményezheti a vitatott határozat megsemmisítését, másrészt pedig helytelen lenne a Törvényszéket arra kötelezni, hogy a megsemmisítés iránti kereset keretében vizsgálja meg, hogy a jogvitában részes feleket hatékony bírói jogvédelemben részesíti-e, mivel ilyen esetben a Törvényszék saját magát bírálná el. A Bizottság másodlagosan kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelen esetben a Törvényszék megsértette-e az ésszerű időn belüli határozathozatal elvét.

A Bíróság álláspontja

77 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdése akként rendelkezik, hogy "[m]indenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja". Mint azt a Bíróság több alkalommal megállapította, e cikk a hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozik (lásd többek között a C-385/07. P. sz., Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6155. o.] 179. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

78 A fentiek alapján e jog - amelynek a létezése az uniós jog általános elveként már a Charta hatálybalépését megelőzően megerősítést nyert - alkalmazható a Bizottság határozata elleni bírósági kereset keretében (lásd többek között a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 178. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

79 A jelen ügyben a Törvényszék vizsgálat lefolytatása nélkül, hatástalanként elutasította az ésszerű időn belüli határozathozatal elvének megsértésére alapított, a Kendrion által a tárgyalás során felhozott jogalapot, azzal az indokkal, hogy az általa gyakorolt bírósági felülvizsgálat csak a vitatott határozat jogszerűségére terjed ki.

80 Ezen elutasítás megalapozottságának mérlegelése érdekében át kell tekinteni, hogy az említett elv megsértése esetén milyen igényérvényesítési lehetőségek és jogorvoslatok állnak az érintett fél rendelkezésére.

81 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az ésszerű időn túl történő határozathozatalt - mint az egyik alapvető jog megsértését képező eljárási szabálytalanságot - az érintett fél számára megfelelő orvoslást nyújtó hatékony jogorvoslatnak kell követnie (lásd az EJEB, 2000. október 26-i, Kudla kontra Lengyelország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2000-XI, 156. és 157. §).

82 Ugyan a fellebbező a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, illetve másodlagosan a vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentését kéri, meg kell jegyezni, hogy a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben nem létezik olyan ténykörülmény, amely arra utalna, hogy a Törvényszék előtti eljárás elhúzódása hatással volt a jogvita kimenetelére, az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása nem vezethet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 190. és 196. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

83 Ez az ítélkezési gyakorlat többek között azon a megfontoláson nyugszik, miszerint az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának a jogvita kimenetelére gyakorolt hatása hiányában a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése nem orvosolná a hatékony bírói jogvédelem elvének a Törvényszék által elkövetett megsértését (a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 193. pontja).

84 A jelen ügyben a fellebbező nem mutatott be a Bíróságnak egyetlen olyan ténykörülményt sem, amelyből az derülne ki, hogy az ésszerű időn belüli határozathozatal Törvényszék általi elmulasztása hatással volt az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita kimenetelére.

85 A fentiekből következik, hogy a fellebbezés aláátmasztása érdekében hivatkozott negyedik jogalap nem eredményezheti a megtámadott ítélet teljes egészében történő hatályon kívül helyezését.

86 Amennyiben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vonta le az ésszerű időn belüli határozathozatal általa történt elmulasztásából eredő szükségszerű következményeket, meg kell állapítani, hogy a fellebbező nem állítja, hogy a Törvényszéknek bármi olyan ténykörülményt bemutatott volna, amely láthatóvá tehetné, hogy ezen eljárási szabálytalanság hatással volt a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvita kimenetelére, ennek alapján pedig indokolhatná a vitatott határozat megsemmisítését.

87 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy figyelembe véve az uniós versenyjogi szabályok tiszteletben tartásának szükségességét, az uniós bíróság nem engedheti meg a fellebbezőnek a bírság megalapozottságának vagy összegének pusztán az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának indokával történő megkérdőjelezését, miközben a bírság összegével és az általa szankcionált magatartással kapcsolatban tett megállapítások ellen irányuló jogalapok összességét elutasította (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 194. pontját).

88 A fentiekből következik, hogy az ésszerű időn belüli határozathozatalnak az uniós versenyjog szabályainak megsértése miatt a vállalkozással szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat ellen indított bírósági kereset vizsgálata keretében való elmulasztása nem eredményezheti az e határozattal kiszabott bírság teljes vagy részleges törlését.

89 Amennyiben a fellebbező a vele szemben kiszabott bírság oly módon történő csökkentését kérte a Törvényszék előtt, hogy az vegye figyelembe a Törvényszék előtti eljárás túlzott időtartama folytán rá háruló hátrányos következményeket, meg kell állapítani, hogy az ilyen kérelemnek egyrészt más a tárgya, mint a megsemmisítés iránti eljárásnak, amely a megtámadott jogi aktus jogszerűségének ellenőrzésére szorítkozik, másrészt pedig az a megsemmisítés iránti eljárás keretében figyelembe vett tényektől eltérő tények vizsgálatával jár. Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 18. pontjában úgy ítélte meg, hogy az előtte indított megsemmisítés iránti kereset keretében a vitatott határozat jogszerűsége csak azon tények és körülmények alapján mérlegelhető, amelyek e határozat meghozatalának időpontjában a Bizottság rendelkezésére álltak.

90 E feltételek mellett a Törvényszék helyesen járt el, amikor hatástalanként elutasította a Kendrion által az ésszerű időn belüli határozathozatal elvének megsértésére alapított kifogást.

91 Annyiban, amennyiben a fellebbező másodlagosan, a Törvényszék előtt hivatkozottakkal megegyező okokból a vele szemben kiszabott bírság csökkentését kéri a Bíróságtól, emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bíróság először hasonló helyzettel találta szemben magát, pergazdaságossági okokból és az ezen eljárási szabálytalansággal szembeni haladéktalan és hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében, helyt adott e kérelemnek, és csökkentette a bírság összegét (a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417. o.] 48. pontja).

92 Ezt követően a Bíróság egy erőfölénnyel való visszaélést megállapító, ám bírságot ki nem szabó bizottsági határozatra vonatkozó ügyben megállapította, hogy az a tény, hogy a Törvényszék nem hozta meg ítéletét ésszerű időn belül, kártérítési igényt alapozhat meg (a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 195. pontja).

93 Igaz, hogy a jelen ügy a fent hivatkozott Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélethez hasonló helyzetre vonatkozik. Ugyanakkor az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján az Unió ellen előterjesztett kártérítés iránti kereset hatékony és általánosan alkalmazható jogorvoslatot biztosít az ilyen eljárási szabálytalanságra való hivatkozás és szankcionálása tekintetében, mivel az eljárások ésszerű időtartamának túllépésére vonatkozó bármely helyzetre alkalmazható.

94 Ezért a Bíróságnak úgy kell határoznia, hogy amennyiben valamely uniós bíróság megsérti a Charta 47. cikkének második bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy az előtte folyamatban lévő ügyeket ésszerű időn belül tárgyalja, ezt a Törvényszék előtt indított kártérítés iránti eljárás keretében lehet szankcionálni, mivel az ilyen kereset képez hatékony jogorvoslatot.

95 Ebből következően az ésszerű időn belüli határozathozatal Törvényszék általi elmulasztásából eredő kár megtérítése iránti kérelmet nem lehet fellebbezés formájában közvetlenül a Bíróság elé terjeszteni, hanem azt magához a Törvényszékhez kell benyújtani.

96 Azon kritériumokat illetően, amelyek alapján megállapítható, hogy a Törvényszék tiszteletben tartotta-e az ésszerű időn belüli határozathozatal elvét, emlékeztetni kell arra, hogy a határozat meghozatalához szükséges idő ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek - például az ügy bonyolultságának és a felek magatartásának - figyelembevételével kell megállapítani (lásd többek között a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 181. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

97 A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a releváns szempontok felsorolása nem kimerítő, valamint hogy az említett határidő ésszerű jellegének vizsgálata nem követeli meg az azt okozó körülmények mindegyikének módszeres vizsgálatát, amennyiben az eljárás időtartama legalább egy körülmény alapján indokoltnak tűnik. Így az ügy bonyolultsága vagy a fellebbező időhúzó magatartása önmagában alkalmas egy első látásra túl hosszúnak tűnő időtartam igazolására (lásd többek között a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 182. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

98 E körülmények vizsgálata során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a versenyjogi jogsértés fennállására vonatkozó jogvita esetén a gazdasági szereplőket megillető jogbiztonság alapvető követelménye, valamint a belső piacon a torzulásmentes verseny biztosításának célja nagy jelentőséggel bír nemcsak maga a fellebbező és versenytársai, hanem harmadik személyek számára is az érintett személyek nagy száma és a szóban forgó pénzügyi érdekek miatt (lásd többek között a fent hivatkozott Der Grüne Punkt - Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, 186. pontot és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

99 Ugyancsak a Törvényszék feladata, hogy az erre vonatkozóan nyújtott bizonyítékok vizsgálata révén értékelje mind a hivatkozott kár mértékét, mind pedig a kár és a vitás bírósági eljárás túlzott időtartama közötti okozati összefüggést.

100 E tekintetben hangsúlyozni kell: az arra alapított kártérítési kereset esetében, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 47. cikke második bekezdését, amennyiben nem tartotta tiszteletben az ésszerű időn belüli határozathozatallal kapcsolatos követelményeket, az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének értelmében a Törvényszék feladata, hogy figyelembe vegye a hasonló jogsértésekre alapított keresetek elbírálása tekintetében a tagállamok jogában alkalmazandó általános elveket. Ezzel összefüggésben a Törvényszéknek különösen azt kell vizsgálnia, hogy a vagyoni kár létezésén felül azonosítható-e olyan nem vagyoni kár, amely az eljárás időtartamának elhúzódása által érintett felet érte, és amely adott esetben megfelelő kártérítést alapoz meg.

101 Ennélfogva az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének értelmében az ilyen kártérítési keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező Törvényszék feladata, hogy a kifogásolt időtartamú eljárás alapjául szolgáló jogvitában eljárótól eltérő összetételű tanácsban, a jelen ítélet 96-100. pontjában meghatározott szempontok alapján hozzon határozatot.

102 Meg kell állapítani tehát, hogy a Törvényszék előtti eljárás teljes időtartama - amely majdnem 5 év és 9 hónap volt - nem igazolható a jelen jogvita alapját képező ügy egyetlen sajátos körülményével sem.

103 Így különösen úgy tűnik, hogy az írásbeli szakasznak a Bizottság viszonválaszának 2007 februárjában történt benyújtásával való befejezése és a szóbeli szakasz 2010 decembere során történt megnyitása közötti időszak nagyjából 3 év 10 hónapig tartott. Ezen időszak hosszúsága nem magyarázható az ügy körülményeivel, legyen szó akár az ügy bonyolultságáról, a felek magatartásáról vagy akár eljárási nehézségek felmerüléséről.

104 Az ügy bonyolultságát illetően a fellebbező által előterjesztett - a jelen ítélet 12. pontjában összefoglalt - kereset vizsgálatából kitűnik, hogy ugyan a hivatkozott jogalapok beható vizsgálatot igényeltek, ám nem voltak különös nehézségűek. Igaz ugyan, hogy a vitatott határozat tizenöt címzettje terjesztett a Törvényszék elé e határozat megsemmisítése iránti keresetet, ám ez a körülmény nem akadályozhatta meg e bíróságot abban, hogy ezen ügyiratok összefoglalását és a szóbeli szakasz előkészítését 3 évnél és 10 hónapnál rövidebb idő alatt megtegye.

105 A felek magatartását és az eljárási nehézségek felmerülését illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék csak az említett 3 év 10 hónap időtartam végén, 2010 decemberében hozott pervezető intézkedést, felhívva a Kendriont, hogy írásban válaszoljon egy kérdésre. A fellebbező e kérdésre az előírt határidőn belül, 2012. január 11-én válaszolt, így a magatartása az eljárás teljes időtartamát illeően semmilyen következménnyel nem járt.

106 A fenti elemekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 47. cikkének második bekezdését azáltal, hogy nem tartotta tiszteletben az ésszerű időn belüli határozathozatallal kapcsolatos követelményeket, ami a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető valamely jogszabály kellően súlyos megsértésének minősül (a C-352/98 P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-5291. o.] 42. pontja).

107 Mindazonáltal a jelen ítélet 81-95. pontjában kifejtett megfontolásokból következően a negyedik jogalapot el kell utasítani.

108 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása érdekében felhozott egyetlen jogalapnak sem lehet helyt adni, következésképpen a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

109 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

110 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbező pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Kendrion NV-t kötelezi a jelen fellebbezés költségeinek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.