A Debreceni Ítélőtábla Pf.20738/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 87. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 172. §, 173. §, 498. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.738/2011/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú eljárás során megbízott ügyvédként, a fellebbezési eljárásban pártfogó ügyvédként eljáró Dr. ... ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve d.-i (cím) lakos felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (ügyintéző: Dr. ... beosztott bíró) által képviselt Debreceni Törvényszék (cím) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.133/2011/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes pártfogó ügyvédje díját teljes egészében az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes, valamint N. I. és N. Iné közös tulajdonában áll a D., Sz. u. ... szám alatti ingatlan. A tulajdonostársak között évek óta haragos viszony áll fenn.

N. I. és N. Iné 2005. december 12-én D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Igazgatási Osztályához "birtokvédelmi kérelem" címzésű beadványt nyújtottak be, amelyben egyebek mellett előadták, hogy tulajdonostársuk "az utcai ablakát hirdetőoszlopnak használja, ahol a tulajdonostársát, azaz minket egyoldalúan rossz színben tűntet fel a járókelők és a szomszédok előtt ... Várjuk a hivatal hathatós, korrekt intézkedését ..."

A bejelentés alapján 2006. január 19-én a hatóság meghallgatta N. I.-t és N. Iné-t. A "rágalmazás szabálysértési ügyben" készített jegyzőkönyv tanúsága szerint ismételten előadták, hogy felperes az utcai ablakát hirdetőoszlopnak használja, ahol a tulajdonostársát, azaz őket egyoldalúan rossz színben tűnteti fel a járókelők és a szomszédok előtt. Becsatoltak néhány olyan fényképfelvételt, amely az ablakba kirakott írásról készült. Tudomásul vették, hogy "ez nem becsületsértés, szabálysértésnek minősül, hanem rágalmazásnak, így azt a szabálysértési hatóság a bíróságra teszi át az eljárás lefolytatása céljából".

A tájékoztatásnak megfelelően a hatóság a szabálysértési feljelentést áttette a Debreceni Városi Bírósághoz, ahol B.237/2006. szám alatt indult büntetőeljárás rágalmazás miatt felperes vádlottal szemben.

A Debreceni Városi Bíróság 2006. szeptember 1. napján kelt 3. sorszámú iratában felhívta a feljelentőket, hogy nyilatkozzanak arról, kérik-e felperes büntetőjogi felelősségre vonását, s jelöljék meg pontosan, milyen cselekmény miatt kérik az eljárást, mikor, hol és kinek a jelenlétében követte azt el a feljelentett.

N. I. és N. Iné 2006. szeptember 12-én kelt beadványukban közölték a bírósággal, hogy kérik felperes büntetőjogi felelősségre vonását.

A Debreceni Városi Bíróság nagy terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott 49. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a vádlott bűnös 4 rb., egy esetben folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében, ezért őt pénzbüntetésre ítélte. Kifejtette, hogy a rágalmazás magánindítványra üldözendő bűncselekmény, ezért vizsgálta, hogy a feljelentők terjesztettek-e elő joghatályos magánindítványokat. Megállapította, hogy a feljelentés szerint a bűncselekményt a vádlott a feljelentőket rágalmazó írások ablakba való kitételével valósította meg. Az írásokról a feljelentők fényképfelvételeket készítettek, melyek közül hat felvétel készítésének időpontja volt tisztázható, ezért ebben a hat esetben lehetett megállapítani az elkövető kilétéről való tudomásszerzés időpontját. E hat cselekményt alapul véve négy esetben minősült joghatályosnak a sértettek által tett feljelentés.

A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2010. június 1-jén kelt Bf.430/2009/10. számú ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a pénzbüntetés mértékét enyhítette. A határozata indokolásában egyebek mellett rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, figyelemmel volt a magánvádas eljárás speciális szabályaira is.

A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A Legfelsőbb Bíróság 2011. március 22-én meghozott Bfv.III.1119/2010/6. számú végzésével az első- és másodfokú bíróság ítéleteit hatályon kívül helyezte és a felperessel szemben indult büntetőeljárást megszüntette. Kifejtette, hogy a magánvádlók az önkormányzathoz 2005. decemberben előterjesztett beadványukban nem büntetőeljárás lefolytatását, hanem kifejezetten birtokvédelmet kértek, beadványukban nem jelölték meg, hogy melyek azok a tényállítások, amelyeket sérelmesnek tartanak, s azt sem, hogy azokat mikor észlelték. A bírósághoz 2006 szeptemberében idézett "feljelentés kiegészítésben", amely értelemszerűen a 2005. decemberi birtokvédelmi bejelentés kiegészítése, a 2006. szeptember eleji cselekményről, annak konkrét részletezéséről nincsen szó. Ebből pedig a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az következik, hogy a magánvádlók sem a 2005. december eleji, sem a 2006. szeptember eleji cselekmény kapcsán nem terjesztettek elő joghatályos magánindítványt, annak hiánya pedig büntethetőséget kizáró ok.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a büntetőeljárás során eljárt alperes megsértette a becsületét, emberi méltóságát, s jóhírnevét, amely miatt 1 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, azzal érvelve, hogy az a körülmény, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogszabály értelmezés körében eltérően határozott, a felperes kártérítési igényét nem alapozza meg.