A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21560/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 337. §, 344. §, 345. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 3. §, 21. §, 35. §] Bírók: Lente Sándor, Molnár Ambrus, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.560/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla az Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd által képviselt I-III. rendű felpereseknek, a dr. Láng Géza jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. június 29. napján meghozott, 62.P.24.287/2009/12. számú közbenső ítélete ellen, az I-III. rendű felperesek részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését pedig megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a ... forgalmi rendszámú személygépkocsival 2007. november 26. napján, Sz. I. J. halálát eredményező balesettel kapcsolatban a felperesek saját jogán előterjesztett kárigényével kapcsolatban.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes által biztosított, ... forgalmi rendszámú személygépkocsi - amit annak tulajdonosa vezetett - 2007. november 26-án lakott területen elütötte Sz. I. J.-et, az I. rendű felperes férjét, illetve II. és III. rendű felperesek édesapját. A baleset bekövetkezésekor Sz. I. J. a kerékpárját az úttesten, a menetirány szerinti jobb oldalon, az útpadkától mintegy egy méter távolságra tolta. A baleset helyszínén közvilágítás működött, a kerékpár azonban nem volt kivilágítva. A személygépkocsi vezetője Sz. I. J.-et későn észlelte, ezért a jármű balra kormányzásával és fékezésével sem tudta megakadályozni, hogy a jármű jobb eleje a gyalogosnak ütközzön. Sz. I. J. a balesetben elszenvedett sérülései következtében az életét vesztette. A gépjármű vezetőjét a bíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

A felperesek a balesettel összefüggésben, valamint a hozzátartozójuk halála miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Keresetük jogalapjaként a Ptk. 345. § (1) és (2) bekezdését, valamint a PK 38. számú Kollégiumi Állásfoglalást jelölték meg. Hivatkoztak arra, hogy Sz. I. J. a baleset bekövetkezésében felróható magatartásával nem hatott közre, ezért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik az őket ért károkért.

Az alperes az ellenkérelmében a térítési kötelezettségét 50 %-ban ismerte el, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy Sz. I. J. közlekedési szabályt szegett azzal, hogy a kivilágítatlan kerékpárját tolva nem a járdán, hanem az úttesten haladt. Az alperes álláspontja szerint a veszélyhelyzetet Sz. I. J. idézte elő, így a károk bekövetkezése 50 % arányban az ő felróható magatartására vezethető vissza.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a ... forgalmi rendszámú személygépkocsival 2007. november 26. napján ... lakott területén belül néhai Sz. I. J. sérelmére okozott balesettel kapcsolatban az alperes kártérítési felelőssége 50 %-os mértékben áll fenn a felperesekkel szemben. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperesi jogelőd fokozott veszéllyel járó tevékenységével okozott kárt, ezért felelőssége a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján áll fenn. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint az alperes nem mentesülhet a felelősség alól, mert a kárt előidéző ok nem volt elháríthatatlan. Kifejtette, hogy Sz. I. J. a KRESZ 21. § (1) bekezdését megsértve szabálytalanul közlekedett az úttesten. Ezzel a magatartásával közrehatott a baleset bekövetkezésében. Ennek jogkövetkezménye a Ptk. 345. § (2) bekezdése értelmében az, hogy a kárt nem kell az alperesnek megtérítenie annyiban, amennyiben a károsult a kár bekövetkezésében közrehatott. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes jogelődje későn észlelte a kerékpárt toló gyalogost, ezzel megsértette a KRESZ 3. § (1) bekezdés c./ pontját. Megsértette ezen kívül a járművezető a KRESZ 35. § (1) bekezdésében és 34. § (1) bekezdés b./ pontjában foglaltakat is. Ezáltal a gépjármű vezetőjének felróható magatartása is közrehatott a baleset bekövetkezésében. A baleset körülményeinek mérlegelése alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy Sz. I. J. felróható közrehatása a baleset bekövetkezésében 50 % mértékű volt.

A közbenső ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Ebben elsődlegesen az alperes teljes kártérítési felelősségének, másodlagosan a sértett 20 % mértékű közrehatásának megállapítását indítványozták. Kifejtették, hogy az alperesi jogelőd fokozott veszéllyel járó tevékenységével okozott kárt, ezért felelőssége objektív, a vétkességre tekintet nélkül fennáll. Álláspontjuk szerint ezen túlmenően az alperes jogelődjét a károk bekövetkezésében felróható magatartás is terheli. Ebben a körben hivatkoztak a PK. 38. számú Kollégiumi Állásfoglalásban foglaltakra. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a kereset jogalapjára vonatkozó döntésének meghozatalakor ezeket a körülményeket nem vette figyelembe és a jogalap tekintetében téves döntést hozott. A felperesek fellebbezésükben kifogásolták azt is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 4. § (2) bekezdésében foglaltakat, annak ellenére, hogy a perben jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni következményei felől kellett döntenie.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján.