31996R1749[1]

A Bizottság 1749/96/EK rendelete (1996. szeptember 9.) a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló 2494/95/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó kezdeti intézkedésekről

A BIZOTTSÁG 1749/96/EK RENDELETE

(1996. szeptember 9.)

a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló 2494/95/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó kezdeti intézkedésekről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a harmonizált fogyasztói árindexekről szóló, 1995. október 23-i 2494/95/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 4. cikkére és 5. cikkének (3) bekezdésére,

mivel minden tagállam köteles létrehozni egy harmonizált fogyasztói árindexet (HICP) az 1997. januári indexszámmal kezdődően;

mivel a 2494/95/EK rendelet 3. cikkének értelmében a HICP hatálya a fogyasztói szükségletek közvetlen kielégítésére szolgáló, a tagállam gazdasági területén megvásárolható termékekre és szolgáltatásokra terjed ki;

mivel a tagállamok által összeállított, meglévő fogyasztói árindexek megfigyelési köre, az újabban jelentős termékek és szolgáltatások felvételekor követett gyakorlat, a megfigyelt termékek minőségi változásának figyelembevételét szolgáló árkiigazító eljárások, az elemi aggregátumok árindexeinek összeállításához alkalmazott áregyesítési módszerek, vagy az árak összegyűjtésekor alkalmazott mintavételi módszerek és gyakorlatok olyan mértékben különböznek az egyes tagállamokban, hogy az azok alapján a tagállamok által összeállított fogyasztói árindexek nem felelnek meg a HICP létrehozásához szükséges összehasonlíthatósági követelményeknek;

mivel az aktuális havi árak korábbi árakkal való helyettesítésének gyakorlata nem ugyanarra az eredményre vezet, mint a ténylegesen összegyűjtött árak alkalmazása és akadályozza, hogy a tagállamok által kialakított fogyasztói árindexek megfeleljenek a HICP létrehozásához szükséges összehasonlíthatósági követelményeknek;

mivel szükséges, hogy az újabban jelentős termékek és szolgáltatások beletartozzanak mind azokba a HICP-kbe, amelyek súlyozási rendszerét évente naprakésszé teszik, mind azokba, amelyek súlyozási rendszerét kevésbé gyakran teszik naprakésszé;

mivel a 2494/95/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően végrehajtási intézkedésekre van szükség a HICP-k összehasonlíthatóságának biztosításához;

mivel a 2494/95/EK rendelet 15. cikkének megfelelően a Bizottság (Eurostat) jelentést készít a Tanács részére a HICP-k megbízhatóságáról és az összehasonlíthatósági követelményeknek való megfeleléséről;

mivel az e rendeletben meghatározott intézkedések összhangban vannak a 89/382/EGK-Euratom tanácsi határozat ( 2 );

mivel a 2494/95/EK rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően folytatott konzultációt követően az Európai Monetáris Intézet kinyilvánította kedvező véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél

E rendelet célja, hogy a valamennyi tagállam által összeállítandó összehasonlítható harmonizált fogyasztói árindex (HICP) létrehozása érdekében kialakítsa:

- a termékek és szolgáltatások ----- megfigyelési körét és a megfigyelési kör naprakésszé tételének összehasonlítható gyakorlatát az újabban jelentős termékek és szolgáltatások bevonása érdekében,

- a minőségi kiigazítás esetén alkalmazott eljárások minimumszabályait,

- a felhasznált árakra vonatkozó minimumszabályokat,

- az elemi aggregátumok árindexeinek számítási képletét.

E rendelet célja továbbá biztosítani, hogy az árak mintavétele olyan legyen, hogy a HICP-k kielégítően megbízhatóak legyenek a nemzetközi összehasonlításokhoz, és olyan információt szolgáltassanak, amely alapján meg lehet állapítani a mintavétel minimumszabályait.

2. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1. "Háztartások végső fogyasztási kiadása": az lb. mellékletben meghatározottak szerint a végső fogyasztási kiadásoknak az a része, amelyet a háztartások, függetlenül az állampolgárságuktól vagy lakóhelyüktől, pénzügyi ügyletek során, a tagállam gazdasági területén, az egyéni szükségletek közvetlen kielégítését szolgáló termékek és szolgáltatások megszerzésére, az összehasonlított időszakok egyikében vagy mindkettőben fordítanak.

2. "Termékkínálat": konkrét eladási hely vagy konkrét szolgáltató által konkrét vásárlási feltételek mellett, meghatározott áron vásárlásra kínált konkrét áru vagy szolgáltatás; egy adott időpontban egyetlen egységet jelöl.

3. A HICP "lefedettsége" vagyis a HICP által bemutatandó statisztikai "célsokaság": a háztartások végső fogyasztási kiadásának hatálya alá tartozó valamennyi ügylet sorozata.

4. "Rendeltetés szerinti fogyasztási szegmens" vagy "fogyasztási szegmens": a termékkínálatokhoz kapcsolódó ügyletek sorozata, amelyeket - a közös tulajdonságok miatt - úgy kell tekinteni, hogy közös célt szolgálnak, abban az értelemben, hogy:

- azokat hasonló helyzetekben történő fő felhasználásra értékesítik,

- azok nagyrészt közös specifikációt használva írhatók le, valamint

- azokat a fogyasztók egyenértékűnek tekinthetik.

5. "Újabban jelentős termékek és szolgáltatások": azok a termékek és szolgáltatások, melyek árváltozásait nem tartalmazza kifejezetten egy tagállam HICP-je, és amelyek becsült fogyasztói kiadása legalább egy ezrede a HICP megfigyelési körébe tartozó kiadásoknak.

6. "Mintavétel": a HICP összeállítása során alkalmazott minden olyan eljárás, amelynek során kiválasztják a termékkínálatok sokaságának egy részhalmazát, a HICP megfigyelési körébe tartozó fogyasztási szegmensek árváltozásának becslésére.

7. "Célminta": fogyasztási szegmenseken belüli termékkínálatok sorozata, amelynek esetében a tagállam meg szándékozik figyelni az árakat abból a célból, hogy biztosítsa a HICP célsokaság megbízható és összehasonlítható bemutatását.

8. A HICP-aggregációkban használt "súlyok": a célsokaság bármely alrészére vonatkozó kiadások megfelelő becslései, a 2454/97/EK bizottsági rendelettel ( 3 ) összhangban.

9. "Megfigyelt ár": a tagállamok által ténylegesen megerősített ár.

10. "Helyettesítő termékkínálat": megfigyelt árú termékkínálat, amely helyettesítője a célmintában szereplő termékkínálatnak.

11. "Helyettesítő ár": a helyettesítő termékkínálat megfigyelt ára.

12. "Becsült ár": olyan ár, amely egy megfigyelt árat helyettesít, és amely megfelelő becslési eljáráson alapul. Az előzetesen megfigyelt árak nem tekinthetők becsült áraknak, kivéve ha bizonyítható, hogy megfelelő becslések.

13. "Elemi termékcsoport": mintavételbe abból a célból bevont termékkínálat-sorozat, hogy a HICP-ben egy vagy több fogyasztási szegmenst mutasson be.

14. "Elemi aggregátum": például régiók, városok vagy eladásihely-típusok szerint rétegzett elemi termékcsoport; arra a szintre utal, amelyen a megfigyelt árak belépnek a HICP-be. Ha az elemi termékcsoport nem rétegzett, az "elemi termékcsoport" és az "elemi aggregátum" kifejezés azonos értelmű.

15. "Elemi aggregátum indexe": az elemi aggregátum árindexe.

16. "Minőségváltozás": ha egy tagállam megítélése szerint a helyettesítés eredményeképpen a helyettesítő termékkínálat jelentős mértékben eltér azon fogyasztási szegmens fogyasztási céljától, amelyhez tartozik.

17. "Minőségi kiigazítás": az az eljárás, amely lehetővé teszi a minőségváltozás figyelembevételét, a megfigyelt aktuális áraknak vagy a referenciaáraknak a minőségváltozással egyenértékű tényezővel vagy összeggel való növelése vagy csökkentése által.

2a. cikk

Elvek

(1) A HICP olyan mintavételen alapuló statisztika, amely az átlagos árváltozást mutatja a célsokaságban az aktuális index naptári hónapja és azon időszak között, amelyhez hasonlítják.

(2) A statisztikai sokaságban valamennyi ügylet sorozatát teljes körűen részsorozatokra lehet felosztani, amelyek azoknak a termékkínálatoknak felelnek meg, amelyekhez az adott ügyletek tartoznak. Ezeket az Ia. mellékletben megadott, négy számjegyű kategóriák és alkategóriák szerint osztályozzák, amely a COICOP nemzetközi osztályozáson alapul, és amely COICOP/HICP-ként (egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása, a HICP igényeihez igazítva) ismert.

(3) A HICP-t a Laspeyres-típusú képlettel össszhangban lévő képlet felhasználásával kell kiszámítani.

(4) A fogyasztási szegmensek képezik a rögzített tárgyakat a HICP által figyelembe veendő indexkosárban.

(5) A HICP-ben alkalmazott árak a háztartások által az egyéni termékek és szolgáltatások vásárlásakor pénzügyletek során fizetett beszerzési árak.

(6) Amennyiben a termékek és a szolgáltatások ingyenesen hozzáférhetők a fogyasztók számára, és később ezekre ki kell fizetniük a tényleges árat, akkor a nulla ár és a tényleges ár közötti különbséget, és fordítva, figyelembe kell venni a HICP-ben.

(7) A HICP valódi árváltozást mér, függetlenül a minőségváltozástól. Ez:

a) tükrözi a háztartások fogyasztási mintájának, illetve a fogyasztói népesség összetételének a bázis- vagy referencia-időszakban való fenntartása miatt megváltozott kiadás alapján bekövetkezett árváltozást; valamint

b) a megfigyelt minőségváltozásnak megfelelő kiigazítások révén kell képezni. A minőségi kiigazításoknak megbízhatónak kell lenniük, különös tekintettel a HICP - mint a valódiárváltozás-mérés - reprezentativitására.

(8) A minőségváltozást illetően a megállapításnak bizonyítottan egy helyettesítő termékkínálat és azon termékkínálat specifikációja közötti különbségen kell alapulnia, amelyet a mintában helyettesített. Különbség van a termékkínálatok olyan jelentős ármeghatározó jellemzői között mint a márka, az anyag vagy a kivitelezés, amelyek fontosak a szóban forgó fogyasztási cél szempontjából.

Nem jár minőségváltozással a HICP-minta átfogó, éves vagy ennél ritkább felülvizsgálata. Felvétele a megfelelő láncszemek létrehozása útján történik. A HICP-minta felülvizsgálatai nem szüntetik meg annak szükségességét, hogy két felülvizsgálat között haladéktalanul helyettesítő termékkínálatokat vezessenek be.

(9) Egy elemi termékcsoport vagy egy elemi aggregátum bemutatását a kapcsolódó kiadások súlyozása határozza meg. Az elemi aggregátumokon belül egyéb súlyozás csak akkor alkalmazható, ha biztosított az index reprezentativitása.

(10) A "megbízhatóságot" a "pontosság" - amely a mintavételi hibák mértékére utal - és a "reprezentativitás"- amely a torzítás hiányára utal - alapján kell vizsgálni.

II.

AZ ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁGOT, MEGBÍZHATÓSÁGOT ÉS A HICP HELYTÁLLÓSÁGÁT BIZTOSÍTÓ INTÉZKEDÉSEK

3. cikk

Lefedettség

(1) Összehasonlíthatónak kell tekinteni azokat a HICP-ket, amelyeket az árváltozások és a háztartások végső fogyasztási kiadása Ia. mellékletben megadott összes olyan kategóriáinak súlya alapján állítottak össze, amelyek a (2) bekezdésben meghatározott összes kategória által lefedett teljes kiadás egy ezred részét meghaladják.

(2) A HICP lefedettségét a következőképpen kell kiterjeszteni:

a) a HICP 1997. januári elkészítésétől kezdődően a tagállamok feldolgozzák az összegyűjtött adatokat, lefedvén a "kezdeti lefedettséggel" jelölt összes kategóriát, az Ia. mellékletben meghatározottak szerint;

b) legkorábban a HICP 1999. decemberi elkészítésétől kezdődően a tagállamok feldolgozzák az összegyűjtött adatokat, lefedvén az "1999. decemberrel" jelölt összes kategóriát is, az I a. mellékletben meghatározottak szerint.

(3) A HICP-ket a részindexek súlyozásával állítják össze, amelyek a háztartások egy részének végső fogyasztási kiadásait tükrözik, és nem az összes háztartásét, és amelyeket akkor kell összehasonlíthatóaknak tekinteni, ha a különbség a gyakorlatban kisebb, mint a HICP által lefedett összes kiadás egy ezrede. A súlyok bármely módosítását, amely az e bekezdésben meghatározott összehasonlíthatóság biztosításához szükséges, legkésőbb 1999. decemberéig végre kell hajtani.

4. cikk

Újabban jelentős termékek és szolgáltatások

A tagállamok:

a) rendszeresen felkutatják az újabban jelentős termékeket és szolgáltatásokat;

b) ellenőrzik a más tagállamok által bejelentett, újabban jelentős termékek és szolgáltatások jelentőségét.

A HICP-t akkor kell oly módon összeállítani, hogy tartalmazza az újabban jelentős termék vagy szolgáltatás árának változását, ha feltételezik, hogy a termék vagy szolgáltatás megfelel a 2. cikk (5) bekezdése szerinti meghatározásnak. Ezt a műveletet az azonosítást követő 12 hónapon belül kell elvégezni, akár a rendelet Ia. mellékletében meghatározott COICOP/HICP-osztályozás megfelelő kategóriájának súlya vagy a kategórián belüli súlyok módosítása, akár a súly egy részének az újabban jelentős termékhez vagy szolgáltatáshoz rendelése által.

5. cikk

A helyettesítések és a minőségi kiigazítás minimumszabályai

(1) A minőségi kiigazítás módszereit a következők szerint kell csoportosítani:

a) "A"-módszerek: ezek biztosítják a legmegbízhatóbb eredményeket, a pontosság és torzítás tekintetében;

b) "B"-módszerek: ezek kevésbé megbízható vagy kevésbé reprezentatív eredményeket biztosítanak, mint az "A"-módszerek, de még így is elfogadhatónak tekinthetők. A "B"-módszereket abban az esetben kell alkalmazni, ha az "A"-módszerek nem alkalmazandók; valamint

c) "C"-módszerek: minden más módszer, amelyet nem alkalmaznak.

(2) A minőségi kiigazítás módszereinek értékelésére vonatkozó standardokat a Bizottság (Eurostat) dolgozza ki és jelenteti meg a Statisztikai Programbizottsággal folytatott konzultációt követően, eseti megközelítést alkalmazva és kellőképpen figyelembe véve a költséghatékonyság szempontjait, továbbá azt az összefüggést, amelyben azokat alkalmazzák.

A minőségi kiigazítás módszereinek értékelése nem zárja ki eleve az e kérdésre vonatkozó végrehajtási intézkedések elfogadását, a 2494/95/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(3) Az "A"- és "B"-módszerek megfelelő minőségi kiigazítási módszereknek tekintendők. Azokat a HICP-ket, amelyek minőségi kiigazítása megfelelően megtörtént, összehasonlíthatóknak kell tekinteni. Egyéb, egyenértékű tételeknél az "A"-módszereket kell elsőbbségben részesíteni a "B"-módszerekhez képest.

(4) Megfelelő nemzeti becslések hiányában a tagállamok a Bizottság (Eurostat) által rendelkezésre bocsátott információkon alapuló becsléseket használják, amennyiben azok rendelkezésre állnak és relevánsak.

(5) Egyetlen esetben sem lehet a becslések szerint a minőségváltozást a két termékkínálat közötti árkülönbség egészének tekinteni, kivéve ha ez megfelelő becslésként indokolt.

(6) Amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő becslések, a becslések szerint az árváltozásokat a helyettesítő és az általa helyettesített termékkínálat ára közötti különbségnek kell tekinteni.

(7) A helyettesítő termékkínálat:

a) vagy "lényegesen egyenértékű", ha nem figyelhető meg minőségváltozás a helyettesítő és az általa a mintában helyettesített termékkínálat között, vagy "minőségi kiigazítás révén egyenértékű", ha minőségi kiigazításra van szükség egy megfigyelt minőségváltozás esetében a helyettesítő és az általa a mintában helyettesített termékkínálat között;

b) ugyanazokból a fogyasztási szegmensekből kell kiválasztani, mint amelyekhez a helyettesítettek tartoznak, a fogyasztási szegmensek bemutatásának fenntartása érdekében;

c) nem az árak hasonlósága alapján választják ki. Ez különösen arra az esetre vonatkozik, amikor helyettesítésekre kell sort keríteni, miután a termékeket vagy szolgáltatásokat csökkentett áron kínálták.

6. cikk

Az árakra vonatkozó minimumszabályok

(1) A tagállamok a célminta megfigyelt árait felhasználva készítik el a HICP-ket.

a) Amennyiben szükséges a célminta havi megfigyelése, de a megfigyelés egy cikk elérhetetlensége vagy bármely más ok miatt meghiúsul, az első vagy a második hónapban becsült árakat lehet használni, a harmadik hónaptól kezdődően azonban helyettesítő árakat kell használni.

b) Amennyiben, kivételesen, a célminta havinál ritkább megfigyelése szükséges, becsült árakat kell használni azokra a hónapokra, amelyekre a megfigyelt árak nem kötelezőek. Becsült árakat lehet akkor is használni, amikor az árak megfigyelése első alkalommal hiúsul meg. Amennyiben a megfigyelés két egymást követő alkalommal is sikertelen, helyettesítő árakat kell használni.

(2) Amennyiben az e cikkben említett esetekben semmiféle helyettesítő ár nem áll rendelkezésre, folytatni lehet a becsült árak használatát, feltéve hogy használatuk mértéke nem haladja meg az összehasonlíthatóság követelményének teljesítéséhez szükséges szintet.

7. cikk

Elemi aggregátumok árindexei

A HICP-ket vagy az e rendelet II. mellékletének (1) bekezdésében megadott két képlet egyikét használva kell összeállítani, vagy egy azokkal egyenértékű olyan alternatív képletet használva, amely nem eredményez olyan indexszámot, amely egy év alatt az előző évhez képest átlagosan több mint egytized százalékponttal rendszeresen eltér az egyik megadott képlet alapján számított indexszámtól.

8. cikk

A mintavétel minimumszabályai

Az olyan célminták alapján összeállított HICP-ket, amelyek minden egyes COICOP/HICP-kategórián belül elegendő elemi aggregátumot tartalmaznak ahhoz, hogy figyelembe véve a kategóriára vonatkozó súlyozást, képviseljék a kategórián belüli cikkek változatosságát, és minden egyes elemi aggregátumon belül elegendő árat tartalmaznak az ármozgások sokaságon belüli változásának figyelembe vételéhez, megbízhatóaknak és összehasonlíthatóaknak kell tekinteni.

9. cikk

Minőségellenőrzés

A tagállamok:

a) a Bizottság (Eurostat) kérésére közlik az eredeti megfigyelési körbe nem tartozó kategóriákra fordított kiadásokra vonatkozó, a HICP megfigyelési körébe tartozó teljes kiadás arányában kifejezett mindazon információkat, amelyek lehetővé teszik e rendelet betartásának értékelését;

b) jelentik a Bizottságnak (Eurostat) az azonosított, újabban jelentős termékeket és szolgáltatásokat, és, amennyiben szükséges, az újabban jelentős termék- vagy szolgáltatásmegfigyelési körből kimaradásának okait, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék e rendelet betartásának értékelését;

c) figyelemmel kísérik azon minőségváltozások és kiigazítások gyakoriságát, amelyeket úgy teljesítenek, hogy bizonyítható legyen a rendelet betartása, valamint a Bizottság (Eurostat) kérésére közölnek minden, e tekintetben hasznos információt;

d) összeállítják és vezetik a célminta részletes jegyzékét, valamint ellenőrzik az ármegfigyeléseket és árbecsléseket oly módon, hogy biztosítsák e rendelet betartását. A Bizottság (Eurostat) kérésére közlik mindazokat az információkat, amelyek lehetővé teszik a követelmények betartásának értékelését és biztosítását;

e) amennyiben az e rendelet II. mellékletének (1) bekezdésében meghatározott képletektől eltérő képletet használnak, a Bizottság (Eurostat) kérésére közlik a kiválasztott időszakokra és elemi aggregátumokra vonatkozó, az alternatív képlet használatából adódó hatásokra vonatkozó azon információkat, amelyek elegendőek e rendelet betartásának értékeléséhez;

f) a Bizottság (Eurostat) kérésére közlik a célmintákra vonatkozó azon részletes információkat, amelyek elegendőek e rendelet betartásának értékeléséhez, valamint a minták reprezentativitására és pontosságára vonatkozó összefoglaló statisztikákat, lehetővé téve a Bizottság (Eurostat) számára, hogy az 1997 októberében esedékes, a 2494/95/EK rendelet 15. cikke alapján szükséges HICP-ről szóló jelentésben javaslatokat tegyen a mintavétel minimumszabályaira.

III.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

10. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Ia. MELLÉKLET

Ib. MELLÉKLET

A. A HÁZTARTÁSOK VÉGSŐ FOGYASZTÁSI KIADÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1.

A háztartási szektor olyan háztartásokból áll, amelyek magukban foglalnak minden egyént vagy az egyének csoportját (amint azt az ESA 2.76. a) és 2.76. b) pontja meghatározza) tekintet nélkül különösen a lakóterület jellegére, a jövedelmi helyzetükre, az állampolgárságukra vagy lakóhelyük szerinti államra. Magában foglalja az intézményekben élő egyéneket (amint azt az ESA 2.76. b) pontja meghatározza). Nem foglalja magában a vállalkozásokat.

2.

A gazdasági terület megegyezik az ESA 2.05. pontjában meghatározottakkal, kivéve hogy tartalmazza az ország határain belül található, területen kívüli enklávékat, és nem tartalmazza a világ többi országának területén található területi enklávékat.

3.

A pénzügyi ügylet egy gazdasági folyamat, azaz kölcsönhatás az intézményi egységek között közös megegyezés alapján, amelynek során az érintett egységek kifizetéseket teljesítenek, illetve fogadnak, kötelezettségeket vállalnak, vagy pénzegységekben kifejezett vagyontárgyakat kapnak. Egyezményesen a háztartási hulladékgyűjtést közös megegyezés alapján cselekvő egységek közötti kölcsönhatásnak kell tekinteni. Azok az ügyletek, amelyek nem vonnak maguk után készpénzforgalmat vagy a pénzegységekben kifejezett eszközök és források cseréjét, nem pénzügyi ügyletek. Az egységeken belüli ügyletek általában nem pénzügyi ügyletek. Több intézményi egységet érintő nem pénzügyi ügyletek a termékügyletek (termékbarter), a disztributív ügyletek (természetbeni juttatások és transzferek stb.) és egyéb ügyletek (nem termelt, nem pénzügyi eszközök cserekereskedelme).

4.

Lefed bizonyos, nem a közbenső fogyasztás részét képező cikkeket, úgymint a bérlő vagy tulajdonos által elvégzett kisebb javításokhoz és a lakásbelső dekorációjához szükséges anyagokat, valamint a tartós fogyasztási cikkek, beleértve a járműveket, javításához és karbantartásához szükséges anyagokat.

5.

Lefedi azokat a cikkeket, amelyek nem képezik a tőkefelhalmozás részét, különösen az olyan tartós fogyasztási cikkeket, amelyeknek élettartama több számbavételi időszakra terjed ki; ez magában foglalja néhány tartós fogyasztási cikk tulajdonjogának egy vállalkozástól egy háztartás részére történő átruházását.

6.

Lefedi a közvetlenül felszámított pénzügyi szolgáltatásokat.

7.

Lefedi a nem életbiztosítási szolgáltatásokat az implicit szolgáltatási díj összegének terhére.

8.

Lefedi az összes nem életbiztosításból származó juttatásból fedezett költséget, magában foglalja a biztosítótársaságok által közvetlenül a garázsoknak, kórházaknak, orvosoknak stb. teljesített kifizetéseket. Ennek következtében a HICP lefedi a háztartások vagy a biztosítótársaságok által a garázsok, kórházak, orvosok stb. részére kifizetett teljes összeget.

A nem életbiztosításból származó kártérítési igények azok az összegek, amelyeket a biztosítótársaságoknak kell kifizetniük javak vagy személyek sérülése vagy károsodása esetén. Ezek folyó transzferek a biztosítóintézetektől a kedvezményezett háztartások részére, ezért a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének részét képezik. Minden ebből eredő kiadást, például a garázsok, kórházak vagy orvosok részére kifizetett összeget a háztartások és nem a biztosítóintézetek kiadásaként kell kezelni. Lényegtelen, hogy ezeket a háztartások a kárigény kielégítése előtt fizetik-e ki, így azok társadalombiztosítási térítéseknek tűnnek, vagy a kifizetéseket közvetlenül a biztosítótársaságok végzik a garázsok, kórházak stb. részére. Ez utóbbi esetben a biztosítóintézeteket egyszerűen a háztartások nevében eljáró közvetítőként kell kezelni, míg a háztartásokat a kiadások viselőjeként.

9.

Lefedi a háztartások engedélyekre stb. fordított kifizetéseit, amelyeket szolgáltatások vételének tekintenek. Ha az államigazgatás valamilyen engedély kibocsátását arra használja, hogy egy meghatározott szabályozó funkciót megszervezzen, úgymint az érintett személy hozzáértésének vagy képzettségének az ellenőrzését, a kifizetéseket államigazgatási szolgáltatás vásárlásaként kezelik, és az árakat figyelembe veszik a HICP-ben, ezzel szemben, ha az engedélyeket automatikusan ítélik oda a megfelelő összeg befizetésekor, akkor a befizetéseket közvetlen adóként és nem árként kell kezelni. A vezetői vagy pilótajogosítványt, a tévé- vagy rádióengedélyeket, lőfegyvertartási engedélyt, múzeumi vagy könyvtári belépőket, szemétdíjat stb. a legtöbb esetben az államigazgatás által nyújtott szolgáltatás vásárlásaként kezelik, miközben a jármű-, hajó- vagy repülőhasználati engedélyeket a legtöbb esetben adóként kezelik.

10.

Lefedi az olyan szolgáltatások megvásárlását, amelyek ára gazdaságilag nem jelentős, pl. egy múzeumi belépőét.

11.

Nem fedi le a természetbeni jövedelmet, mivel az nem pénzügyi ügylet (habár az ESA 3.76. b) pontja szerint a végső fogyasztásra fordított kiadás magában foglalja).

12.

a) Nem fedi le a háztartások által kapott természetbeni szociális juttatásokat, beleértve azokat a kiadásokat, amelyeket eredetileg a háztartások finanszíroznak, és később a társadalombiztosítás, az államigazgatás vagy az NPISH-k visszatérítenek, pl. az orvosi vagy oktatási kiadásokat. Amikor egy háztartás megvásárol egy terméket vagy szolgáltatást, amelyet később részben vagy egészben visszatérítenek számára, a háztartást a társadalombiztosítási alap, az államigazgatási szerv vagy az NPISH nevében eljáró közvetítőként kezelik. A háztartások részére visszatérített összegeket a társadalombiztosítás, az államigazgatás vagy az NPISH természetbeni szociális juttatásaként kezelik. Ezeket nem háztartások részére történő készpénzátutalásként tartják nyilván, és ezért nem képezik részét a háztartások rendelkezésére álló jövedelmének. Ez a könyvelési eljárás ugyanarra az eredményre vezet, mint amikor egy társadalombiztosítási alap vásárol egy terméket vagy szolgáltatást egy piaci gyártótól, majd alacsony, nem piaci áron újra értékesíti azt a háztartásoknak. Ez azt vonja maga után, hogy a HICP-ben figyelembe vett ár a háztartás által fizetett, a visszatérítéssel csökkentett összeg.

b) Minden más államigazgatási engedményt, különösen a bérlőnek a bérleti díj csökkentése érdekében juttatott (beleértve a közvetlenül a tulajdonosnak folyósított) összeget, készpénzben teljesített szociális juttatásként kezelnek, és ebből kifolyólag része a háztartás rendelkezésére álló jövedelmének. Ez azt vonja maga után, hogy a termék vagy szolgáltatás engedmény előtti teljes ára szerepel a HICP-ben.

13.

Nem fedi le a tulajdonos által lakott lakásokkal kapcsolatos szolgáltatásokat sem, mert ezek nem pénzügyi ügyletek (habár az ESA 3.76. a) pontja szerint a végső fogyasztásra fordított kiadás részét képezik).

14.

Nem fedi le a lakásvásárlást és a nem termelt vagyon vásárlását, különösen a földvásárlást.

15.

Nem fedi le azt a kiadást sem, amelyet a tulajdonos-lakó a lakás díszítésére, karbantartására és javítására fordít, és amelyet jellemzően nem a bérlő végez.

16.

Nem fedi le az értéktárgyakkal kapcsolatos költségeket.

17.

Nem fedi le azokat a kiadásokat, amelyek üzleti célból merülnek fel olyan háztartásoknál, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok tulajdonosai.

18.

Nem fedi le az aktuális jövedelem- és vagyonadókat, amelyek kötelező jellegű, ellenszolgáltatás nélkül, készpénzben vagy természetben a hatóságok és egyéb szervezetek által időszakosan az intézményi egységek jövedelmére és vagyonára kirótt befizetések, valamint néhány időszakos adót, amelyek függetlenek mind a jövedelemtől, mind a vagyontól. Más aktuális adók magukban foglalják a háztartások mindazon kifizetéseit, amelyet adóként kell kezelni, úgymint a jármű, hajó vagy repülő stb. tulajdonlásának vagy használatának engedélyezéséhez szükségeseket.

19.

a) Nem fedi le a háztartások által az NPISH-k, úgymint szakszervezetek, szakmai szervezetek, fogyasztói szövetségek, egyházak és a szociális, kulturális, szabadidős és sportegyesületek részére fizetett hozzájárulásokat, beíratkozási és tagdíjakat.

b) Ha viszont egy klub, egyesület, társaság vagy szövetség piaci gyártónak tekinthető, amely szolgáltatásait gazdaságilag jelentős áron értékesíti, mely eset általában fenn is áll, akkor abban az esetben is, ha jogállása szerint társadalmi szervezet, a háztartások által fizetett hozzájárulásokat, beíratkozási és tagdíjakat a nyújtott szolgáltatások ellenértékeként - nem transzferként - kezelik, és így azokat a HICP tartalmazza.

20.

Nem fedi le a háztartások önkéntes, készpénzes vagy természetbeni transzfereit a jótékonysági alapok és segélyszervezetek számára.

21.

Nem fedi le a tulajdonból származó jövedelemmel kapcsolatos kifizetéseket, beleértve a kamatot is. Tulajdonból származó jövedelem a tulajdonosnak az a jövedelme, amelyet a pénzügyi eszközök vagy a nem termelt tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátásáért cserébe egy másik intézményi egységtől kap. A közöttük létrejött megállapodásból származó pénzügyi instrumentum feltételei szerint a kamat az az összeg, amelyet az adós fizet a hitelező részére egy adott időszakra a fennálló tőketartozás összegének csökkentése nélkül.

22.

Nem fedi le a kötelező vagy önkéntes szociális járulékokat, úgymint a munkáltató tényleges szociális járulékait, amelyeket a szociális biztonsági alapok, biztosítótársaságok vagy az autonóm, illetve nem autonóm szociális biztonsági rendszereket kezelő nyugdíjpénztárak részére befizetnek annak érdekében, hogy biztosítsák alkalmazottaik szociális ellátását vagy az alkalmazottak által befizetendő összegeket a társadalombiztosítási rendszer és a magán-tőkefedezeti, illetve nem tőkefedezeti rendszerek részére.

23.

Nem fedi le az életbiztosítási és a nyugdíjpénztári szolgáltatásokat (habár az ESA 3.76. f) és g) pontja szerint az ilyen jellegű szolgáltatásokat az implicit szolgáltatási díj összegével tartalmazza a végső fogyasztásra fordított kiadás).

24.

Nem fedi le a nettó nem életbiztosítási díjakat. Ezeket a díjakat az intézményi egységek által jegyzett kötvények alapján kell fizetni. A háztartások által jegyzett kötvények azok, amelyeket saját elhatározásból és saját hasznukra váltottak ki, függetlenül a munkaadójuktól vagy az államigazgatástól, és minden társadalombiztosítási rendszeren kívül. A nettó nem életbiztosítási díjak magukban foglalják mind a kötvénytulajdonosok által az elszámolási időszak alatti biztosítási védelemért ténylegesen fizetendő díjakat (megszolgált díj), mind a biztosítótársaságok szolgáltatási díjainak levonása után fennmaradó, a kötvénytulajdonosok vagyonának jövedelméből származó kiegészítő díjbevételt (Megj.: ezt a szolgáltatási díjat lefedi a háztartások végső monetáris fogyasztási kiadása). A nettó nem életbiztosítási díjak a javak vagy vagyon károsodását, személyi sérülést okozó természeti okból vagy emberi mulasztás miatt bekövetkezett balesetekre vagy eseményekre, például tűzesetekre, áradásokra, balesetekre, törésekre, hajótörésre, lopásra, erőszakra, balesetre vagy betegségre stb. vagy betegségből, munkanélküliségből, balesetből stb. eredő pénzügyi veszteségekre nyújtanak fedezetet.

25.

Nem fedi le a háztartások közötti folyó transzfereket, amelyek az összes olyan készpénzben vagy természetben történő transzfert tartalmazzák, amelyet a lakóhellyel rendelkező háztartás a többi lakóhellyel rendelkező vagy nem rendelkező háztartástól kap vagy részére juttat.

26.

Nem fedi le a pénzbírságokat és a pénzbüntetéseket. Ezeket bíróságok vagy kvázi bírói testületek vetik ki az intézményi egységekre, és kötelező folyó transzferekként kell kezelni őket. Nem fedi le az adóhatóságok által adócsalás vagy az adó késedelmes megfizetése miatt kiszabott pénzbírságokat és pénzbüntetéseket sem, amelyeket általában nem lehet megkülönböztetni magától az adótól.

27.

Nem fedi le a sorsolásos játékokat és a szerencsejátékokat, sem a sorsolásos játékokat és a szerencsejátékokat szervező egység szolgáltatási díját, valamint a nyertesnek kifizetett maradék folyó transzfert sem (habár az ESA 4.135. pontja szerint a szolgáltatási díj benne van a végső fogyasztásra fordított kiadásban).

B. AZ ÁR MEGHATÁROZÁSA

28.

A beszerzési ár az az összeg, amelyet a vevő a vásárláskor ténylegesen kifizet a termékért; magában foglal minden adót, csökkentve a termékre jutó támogatással; figyelembe veszi a nagy tételben vagy csökkentett áron történő vásárlás esetén nyújtott engedményeket, de nem tartalmazza a hitelfelvételből eredő kamatokat és szolgáltatási díjat; nem tartalmazza azokat a külön díjakat sem, amelyek a vásárláskor meghatározott időszakon belüli fizetés elmulasztásából erednek.

29.

A egyéni fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások ("egyéni termékek és szolgáltatások") a háztartás által tagjai szükségleteinek és igényeinek kielégítése céljából megvásárolt termékek és szolgáltatások. Az egyéni termékek és szolgáltatások a következő jellemzőkkel bírnak:

a) a termékek vagy szolgáltatások megvásárlásának egy meghatározott háztartás vagy ennek egy tagja által megfigyelhetőnek és rögzíthetőnek kell lennie, hasonlóképpen az idejének is;

b) a háztartásnak bele kell egyeznie a termék vagy szolgáltatás biztosításába, és meg kell tennie mindent, ami szükséges ennek megvalósítása érdekében, pl. egy iskola vagy klinika látogatása által;

c) a terméknek vagy szolgáltatásnak olyannak kell lennie, hogy egy háztartás, egy személy vagy esetleg egy kisebb, szűk körű csoport általi megvásárlása eleve kizárja más háztartások vagy személyek általi megvásárlását.

A háztartások minden végső fogyasztásra fordított kiadása egyéni. Megállapodás alapján minden, az NPISH-k által biztosított terméket és szolgáltatást egyéniként kell kezelni.

Megállapodás alapján az államigazgatás minden végső fogyasztásra fordított kiadását, amelyet az oktatásra, egészségügyre, társadalombiztosításra és jólétre, sportra és szabadidőre, valamint a kultúrára fordít, egyéni szolgáltatásra fordított fogyasztási kiadásként kell kezelni, kivéve az általános közigazgatási, szabályozási, kutatási stb. kiadásokat. Ezenkívül a lakásszolgáltatásra, a háztartási hulladékgyűjtésre, a közlekedési rendszer működtetésére költött összegeket is egyéniként kell kezelni. Kollektív fogyasztásra fordított kiadás az államigazgatás minden egyéb végső fogyasztásra fordított kiadása. Ez különösen a társadalom igazgatására és szabályozására, a biztonság és a védelem biztosítására, a közrend, a törvénykezés és a szabályozás fenntartására, a közegészség megóvására, a környezetvédelemre, a kutatásra és fejlesztésre, valamint az infrastruktúrára és a gazdasági fejlődésre fordított kiadásokból áll.

II. MELLÉKLET

Az elemi aggregátumok számításához használt képletek

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

1.

Az elemi aggregátum árindexének kiszámításakor vagy a számtani átlagárat

vagy a mértani átlagárat

kell használni, ahol a pt az aktuális ár, pb a bázisár és n az árak száma az elemi aggregátumban. Alternatív képlet is használható, amennyiben megfelel a 7. cikkben megállapított összehasonlíthatósági követelménynek.

KÉP HIÁNYZIK

2. Az árarányok számtani átlagát

általában nem lehet használni, mivel gyakran nem felel meg az összehasonlíthatósági követelménynek. Kivételes esetben használható, ha bizonyíthatóan megfelel az összehasonlíthatósági követelménynek.

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

3.

Egy elemi aggregátum árindexét ki lehet számítani láncindexként, felhasználva a fenti két képlet egyikét. Például a számtani átlagot használva:

Itb =

·

...

,

ahol Pi t az i-edik ár egy adott elemi aggregátumon belül a t időszakban, és st az elemi aggregátum számára megfigyelt ár a t időszakban. Ezt a mintát gyakorlatilag havonta lehet aktualizálni, vagy ami általánosabb, amennyiben árak nem állnak rendelkezésre hosszabb időszakot követően. Ha a b bázisidőszak és a t időszak között egyáltalán nincs kiegészítés, az Itb a számtani átlagok egyszerű aránya: Itb =

(vagy hasonlóan a fent leírt mértani képlet segítségével). Az árarányok számtani átlagát nem lehet használni, ha a láncolás az évenkéntinél gyakoribb.

( 1 ) HL L 257., 1995.10.27., 1. o.

( 2 ) HL L 181., 1989.6.28., 47. o.

( 3 ) HL L 340., 1997.12.11., 24. o.