3067/2016. (IV. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.30.170/2014/25. sorszámú ítélete, valamint a Kúria Kfv.III.38.103/2014/7. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2015. május 26. napján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.30.170/2014/25. sorszámú ítélete, valamint a Kúria Kfv. III.38.103/2 014/7. sorszámú ítélete megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, T) cikk (3) bekezdésével, III. cikkével, V. cikkével, XIII. cikkével, XV. cikkével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével. Az indítványozó azt is kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság kezdeményezze jogegységi határozat meghozatalát a Kúriánál.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint a felperes (jelen ügyben: indítványozó) tulajdonában áll két - haszonélvezeti joggal terhelt - szántó művelési ágú ingatlan. A Debreceni Körzeti Földhivatal a 704383/3/2011/0606. sorszámú határozatával a perbeli két ingatlanra 2010. október 31-i kezdőnappal a földhasználati bejelentési adatlap szerinti földhasználó földhasználatát szívességi földhasználat jogcímén nyilvántartásba vette. A hatóság a határozatot nem küldte meg az indítványozónak. Az indítványozó 2013. augusztus 2-án beadványt terjesztett elő a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Földhivatalánál (peres eljárásban: alperes), melyben kérte az elsőfokú határozattal bejegyzett földhasználati jog törlését. Az áttételt követően eljáró elsőfokú földhivatal a 2013. október 2-án kelt 719.925-5/2013. sorszámú végzésével az indítványozó fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította, egyben megküldte az elsőfokú határozatot a felperesnek.
[3] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Földhivatala a 2013. november 24-én kelt 700.036-2/2013. számú határozatával mind az elsőfokú hatóság végzését, mind az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a haszonélvező a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 159. § (2) bekezdése értelmében jogosult - minden formai kötöttség nélkül - ingyenesen átengedni a haszonélvezeti joggal terhelt termőföld használatát, ahhoz nem szükséges a tulajdonos hozzájárulása. Ezért a bejegyzés érdekében benyújtott földhasználati bejelentési adatlapon sem követelhető meg a tulajdonos aláírásának beszerzése. Az elsőfokú hatóság nem követett el jogszabálysértést akkor sem, amikor a nyilvántartásba vételről nem értesítette az indítványozót mint tulajdonost, csak a haszonélvezőt és a földhasználót. A földhasználati eljárásban hozott döntések kézbesítésével kapcsolatban a földhasználat részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. § (2) bekezdése szerint a földhivatalnak a nyilvántartásba vételt - a földhasználati lapnak, az újonnan nyilvántartásba vett adatokat tartalmazó részleges másolata megküldésével - a földhasználóval és a használatba adóval kell közölnie. A konkrét esetben a használatba adó a haszonélvezeti jog jogosultja volt, a használatba vevő pedig az a személy, akinek a haszonélvezeti jog gyakorlását átengedték, így a határozatot csak részükre küldték meg.
[4] Az indítványozó keresete alapján eljárt Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. június 6-án kelt 8.K.30.170/2014/25. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság elsőként az indítványozó által hivatkozott semmisségi okot vizsgálta, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a perbeli eljárásban az első és másodfokú közigazgatási hatóságoknak szakhatóság bevonására irányuló kötelezettsége nem volt. A bíróság megállapította azt is, hogy a felperes ügyféli jogállása a közigazgatási perben megállapítást nyert, annak jogalapja pedig nem releváns, mivel az nem hatott ki az ügy érdemére.
[5] A bíróság a régi Ptk. 159. § (2) bekezdése, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 24/A. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a másodfokú hatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlásának közeli hozzátartozó részére történő ingyenes átengedése kötelező írásbeliséghez mint alakisághoz nem kötött szerződés, mely írásba foglalás hiányában is érvényesen létrejön.
[6] A bíróság szerint az alperes helyesen értelmezte a Tft. 25/B. § (2) bekezdését, amennyiben a hivatkozott jogszabályi rendelkezés a földhasználat bejelentését a használatra, birtoklásra, hasznok szedésére való jogosultság gyakorlásának átengedése esetében nem a tulajdonos hozzájárulásához köti, aki ezen körben jogosultságait a régi Ptk. 157. § (1) és (2) bekezdése alapján a fennálló haszonélvezeti jogra tekintettel nem gyakorolhatta, hanem az ezen jogok jogosultjának, azaz a haszonélvező hozzájárulásához. A bíróság arra is kitért, hogy az indítványozó által hivatkozott "is" szó arra irányul, hogy nem elegendő a bejelentési adatlap esetén a földhasználó aláírása, hanem amellett egy másik személy (a konkrét esetben a haszonélvező) aláírása is szükséges volt.
[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a 2015. január 28-án kelt Kfv.III.38.103/2014/7. sorszámú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének törvényességi felülvizsgálata, mely a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Földhivatala 700.036-2/2013. számú határozata jogszerűségét bírálta el. A felperes ügyféli minősége körében rögzítette, hogy az ügyfél jogait a másodfokú eljárás során gyakorolhatta, erre tekintettel jogsérelem nem érte. Az ügy érdemében pedig megállapította, hogy a jogvita eldöntése szempontjából ügydöntő jelentőséggel bírt a Tft. 25/B. § (2) bekezdés második mondatának értelmezése, melyet az elsőfokú bíróság helyesen végzett el: amennyiben a termőföld haszonélvezeti joggal terhelt, akkor a bejelentési adatlapot a földhasználó mellett csak a haszonélvezőnek kell aláírnia, a tulajdonosnak nem.
[8] Az indítványozó kérelme indokolásában az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló hatósági és peres eljárással összefüggésben - az indítvány tartalma alapján - azt kifogásolta, hogy a Hajdu-Bihar Megyei Kormányhivatal Földhivatala és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nem megfelelően kezelte az indítványozó beadványait és nem tartotta be a törvények által kötelezően előírt jogvesztő határidőket. A Kúria pedig nem reagált "a hatásköri túllépésre", nem tartatta be a bírósággal az 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozatot, ily módon jogorvoslati utat nem biztosított. Az indítványozó szerint ezért sérült az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdése.
[9] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét azzal indokolta, hogy a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtti eljárásban tárgyalás tartás hiányában nem nyílt lehetősége bizonyítékok feltárására, a Kúria előtti eljárásban pedig a tárgyaláson nem kapott szót.
[10] Az indítványozó szerint a Tft. 25/B. § (2) bekezdésének a hatóságok és bíróságok általi értelmezése sérti az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdését, III. cikkét, V. cikkét, XIII. cikkét, XV. cikkét, valamint 28. cikkét. Az Alaptörvény XIII. cikkének sérelmét abban látja, hogy a tulajdonjog részjogosítványát képező használati joga sérül azáltal, hogy megtagadták tőle az előhasználati jogot azzal, hogy a termőföldet nem a haszonélvezeti jog jogosultja, hanem a közeli hozzátartozó mint szívességi földhasználó használhatja. Ez az értelmezés az indítványozó szerint őt mint tulajdonost "szolgaságban" tartja, ezzel pedig sérül az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése.
[11] Az indítványozó 2015. június 15-én újabb beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a korábbi beadványában szereplő formai hibákat kívánta kijavítani. 2015. október 21-én - az Alkotmánybíróság Hivatalának hiánypótlási felhívását követően - ismét kiegészítette indítványát. Az indítvány kiegészítésben már nem tartotta fenn a Kúria jogegységi eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét, az indokolást azonban nem egészítette ki, nem terjesztett elő további alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolást. 2015. november 6-án ismét előterjesztette a hiánypótlási felhívást követően benyújtott alkotmányjogi panasz kiegészítését, amelyben az Alaptörvény III. cikke mellett a II. cikkre is hivatkozott. 2015. december 12-én megint benyújtotta ugyanazt az alkotmányjogi panasz kiegészítést, 2016. január 7-én pedig újabb mellékleteket csatolt a korábbi beadványaihoz.
[12] 2. Az Alkotmánybíróságnak először azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz eleget tesz-e az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem törvényi követelményeinek.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme csak részben felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésben foglalt formai követelményeknek. Az indítványozó megjelölte azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapítják [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, (3) bekezdés b) pontja, Abtv. 27. §], kifejtette az indítvány benyújtásának indokait, hivatkozott az Alaptörvényben biztosított jogaira, és kifejezett kérelmet terjesztett elő a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.30.170/2014/25. sorszámú ítélete, valamint a Kúria Kfv.III.38.103/2014/7. sorszámú ítélete megsemmisítésére. Az indítványozó a kifogásolt ítéletekkel összefüggésben kifejtette indokait az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint III. cikk (1) bekezdésének és XIII. cikkének vélt sérelme tekintetében, de nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy azok miért ellentétesek az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésével, T) cikk (3) bekezdésével, V. cikkével, XV. cikkével, valamint 28. cikkével. Nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelménynek a beadvány, ha az a támadott bírói döntéssel lezárt eljárások leírását és pusztán a törvényességi szempontú kritikáját, valamint az indítványozó szerint az Alaptörvény ezáltal sérülni vélt szabályai idézését tartalmazza, azok tényleges összekapcsolása nélkül.
[14] 3. Az Alkotmánybíróság a formai követelményeknek való megfelelés vizsgálatát követően - az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján - az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. §-a és 29. §-a szerinti feltételeknek való megfelelést vizsgálta.
[15] 3.1. Az indítványozó a bírósági eljárásban felperesként vett részt, így érintettsége a támadott ítéletekkel összefüggésben egyértelműen megállapítható. Az Abtv. 27. §-a azonban nem csupán az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben (jelen esetben: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) való érintettséget követeli meg, hanem feltételezi az összefüggést az alapügy és az alkotmányjogi panasz eljárás között. Az alapügyben való érintettség az alkotmányjogi panasz eljárás szükséges, de nem elégséges feltétele. Az alkotmányjogi panasz funkciója a jogorvoslat, amely az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét feltételezi. Jelen alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdésére, T) cikk (3) bekezdésére, valamint 28. cikkére - azon túlmenően, hogy az indítvány erre vonatkozó indokolást nem tartalmaz - nem is lehet alappal hivatkozni, mivel ezek önmagukban nem vetik fel az indítványozó Alaptörvényben garantált jogainak sérelmét.
[16] Az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében megjelenő tilalmak az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvény II. cikkében garantált élethez és emberi méltósághoz való jog megsértése tilalmának önálló, speciális megfogalmazásai, amelyek az emberi státusz abszolút védelmét biztosítják. A konkrét peres eljárásban - az indítványozó által előadott érvek alapján - ezen alapjogok sérelme sem merül fel.
[17] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog pedig a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági felülvizsgálat vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés között így nincs összefüggés, ugyanakkor az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy az a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog sérelmének megállapítására irányul.
[18] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából vizsgálhatja felül, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]).
[19] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]).
[20] Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben megállapította: a földhasználati nyilvántartásba vétel tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és a Ptk. és a Tft. alapján való értékelése kizárólag az arra illetékes bíróságok feladata. Ennek megfelelően annak eldöntése, hogy a szívességi földhasználat bejegyzéséhez szükséges-e a haszonélvezeti jog jogosultja és a földhasználó közötti alakszerű szerződés bemutatása, valamint a bejelentési adatlapon a tulajdonos aláírásának feltüntetése, kizárólag az irányadó törvények értelmezésén alapuló szakjogi kérdés. Az indítvány arra vonatkozóan nem tartalmaz alkotmányjogi érvelést, hogy a termőföld ingyenes használatba adásának alakszerűségekhez kötése, valamint a tulajdonos hozzájárulása a szívességi alapú földhasználat bejegyzéséhez mely Alaptörvényben biztosított jog érvényesüléséhez szükséges. Az indítványozó ugyanis valójában azt kifogásolja, hogy a haszonélvező a haszonélvezeti jog gyakorlását - a tulajdonos hozzájárulása nélkül - ingyenesen átengedheti. A konkrét ügyben alkalmazott jogszabályokat [Tft. 24/A. § (1) bekezdés, régi Ptk. 159. § (2) bekezdés] és azok bíróságok általi értelmezését azonban nem támadta.
[21] Az indítványozó nem hivatkozott olyan eljárásjogi garanciák sérelmére sem, amelyek alapot adhatnának az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálására.
[22] Az indítványozó hivatkozott ugyan a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog részét képező bíróság előtti meghallgatáshoz való joga és az ésszerű idő követelményének sérelmére is, de azt a kifogásolt bírósági döntésekkel összefüggésben csupán állította és nem támasztotta alá. Annak eldöntése pedig, hogy a bíróság hogyan kezelte az indítványozó beadványait, kizárólag eljárásjogi szabályokon alapul.
[23] Tehát az alkotmányjogi panasz a konkrét ügyben a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben nem vet fel sem az egyedi ügyön túlmutató alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló, az alkotmányjogi panasz hatáskörben orvosolható alaptörvény-ellenességet.
[24] Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésben foglalt formai követelményeknek, részben az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2016. március 21.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Baisai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1536/2015.