BH 2017.12.406 I. A gyermekquad üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenység.

II. Az egészséges, teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog megsértése miatt olyan családtag is érvényesíthet kártérítési igényt, aki a károkozó eseményt követően született, de a károkozó esemény idején már magzati állapotban volt [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 75. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 345. § (1)-(2) bek., 346. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2006. május 2-án az I. rendű felperes házastársa és a II. rendű felperes édesapja a barátját, B. A.-t és a gyermekét, a II. rendű felperest terepmotorozásra hívta. Az apák motorkerékpárral, a 7 esztendős II. rendű felperes pedig egy gyermekquaddal közlekedett. A külterületen lévő földúton egy dombos területre értek, ahol az 1,2 méteres szintkülönbség a crossmotorral való ugratást lehetővé tette. B. A. a tulajdonában lévő Honda típusú crossmotorral ugratni kívánt. Ennek megkezdése előtt szólt a barátjának, hogy vigyázzon a gyermekére, a II. rendű felperesre, majd 160 méterre eltávolodott, visszafordult és lendületszerzést követően az emelkedőn felhajtva ugratott. A barátja eközben nem helyezte biztonságba a gyermeket és nem felügyelte annak mozgását. B. A. úgy kezdett a manőverbe, hogy nem győződött meg a II. rendű felperes biztonságos távolságba való tereléséről. Már a levegőben volt, amikor észlelte, hogy a balra lévő, kb. másfél méter magas növényzet mögül a II. rendű felperes a quaddal elé hajtott. B. A. motorjával együtt ráesett a II. rendű felperesre.

[2] A baleset következményeként a II. rendű felperes agyzúzódást szenvedett, agyvizenyő alakult ki nála, tartós eszméletvesztés lépett fel, állapota életveszélyes lett. Hosszas intenzív ellátásban részesült, folyamatos lélegeztetésre, infúziós terápiára, erőteljes gyógyszeres kezelésre és vérátömlesztésre is kiterjedően. 2006. június 20-ától 2007 szeptemberéig rehabilitációs kezelés alatt állt. A II. rendű felperes egészségkárosodása maradandó, amely a jobb felső és alsó végtag beidegzési zavaraiban, izomerő-csökkenésben, járási zavarban nyilvánul meg. Munkaképességének csökkenése - gyermekkorára is tekintettel - 100%-os mértékű. Egész életében mások ellátására szorul. Állapota végleges, abban javulás nem várható.

[3] A bíróság a két férfit bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében és gondatlanságból elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés vétségében. B. A. felelősségbiztosítással nem rendelkezett.

[4] A III. rendű felperes 2006. május 19. napján született, a II. rendű felperes testvéreként.

A felek kérelmei

[5] A felperesek módosított keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetését kérték az alperestől. Az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 forintot követelt, ezenkívül tönkrement ruházat, kórházi kényszervásárlás, figyelmességi csomag, kórházi látogatás többletköltsége, gépkocsivásárlás többletköltsége miatt egyösszegű vagyoni kárigényt érvényesített, továbbá ápolás-gondozás, gyógyszerköltség, rehabilitáció, közlekedési többletköltség, élelemfeljavítás, háztartási kisegítő, telefon-többletköltség és keresetveszteség címén is előterjesztette járadékigényét. A II. rendű felperes 19 000 000 forint, a III. rendű felperes 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.

[6] Az alperes a keresetet részben ismerte el. Azzal védekezett, hogy a baleset bekövetkezéséért a II. rendű felperesnek mindkét szülője, így az I. rendű alperes is felelős a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 347. § (1) bekezdése alapján, mert gondozói kötelezettségeit megszegte, ezért a Ptk. 345. § (2) bekezdése alkalmazásával 50%-os kármegosztás alkalmazását kérte. A III. rendű felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 13 820 009 forint tőkét és egyes részösszegei után különböző időpontoktól számított késedelmi kamatait, valamint 2016. február 1-jétől havonta előre esedékesen 124 641 forint havi járadékot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 16 000 000 forintot és 2006. május 2. napjától számított késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a járadékok tekintetében az ítélet előzetes végrehajthatóságáról.

[8] Az elsőfokú bíróság a kereset jogi megalapozottságának vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a négykerekű quad használata és üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. A quadot vezető II. rendű felperes a baleset idején 7 éves volt, életkoránál fogva nem volt képes átlátni és felmérni magatartásának a következményeit, ezért felelősségre nem vonható, helyette a Ptk. 347. § (1) bekezdése alapján gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az apa nem az általában elvárható módon gyakorolta a felügyeletet, amikor a baleset időpontjában tőle 50 méterre eltávolodott, és nem gondoskodott a gyermek biztonságos helyzetéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az I. rendű felperes anya sem tett eleget gondozói kötelezettségének a gyermek feletti felügyelet ellátása körében. Ennek a véleményének az alátámasztásaként utalt arra, hogy a motor vásárlása a szülők együttes döntése alapján történt, arról az I. rendű felperesnek tudomása volt, és tudnia kellett arról is, hogy a quadmotor veszélyes üzem. A szülőket felelősnek találta abban, hogy a 7 éves gyermek számára veszélyes üzemű járművet vásároltak, és abban is, hogy a gyermeket hogyan és miként tanították meg a motorral való közlekedésre, hogyan felügyelték a motor használata közben.

[9] Az elsőfokú bíróság meglátása szerint a szülő csak akkor mentesülhet e felelősség alól, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy e tekintetben mulasztás nem terheli. Mivel azonban az I. rendű felperes tudott arról, hogy gyermeke az apjával és B. A-val motorozni megy, az elsőfokú bíróság tőle elvárhatónak tekintette, hogy felhívja a gyermek apjának figyelmét a gyermek koncentrált felügyeletének ellátására ahelyett, hogy saját hobbijának, a motorozásnak hódolna. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a szülők a quadmotor használatának a betanítása során sem az általában elvárható gondosságot tanúsították, ami összefüggött a balesettel. Ezt a véleményét a nyomozati anyag alapján, az abban lévő tanúvallomások figyelembevételével alakította ki.

[10] E tanúvallomások szerint a szülők a II. rendű felperest egyre bátrabban és szabadabban hagyták a quaddal közlekedni a ház előtti közúton felügyelet nélkül, ami a közforgalomban is több ízben veszélyhelyzetet idézett elő, ezt pedig a falu lakói többször is nehezményezték a szülők előtt. Külön jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság annak a körülménynek, hogy a motorvásárlást követő két-három hónappal később történt a baleset, vagyis olyan rövid idő elteltével, amikor a gyermek biztonsággal még nem érezhette a motort és amikor még biztonsággal nem ismerhette a közlekedési szabályokat. Ebből arra következtetett, hogy az I. rendű felperes sem tanúsította a tőle általában elvárható és a szülői felügyeletből fakadó felelős magatartást, ha a motorvásárlást követő két-három hónappal később már társas motorozáson való részvételét engedte a gyermekének, amelyre a kisfiú még nem lehetett felkészülve.