A Kúria Bfv.342/2012/7. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 421. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Mészár Róza

A határozat elvi tartalma:

Tényállást támadó felülvizsgálati indítvány kizártsága további felülvizsgálati okok hiánya. Megjelenés: BH 2013/1/10.

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Járásbíróság B.207/2010/19., Veszprémi Törvényszék Bf.982/2010/10., *Kúria Bfv.342/2012/7.* (BH 2013.1.10)

***********

KÚRIA

Bfv.I.342/2012/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. év július hó 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A csalás bűntette miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt, valamint a III. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Városi Bíróság 16.B.207/2010/19. számú, valamint a Veszprém Megyei Bíróság 2.Bf.982/2010/10. számú ítéletét az I. rendű és a III. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 5.710 (Ötezer-hétszáztíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványok előterjesztői, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s:

A Veszprémi Városi Bíróság a 2010. szeptember 13. napján kelt 16.B.207/2010/19. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulatára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mint társtettest, a III. r. terheltet pedig a Btk. 276. § szerinti magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet. Ezért az I. r. terheltet mint többszörös visszaesőt öt évi fegyházbüntetésre és öt évi közügyektől eltiltásra ítélte, a III. r. terheltet egy évre próbára bocsátotta. Emellett rendelkezett a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2008 júniusában elhatározta, hogy az alkoholproblémákkal küzdő sértettet tévedésbe ejti, és tőle jelentős pénzösszeget csal ki. Ennek érdekében - J Z-ként bemutatkozva - felajánlotta, hogy segít értékesíteni a sértett lakását. A sikeres értékesítés esetére a sértett 500.000 forint sikerdíjat ígért.

2008. július 24-én az I. rendű terhelt a sértettel, valamint a vevőként jelentkező IV. és V. rendű terheltekkel az adásvételi szerződés elkészítése érdekében megjelentek a III. rendű terhelt ügyvédi irodájában, ahol a III. rendű elítélt által szerkesztett ingatlan-adásvételi szerződést a sértett eladóként, a IV. és V.r. terhelt vevőként írta alá.

A kialkudott vételár 6.000.000 forint volt, azonban az ingatlan adásvételi szerződésben azt 8.800.000 Ft-ban rögzítették annak érdekében, hogy a vevők magasabb összegű lakáshitelhez jussanak.

Ugyanezen a napon III. rendű terhelt egy olyan megállapodást is rögzített, melyben a szerződő felek kinyilvánítják, hogy az ingatlan vételára valójában 6.000.000 forint, melyből a vevő az eladó részére foglaló címén 1.300.000 forintot már kifizetett. Abban is megállapodtak, hogy az OTP által folyósított hitel összege - melyből 4.700.000 Ft a sértettet illeti - a III. rendű terhelt ügyvédi folyószámlájára érkezik.

Mindkét okiratot a III. rendű terhelt szerkesztette ügyvédként. Az 1.300.000 Ft foglaló átadására 2008. július 23-án került sor, ezt azonban ténylegesen az I. rendű terhelt vette magához.

Az I. rendű terhelt kisebb alapterületű lakást ajánlott a sértett részére és elvitte őt a II. rendű terhelt lakásába. Ezen ingatlan értékesítése azonban sem az I. r. sem a II. r. terheltnek nem állt szándékában, a lakás bemutatását a sértett pénzének megszerzése érdekében bonyolították le. Ezen a napon a II. rendű elítélt lakásában olyan kézzel írott átvételi elismervényt szerkesztettek, mely szerint a magát K.B.-nak kiadó II. rendű terhelt a fenti lakásért 800.000 Ft foglalót vett át.

Az I. rendű terhelt ily módon a magához vett 1.300.000 forintból 800.000 forintot ez utóbbi lakás foglalójaként csalt ki, míg 500.000 forintot sikerdíj fejében tartott magánál.

2008. július 28-án a IV. r. és az V. r. terheltek az OTP Bank Rt. fiókjában a hiteligényléshez benyújtották a III. r. terhelt által szerkesztett, részben valótlan tartalmú ingatlan- adásvételi szerződést és 7.920.000 Ft hitelt igényeltek. Az OTP Bank Rt. 2008. augusztus 21-én a III. r. terhelt folyószámlájára átutalta az igényelt lakásvásárlási kölcsönt; 2008. augusztus 21-én a III. r. terhelt egy átvételi elismervényt szerkesztett, melyen a sértett nem a neki járó 4.700.000 Ft, hanem a 7.920.000 Ft átvételét ismerte el.

A sértettnek ténylegesen kifizetett 4.700.000 forintot az I. r. terhelt vette magához azzal, hogy azt a cserelakás kifizetésére és felújítására, használati tárgyak vásárlására fordítja.

A sértett az ingatlanából 2008. augusztus végén költözött ki, azonban nem az I. rendű terhelt által korábban mutatott lakásba, hanem egy lezárt önkormányzati bérlakásba. Az önkormányzat azonban a jogosulatlanul ott tartózkodó terheltet kiköltöztette, ingóságait pedig - egy idő után - szeméttelepre szállíttatta. A sértett végül hajléktalan szállóra került.

A sértett a bűncselekmény során összesen 5.500.000 Ft kárt szenvedett. Az I. r. elítélt a bűncselekményeket rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el.

Az ítélet ellen az ügyész a III. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása érdekében, míg az I. r. terhelt részben felmentése, részben a büntetés enyhítése, védője ugyancsak a büntetés enyhítése, a III. r. terhelt és védője pedig a terhelt felmentése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Veszprém Megyei Bíróság a 2011. szeptember 15. napján kelt 2.Bf.982/2010/10. számú ítéletével az első fokú bíróság határozatát megváltoztatta, a III. r. terhelttel szemben az intézkedés helyett 200 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy egy napi tétel összege 1.500 forint, módosította a polgári jogi igényekkel kapcsolatos rendelkezést, egyebekben azonban az I. r. és a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azt.

Az első fokú ítélet történeti tényállását csak annyiban helyesbítette, hogy a bűncselekménnyel okozott kár 6.000.000 forint, míg a személyi részt az I. r. elítélt tekintetében a 2008. július 9. napján elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatti jogerős elítéléssel egészítette ki.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtottak be. Az indítvány jogalapját az I. rendű terhelt nem jelölte meg, a III. r. terhelt védője pedig indítványát a Be. 416. § (1) a) pontjára alapította.