BH 2013.1.10 I. Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta.

A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása [Be. 416. § (1) bek. c) pont; 373. § (1) bek. III/a) pont].

II. A társadalomra veszélyesség csekély fokára vagy elbíráláskori hiányára, illetve csekéllyé válására hivatkozás önmagában nem olyan anyagi jogszabálysértésre hivatkozás, amely felülvizsgálathoz vezethet [Be. 416. § (1) bek. a), b) pont; Btk. 71. § (1) bek.].

III. A vagyon elleni bűncselekmények üzletszerűen elkövetettkénti minősítése szempontjából a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó jogtalan haszonszerzési célzatú részcselekményeken túl figyelembe kell venni az ugyanolyan vagy hasonló, ilyen célzattal elkövetett azt a bűncselekményt is, amelyet más büntetőeljárásban jogerős ítélet állapított meg [Btk. 137. § 8. pont].

Pertörténet:

Veszprémi Járásbíróság B.207/2010/19., Veszprémi Törvényszék Bf.982/2010/10., Kúria Bfv.342/2012/7. (*BH 2013.1.10*)

***********

A városi bíróság ítéletével bűnösnek mondta ki az I. rendű terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulatára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, mint társtettest, a III. rendű terheltet pedig a Btk. 276. § szerinti magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet. Ezért az I. rendű terheltet, mint többszörös visszaesőt öt évi fegyházbüntetésre és öt évi közügyektől eltiltásra ítélte, a III. rendű terheltet egy évre próbára bocsátotta.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

Az I. rendű terhelt 2008 júniusában elhatározta, hogy az alkoholproblémákkal küzdő sértettől jelentős pénzösszeget csal ki. Ennek érdekében - J. Z.-ként bemutatkozva - felajánlotta, hogy segít értékesíteni a sértett lakását. Az értékesítés esetére a sértett 500 000 forint sikerdíjat ígért.

2008. július 24-én az I. rendű terhelt a sértettel, valamint a vevőként jelentkező IV. rendű és V. rendű terheltekkel az adásvételi szerződés elkészítése érdekében megjelent III. rendű terhelt ügyvédi irodájában, ahol a III. rendű terhelt által szerkesztett ingatlan-adásvételi szerződést a sértett eladóként, a IV. és az V. rendű terhelt vevőként írta alá. A kialkudott vételár 6 000 000 forint volt, azonban az ingatlan adásvételi szerződésben azt 8 800 000 forintban rögzítették annak érdekében, hogy a vevők magasabb összegű lakáshitelhez jussanak.

Ugyanezen a napon a III. rendű terhelt egy olyan megállapodást is szerkesztett, amelyben a szerződő felek kinyilvánítják, hogy az ingatlan vételára valójában 6 000 000 forint és ebből a vevő az eladó részére foglaló címén 1 300 000 forintot már kifizetett. Abban is megállapodtak, hogy az OTP által folyósított hitel összege - melyből 4 700 000 forint a sértettet illeti - a III. rendű terhelt ügyvédi folyószámlájára érkezik.

Az 1 300 000 forint foglaló átadására 2008. július 23-án került sor, ezt azonban ténylegesen az I. rendű terhelt vette magához.

Az I. rendű terhelt az ügyletbeli közreműködése során egy kisebb alapterületű lakást ajánlott a sértett részére. Elvitte őt a II. rendű terhelt lakásába. Ennek az ingatlannak az értékesítése azonban sem az I. rendű sem a II. rendű terheltnek nem állt szándékában, a lakás bemutatását csupán a sértett pénzének megszerzése érdekében bonyolították le. A II. rendű terhelt lakásában ekkor egy olyan kézzel írott átvételi elismervényt szerkesztettek, mely szerint a magát K. B.-nek kiadó II. rendű terhelt a lakásért 800 000 forint foglalót vett át. Az I. rendű terhelt ily módon a magához vett 1 300 000 forintból 800 000 forintot ez utóbbi lakás foglalójaként csalt ki, míg 500 000 forintot "sikerdíj" fejében tartott magánál.

2008. július 28-án a IV. rendű és az V. rendű terhelt a bank fiókjában a hiteligényléshez benyújtották a III. rendű terhelt által szerkesztett, részben valótlan tartalmú ingatlan-adásvételi szerződést és 7 920 000 forint hitelt igényeltek. A Bank 2008. augusztus 21-én a III. rendű terhelt folyószámlájára átutalta az igényelt lakásvásárlási kölcsönt. 2008. augusztus 21-én a III. rendű terhelt egy átvételi elismervényt szerkesztett, melyen a sértett nem a neki járó 4 700 000 forint, hanem a 7 920 000 forint átvételét ismerte el.

A sértettnek ténylegesen kifizetendő 4 700 000 forintot azonban az I. rendű terhelt vette magához azzal, hogy azt a cserelakás kifizetésére és felújítására, használati tárgyak vásárlására fordítja.

A sértett az ingatlanából 2008. augusztus végén költözött ki, azonban nem az I. rendű terhelt által korábban mutatott lakásba, hanem egy lezárt önkormányzati bérlakásba. Az önkormányzat azonban a jogosulatlanul ott tartózkodó sértettet kiköltöztette, ingóságait pedig - egy idő után - szeméttelepre szállíttatta. A sértett végül hajléktalanszállóra került.

A sértett a bűncselekmény során összesen 5 500 000 forint kárt szenvedett. Az I. rendű terhelt a bűncselekményeket rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el.

Az ítélet ellen az ügyész a III. rendű terhelt terhére a büntetés súlyosítása érdekében, míg az I. rendű terhelt részben felmentése, részben a büntetés enyhítése, védője ugyancsak a büntetés enyhítése, a III. rendű terhelt és védője pedig a terhelt felmentése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A megyei bíróság a 2011. szeptember 15. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, a III. rendű terhelttel szemben az intézkedés helyett 200 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy egy napi tétel összege 1500 forint, egyebekben azonban az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta azt.

Az elsőfokú ítélet történeti tényállását csak annyiban helyesbítette, hogy a bűncselekménnyel okozott kár 6 000 000 forint, míg a személyi részt az I. rendű terhelt tekintetében a 2008. július 9. napján elkövetett más vagyon elleni bűncselekmények miatti jogerős elítéléssel egészítette ki.

Az ítélet ellen az I. rendű terhelt és a III. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtottak be. A III. rendű terhelt védője indítványát a Be. 416. § (1) bek. a) pontjára alapította.

Az I. rendű terhelt indítványában arra hivatkozott, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, és elítélésére azért került sor, mert bűnösségét az első fokon eljárt bíróság a valótlan és ellentmondásos sértetti vallomásra alapította, a megyei bíróság pedig megalapozatlansága és az indokolási hiányosságok ellenére nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és nem tett eleget a bizonyítási indítványoknak sem, sőt ítéletének indokolásában ellentmondások fedezhetők fel. Emellett kifogásolta cselekményének üzletszerűen elkövetettkénti minősítését.