A Kúria Pfv.22316/2011/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 344. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 3. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

A közjegyző kártérítési felelősséggel tartozik az 1991. évi XLI. törvény 3. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségének elmulasztásáért. Együttes károkozók kártérítési felelősségének megítélése.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23688/2009/23., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20441/2011/6., *Kúria Pfv.22316/2011/7.* (BH+ 2013.2.62)

***********

Pfv.IV.22.316/2011/7.szám

A Kúria a dr. Papp Géza ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Csetneki Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróság előtt 17.P.23.688/2009. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.441/2011/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Szabó Tünde ügyvéd által képviselt .. beavatkozott - az alperes által 32. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet a perköltség és illeték viselésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezi, az első fokú ítéletet részben megváltoztatja és a marasztalás összegét 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forintra és annak kamataira leszállítja azzal, hogy az alperes a marasztalási összeget ..tal egyetemlegesen köteles a felpereseknek megtéríteni.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 1.452.000 (egymillió-négyszázötvenkettőezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá ugyanezen idő alatt fizessenek meg egyetemlegesen a beavatkozónak 100.000 (egyszázezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 516.000 (ötszáztizenhatezer) forint kereseti illetékből 426.000 (négyszázhuszonhatezer) forintot a felperesek egyetemlegesen, míg 90.000 (kilencvenezer) forintot az alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 8.600.000 forint tőkét és ennek 2000. április 21-től járó késedelmi kamatát.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint 2004. április 20-án az alperes közjegyzőként egy adásvételi szerződést készített, amely alapján .. eladta az I.r. felperesnek a .. hrsz-ú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát 22.000.000 forint vételárért. Az okirat szerint a vevő a szerződés aláírásakor 1.500.000 forint foglalót adott át az eladónak.

A felperesek az adásvételi szerződés aláírását megelőzően a vételárból .. részére két részletben összesen 7.100.000 forintot már átadtak.

Később kiderült, hogy az eladó nem volt tulajdonosa az okiratban feltüntetett ingatlannak.

A Győri Városi Bíróság B.1330/2006/49. számú ítéletével az eladót bűnösnek mondta ki három rendbeli csalás és egy rendbeli folytatólagosan elkövetett közokirat hamisítás bűntettében. Emiatt halmazati büntetésül két év börtönre ítélte, a büntetés végrehajtását öt évi próbaidőre felfüggesztette. A büntetőbíróság a felperesek által előterjesztett polgári jogi igény alapján 21.250.000 forint tőke és kamatai megfizetésére kötelezte ..ot.

A felperesek kereseti kérelmükben 21.650.000 forint és ennek 2004. április 21. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 8.600.000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A pert 12.650.000 forint tőke és járulékai vonatkozásában megszüntette. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság határozata indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a büntetőeljárás iratai között három elismervény volt található, 2004. május 14-én 4.200.000 forint, 2004. május 24-én 6.500.000 forint és június 4-én 1.950.000 forint vételárrész átvételének igazolásáról. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a büntető ítélet szerinti polgári jogi igényben való marasztalás tárgyában a végrehajtás kezdeményezése nem tekinthető az alperes eljárása miatti rendes jogorvoslatnak. Kifejtette, hogy az alperes valótlan tartalmú közokirat elkészítésében működött közre. A tulajdoni lap alapján egyértelműnek kellett lennie, hogy az ingatlan-nyilvántartásban jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése iránti kérelem széljegye szerepel, ennek ellenére rögzítette az eladó ezzel ellentétes nyilatkozatát. Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint az alperesnek az ingatlan-nyilvántartásban el kellett volna járnia a széljegyek mögötti tartalom tisztázására. Azonban az alperesnek csak olyan tulajdoni lap állt rendelkezésére, amelyen tulajdonosként az eladótól eltérő személyek szerepeltek, emellett az eladó nevét feltüntető széljegy rövid tartalma, tulajdonjog fenntartással történő eladás iránti kérelem és a kérelem visszavonása iránti kérelem volt. A közjegyzői okiratból nem tűnik ki, hogy mindezek tárgyában a feleket a közjegyző tájékoztatta. Nem hívta fel a felperesek figyelmét, hogy a bejegyzés iránti kérelmeket megalapozó okiratok tartalmát a szerződéskötés előtt indokolt lenne tisztázni, ezzel pedig megsértette a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) 3. § (2) bekezdését, amivel jogellenes magatartást tanúsított. A jogerős ítélet szerint a felperesek vagyonában az adásvételi szerződéssel okozati összefüggésben bekövetkezett értékcsökkenést jelent minden olyan teljesítés, amely a szerződéskötéssel egyidejűleg vagy azt követő időpontban történt. Az elsőfokú bíróság ítéletében írt marasztalás szerinti összeget teljesítettek a felperesek a szerződéskötésre tekintettel, ezért az okozati összefüggés egyértelmű és a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján a felperes vagyonában beállt értékcsökkenés megállapítható. Az alperes nem bizonyította, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította.

A másodfokú bíróság tévesnek minősítette, hogy a felperesek és az eladók között vállalkozással vegyes adásvételi szerződés jött volna létre. Álláspontja szerint a felek előbb egy vállalkozási szerződést kötöttek, majd az alperes előtt egy adásvételi szerződést.