EH 2000.318 A gyermektartásdíj felemelésére kerülhet sor, ha a szülő életmódjából, költekezéséből a kimutatottnál lényegesen magasabb jövedelemre vonható le következtetés [Csjt. 65. §, 69. §, 69/C. §].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesnek az 1979. október 31-én született R. és az 1984. szeptember 28-án született B. utónevű gyermekei után 1992-ben egyezséggel megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékét akként változtatta meg, hogy a gyermekenként havi 5000-5000 forint határozott összeget 1997. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 20 000-20 000 forint összegre felemelte, azzal, hogy az említett összeget az alperes minden hónap 15. napjáig köteles a felperesnek megfizetni, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az egyezségben rögzített tartásdíj-fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, sőt a fizetendő tartásdíj összegét az inflációra tekintettel az első év után gyermekenként havi 6000 forintra, a keresetlevél benyújtása előtt pedig havi 10 000 forintra önként emelte fel. A felperes havi nettó átlagjövedelme 50 861 forint, amelyhez havi 8400 forint családi pótlék járul. Az élettársával és a perbeli gyermekekkel együtt az élettársával fele-fele arányú közös tulajdonukban álló családi házban lakik. Az ingatlan 6 000 000 forintos vételárának a kifizetéséhez a felperes korábbi b.-i lakóházának az eladási árát, valamint az élettársa által a vagyonközösség megszüntetése során a volt feleségétől kapott ellenértéket használták fel. A lakóházingatlan rezsije a telefonnal együtt havi kb. 21 000 forint. Az ingatlanon felül a felperes és élettársa egy nyolc éves Fiat Uno típusú személygépkocsival is rendelkezik.
Az R. utónevű gyermek az idén tölti be a l8. évét, jelenleg rajztagozatos speciális gimnáziumban tanul, ahol a speciális rajzlapok beszerzése kb. havi 1000 forintba kerül. A B. utónevű gyermek szemüveges, a szemüvegének cseréje félévente 10 000 forint kiadással jár, a sportolásával kapcsolatos költségek pedig havi 1600 forintot tesznek ki. Az egyik gyermek tankönyveinek a beszerzésével összefüggésben a felperesnek 6800 forint, a másikéval pedig 5680 forint költsége merült fel, a gyermekek BKV bérlete havi 800 forintba, a távolsági buszbérlete pedig havi 260 forintba kerül.
Az alperes szintén élettársával él együtt, a perbeli gyermekeken kívül más eltartottakról nem kell gondoskodnia.
Az alperes a kizárólagos tulajdonában álló 140-es lakásingatlant az önkormányzattól vásárolta meg úgy, hogy a vételár 10%-át egy összegben egyenlítette ki, a hátralékot pedig havi 22 000 forintos részletekben törleszti.
A lakás rezsije havi 5000-10 000 forint, a telefon költsége pedig havi 2000 forint. Az alperes vitorlás hajóval rendelkezik, és tagja egy vitorlás klubnak is, amellyel összefüggésben évente kb. 50 000 forint kiadása merül fel. Az alperes tulajdonában áll egy 27 éves Volkswagen mikrobusz, amely leromlott műszaki állapotú, az élettársa pedig egy 10 éves Mercedes típusú személygépkocsival rendelkezik, amelyet az alperes szokott használni. Az alperes élettársa a vállalkozását az alperes lakásában üzemelteti, és raktározás céljára ingyen veszi igénybe az alperes tulajdonában álló négy darab garázs egyikét. Az alperes az I. Kft. alkalmazásában havi 15 045 forint, az M. Kft. alkalmazásában pedig havi 10 000 forint nettó munkabérben részesül.
Az így megállapított tényállás alapján alaposnak találták a perben eljárt bíróságok a felperes gyermektartásdíj felemelése iránt előterjesztett keresetét. A döntésük indokolása szerint a perbeli gyermekek élelmezésével, ruházkodásával, lakásuk fenntartásával és iskoláztatásával kapcsolatos költségek ma már jelentős összeget tesznek ki, és a nagyobb gyermek az idén fejezi be a gimnáziumot, amely újabb többletkiadásokkal jár. Az alperes pontos jövedelme a perben nem volt feltárható, ezért a teherbíró képességét csak a vagyoni helyzetéből és az életviteléből kiindulva, mérlegeléssel lehetett megállapítani. A felek közös vagyonának a megosztása óta az alperes vagyona lényegesen nem gyarapodott ugyan, a perben feltárt életvitele azonban olyan mértékben költséges, amely nem csupán az általa elismert havi 50 000 forintos, hanem az említett összeget lényegesen meghaladó mértékű jövedelem elérésére enged következtetni. Az alperes maga nyilatkozott úgy, hogy azért fekteti a pénzét garázsokba, mert mind a hasznosításuk, mind a fenntartásuk egyszerű, és kevés anyagi befektetést igényelnek. Az alperesnek nyilvánvalóan lehetősége lenne arra, hogy a tulajdonában álló garázsokat bérbeadás útján hasznosítsa, az élettársa által raktárként hasznosított garázs után pedig használati díjat igényeljen, hiszen az élettársa jól menő vállalkozást folytat. Mindezekre, valamint arra is tekintettel, hogy az elvált szülők gyermekei szükségleteinek a meghatározásánál lehetőleg olyan megfelelő szintű tartást kell a szülőknek az együttes hozzájárulásukkal biztosítaniuk, amely az ő életvitelüknek megfelel, ahhoz igazodik, a felperes által kért gyermekenként havi 20 000 forint összegű tartásdíj a gyermekek szükségleteire tekintettel eltúlzottnak nem tekinthető, és az alperes teherbíró képességének is megfelel.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és az őt terhelő gyermektartásdíj mértékét gyermekenként havi 10 000 forintban kérte megállapítani. Érvelése szerint a Csjt. 69/A-69/C. §-ai értelmében gyermektartásdíj fizetésére nem a vagyoni helyzete, hanem a jövedelmi viszonyai alapján lenne köteles, a jövedelmi viszonyait azonban a perben eljárt bíróságok annak ellenére is mérlegeléssel állapították meg a valósnál lényegesen nagyobb mértékben, hogy a perben a jövedelmi viszonyait igazolta. A jövedelmét meghaladó kiadásait az élettársa finanszírozza, a több mint 100 000 forintot meghaladó bruttó jövedelem feltételezésével tehát a perben eljárt bíróságok nem őt, hanem az élettársát kötelezték gyermektartásdíj fizetésére. A felperes naponta több műtétet elvégző orvos, az igazolt jövedelme többszöröse az övének, és köztudomású, hogy ezen túlmenően paraszolvenciával is rendelkezik. Nem lehet tehát köteles ugyanolyan mértékben hozzájárulni a perbeli gyermekek eltartásához, mint a felperes.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a tartás mértékének a megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló - többször módosított - 1949. évi XX. törvény 77. §-ának (1) bekezdése a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban rendelkezik úgy, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, a hivatkozott § (3) bekezdésén alapuló Csjt. 65. §-ának (1) bekezdése pedig a gyermek jogát a szülő kötelezettségeként - egyebek mellett - akként határozza meg, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, és a leszármazó eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségének a viselésére is kiterjed, azzal, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Sem a gyermeknek a szükségleteihez igazodó mértékű tartásra való jogát, sem pedig a szülőnek az anyagi viszonyaihoz mért tartás teljesítésére való kötelezettségét nem érinti az, hogy a szülő valós jövedelme egészben vagy részben nem tisztázható.
Nem volt vitás a perben az, hogy az alperest terhelő tartás mértékének a megállapítása óta egyrészt a perbeli gyermekek megélhetésével és szükséges taníttatásával kapcsolatos költségek összege, másrészt pedig az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelme is nagymértékben emelkedett. A jogerős ítélet meghozatalakor 48 éves és mérnöki diplomával rendelkező alperes - a munkáltatótól beszerzett kereseti kimutatások adatai szerint - mindössze havi (15 045 + 10 000 =) 25 045 forint nettó jövedelemmel rendelkezik ugyan, maga is beismerte viszont azt, hogy a valós jövedelme az igazolt jövedelmét lényegesen meghaladja. A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése, valamint a Csjt. r. II. 10. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint a tartásdíj alapja elsősorban (nem pedig kizárólag) a tartásra kötelezett személy főállásban elért jövedelme, ha azonban az ilyen módon megállapítható összeg - a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve - a gyermek szükségletét nem fedezi, a tartásdíj megállapításához a más, munkaviszonyból, illetőleg nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet is alapul kell venni. Nem jogszabálysértéssel, hanem a hivatkozott törvényhelynek a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaival és a bírói gyakorlattal is összhangban álló alkalmazásával járt el tehát az első- és másodfokú bíróság is akkor, amikor az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelmének a meghatározása során a kereseti kimutatások által igazolt jövedelmen felül az alperes lakás- és életkörülményeit, valamint a vagyoni viszonyait és életmódját is értékelési körébe vonta.
A rendelkezésre álló peradatok szerint az alperes lakását terhelő vételárhátralék havi törlesztő részleteinek, a lakás fenntartásával kapcsolatos költségeknek, valamint az alperes által önként teljesített gyermektartásdíjnak az együttes összege az alperes igazolt jövedelmének az összegét már önmagában is lényegesen meghaladja. E költségek viselésén felül az alperes nem csupán a saját élelmezésével és ruházkodásával kapcsolatos költségek viselésére, hanem vitorlás hajó és külön gépkocsi fenntartására, évi kb. 50 000 forint jachtklub tagsági díj megfizetésére, valamint a lakásának részbeni felújítására is képes volt, és nem kényszerült arra, hogy a négy garázsingatlana közül bármelyiket is bérbeadás útján hasznosítsa. Az alperes állította, de nem bizonyította azt, hogy az élettársa anyagilag támogatná őt, illetőleg, hogy e támogatásra valóban rászorulna, beismerte viszont azt, hogy az élettársa számára nem csupán a lakásának a vele közös ingyenes használatát, hanem azt is biztosítja, hogy a lakásának egy részét, valamint az egyik garázsingatlanát az általa folytatott vállalkozói tevékenység céljaira, a másik garázsingatlanát pedig a saját gépkocsijának a tárolása céljára ingyenesen használja.
A kifejtettekre, valamint arra is tekintettel, hogy az alperes terhére megállapított gyermektartásdíj - a gyermekeket gondozó felperes jövedelmi és anyagi viszonyaira is tekintettel - a perbeli gyermekek tényleges szükségleteinek a fedezéséhez egyértelműen szükséges, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.217/1999. sz.)