BH 2002.7.271 A gyermektartásdíj felemelésére kerülhet sor akkor, ha a szülő életmódjából, költekezéséből a kimutatottnál lényegesen magasabb jövedelemre vonható le következtetés [Csjt. 65. § (1) bek., 69. § (1) bek., 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1) bek., 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. § (2)-(3) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesnek az 1979. október 31-én született R. és az 1984. szeptember 28-án született B. utónevű gyermekei után a jóváhagyott egyezséggel megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékét akként változtatta meg, hogy a gyermekenként havi 5000-5000 forint határozott összeget 1997. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 20 000-20 000 forint összegre felemelte azzal, hogy az említett összeget az alperes minden hónap 15. napjáig köteles a felperesnek megfizetni, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállás alapján alaposnak találták a perben eljárt bíróságok a felperesnek az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékének gyermekenként havi 20 000 forintra történő felemelése iránt előterjesztett keresetét, a felemelt mértékű tartásdíj fizetésének a kezdő időpontját viszont a felperes által kért 1996. október 1. napja helyett 1997. szeptember 1. napjában határozták meg. A döntésük indokolása szerint a perbeli gyermekek élelmezésével, ruházkodásával, lakásuk fenntartásával és iskoláztatásával kapcsolatos költségek ma már jelentős összeget tesznek ki, és a nagyobb gyermek az idén fejezi be a gimnáziumot, amely újabb többletkiadásokkal jár. Az alperes pontos jövedelme a perben nem volt feltárható, ezért a teherbíró képességét csak a vagyoni helyzetéből és az életviteléből kiindulva, mérlegeléssel lehetett megállapítani. A felek közös vagyonának a megosztása óta az alperes vagyona lényegesen nem gyarapodott ugyan, a perben feltárt életvitele azonban olyan mértékben költséges, amely nem csupán az általa elismert havi 50 000 forintos, hanem az említett összeget lényegesen meghaladó mértékű jövedelem elérésére enged következtetni. Az alperes maga nyilatkozott úgy, hogy azért fekteti a pénzét garázsokba, mert mind a hasznosításuk, mind a fenntartásuk egyszerű, és kevés anyagi befektetést igényelnek. Az alperesnek nyilvánvalóan lehetősége lenne arra, hogy a tulajdonában álló garázsokat bérbeadás útján hasznosítsa, az élettársa által raktárként hasznosított garázs után pedig használati díjat igényeljen, hiszen az élettársa jól menő vállalkozást folytat. Mindezekre, valamint arra is tekintettel, hogy az elvált szülők gyermekei szükségleteinek a meghatározásánál lehetőleg olyan megfelelő szintű tartást kell a szülőknek az együttes hozzájárulásukkal biztosítaniuk, amely az ő életvitelüknek megfelel, ahhoz igazodik, a felperes által kért, gyermekenként havi 20 000 forint összegu tartásdíj a gyermekek szükségleteire tekintettel eltúlzottnak nem tekinthető, és az alperes teherbíró képességének is megfelel.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a megváltoztatása és az őt terhelő gyermektartásdíj mértékének 1997. november 1. napjától kezdődő hatállyal gyermekenként havi 10 000 forintra történő felemelése, valamint a felperes ezt meghaladó keresetének az elutasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint korábban gépészmérnökként dolgozott, majd 1996 februárjáig munkanélküli volt, az utóbb említett időpont óta pedig minimálbérrel foglalkoztatják őt. A munkaköri kötelezettségei közé tartozik a cég autóinak a rendszeres átvizsgálása és a szükséges javítások elvégzése, ezért az egyik garázst az említett célokra kénytelen használni, további két garázsban a saját és az élettársa gépkocsiját, a negyedikben pedig az élettársának egyéni cége: a M. M. cég által értékesíteni kívánt motorokat és alkatrészeket tárolja. Az élettársától használati díjat nem kér ugyan, az ő anyagi támogatása nélkül viszont sem a lakás fenntartásával kapcsolatos költségeket, sem a perbeli gyermekek után járó gyermektartásdíjat nem tudná fizetni. A Csjt. 69/A-69/C. §-ai szerint gyermektartásdíj fizetésére nem a vagyoni helyzete, hanem a jövedelmi viszonyai alapján lenne köteles, a jövedelmi viszonyait azonban a perben eljárt bíróságok annak ellenére is mérlegeléssel állapították meg a valósnál lényegesen nagyobb mértékben, hogy a perben a jövedelmi viszonyait igazolta. A jövedelmét meghaladó kiadásait az élettársa finanszírozza, a több mint 100 000 forintot meghaladó bruttó jövedelem feltételezésével tehát a perben eljárt bíróságok nem őt, hanem az élettársát kötelezték gyermektartásdíj fizetésére. A felperes naponta több műtétet elvégző orvos, az igazolt jövedelme többszöröse az övének, és köztudomású, hogy ezen túlmenően paraszolvenciával is rendelkezik. Nem lehet tehát köteles ugyanolyan mértékben hozzájárulni a perbeli gyermekek eltartásához, mint a felperes.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.