BH 1998.2.84 A méltányossági szabály alkalmazása az egyik házastárs önálló bérletét képező lakásért kapott térítés felhasználásával vásárolt ingatlannal kapcsolatos vagyoni igény rendezésénél [Csjt. 28. § (1) bek. a)pont, 31. § (5) bek., 31/B. § (1)-(3) bek., 31/C. § (2)-(3)bek., 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 47. § (2)-(3) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 1990. október 27-én kötöttek házasságot, melyből gyermekük nem született. Életközösségük 1994. június 17-én megszűnt, ekkor a felperes a közös lakásból elköltözött.

A házasság felbontása iránt megindított perben - egyebek között - vitás volt a felperes és az I. r. alperes által az életközösség fennállása alatt megvásárolt, és a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonaként bejegyzett ingatlan tényleges tulajdoni helyzete. A felperes ezzel kapcsolatos keresete arra irányult, hogy a bíróság a tulajdonjogát a földhivatali bejegyzéstől eltérően az ingatlan 70/100 illetőségében állapítsa meg.

Az irányadó tényállás szerint a felek a házassági életközösséget a felperes önálló bérletét képező tanácsi bérlakásában kezdték meg. Ezt a lakást 1992-ben 420.000 forint térítés ellenében visszaadták az önkormányzatnak, és 550.000 forintért megvásárolták a perbeli ingatlant.

Az elsőfokú bíróság részítéletével a házasságot felbontotta, és a házastársak utolsó közös lakását is magában foglaló ingatlan vonatkozásában a bejegyzett tulajdoni arányokat módosította: megállapította, hogy a fenti ingatlan 70/100 részben a felperes és 30/100 részben az alperes tulajdonában áll. Indokolása szerint az I. r. alperes a házasság megkötésével a felperes bérleményét képező lakásban bérlőtárssá vált, a felperes önálló bérletének tekintendő lakás "leadása" ellenében kapott pénzbeni térítés azonban a felperesnek a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti külön vagyona volt, melyet a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával a közösen szerzett perbeli ingatlan tulajdoni arányainak megállapításánál figyelembe kellett venni.

A másodfokú bíróság az elsőfokú részítélet fenti rendelkezését megváltoztatta, és a tulajdoni arányok módosítása iránt előterjesztett keresetet elutasította. Döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes és az I. r. alperes a korábbi bérlakásnak az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 47. §-ának (2) bekezdése szerinti bérlőtársai voltak, a 47.§ (3) bekezdésének rendelkezése szerint pedig a bérlőtársak jogai és kötelezettségei egyenlőek, a lakással együttesen rendelkezhetnek. Álláspontja szerint annak ellenére, hogy a felperes önálló bérleti joga a Csjt. 31/B. §-ának (1)-(3)bekezdései alapján levezethető, a lakásbérlet pénzben is kifejezhető forgalmi értéke nem tekinthető házastársi külön vagyonnak akkor sem, ha valamelyik házasfél a házasság megkötése előtt a lakás egyedüli bérlője volt, ebből pedig az következik, hogy a lakás bérleti joga fejében kapott térítés a Csjt. 27. §-a értelmében a közös vagyonhoz tartozik. A kifejtettek szerint a felperes a perbeli ingatlan tulajdoni arányainak módosítására okot adó külön vagyon felhasználására nem hivatkozhat.