BH 2020.11.326 Ha a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem felel meg a 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény rendelkezéseinek, a Kúria a felülvizsgálatot megtagadja [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 409. § (2) bek., 411. § (1) bek.].

Az ügy tényállása

[1] Az I. rendű alperes és néhai férje, F. G. (a továbbiakban együtt: örökhagyók) a felperest gyermekkorában fogadták örökbe, rajta kívül más gyermekük nem volt.

[2] Az örökhagyók 2010. március 2-án a II-V. rendű alperesekkel öröklési szerződést kötöttek, amely szerint a bekövetkező haláluk esetére a halál időpontjában meglévő ingatlanvagyonukat, valamint a szerződésben meghatározott ingóságaikat átruházzák a szerződéses örökösökre tartási és gondozási kötelezettség teljesítése ellenében. Az öröklési szerződés második és harmadik oldalán az örökhagyók és a tanúk aláírása fellelhető, azonban az öröklési szerződés első oldalát sem az örökhagyók, sem a tanúk nem írták alá.

[3] A felperes F. G. örökhagyó halálát követően, a hagyatéki eljárás során szerzett tudomást arról, hogy az örökhagyók és a II-V. rendű alperesek között öröklési szerződés jött létre a perbeli ingatlan tekintetében.

[4] Az öröklési szerződés alapján a közjegyző a perbeli ingatlant a szerződéses örökösöknek adta át.

A felperes keresete, az alperesek védekezése

[5] A felperes elsődleges kereseti kérelmében az öröklési szerződés néhai F. G. örökhagyóra vonatkozó része érvénytelenségének megállapítását kérte alaki érvénytelenség címén, valamint az I. rendű alperest a fentiek tűrésére kérte kötelezni.

[6] A felperes másodlagos kereseti kérelmében az öröklési szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítását kérte F. G. örökhagyó tekintetében szerződési akarat semmisségének okából. Az I. rendű alperest a fentiek tűrésére kérte kötelezni.

[7] A felperes harmadlagos kereseti kérelmében az öröklési szerződés létre nem jöttének megállapítását kérte ebben az esetben az I., III. és V. rendű alpereseket a fentiek tűrésére kérte kötelezni.

[8] Az I-V. rendű alperesek a felperes kereseti kérelmeinek elutasítását kérték egyrészt arra hivatkozva, hogy az öröklési szerződés érvényes, másrészt azért, mert szerintük az öröklési szerződésben foglalt tartási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek. Az alperesek előadták, hogy a szerződés nem volt színlelt szerződés, a felek akarata jelent meg az öröklési szerződésben.

Az első- és másodfokú bíróság döntése

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés F. G. örökhagyó vonatkozásában érvénytelen, az I. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte.

[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette, és a felperes elsődleges keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróságot "a másodlagos és harmadlagos keresetek vonatkozásában az eljárás további folytatására és határozat hozatalára" utasította.

[11] A másodfokú bíróság szerint kétségtelen, hogy - a felperes állításával egyezően - alaki okból az öröklési szerződés érvénytelen lenne, azonban a hagyatéki tárgyaláson a közjegyző a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 48. § (2) bekezdése szerint erről tájékoztatta a feleket, akik egybehangzóan nyilatkoztak, hogy ennek ellenére az öröklési szerződést érvényesnek fogadják el. A felperesnek mint törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozata - amellyel az öröklési szerződést érvényesnek ismerte el - tartalmában az öröklési szerződés megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül (BH 2013.302.), erre figyelemmel a felperes elsődleges keresete nem foghat helyt.

A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem

[12] A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.

[13] Álláspontja szerint a jogerős részítélet azért jogszabálysértő, mert az alperesek sem a perfelvételi tárgyaláson, sem az írásbeli ellenkérelmükben anyagi jogi kifogást nem emeltek az elsődleges kereseti kérelmével szemben, ebből következően a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. és 7. §-ába, valamint a 183. § (1), (4) és (6) bekezdésébe, 199. § (2) bekezdés b) pontjába, 237. §-ába, 342. § (1) és (3) bekezdésébe, 370. § (1) bekezdésébe, valamint a 373. § (1), (4) és (5) bekezdésébe ütköző módon járt el, amikor a hagyatéki eljárásban megtett nyilatkozat alapján az elsődleges keresetet elutasította.

[14] A felperes a felülvizsgálati kérelméhez felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is csatolt, amelynek tartalma szerint kérte, hogy a Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát engedélyezze.

[15] Előadta, hogy a perrel érintett jogkérdésben "a rendelkezési elv és az anyagi jogi igazság konkurál egymással", a másodfokú részítélet az anyagi jogi igazságot juttatja érvényre. Ezzel szemben szerinte az elsőfokú bíróság ítélete mindenben figyelembe vette a rendelkezési elvet, és annak az egyes perbeli cselekményekre vonatkozó - általa is megjelölt - szabályait. Erre figyelemmel - érvelése szerint - az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl az alperesek írásbeli ellenkérelmén és a tárgyaláson tett perfelvételi nyilatkozatain.

[16] Álláspontja szerint a Pp. a rendelkezési elv következetes érvényre juttatását biztosítja a jogalkalmazónak, nem pedig azt, hogy a peres felek helyett, esetleg ellenében állapítsa meg a tényállást és az abból levonható jogi következtetéseket. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság kötve van a felek nyilatkozatához: az alperesek az elsőfokú eljárásban a felperes perbeli legitimációjának hiányára nem hivatkoztak, következésképpen azt a bíróság nem is vizsgálhatta.

[17] Kiemelte: a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása érdekében lényeges, hogy a bíróság az anyagi pervezetés körében csak a felek által megjelölt jogszabály eltérő értelmezéséről tájékoztathatja a peres feleket, a fél hiányzó nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatja. Szerinte ennek a kérdésnek különleges súlya és társadalmi jelentősége van.

[18] Utalt arra is, hogy a fentieken túl az ellenkérelem-változtatás lehetősége is olyan jogkérdés, ami a hivatkozott engedélyezési ok alapján indokolja a jogerős ítélet felülvizsgálatát, figyelemmel arra, hogy szerinte az alperesek a másodfokú eljárásban az ellenkérelmüket megváltoztatták, erre azonban szerinte már nem volt módjuk.

[19] Végezetül állította: az elsőfokú bíróság által meghozott érdemi döntés korlátai ugyanúgy kötik a másodfokú bíróságot is; a fél által az elsőfokú eljárásban meg nem tett perbeli nyilatkozatok pótlására a másodfokú eljárásban nincs lehetőség.

A Kúria döntése és jogi indokai

[20] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy a Pp. rendelkezései alapján a fél szabadon megjelölheti a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében, hogy melyik okra hivatkozással kéri a felülvizsgálat engedélyezését. A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pontja értelmében a felülvizsgálat engedélyezése körében a Kúria csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, a jogerős ítélet vizsgálatát tehát csak az engedélyezés feltételei szempontjából végzi el. A fél által állított jogszabálysértések érdemi vizsgálatára kizárólag a felülvizsgálat engedélyezését követően kerülhet sor.