BH 2013.11.302 A törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozata, mely szerint a végrendeletet érvényesnek fogadja el, tartalmában a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül. E nyilatkozat megtámadásával kapcsolatosan az általános ügyleti megtámadásra vonatkozó rendelkezések az irányadók [Ptk. 210. § (1) bek., 653. §, PK 261. sz. állásfoglalás].

Az örökhagyó, a felperes és az alperesek testvérek voltak. Az örökhagyó tulajdonát képezte a t.-i ingatlan, amelyben 1986 óta szívességi lakáshasználóként a felperes és leánya lakik. Az örökhagyó 2009. február 17-én végintézkedés hátrahagyása mellett elhunyt. A 2007. július 6-án és augusztus 6-án ügyvéd által szerkesztett okiratba foglalt írásbeli magánvégrendeletekkel örököséül az alpereseket, valamint a végrendeletben megjelölt ingóságai tekintetében a perben nem álló unokaöccsét jelölte meg; a felperest kizárta az örökségből azzal az indokkal, hogy a t.-i lakásában akarata ellenére 22 éve lakik, oda be sem engedi. Az okiratszerkesztő ügyvéd tanúként is aláírta az okiratot. Az örökhagyó után lefolytatott hagyatéki eljárás során megtartott tárgyaláson a felperes úgy nyilatkozott, hogy "bár igazságtalannak tartja, de érvényesnek tekinti a végrendeletet". Bejelentette, hogy a t.-i ingatlan vonatkozásában tulajdonjog megállapítása iránt pert kíván indítani. A bíróság a felperes tulajdonjog megállapítása iránti keresetét elutasította.

A felperes keresetében alaki és tartalmi okból kérte a végrendelet érvénytelenségének megállapítását. Egyebek között megtámadási okként hivatkozott az I. rendű alperes, valamint az eljáró ügyvéd közreműködésére, az örökhagyó tisztességtelen befolyásolására [Ptk. 632. § (1) bekezdés, 629. § (1) bekezdés b) pont és 649. § (1) bekezdés c) pont].

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, hivatkozással arra, hogy a felperes a hagyatéki eljárásban az örökhagyó végrendeletét érvényesnek ismerte el, ezt a jognyilatkozatát egyoldalúan nem vonhatja vissza, így az örökhagyó végrendeletének megtámadására utóbb nem jogosult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Indokolása szerint a felperes legkésőbb a hagyatéki eljárás során tudomást szerzett arról, hogy az örökhagyó a számára kedvezőtlen végrendeletet alkotott, de a végrendeletet elismerő nyilatkozatát csak a jelen perben támadta. Az a tény, hogy a hagyatéki eljárásban jogi képviselettel nem rendelkezett, és ezért nem ismerte a vonatkozó jogszabályokat, a nyilatkozata utólagos megtámadására nem ad alapot, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 261. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtettekre is.

A jognyilatkozat eredménytelen megtámadása ellenére az elsőfokú bíróság érdemben is vizsgálta az egyes megtámadási okokat, amelyeket nem talált alaposnak.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi érvelését azzal egészítette ki, hogy a törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozata - amellyel a végrendeletet érvényesnek ismerte el - tartalmában a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül, ezért érdemben a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereset előterjesztésének előfeltétele a joglemondó nyilatkozat eredményes megtámadása. Az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy az adott esetben a felperes megtámadása nem járt eredménnyel.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A Kúriának a felperes felülvizsgálati kérelme alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes rendelkezett-e perbeli legitimációval a végrendelet megtámadására.

A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érveléssel. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozata, amely szerint a más javára alkotott végrendeletet érvényesnek fogadja el, tartalmában a végrendelet megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül. E nyilatkozat visszavonásával kapcsolatban a Ptk. 211-215. §-ai, a megtámadásra pedig az általános ügyleti megtámadásra vonatkozó rendelkezések az irányadók (Ptk. 210. §).

A felperes a jelen peres eljárás során a hagyatéki eljárásban tett joglemondó nyilatkozatát a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján tévedés jogcímén megtámadta. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az a tény, miszerint a hagyatéki eljárásban jogi képviselettel nem rendelkezett, ezért nem ismerte a vonatkozó jogszabályokat, nyilatkozata utólagos megtámadására nem ad alapot, a felperes által felhozott indokok a jognyilatkozat eredményes megtámadására nem alkalmasak.

Az elsőfokú bíróságnak ezt a döntését a felperes fellebbezésével nem támadta, kizárólag a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmének történő helytadást kért. Következésképpen a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya a felperes joglemondó nyilatkozatának érvényessége.

Márpedig az adott esetben - az egységes bírói gyakorlatnak megfelelően (BH 1985. 59.) - a felperesnek a hagyatéki eljárás során a végrendelet megtámadása kapcsán tett joglemondó nyilatkozatára figyelemmel a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti kereset előterjesztésének a felperes joglemondó nyilatkozatának az eredményes megtámadása volt az előfeltétele.

Tekintettel azonban arra, hogy a nyilatkozat megtámadása nem vezetett eredményre, és a felperes az elsőfokú bíróságnak ezt a döntését fellebbezéssel nem támadta, a hagyatéki eljárás során tett jognyilatkozatát a másodfokú eljárásban érvényesnek kellett tekinteni. Következésképpen miután a felperes a végrendelet megtámadásának jogáról érvényes jognyilatkozattal lemondott, annak megtámadására (érvénytelenségének megállapítására) a Ptk. 653. §-a értelmében kereshetőségi joggal - perbeli legitimációval - nem rendelkezett. A fenti - érvényes - joglemondó nyilatkozata folytán a felperes a perbeli végrendeletek kapcsán semmilyen megtámadási ok érvényesítésére nem jogosult, ezért az eljáró bíróságok szükségtelenül folytattak le bizonyítási eljárást, állapítottak meg tényállást az egyes megtámadási okokra vonatkozóan.

Mindezekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság érdemben helyes jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a fenti indokolással - hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv. I. 21.521/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Sós Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sós Tamás pártfogó ügyvéd) által képviselt K. R. felperesnek a felülvizsgálati eljárásban dr. Pozsonyi Katalin ügyvéd által képviselt K. M. I. r., K. J. II. r. alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Szolnoki Városi Bíróságon 4.P.20.694/2011. számon megindított, majd a Szolnoki Törvényszék 2.Pf.20.314/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett számú határozat ellen a felperes által 46. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson meghozta az alábbi