A Debreceni Ítélőtábla Pf.20435/2007/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 54. §, 67. §, 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 8. §, 9. §, 75. §, 76. §, 84. §, 326. §, 339. §, 340. §, 355. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20296/2006/22., Debreceni Törvényszék P.20296/2006/33., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20435/2007/4.*, Kúria Pfv.20360/2008/4. (BH 2009.5.149)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.435/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Végh Sándor ügyvéd (4026 Debrecen, Péterfia u. 46. I. emelet) által képviselt felperes neve (... alatti lakos) felperesnek, a Dr. Séri Kornél ügyvéd (4026 Debrecen, Péterfia u. 46. I. emelet) által képviselt alperes neve (... alatti lakos) alperessel szemben személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6. P. 20 296/2006/33. számú ítélete ellen az alperes által 36. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja és a keresetet elutasítja, mellőzi az alperest perköltség, eljárási illeték és állam által előlegezett költség fizetésére kötelező rendelkezést.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 37 500 (Harminchétezer-ötszáz) forint általános forgalmi adót is magában foglaló 225 000 (Kettőszázhuszonötezer) forint együttes első-és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az alperes és alperes neve né született D. K. - a felperes anyai nagyanyja és gyámja, - 1973. július 7-én kötöttek házasságot. E kötelékben született 1973. szeptember 11. napján a felperes édesanyja, G. K., aki 1991. szeptember 18-án kötött házasságot P. L.-lel. A házasság megkötését követően 1991. november 8-án született meg a felperes, kinek vélelmezett fogantatási ideje 1991. január 12. napja. P. L. annak tudatában házasodott, hogy a felperesnek nem ő az apja.

A felperes az alperes által G. K., mint a nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösülésben fogant, amiről 1993. év végéig - 1994. elejéig az alperesen és G. K.-n kívül más személynek tudomása nem volt. A felperes édesanyja e tényt ezen időszakban tárta fel a férje, és a saját édesanyja, a felperes nagyanyja előtt. A felperes édesanyja által 1994. január 17-én megtett büntetőfeljelentés alapján lefolytatott büntetőeljárásban hozott, 1999. július 2. napján jogerős ítélet az alperest - egyebek mellett - a nevelése alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében bűnösnek mondta ki, és halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre ítélte. Az alperes a büntetésből 2003. július 30-án szabadult és azóta a perbeli korábbi lakcímén él.

A ... Városi Bíróság 2004. június 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a felperesnek nem P. L. az apja, s a ...Megyei Bíróság által 2006. január 12-én helybenhagyott ítéletével megállapította, hogy a felperes apja az alperes.

Az alperes apaságának megállapítása iránt folyamatban volt perben 2005. október 6. napján érkezett szakértői vélemény G. K. vonatkozásában az alperes apaságát kizárta. A ...Megyei Bíróság 2006. június 22-én jogerős ítéletében megállapította - a alperes neve né által mindvégig is tudott ama tényt, - hogy G. K.-nak nem az alperes az apja.

A felperes édesanyjának P. L.-lel fennállt házasságát a bíróság 1999. december 15. napján, alperes és felesége házasságát 2004. március 30-án jogerősen felbontotta. Az utóbbi személyek között a házassági közös vagyon megosztása tárgyában a peres eljárás jelenleg is folyamatban van.

A felperes édesanyja már az 1990-es években is depressziós megbetegedésben szenvedett, 2000. áprilisától a Megyei Pszichiátriai Gondozó Intézet kezelése alatt áll, krónikus depresszió és dependens személyiségzavar diagnózisokkal. A felperes 2003. augusztus 21. napjától alperes neve né anyai nagyszülő gyámsága alatt áll. alperes neve né 2002. évben - a felperes pszichológiai előkészítését követően - közölte a felperessel, hogy "a nagyapja az apja is", s hogy "erőszakkal fogant". E tény megismerésével összefüggésben a felperesnél sem az iskolában, sem a családban problémát nem észleltek, a fogantatásáról többet nem beszéltek. Származása körülményei széles körben nem ismertek, emiatt őt hátrány, atrocitás az iskolai és a lakókörnyezetben nem érte.

A peres felek, a felperes édesanyja és gyámja a G.-házaspár utolsó közös lakhelyeként szolgált, a közös tulajdonukban álló ... szám alatti ingatlanban élnek, amelyen ugyan két felülépítmény található, de csak az új épület lakható. Ennek egyik szobáját a felperes és gyámja, a másikat édesanyja használja, az alperes az előszobában alszik, a többi helyiséget közösen használják. Az alperes és volt felesége között éles és gyakori konfliktusokkal járó ellentét áll fenn. A felperes az alperes szabadulása óta megterhelő és feszült familiáris konfliktusokkal terhelt körülmények között él, a 2007. április 13-án foganatosított szakértői vizsgálatakor is még abban a tudatban, hogy "papa anyának az édesapja". (27. sorszám.)

A felperes 2003. októbere és 2005. augusztusa között rendszeres pszichiátriai kezelés alatt állt depresszió és un. tic-diagnózissal, jelenleg - bár szüksége lenne rá - a gyógykezelés igénybevételét és a gyógyszer szedését elutasítja.

A felperes pszichés megbetegedése fogantatásával kezdődő, külső hatásokon keresztül közvetítődő lélektani folyamat következménye, állapotában jelentős változás nem várható. Az anyának és a nagymamának is naponta meg kell küzdenie a felperes létezésével, a történtekért nemcsak az alperest, hanem egymást is hibáztatják. Mindkettőjük számára nagy erőfeszítést jelent a gyermek elfogadása és szeretete. A felperes fejlődését - már a származásáról való tudomásszerzést megelőzően - meghatározta a családot szétfeszítő, károsnak tekinthető érzelmi és morális atmoszféra. A származása megismerése a felperest hozzásegítette a tisztánlátáshoz. A felperes és az alperes egymás iránt negatív érzelmeket táplálnak, mely érzelmek kimondhatók, nyíltan vállalhatók. A 2003. óta folyamatosan fennálló familiáris konfliktusok alperes bűncselekményéből és a bűncselekménnyel kapcsolatosan az anya és az anyai nagymama érzelmi és erkölcsi sérelmeiből erednek. A felperesnek a létezése miatt intenzív bűntudata van, lelkében a bűntudati feszültségre vezeklési és jóvátételi igény épül. Helyzetén könnyítene, ha nem kellene az alperes közelségét elviselnie, a szeparáció azonban a bűntudatát nem oldaná fel. Sérülésének lényege az, hogy nem tudja lelkiismeretét megnyugtatni és szerethetőségét átélni, mert lelkébe ivódott (szinte az anyatejjel szívta magába), hogy nincs joga az élethez. (27. sorszám, B. I. igazságügyi pszichológus szakértő véleménye.)