A Győri Ítélőtábla Pf.20373/2007/4. számú határozata váltókövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 290. §, 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 17. §, 30. §, 32. §, 48. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Maurer Ádám, Zámbó Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék P.20720/2007/10., *Győri Ítélőtábla Pf.20373/2007/4.*, Kúria Gfv.30127/2008/4. (BH 2009.1.23, EH 2008.1888)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla dr. Karlosák Edina ügyvéd által képviselt "A" felperesnek dr. Csizmadia Zsolt ügyvéd által képviselt "B" alperes ellen 4.650.000.- Ft váltótartozás és járulékainak megfizetése iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2007. szeptember 24. napján kelt P.20.720/2007/10. számú ítéletével szemben az alperes által 11., 12. és 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi

Ítéletet:

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság Illeték Főosztálya felhívásában foglaltak szerint 279.000.- /Kettőszázhetvenkilencezer/ Ft feljegyzett kereseti és 279.000.- /Kettőszázhetven-kilencezer/ Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, továbbá 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 420.000.- /Négyszázhúszezer/ Ft első- és másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.650.000.- Ft-ot, ennek 2007. július 31-től a kifizetés napjáig járó évi 6 %-os mértékű váltókamatát, 13.950.- Ft összegű, a 3 ezreléknek megfelelő váltódíjat és 480.000.- Ft perköltséget, továbbá fizessen meg az állam javára 279.000.- Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a 2006. május 26-án kelt, 2006. július 31-i esedékességet megjelölő, a Takarékszövetkezethez telepített, az "C" Kft.. rendelvényes javára 4.650.000.- Ft összegről kiállított váltót váltókezesként az alperes aláírta. A váltó birtokosa forgatmányozás útján a felperes lett, azonban a váltótartozásra nem történt kifizetés.

Az ítéleti tényállás szerint a váltó kiállítójának ("B" Kft. "fa.") a felperes felé engedményezési szerződés alapján fennálló 1.768.625.- Ft összegű tartozását a "D" Kft. 2006. december 20-án kötött szerződéssel átvállalta.

2006. december 22-én a "E" Bt. a felperesre engedményezte a "B" Kft-vel szemben fennálló 4.568.985.- Ft összegű tőkéből és 298.687.- Ft összegű kamatból - mindösszesen 4.867.672.- Ft-ból - álló számlatartozását. A szerződés szerint a kötelezett engedményezésről való értesítését az engedményező vállalta magára.

A megyei bíróság megállapította, hogy a felperes a váltó kiállítójával szembeni felszámolási eljárásban a 4.650.000.- Ft összegű váltótartozás iránt igénybejelentéssel élt, igényét a felszámoló előbb nyilvántartásba vette, majd utóbb módosította.

A bíróság ítélete jogi indokolásában kiemelte: az alperes nem vitatta, hogy a váltó előlapján a ""B" Kft-ért B"" szövegrész alatti aláírás tőle származik. Az aláírás nem felel meg a kiállító cégszerű aláírásának, mert hiányzik mellőle a cégnév, így az 1/1965. (I.24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 30.§. /1/ bekezdése, 31.§. /1/, /3/ és /4/ bekezdése alapján az aláírással az alperes váltókezességet vállalt. Utalt arra is a bíróság, hogy az alperes a Ptk.210.§. /2/ bekezdése értelmében jogban való tévedés címén sem támadhatja eredménnyel a nyilatkozatát, hiszen a váltónyilatkozat kapcsán a felek személyesen jártak el, tehát munkakörében eljáró jogi szakértő nem adhatott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást.

A BH.2007. 55. számú, a BH.2004. 74. számú, a BH.1994. 338. számú és a BH.1992. 191. számú eseti döntésre utalással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a fizetés hiánya miatti óvási határidő elmulasztásával csak a megtérítési váltóadósokkal szemben veszíti el a váltóbirtokos a váltón alapuló jogait. A váltó főadósaival - az idegen váltó elfogadójával, illetve a saját váltó kiállítójával - szemben óvás nélkül is érvényesítheti váltón alapuló igényét. A saját váltó kiállítója tehát a váltó főadósa, vele és az ő kezesével szemben a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg, ezért a velük szembeni keresetindításnak sem a váltó bemutatása, sem az óvás felvétele nem előfeltétele.

Az elsőfokú bíróság a Vár. 17.§-ában, valamint a BH.2004.153. és a BDT.2002.679. számú eseti döntésben írtakra hivatkozással kifejtette, hogy a váltókezes azzal a váltóhitelezővel szemben, akivel a kezességvállalásban megállapodott, ebből az alapügyletből eredő kifogását érvényesítheti, a további jóhiszemű váltóbirtokosok irányába ez a kifogás már nem hozható fel. Ha az alapjogviszony jogosultjai és kötelezettei kerülnek egymással szemben a perben, úgy a váltóadósok felhozhatják azokat a kifogásokat, amelyek az alapjogviszony kapcsán felmerültek. Bizonyíthatják, hogy a követelés nem áll fenn, mert az adós már teljesített. Ugyanakkor a váltóbirtokossal szemben a megtámadott személy nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsátóval, vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul. Utóbbi alól kivétel, ha a váltóbirtokos a saját váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett, azonban az alperes a bíróság felhívására kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ilyenre nem kíván hivatkozni.

A megyei bíróság a tanúk nyilatkozatainak értékelése után úgy foglalt állást, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a "B" Kft. és a "D" Kft. részéről történt teljesítésekre a váltótartozás keretei között került sor. A Ptk. 290.§-a akkor teszi lehetővé a kötelezett számára az egyes fennálló tartozások kiegyenlítése közötti választást, ha a kötelezettnek a jogosulttal szemben több fennálló pénztartozása van. Az alperesnek, mint magánszemélynek, a felperes, mint magánszemély felé nem volt több fennálló pénztartozása, így a "B" Kft. és a "D" Kft. részéről történt teljesítések azért nem vehetők figyelembe, mert ezek nem az alperes, mint kötelezett, hanem másik kötelezett teljesítései voltak.

Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, elsődlegesen a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan a marasztalás összegének 1.768.625.- Ft-ra való leszállítását kérte. Kiemelte, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy az alperes által igazolt kifizetésre sor került, de állította, hogy ezeket egy másik tartozás keretében teljesítették. A felperes és az engedményező azonban az engedményezésről hitelt érdemlő módon sem a "B" Kft. -t, sem a "D" Kft-t, sem az alperest nem értesítette, így a kifizetések kizárólag akként értékelhetőek, hogy a váltótartozás kiegyenlítésére irányultak. A váltótartozás kiegyenlítésre került, így az alperes kezesi kötelezettsége már nem állt fenn. Fellebbezésében indítványozta könyvszakértő kirendelését annak további igazolására, hogy a kifizetésekre a váltótartozás kiegyenlítése érdekében került sor.