BH 1996.5.267 I. A zálogjog (jelzálogjog) önálló átruházása vagy elzálogosítása tilos, s ezáltal a zálogjoggal biztosított követelés és a zálogjog jogosultja nem válhat el egymástól. Annak azonban nincs akadálya, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje (személyi kötelezett) és a zálogkötelezett (dologi kötelezett) más-más személy legyen [Ptk. 251. § (1) és (3)-(5) bek.].

II. A zálogtárgyból a jogosult végrehajtás útján szerezhet kielégítést. Az árverési vevő a zálogtárgy tulajdonjogát zálogmentesen szerzi meg. A felszámolási eljárás mint totális végrehajtás útján - a felszámoló által végzett kényszerértékesítés eredményeként - a vevő zálogmentesen, ingatlan esetén jelzálogmentesen szerzi meg a dolgot [1991. évi IL. tv. 38. § (1) bek., Ptk. 254. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 30. § (1) bek. a) pont, 1979 évi 18. tvr. 90. §, 91. § (1) bek.*].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes tulajdonában álló, a v.-i 3747 számú tulajdoni lapon 4099/3. helyrajzi szám alatt felvett, telephely megjelölésű, 9964 m2 területű belterületi ingatlanon fennálló, a II. r. alperes javára 50 000 000 Ft és járulékai biztosítására a földhivatal 34 721/1990. számú határozata alapján bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törlését rendelte el. Ezzel egyidejűleg a II. r. alperes 50 000 000 Ft és kamatai megfizetése iránt fennálló követelése biztosítására a jelzálogjogot, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyezni rendelte a megyei bíróság mint cégbíróság által nyilvántartott felperesi társaságban az I. r. alperes üzletrészére. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 800 000 Ft perköltséget. Az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresni rendelte a megyei földhivatalt, valamint a megyei cégbíróságot a jelzálogjogban történő változások bejegyzése végett. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 1990. október 31-ig az I. r. alperes gyáregységeként működött. Az I. r. alperes 1990. április 12-én az I. F. Banktól 50 000 000 Ft összegű bankhitelt vett fel, amelynek visszafizetéséért a II. r. alperes 1990. április 12-én bankgaranciát vállalt. Az alperesek a bankgarancia biztosítására az 1990. április 12-én kelt zálogszerződéssel az akkor még az I. r. alperes tulajdonában álló, a v.-i 3747 számú tulajdoni lapon 4099/3. helyrajzi számú ingatlanra az 50 000 000 Ft és kamata erejéig a II. r. alperes javára jelzálogjogot alapítottak. A jelzálogjogot, valamint az elidegenítési és terhelési tilalmat a földhivatal 1990. május 23-án az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az I. r. alperes az 1990. október 31-én kelt létesítő okirattal a v.-i gyáregységből leányvállalatot alapított. A létesítő okirat a leányvállalat vagyonát 77 800 000 Ft-ban, az ezt terhelő hiteltartozásokat 71 000 222 Ft-ban határozta meg. Az alapító azonban nem vette figyelembe a v.-i telephelyet terhelő 50 000 000 Ft összegű tartozást, amelyet a jelzálog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom biztosított. A leányvállalatot az átalakulási törvény rendelkezései alapján 1991-től kezdődően egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakították át, a cégbíróság végzésével a felperest mint korlátolt felelősségű társaságot 1991. április 25-én vette nyilvántartásba. A társaság törzstőkéje 255 670 000 Ft volt, amely azonos volt az alapító I. r. alperes törzsbetétének a nagyságával.

Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a perbeli ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt indított keresetét. Álláspontja szerint a jelzálogjoggal biztosított követelés az alperesek között létrejött bankhitelszerződésből keletkezett, ebből a jogviszonyból eredően a felperest semmiféle kötelezettség nem terhelte. Az iratokban nem merült fel arra utaló adat, hogy a tartozást az I. r. alperes a leányvállalat alapításakor, majd az egyszemélyes kft. létrehozásakor átadta volna, az továbbra is az I. r. alperest terhelte. Ezzel szem-

ben a jelzálogjog a leányvállalat alapításakor átadott vagyontárgyon továbbra is fennmaradt.

A Ptk. 251. §-ának (3) bekezdése szerint a zálogtárgyból való kielégítés jogát a zálogtárgyon az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik ugyan, a perbeli esetben viszont a perbeli ingatlan tulajdonjogát illetően rendkívüli tulajdonosváltozás történt. A leányvállalat létrehozásakor és a kft.-vé történő átalakításakor is az I. r. alperes határozta meg az újonnan létrejövő gazdálkodó szervezetek vagyonát, ezért a hiteltartozást a vagyonmérlegben is szerepeltetni kellett volna, és úgy megállapítani a leányvállalat induló vagyonát, hogy az aktívák ezt a kötelezettséget is kompenzálhassák. A felperesnek nem volt lehetősége annak mérlegelésére, hogy a zálogjoggal terhelt dolgot átveszi-e. Nem láthatta előre, hogy az alapítás, illetve az átalakulás milyen terhekkel történik, ezért méltánytalan a zálogjog fenntartása. Mindezekre figyelemmel az ingatlan-nyilvántartásról szóló "1992. évi 38. tvr." (helyesen: 1972. évi 31. tvr.) 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazásával a zálogjog törlését rendelte el.

Megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a tekintetben is, hogy a zálogjogot az I. r. alperesnek a felperesi társaságban fennálló üzletrészére rendelje átvezetni. Az iratok tanúsága szerint ugyanis az I. r. alperes maga is elismerte a II. r. alperessel szemben bankgarancia vállalásából eredő kötelezettségét, ennek a tartozásnak a fennállását okiratok is alátámasztották, ezért a bíróság e követelés biztosítására alapított jelzálogjogot az I. r. alperes üzletrészére rendelte átjegyezni.

Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.

A II. r. alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a jelzálogjog törlése iránt előterjesztett kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a leányvállalat átalakulásakor mind a felperesnek, mind az I. r. alperesnek tudomása volt arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a II. r. alperes javára 50 000 000 Ft és kamatai biztosítására jelzálogjog van bejegyezve. A jelzálogjog dologi jogi hatályú jogosultság. A felperes a leányvállalat induló vagyonnal való ellátása és a kft.-be bevitt apport tekintetében csak az I. r. alperessel szemben támaszthat igényt, az átalakulással kapcsolatos jogvita a II. r. alperes mint jóhiszemű kívülálló harmadik személy dologi jogát nem sértheti. A méltányosság gyakorlása egyébként is szerződéses jogviszonyon kívül eső fogalom, ezen az alapon az elsőfokú bíróságnak a jelzálogjog törlésére nem volt törvényes lehetősége. Ugyanígy nem volt lehetősége az ingatlanon a Ptk. 265. §-a szerint alapított jelzálogjogot - a II. r. alperes hozzájárulása nélkül - az I. r. alperest megillető üzletrészre átvinni. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperesnek a korábbi szerződések által szerzett jogait a zálogjogok fajtájának, illetőleg a zálog tárgyainak kicserélésével nem csorbíthatja. Előadta még, hogy nem ellenzi a jelzálogjog és járulékai törlését az esetben, ha a követelését a felperes felszámolója elismeri, és az előnyös rangsor egyidejű megállapítása mellett besorolja.