ÍH 2016.56 Esélyegyenlőség megsértésére alapított személyiségi jogi per - egyenlő bánásmód követelménye

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék P.21335/2014/28., Szegedi Ítélőtábla Pf.20411/2015/14. (*ÍH 2016.56*), Kúria Pfv.20363/2016/16., 3151/2017. (VI. 14.) AB végzés

***********

Az esélyegyenlőség megsértésére alapított személyiségi jogi perben a sértett személynek csupán valószínűsítenie kell a védett tulajdonságának jogsértéskori meglétét és ezzel okozati összefüggésben a hátrány bekövetkeztét. Valószínűsítés esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetőleg arra az adott jogviszonyban nem volt köteles. Ha a hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgáló tulajdonság fennállásáról a határozat hozójának tudomása sem volt, akkor eljárása nem sérthette az egyenlő bánásmód követelményét [Ptk. 2:42. § (2) bekezdés, 2:43. § c) pont].

A felperes 2014. május 2-án írásban kérte az alperest, folyósítson neki és édesanyjának a mindenkori nyugdíjminimumnak megfelelő összegű segélyt rendszeresen, akár szociális, akár átmeneti jellegűt.

A kérelemről az alperes határozati formában nem döntött, hanem 2014. május 2-én elutasító válaszlevelet küldött.

Ezzel szemben a felperes 2014. május 30., majd június 12. napján fellebbezéssel élt, melyre a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala BKC/001/1325-3/2014. számon tájékoztatta, hogy az alperes 2014. május 27-i levele nem minősül döntésnek, egyben utasította a jegyzőt a kérelem alperesi képviselő-testülethez történő áttételére határozathozatal érdekében.

Az alperes az utasítás alapján 2014. május 2-i határozatával a felperes kérelmét - hatáskör hiánya miatt - áttette Kiskunhalas Város Képviselő-testületéhez.

Időközben - 2014. július 14-én - a felperes az üggyel összefüggésben keresetet nyújtott be a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, melyet a bíróság határozatával hivatalból elutasított.

Az alperes képviseletében Gy. I. polgármester 2014. július 25-én kelt levelében ugyancsak arról tájékoztatta a felperest, hogy az addig folyósított segélyezést követően további lehetőségek nem állnak rendelkezésre.

A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal 2014. no­vember 6-án írásban tájékoztatta a felperest, hogy az önkormányzathoz intézett 2014. május 2-i beadványát annak tartalma szerint szociális segély folyósítása iránti kérelemként és nem tájékoztatás-kérésként kell értelmezni, ami a település polgármesterének feladat- és hatáskörébe tartozik.

Az alperes 2014. december 19. napján kelt határozatával a felperes átmeneti segély iránti kérelmét elutasította. A határozatot a képviselő-testület 2015. január 29. napján helybenhagyta.

A helybenhagyó határozattal szemben az alperes a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt önkormányzati ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított pert, melyben a bíróság ítéletével az alperes képviselő-testületének 4/2015. Kth. számú határozatát - Kiskunhalas Város Önkormányzat Polgármesterének N/1998-14/2014. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szervet új eljárás lefolytatására utasította. Ítéletének indokolásában megállapította, a vizsgált határozatok nem felelnek meg a Ket. rendelkezéseinek, mivel sem az első- sem a másodfokú határozat nem tartalmaz érdemi indokolást arra vonatkozóan, hogy a felperes kérelmének elutasítására miért, milyen szempontok alapján került sor. A másodfokú határozat bár ismerteti a felperes fellebbezésében foglaltakat, azzal kapcsolatosan értékelést nem rögzít.

A felperes keresetében 500 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest sérelemdíj címén. Előadta, az alperes a kérelméről kötelezettsége ellenére nem hozott határozatot, ezzel több hónapra megfosztotta a jogorvoslati lehetőségétől. Álláspontja szerint azzal is kötelezettségszegést valósított meg, hogy nem továbbította hivatalból kérelmét a képviselő-testülethez. Így hátrányos megkülönböztetésben részesítették, meglátása szerint azért, mert fiatal és jogait kevésbé tudja érvényesíteni. Ezzel összefüggésben hivatkozott félig orosz származására, valamint korábbi előzetes letartóztatásának tényére is. Kiemelte, az alperes eljárása során emberi méltósága is sérült. Lényegesnek tartotta, hogy az alperes kizárólag vele szemben hozott elutasító döntést, mások hasonló tartalmú kérelmét teljesítette. Keresete jogalapjaként az új Ptk. 2:42. § (2) bekezdését, a 2:43. § (1) bekezdés c) pontját, az Alaptörvény XIX. cikk (1), (2) bekezdését, IV. cikkét és a XXIV. cikk (1) bekezdését jelölte meg, hivatkozott a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 5. § (1) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére, 8. § (1) bekezdésére, 45. §-ára, a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4., 8., 10., 14., 19., 24. §-aiban foglaltakra, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartajának különböző cikkeire is.