BH 1998.6.292 A szerződés "színlelt" volta és ennek semmisségi következménye csak abban az esetben állapítható meg, ha mindkét szerződő fél akarata a jogviszonyukban egy másik szerződés rendelkezéseinek érvényesülésére vonatkozott [Ptk. 207. § (4) - ma (5) - bek.].

Az irányadó tényállás szerint a felperes és az SP. Kft. egy hosszabb távra szóló együttműködési keretszerződést kötöttek magánszemélyek részére forgalmazott személygépkocsik hitellel történő értékesítésére. Ebben a hitelnyújtás feltételeit és módját részletesen meghatározták.

Az alperes 1993. április 9-én az SP. Kft. mint megbízott eladó közreműködésével adásvételi szerződést kötött egy 735-i BMV típusú személygépkocsira, amelyet 2 millió forint vételárért vásárolt meg. A vételár 50%-ára a felperessel 1993. április 9-én kölcsönszerződést kötött, eszerint a felperes 1 millió forint összegű áruhitelt folyósított az alperesnek. A kölcsönt a gépjármű megvásárlásához használták fel, a gépjármű forgalmi engedélyébe az alperes tulajdonjoga bejegyzést nyert. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint az alperes a járművet az adásvételi szerződés és az annak mellékletét képező gépjárműállapot-lap aláírásával egyidejűleg birtokba vette.

A kölcsönszerződés biztosítékául a felek zálogszerződést kötöttek, amelyben az alperes mint zálogkötelezett a kölcsön biztosítékául zálogul lekötötte a megvásárolt gépjárművet. A felvett kölcsön részleteit az alperes nem törlesztette. A felperes a zálogjoga alapján a gépjárművet a bírósági végrehajtás szabályai szerint árverésen értékesífétte, a befolyt vételárból az időközben lejárt ügyleti és késedelmi kamatok kiegyenlítése után fennmaradó 79 605 Ft-ot fordította a tőke törlesztésére. Ehhez képest a felperes az alperest 929 354 Ft tőke, ebből 919 394 Ft-nak 1994. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó 31% késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a perbeli kölcsönszerződés színlelt szerződés volt, a szerződést kizárólag K. F. kérelmére szívességből írta alá. A részletek törlesztését is K. F. vállalta, e vállalását azonban utóbb nem teljesítette. E kölcsönszerződés alapján maga sem a kölcsön összegét, sem pedig azt a gépjárművet nem kapta meg, amelynek megvásárlására a hitelszerződés szolgált. A járművet végül maga adta át a felperesnek, hogy abból a követelését kielégíthesse. A gépkocsi átvételekor a felperes megbízottja a jegyzőkönyvből a további igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseket kihúzta, ezért vele szemben a felperes lemondott a további igények érvényesítéséről. Végezetül sérelmezte, hogy a felperes a gépjárművet áron alul értékesítette.

Az első fokon eljárt bíróság a felperes keresetét teljes egészében alaposnak találta, és ítéletében az alperest a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján a kereset szerint marasztalta. Egyben kötelezte 100 000 Ft elsőfokú perköltségnek a felperes javára történő megfizetésére. Nem fogadta el az alperesnek a szerződés színlelt voltára történő hivatkozását, egyrészt mert nincs olyan mögöttes szerződés, amelyet a perbeli szerződéssel leplezni kívántak volna. Másrészt a perbeli hitelszerződés teljes egészében megfelelt annak a szerződéses konstrukciónak, amellyel a felperes a gépjármű megvásárlásához a hitelt biztosította. Az alperes a gépkocsi átvételével és a tulajdonosváltozásnak a jármű forgalmi engedélyébe való bejegyzésével a gépkocsi tulajdonosa lett, azaz az alperes állításával ellentétben az adásvételi szerződés is teljesedésbe ment. K. F. és az alperes közötti megállapodás nem teszi színleltté a peres felek között kötött kölcsönszerződést. Nem tulajdonított jogi relevanciát annak a körülménynek sem, hogy a felperes megbízottja az átvételi jegyzőkönyvben az igény érvényesítésére vonatkozó kikötést törölte. Úgy ítélte meg, hogy a megbízott a megbízási szerződés kereteit túllépve, a felperes tudta és beleegyezése nélkül törölte a jegyzőkönyvből a további igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseket. Megállapította, hogy a zálogtárgy értékesítése a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése és 11. §-a alapján a bírósági végrehajtás szabályainak alkalmazásával történt. A bírósági végrehajtásról szóló Vht. 124. §-ának (3) bekezdése viszont lehetővé teszi a kikiáltási árnak a becsérték 1/4-éig történő leszállítását.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját azzal egészítette ki, hogy az alperes és K. F. között létrejött és a felperes által nem ismert megállapodásnak az ügy mikénti elbírálása szempontjából azért sincs jogi relevanciája, mert a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése szerint ez az alperes részéről olyan titkos fenntartásnak avagy rejtett indoknak minősül, amely a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. Az alperes által felajánlott további bizonyítás elrendelését maga sem tartotta szükségesnek. A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsősorban a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását, másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmének indokolásában anyagi és eljárásjogi szabálysértésre is hivatkozott. Előadta, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 163. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést, tekintve, hogy a releváns tényállás megállapításához szükséges bizonyítást nem folytatták le. Mellőzték az általa felajánlott bizonyítást, holott az általa megjelölt bizonyítékokkal igazolni tudta volna a kölcsönszerződés színlelt voltát. Vitatta a másodfokú bíróság megállapítását, amely szerint a közötte és K. F. között létrejött megállapodás a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése szerint a kölcsönszerződés érvényessége szempontjából közömbös. Állítása szerint abból a tényből, hogy a felperes a kölcsön összegét már a szerződéskötést megelőző napon átadta az SP. Kft. részére, nyilvánvaló, hogy a szerződés színlelt volta a felperes előtt ismert volt. Amennyiben a kölcsönszerződés létrejötte mégis megállapítható lenne, úgy az is tény, hogy a felperes anélkül követeli a kölcsön visszafizetését, hogy azt részére ténylegesen folyósította volna. Az eljárt bíróságok a fenti védekezését nem vizsgálták, anélkül kötelezték az összeg visszafizetésére, hogy azt ténylegesen átvette volna. Ezzel megsértették a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdésében írt anyagi jogi rendelkezéseket is.

Előadta továbbá, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseket is. Ítéletének indokolásában ugyanis nem tért ki arra, hogy miért nem fogadta el a végrehajtási eljárásban a felperessel történt megegyezését, valamint miért nem fogadta el a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására vonatkozó indokait.