A Legfelsőbb Bíróság Bfv.670/2008/5. számú határozata zsarolás bűntette (SÚLYOS FENYEGETÉSSEL elkövetett zsarolás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 420. §, 426. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Márki Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Járásbíróság B.1153/2004/26., Tatabányai Törvényszék Bf.374/2006/7., *Kúria Bfv.670/2008/5.* (BH 2009.9.266)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.670/2008/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. év december hó 9. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Városi Bíróság 13.B.1153/2004/26. számú ítéletét, illetőleg a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Bf.374/2006/7. számú végzését hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Városi Bíróság a 2006. május 11. napján kihirdetett 13.B.1153/2004/26. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében. Ezért őt 3 évi börtönbüntetésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és - meg nem fizetése esetén 1.000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - 100.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2006. október 19. napján meghozott 2.Bf.374/2006/7. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.

2002. augusztus elején a sértett a terhelttől 60.000 Ft kölcsönt kért 1 hónapi lejáratra. A terhelt a kölcsön feltételéül 60.000 Ft kamatot kötött ki, melybe a sértett beleegyezett.

A sértett a lejárat előtt 5.000 forintot törlesztett a terheltnek; a lejáratkor pedig telefonon közölte vele, hogy határidőre nem tud teljesíteni. Ekkor a terhelt ordítva megfenyegette a sértettet azzal, hogy ha 3 napon belül nem fizet, akkor kiviszi az erdőbe és felakasztja, vagy elvágja a torkát. Mindezt a sértett idősebb lánya is hallotta. A terhelt azt is közölte, hogy a sértett a gyerekeit se engedje óvodába. A sértett a fenyegetéstől megijedt, pár nap múlva családjával másik városba költözött, ahol egy-két hetet töltött; eközben a terhelttől való félelmében bujkálva járt dolgozni.

2002. október elején a sértett a munkahelyén összetalálkozott a terhelttel és annak élettársával. A terhelt élettársa azt mondta a sértettnek, hogy ne vegye komolyan a terhelt korábbi fenyegetőzését, mert azt a terhelt sem gondolta komolyan, csupán ideges volt. A terhelt ekkor közölte a sértettel, hogy ne bujkáljon előle, ha akarja, úgyis megtalálja; s ha fél tőle, akkor a 120.000 forintot majd távollétében az élettársa fogja a sértettől átvenni.

2002. október 5-én a sértett - meggyőződve, hogy a terhelt nincs otthon - felment a terhelt lakására és az élettársnak 40.000 forintot átadott. Az élettárs felhívta a terheltet, aki telefonon közölte a sértettel, hogy nem probléma a teljes tartozás meg nem fizetése, további 1 hónap halasztást ad, de a fennmaradó tartozás összegét 50 %-kal megemeli. Így a sértettnek november 5-éig 120.000 forintot kell megfizetnie. A sértett a terhelttől való félelmében ezt nem vitatta.

2002. november 5. napján a terhelt és élettársa elment a sértetthez, aki újból átadott neki 40.000 forintot. Erre a terhelt közölte vele, hogy a következő hónapban már 160.000 forintot kell fizetnie, mivel a 80.000 forint annyit fog kamatozni. A terhelt ekkor tisztában volt azzal, hogy a sértett fél tőle.

A sértett ezt már nem akarta megfizetni, szerinte ugyanis az addig átadott 85.000 forinttal a tőkén felül a kamatot is megfizette; a terhelt követelése pedig a tőke kamatos kamattal való megfizetését jelentette volna. Ugyanakkor a terhelttől való félelmében banki hitelfelvétellel is próbálkozott, amiről tájékoztatta a terheltet.

2002. december 5. napján a sértett közölte a terhelttel, hogy nem tudja tartozását megfizetni, mire a terhelt december 13. napjáig halasztást adott azzal, hogy a tartozást 320.000 forintra emeli.

2002. december 13. napján a sértett telefonon közölte a terhelttel, hogy nem tud fizetni, mire a terhelt további 1 heti halasztást adott; a tartozás összegeként pedig változatlanul 320.000 forintot követelt.

2002. december 14. napján a terhelt a sértett tatabányai lakására ment, ahol a sértett és családja (férje, s 3 gyermeke) jelenlétében előbb normál hangnemben követelte a tartozás megadását, majd erős hangnemben sérelmezte, hogy a sértett bujkál előle. Végül pedig közölte, hogy "itt a vége, nincs több türelmem, ha nem fizetsz 20-án, akkor tudod, hogy mi lesz". Ebből a sértett arra következtetett, hogy a terhelt beváltja a szeptemberi fenyegetését.

2002. december 20-án a terhelt többször hívta telefonon a sértettet, eredménytelenül; majd még aznap egy másik városban összetalálkozott vele és közölte, hogy úgy sem tud a városból kijutni, mert minden kivezető úton vannak emberei.

Ezután a sértett a terheltet feljelentette és félelmében családjával együtt elköltözött. A feljelentést követően a terhelt egyszer találkozott a sértettel, és tőle normál hangnemben 20.000 forintot követelt.

A sértettnek 19.450 Ft kára keletkezett.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt magatartása a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettét valósította meg.

Kifejtette, hogy a 2002. szeptemberi első fenyegetést követően a sértett 2 részletben összesen 80.000 forintot megfizetett, amit a november 5. napját megelőző további fenyegetések hatására teljesített; és a terhelttől való félelmében döntött úgy, hogy a megfizetett 85.000 forinton felül is eleget próbál tenni a követelésnek.

A terhelt általi szóbeli fenyegetések és fenyegető magatartás pedig alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, s ez motiválta a 85.000 forinton felüli teljesítés megpróbálását.

Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Ptk. 232. § (2) bekezdése alapján a kamat mértéke - ellenkező megállapodás hiányában - az éves költségvetési törvényben meghatározott, ami az elkövetéskor 11 % volt. Ehhez képest a terhelt jogszabály alapján a 60.000 Ft tőkén felül, annak 1 hónapra járó évi 11 %-át, 550 forintot követelhetett volna.

A 60.000 Ft tőke 100 % kamattal való megfizetésének követelése - a felek megállapodása folytán - még lehet jogosnak vélt; azonban a terheltnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a 320.000 Ft követelése már jogtalan, mivel a kölcsön megállapodás a 60.000 Ft tőke és annak 100 %-os kamata visszafizetésére vonatkozott.