BH 1996.3.163 A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása tervezőmunka esetén, ha a díjban való megállapodás hiányában tervezési szerződés nem jött létre [Ptk. 205. § (2) bek., 361-364. §, 7/1978. (II. 1.) MT r.* 83. §].

A felperes a keresetében az alperest 19 502 483 Ft tervezői díj, ezen összegnek 1991. november 19. napjától a kifizetéséig járó késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy a felperes, illetőleg a jogelődje és az alperes között ráutaló magatartással létrejött szerződés alapján a felperes tervezési munkákat végzett a kereskedelmi áruház és raktártelep korszerűsítésével és bővítésével kapcsolatban. A beépítési terveket 1991. március 28-ig, az engedélyezési terveket 1991. június 14-ig, a kiviteli tervek egyes részeit pedig 1991. szeptember 19-ig készítette

el. Az alperes szeptember 19-én a tervezési munkákat felfüggesztette, a beépítési tervért számlázott 3 796 023 Ft-ot, az engedélyezési tervekért számlázott 8 485 440 Ft-ot, továbbá a kiviteli tervek elkészült részeiért számlázott 7 221 020 Ft-ot azonban az alperes nem fizette ki.

Az alperes az ellenkérelmében előadta, hogy a felperes az engedélyezési terveket valóban elkészítette és szolgáltatta, sem erre, sem pedig a többi tervezési munkára azonban a felek között szerződés nem jött létre. Nem állapodtak meg a szerződésnek a 7/1978. (II. l.) MT rendelet 83. §-ában előírt kötelező tartalmi elemeiben, ezért a felperest kizárólag az engedélyezési tervvel kapcsolatban elvégzett munka ellenértéke illetheti meg, amelynek összege 2 000 000 Ft. Hivatkozott továbbá az alperes arra is, hogy a felperes hibásan teljesített, az általa szolgáltatott tervek nem alkalmasak a kivitelezésre, amit az alperes által becsatolt magánszakértői vélemény bizonyít.

Az elsőfokú bíróság a perben 1992. október 20-án részítéletet hozott, amelyben az alperest 2 000 000 Ft, továbbá az állam javára 120 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a részítéletét az alperes elismerésére alapította, a részítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezt követően az elsőfokú bíróság a követelés összegszerűségének megállapítására szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői véleményre figyelemmel a felperes a keresetét - a részítéletben megállapított 2 000 000 Ft beszámításával - 12 723 157 Ft-ra, továbbá 14 723 157 Ft-nak 1991. november 19. napjától járó, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatára és a perköltségre leszállította.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest a módosított keresetnek megfelelően marasztalta, kötelezte továbbá 450 000 Ft ügyvédi munkadíj és az állam javára 300 000 Ft kereseti illeték megfizetésére. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felek között tervezésre vonatkozóan annak ellenére is létrejött szerződés, hogy a konkrét díjazásban nem állapodtak meg. A felperes által érvényesíthető díj összegét ezért szakértői vélemény alapján kellett megállapítani. A szakértő részletesen kimunkálta, kellően megindokolta szakvéleményét, amelynek alapján a felperest az elvégzett tevékenységért összesen 14 723 157 Ft illeti meg. Ebből az összegből a felperest a 24/1991. számú számla alapján 2 299 123 Ft, a 25/1991. számú számla alapján pedig 8 046 500 Ft vállalkozói díjként illeti meg. A 28/1991. számú számlában foglalt összeg pedig a felperes részére biztatási kárként jár, mert a szóbeli megállapodáskor az alperes szándéka egyrészt nem irányult fővállalkozási szerződés megkötésére is, másrészt pedig a kiviteli tervek készítésekor a felek közötti szerződés fennállása is kétségessé vált. Az alperesnek a tervek alkalmatlanságára alapított védekezése alaptalan volt, mert a beépítési terv hatósági elfogadását követően az engedélyezési terv alapján az építési hatóság az építési engedélyt kiadta.

A felperest a fentiek alapján a módosított keresete szerinti követelés a Ptk. 6. §-a és a Ptk. 397. §-ának (1) bekezdése alapján megilleti, a Ptk. 301. §-a értelmében pedig az alperes késedelmi kamat megfizetésére is köteles. Az illetékre vonatkozó döntést az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy az alperes köteles az 1990. évi XCIII. törvény 38. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a felperes illetékfeljegyzést joga folytán le nem rótt illeték megfizetésére, figyelemmel arra is: a részítéletben kiszabott illeték behajtása még nem történt meg.

Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.