BH 1962.8.3238 A Btk. hatálybalépte előtt elsőfokon kiszabott halálbüntetés esetében a fellebbezési bíróság minden esetben vizsgálni tartozik azt, hogy e kivételes jellegű büntetés E kiszabása a Btk. alapján is törvényi alappal bír-e.

A megyei bíróság az 1962. március 29-én kelt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki két rendbeli gyilkosság és egy rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettében, valamint egy rendbeli rablás bűntettének kísérletében és mindezekért összbüntetésül halálra ítélte.

A 32 evés, korábban kóbor életet élő, vagyon elleni bűntettek miatt 9 ízben elítélt vádlott elhatározta a sértettek kifosztását, lakásukba behatolt, a 84 éves rokkant M. K. sértettet és a 80 éves feleségét a tényállásban részletezett kegyetlenséggel megölte, a haldokló öregasszonyon erőszakot követett el, és az ítéletben ugyancsak részletezett módon a rablást is megkísérelte.

A helyesen megállapított tényálláshoz képest az elsőfokú bíróság helytálló okfejtéssel, törvényszerűen nyilvánította bűnösnek a vádlottat, és az ítélethozatala idején hatályban volt törvénynek megfelelően minősítette cselekményeit.

Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala és a másodfokú elbírálás között, 1962. július 1-én hatályba lépett a Btk.

E törvény 3. §-ához képest állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy

A vádlott cselekményeit az elkövetés idején hatályban volt, vagy a másodfokú elbíráláskor hatályban levő büntetőtörvény alapján kell elbírálni.

A vádlott ölési cselekménye az elkövetéskor a BHÖ. 349. pontjában foglalt jogszabály szerint, figyelemmel a Btá. 57. §-ára, két rendbeli gyilkosság bűntettét valósította meg, amely a jogszabály értelmében halállal büntetendő. Enyhítő körülmények fennforgása esetén a halálbüntetés helyett a Btá. 51. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján legalább 10 évi börtönt kell kiszabni.

A másodfokú elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény szerint a vádlott ölési cselekménye és a rablás kísérlete a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), b) és d) pontjának első tételei szerint minősülő emberölési bűntettként minősül, mert a vádlott a tényállásból kitűnően az ölést különösen kegyetlen módon, rablás végett, tehát nyereségvágyból és több emberen követte el.

A Btk. 253. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő emberölés bűntettére

a törvény a halálbüntetést csak vagylagosan írja elő, amely büntetés a Btk. 64. § (2) bekezdés értelmében kivételes jellegű is. E körülményekre figyelemmel a vádlott e cselekményeit a másodfokú elbíráláskor hatályos új törvény, tehát a Btk. alapján kell elbírálni.

Ugyanez vonatkozik - jelen esetben - az erőszakos nemi közösülés bűntettének az elbírálására is. A BHÖ. 326. pontjába felvett, illetve a Btk. 276. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntetett törvényi büntetési tételei közül az utóbbinak a felső határa ugyanis alacsonyabb.