1950. évi II. törvény

a büntetőtörvénykönyv általános részéről

A büntetőtörvénykönyv új általános része annak a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulásnak felel meg, amely a felszabadulást követően országunkban végbement s azokat a büntetőjogi alapelveket foglalja törvénybe, amelyek a szocializmus építésének érdekeit, a társadalmi tulajdon védelmét szolgálják.

ELSŐ RÉSZ

A bűntettekről

I. FEJEZET

Bevezető rendelkezések

1. § (1) A büntetőtörvények feladata, hogy védelmet biztosítsanak a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben.

(2) A társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

(3) Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

2. § (1) A bűntettet az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni.

(2) Ha a bűntett elkövetésétől annak elbírálásáig új törvény lép hatályba, az újabb törvényt a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is alkalmazni kell, feltéve hogy

a) az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntetendő vagy enyhébben büntetendő, mint a korábbi törvény szerint vagy

b) az újabb törvény kifejezetten kimondja, hogy hatálya a hatálybalépése előtt elkövetett cselekmény; e is kiterjed.

3. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni, ha akár magyar, akár külföldi állampolgár belföldön követ el büntettet, úgyszintén akkor is, ha magyar állampolgár külföldön bűntettet követ el.

(2) A belföldön elkövetett bűntettel egy tekintet alá esik az olyan bűntett is, amelyet bár a Magyar Népköztársaság határain kívül, de magyar hadihajón, magyar katonai repülőgépen vagy nyilt tengeren lévő magyar kereskedelmi hajón avagy menetközben magyar polgári repülőgépen követtek el.

4. § A magyar törvényt kell alkalmazni a külföldi állampolgár által külföldön elkövetett bűntettre is, ha a cselekmény

a) nemcsak a magyar törvény, hanem az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő vagy

b) a Magyar Népköztársaság demokratikus állam-rendjéhez vagy gazdasági rendjéhez fűződő alapvető érdeket sért, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e vagy sem,

feltéve mindkét esetben, hogy az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendeli.

5. § Akár belföldön, akár külföldön követték el a bűntettet, a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján kitöltött büntetést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani.

6. § Ha a külföldön elkövetett bűntett akár a magyar törvény, akár az elkövetés helyének törvénye szerint csupán a sértett fél indítványára üldözhető, bűnvádi eljárásnak csak a sértett indítványára van helye. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a cselekményekre, amelyeket arra tekintet nélkül kell a magyar törvény szerint büntetni, hogy az elkövetés helyének törvénye értelmében büntetés alá esnek-e (4. § b) pont).

7. § A területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségére nézve a nemzetközi szerződés vagy egyezmény, ennek hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat irányadó.

8. § (1) A Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki, kivéve ha nemzetközt szerződés (egyezmény) másként rendelkezik.

(2) Külföldi állampolgár kiadatásának nemzetközi Szerződés (egyezmény) alapján, ennek hiányában pedig viszonosság esetén van helye. A viszonosság kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó.

(3) Viszonosság esetén sincs helye kiadatásnak, ha

a) az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, akár a magyar törvény, akár a kiadatást kérő állam törvénye szerint nem bűncselekmény,

b) olyan személy kiadatását kérik, akit demokratikus magatartásáért vagy a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységéért üldöznek.

II. FEJEZET

A büntethetőség

9. § Nem büntethető, aki a bűntett elkövetésekor tizenkettedik életévét még nem töltötte be.

10. § (1) Nem büntethető, aki a bűntettet olyan elmebeteg állapotban vágy olyan öntudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésére vagy az akaratának megfelelő magatartásra.

(2) Nem büntethető az sem, aki a bűntettet kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha helyzete őt képtelenné tette az akaratának megfelelő magatartásra.

(3) Ha az elkövetőt elmebetegsége, öntudatának zavara, a kényszer vagy a fenyegetés csupán korlátozta a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében vagy az akaratának megfelelő magatartásban, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet (52. §).

(4) Az előző rendelkezések nem alkalmazhatók annak a javára, aki maga idézte elő állapotát vagy helyzetét abból a célból, hogy a bűntettet elkövesse.

11. § Büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetés büntetését rendeli.

12. § (1) Szándékosan követi el a bűntettet az, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét.

(2) Gondatlanságból követi el a cselekményt az aki cselekményének következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés vagy előrelátás elmulasztásával idézi elő.

13. § (1) Nem róható az elkövető terhére az olyan tény, amelyről az elkövetéskor nem volt tudomása (tévedés).

(2) Ha az elkövető tévedését az okozta, hogy nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést és cselekménye gondatlan elkövetés esetén is büntetendő, a büntethetőség a gondatlan bűncselekmény tekintetében a tévedés ellenére is fennáll.

14. § (1) Az elkövető nem büntethető, ha a cselekményt abban a téves feltevésben hajtotta végre, hogy az a társadalomra nem veszélyes és erre a feltevésre alapos oka volt.

(2) Ha pedig a téves feltevésre nem volt ugyan alapos ok, de azt méltányolható körülmény idézte elő, a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet (52. §).

15. § (1) A jogtalan támadást vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetést - akár a köz ellen, akár egyesek személye vagy javai ellen irányul - a megtámadott vagy bárki más elháríthatja. Az elhárításhoz szükséges cselekmény - jogos védelem - nem büntethető.

(2) Nem büntethető a cselekmény akkor sem, ha az elkövető a védelem szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

16. § (1) Végszükségben követi el a cselekményt az, aki ezzel akár a köz alapvető érdekét, akár a maga vagy más életét, testi épségét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti.

(2) A végszükségben elkövetett cselekmény nem büntethető, ha elkövetőjének a veszély előidézése nem róható fel és ha a cselekmény nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására irányult.

(3) Nem lehet a végszükséget megállapítani, ha az elkövetőnek - hivatásánál fogva - kötelessége volt a veszély elvállalása.

17. § Kísérlet az a cselekmény, amellyel a tettes a szándékos bűntett végrehajtását megkezdte, de azt be nem fejezte.

18. § (1) A kísérlet büntetése ugyanaz, mint a befejezett bűntetté.

(2) Kísérlet esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni (52. §), sőt a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását mellőzni is lehet azzal a tettessel szemben:

a) aki az elkövetést arra alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan és egyszersmind veszélytelen eszközzel kísérelte meg vagy

b) aki a cselekmény végrehajtásától önként elállott vagy annak végrehajtása után az eredmény bekövetkezését önként elhárította.

(3) Kísérlet esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni, sőt a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását mellőzni is lehet a felbujtóval vagy bűnsegéddel szemben, ha az a bűntett végrehajtását önként megakadályozta vagy az eredmény bekövetkezését önként elhárította, a bűnsegéddel szemben pedig e feltételek nélkül is, ha a büntetés mellőzésére vagy korlátlan enyhítésére vonatkozó megelőző rendelkezést [(2) bek.] a tettes javára alkalmazták.

19. § (1) Ha a törvény ezt külön rendeli, előkészület miatt büntetendő az, aki - a bűntett elkövetésére irányuló szándékkal - a tényálláshoz nem tartozó, de annak véghezvitelét előkészítő cselekményt hajt végre, így például a bűntett elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő előfeltételeket biztosítja, az ahhoz szükséges eszközöket vagy kellékeket megszerzi, illetőleg a bűntett véghezvitelére alkalmassá teszi, az elkövetésre mást felhív, az elkövetésre ajánlkozik, erre felhívás folytán vállalkozik, vagy a közös elkövetésre nézve megállapodik.

(2) Az előkészület büntetését a törvény különös rendelkezései határozzák meg.

(3) Előkészület esetén a büntetést korlátlanul enyhíteni (52. §), sőt a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzni is lehet azzal szemben:

a) akinek önkéntes elállása vagy önkéntes elhárító tevékenysége folytán maradt el a bűntettnek vagy kísérletének elkövetése;

b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását vagy vállalkozását visszavonta vagy a többi közreműködőt az elkövetéstől való elállásra reábírni törekedett, tekintet nélkül arra, hogy a bűntettnek vagy kísérletének elkövetése említett tevékenysége folytán maradt-e el vagy sem;

c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelentette

20. § (1) Tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja.

(2) Aki mást a bűntett elkövetésére szándékosan reábír (felbujtó), a tettes cselekményére megállapított büntetéssel büntetendő.

(3) Aki másnak szándékosan segítséget nyujt a bűntett elkövetéséhez (bűnsegéd), a tettes cselekményére megállapított büntetéssel büntetendő.

(4) A törvény alkalmazásában elkövető alatt a tettesen kívül a felbujtót és a bűnsegédet is érteni kell.

21. § (1) Ha a bűntett csak magánindítványra üldözhető, ennek előterjesztésére a sértett, ha pedig a sértett cselekvőképtelen vagy korlátoltan cselekvőképes, szülője, törvényes képviselője vagy gondozója is jogosult.

(2) Ha a bűntettet a magánindítvány előterjesztésére egyébként jogosult törvényes képviselő követte el, ez a jog helyette a gyámhatóságot illeti meg.

(3) Ha a magánindítványra jogosult sértett az indítvány előterjesztésére megszabott határidő eltelte előtt meghalt anélkül, hogy a magánindítványt előterjesztette volna, a még nyitva álló idő alatt bármelyik hozzátartozója (29. §) jogosult a magánindítvány előterjesztésére.

22. § (1) A magánindítványt attól a naptól számított egy hónap alatt kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.

(2) A magánindítvány nem vonható vissza.

23. § A magánindítvány előterjesztése valamennyi elkövetővel szemben hatályos akkor is, ha az nem valamennyiükkel szemben történt.

24. § A büntethetőséget megszünteti:

a) az elkövető halála,

b) az elévülés és

c) a kegyelem.

25. § Az elévülés megszünteti az elkövető büntethetőségét:

a) halállal, életfogytig tartó vagy tíz évet meghaladó börtönnel büntetendő bűntett esetében tizenöt év elteltével,

b) egyéb bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztésbüntetés legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.

26. § Az elévülés határideje kezdetét veszi:

a) befejezett bűntett esetében azon a napon, amelyen az elkövetőnek a bűntett tényállásához tartozó tevékenysége véget ért, ha azonban az eredmény nem ugyanakkor, hanem később következett be, az eredmény bekövetkezésének napján,

b) kísérlet, illetőleg előkészület esetében az elkövetőnek a bűntett végrehajtására irányuló, illetőleg előkészületnek minősülő utolsó tevékenységé napján,

c) olyan bűntett esetében, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, azon a napon, amelyen az elkövető kötelességének a büntetőtörvényben megállapított következmény nélkül még eleget tehetett volna.

27. § (1) Az elévülést félbeszakítja a bűnvádi üldözésre hivatott hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt tett intézkedése. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét kezdetét veszi.

(2) Nem számít be az elévülés határidejébe az az idő, amely alatt az elkövető ellen a bűnvádi eljárás előzetes kérdés eldöntése végett fel van függesztve.

28. § Több elkövető esetében az a körülmény, amelynél fogva valamelyik elkövető nem büntethető vagy enyhébb büntetési tétel alá esik, más elkövetőre nem hat ki; az a körülmény pedig, amely valamelyik elkövetőre nézve súlyosabb büntetési tétel alkalmazását eredményezi, más elkövetőre csak akkor hat ki, ha az erről a körülményről az elkövetéskor tudott.

29. § A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából "hozzátartozó" az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a neveltgyermek, a testvér, a házastárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

III. FEJEZET

Büntetések

30. § A büntetések a következők:

1. halálbüntetés,

2. börtön,

3. pénzbüntetés,

4. elkobzás és vagyonelkobzás,

5.[1] egyes jogoktól eltiltás,

6. foglalkozástól eltiltás,

7. kiutasítás.

31. § A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetések. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként alkalmazhatók.

32. § (1) A börtön életfogytig vagy határozott ideig tart.

(2) A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama harminc nap.

33. § (1) A bűntett olyan elkövetőjével szemben, akinek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van,

a) mellékbüntetésként pénzbüntetést kell alkalmazni a vagyon elleni büntettek minden esetében és akkor is, ha a bűntettet anyagi előny szerzése céljából követte el;

b) mellékbüntetésként pénzbüntetést lehet alkalmazni bármely bűntett esetében, ha feltehető, hogy ezzel az elkövetőt újabb bűncselekmény elkövetésétől hatásosabban lehet visszatartani.

(2) Nem alkalmazható mellékbüntetésként pénzbüntetés, ha a főbüntetés halál vagy tizenöt évi, illetőleg ennél hosszabb börtön.

34. § A pénzbüntetés legkisebb összege tíz forint, legmagasabb összege ötvenezer forint.

35. § A pénzbüntetés összegének megállapításánál a büntetés kiszabására irányadó körülmények (50. §) mellett különös figyelemmel kell mérlegelni az elkövető anyagi helyzetét, úgyszintén a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyt.

36. § (1) A pénzbüntetést behajthatatlansága esetében börtönre kell átváltoztatni; ennek tartamát a pénzbüntetés kiszabásával együtt kell megállapítani.

(2) A pénzbüntetés átváltoztatásánál tíz forinttól kétszáz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi börtönt kell számítani. A pénzbüntetést helyettesítő börtön tartama egy napnál rövidebb és egy évnél hosszabb nem lehet.

37. § (1) El kell kobozni azt a dolgot:

a) amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti,

b) amely a bűntett elkövetése útján jött létre,

c) amelyet a bűntett elkövetője a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól az elkövetésért kapott.

(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket is, amelyben a bűntett megvalósult.

(3) Ha a törvény külön rendeli, elkobzás alá esik az olyan tárgy is, amelyre nézve a bűntettet elkövették, feltéve, hogy a tárgy az elkövető tulajdona vagy tulajdonosának az elkövetésről előzetesen tudomása volt, illetőleg arról a körülményeknél fogva előzetesen tudnia kellett.

(4) Ha az elkobzás előfeltételei fennállanak, annak akkor is helye van, ha az elkövető nem büntethető.

(5) Az elkobzott dolog tulajdona az elkobzást kimondó határozat jogerőre emelkedésével az államra száll.

38. § (1) Vagyonelkobzásnak van helye azokban az esetekben, amelyekben a törvény ezt külön rendeli.

(2) A vagyonelkobzást akár az elkövető egész vagyonára, akár vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetőleg egyedileg meghatározott egyes vagyontárgyaira lehet kimondani.

(3) A vagyonelkobzást ki lehet terjeszteni azokra a vagyontárgyakra is, amelyeket az elkövető a hatóság kijátszása végett másra ruházott át, feltéve, hogy a szerzőnek az átruházás céljáról tudnia kellett, úgyszintén azokra a vagyontárgyakra is, amelyeket az elkövető a bűntett elkövetése után másra ingyenesen átruházott.

39. §[2] (1) Az egyes jogoktól való eltiltást akkor kell kimondani, ha az elkövető az eset összes körülményeit figyelembevéve jogainak gyakorlására méltatlan.

(2) Ha a bíróság az elkövetőt az egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetésre ítélte, az egyes jogoktól való eltiltás kimondását minden esetben külön mérlegelni köteles.

40. §[3] (1) Ha a jogoktól való eltiltás kimondásának van helye, a bíróság az elkövetőt a (2) és (3) bekezdésben felsorolt valamennyi jognak a gyakorlásától vagy az ott felsorolt egyes jogoknak a gyakorlásától is eltilthatja.

(2) Az egyes jogainak gyakorlásától eltiltott a bíróság határozatához képest, az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve a megszabott időtartam lejártáig:

a) az országgyűlési, valamint a helyi tanácsi választásokon, továbbá a törvény által alkotott testületben választójogot nem gyakorolhat; az országgyűlés, valamint helyi tanács tagjává, továbbá törvény által alkotott testületnek, illetőleg társadalmi szervezetnek vagy egyesületnek tisztségére nem választható és az ilyen testület, szervezet vagy egyesület képviseletében el nem járhat;

b) közhivatali állásra, továbbá hatósági kinevezéstől vagy megerősítéstől függő egyéb állásra vagy tisztségre - ide nem értve a hatósági jogkört el nem látó orvosokat (állatorvosokat) - nem alkalmazható és általában közfeladat ellátásával meg nem bízható;

c) ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői gyakorlatot nem folytathat, honvédségi védőként el nem járhat;

d) belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt nem kaphat.

(3) A bíróság az elkövetőt a szülői felügyelettel járó jogainak gyakorlásától is eltilthatja, feltéve hogy az elkövető a bűncselekményt a szülői felügyelettel összefüggésben követte el-

(4) Az egyes jogoktól eltiltott az ítélet jogerőn emelkedésével azon jogok tekintetében, amelyei gyakorlásától a bíróság eltiltotta, elveszti:

a) már meglévő tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását,

b) belföldi kitüntetéseit és a külföldi kitüntetéseinek viselésére való jogosultságát.

40/A. §[4] (1) A bíróság az egyes jogoktól való eltiltás kimondása esetén az eltiltottat egyidejűleg megfoszthatja a joghátrány alkalmazása folytán elvesztett tagsággal, állással, tisztséggel vagy megbizatással szerzett ellátási és egyéb olyan igények egészétől vagy részétől, amely őt szolgálata, illetőleg működése alapján megilleti.

(2) Az egységes társadalombiztosítási jogszabályok szerint járó nyugdíj- és egyéb ellátási igény egészbeni vagy részbeni elvesztését a bíróság csak akkor mondhatja ki, ha az elkövetőt olyan büntett miatt ítélte legalább ötévi szabadságvesztésbüntetésre, amely bűntett miatt a törvény értelmében vagyonelkobzásnak is helye van.

(3) A baleseti járadék elvesztését a bíróság a (2) bekezdés esetében sem mondhatja ki.

41. §[5] (1) Az egyes jogoktól eltiltást egy évtől tíz évig terjedhető tartamra lehet kimondani.

(2) Az egyes jogoktól való eltiltás megszabott tartama attól a naptól számít, amelyen a főbüntetés végrehajtása befejezést nyert vagy végrehajthatósága megszűnt. Ha feltételes szabadságrabocsátás esetében a próbaidő kifogástalanul telt el, az eltiltás megszabott tartamát a szabadságrabocsátás napjától kell számítani.

42. §[6] Az elítéltnek azok a jogai, amelyeknek gyakorlásától a 40. § (2) bekezdése alapján eltiltható, börtönbüntetésének végrehajtása alatt szünetelnek.

43. § (1) A foglalkozástól való eltiltást ki lehet mondani azzal szemben, aki:

a) szakképzettséget kívánó foglalkozása szabályainak megszegésével vagy azokban való járatlansága következtében követ el büntettet,

b) foglalkozásának felhasználásával szándékos bűntettet követ el.

(2) Ha az előbb említett valamely esetben egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetést alkalmaznak, vagy ha az elkövetőnek foglalkozásában meghagyása a társadalomra veszélyt jelent, az eltiltást ki kell mondani.

44. § (1) A foglalkozástól eltiltást végleges hatállyal vagy egy évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani; a határozott időre szóló eltiltással kapcsolatban a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakorlásának újbóli megkezdését attól is függővé lehet tenni, hogy az eltiltott a foglalkozásához szükséges jártasságot az eltiltás megszabott tartamának eltelte után, meghatározott módon igazolja.

(2) A foglalkozástól eltiltás tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltására vonatkozó rendelkezést [41. § (2) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

45. § (1) Azokban az esetekben, amelyekben ezt a törvény külön rendeli, a bűntett elkövetőjét - eddigi lakóhelyére tekintet nélkül - egy vagy több meghatározott községből (városból) vagy az ország területének meghatározott részéből ki lehet utasítani azzal a hatállyal, hogy ott még ideiglenesen sem tartózkodhatik.

(2) A kiutasítást hat hónaptól öt évig terjedhető tartamra lehet kimondani; tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést [41. § (2) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

46. § (1) A Magyar Népköztársaság területéről ki kell utasítani az elkövetőt, ha külföldi állampolgár és ha az eset összes körülményeit figyelembe véve, az országból eltávolítása kívánatos.

(2) A kiutasítást végleges hatállyal vagy három évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani; ebbe az időtartamba csak az az idő számít be, amelyet az elítélt a főbüntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése után külföldön töltött el.

(3) A kiutasított a Magyar Népköztársaság területén még ideiglenesen sem tartózkodhatik.

47. § (1) Halálbüntetés kiszabása esetén sem közügyektől vagy foglalkozástól eltiltásnak, sem kiutasításnak nincs helye.

(2) Halálbüntetésnek kegyelemből átváltoztatása esetében utólag határozni kell a halál helyébe lépő főbüntetés mellett alkalmazandó mellékbüntetés kiszabása tárgyában is.

IV. FEJEZET

Javító-nevelő munka

48. § (1) Ha az elkövető társadalmi helyzetére, a bűntett elkövetésének okaira és általában az eset körülményeire tekintettel feltehető, hogy a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhető, a bíróság az elkövetőt börtönbüntetés kiszabása helyett egy hónaptól két évig terjedhető időre meghatározott természetű munka végzésire kötelezheti.

(2) A munka végzésére kötelezett tartozik a számára kijelölt munkahelyen a megszabott munkát elvégezni. Szabadsága csak annyiban esik korlátozás alá, amennyiben az az intézkedés céljának és a munka teljesítésének biztosítása érdekében szükséges.

(3) A munka végzésére kötelezett munkájáért csökkentett munkadíjban részesül. A csökkentés mértékét a bíróság állapítja meg; a csökkentés az egyébként járó díjazás egytized részénél kisebb és egynegyed részénél nagyobb nem lehet. A csökkentés nem érinti azokat a pótlékokat, amelyek a munka végzésére kötelezettnek családtagjai után járnak.

(4) Ha a munka végzésére kötelezett kötelezettségének igazolatlanul nem tesz eleget vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanusít, a javító-nevelő munka még hátralévő tartamával azonos tartamú börtönbüntetést kell rajta végrehajtani.

(5) Javító-nevelő munka alkalmazásának nincs helye, ha a törvény a bűntettre öt évet meghaladó börtönt rendel.

Biztonsági őrizet

49. § (1) Azt, aki tizennyolcadik életévének betöltése után bűntettet követ el, ha elmebetegsége okából nem büntethető, viszont elmeállapotánál fogva alaposan feltehető, hogy újabb bűntettet követ el (közveszélyes állapot), biztonsági őrizetbe kell helyezni.

(2) A biztonsági őrizet tartama egy év. Ez az időtartam fogvatartott személyre nézve a biztonsági őrizetbe utaló bírói határozat jogerőre emelkedése napjával kezdődik és sem előzetes fogvatartásban töltött idő címén, sem egyéb okból meg nem rövidíthető.

(3) A biztonsági őrizet egy évi tartama további egy-egy évvel mindaddig meghosszabbítható, amíg a biztonsági őrizetbe helyezettnek közveszélyes állapota fennáll.

(4) Mihelyt a biztonsági őrizetbe helyezett személy közveszélyes állapota véget ér, az őrizetet meg kell szüntetni.

(5) Elévülés vagy kegyelem esetében biztonsági őrizetbe helyezésnek nincs helye.

V. FEJEZET

A büntetés kiszabása

50. § (1) A büntetést a dolgozó nép védelme érdekében, az elkövető megjavítása és nevelése, továbbá általában a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása végett kell alkalmazni.

(2) A büntetést - általános céljának szem előtt tartásával - a törvény által megszabott kereten belül olyan mértékben kell kiszabni, amely igazodik a bűntett társadalmi veszélyességéhez és az elkövető egyéniségéből a társadalomra háruló veszélyhez, megfelel az elkövető bűnösségének, valamint az elkövető terhére, illetőleg javára egyébként figyelembe jövő körülményeknek és az okozott sérelemnek is (büntetést súlyosító és enyhítő körülménynek).

51. § (1) A törvényben megállapított büntetést enyhíteni lehet, ha az, illetőleg annak legkisebb mértéke - a büntetés céljára, valamint a kiszabásánál irányadó súlyosító és enyhítő körülményekre figyelemmel - túlszigorúnak mutatkoznék.

(2) A fenti rendelkezés alapján:

a) ha a törvényben megállapított büntetés halál, ehelyett életfogytig tartó vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető börtön,

b) ha a törvényben megállapított büntetés életfogytig tartó börtön, ehelyett öt évtől tizenöt évig terjedhető börtön,

c) ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke öt év vagy ennél hosszabb, ehelyett öt évnél rövidebb, de legalább egy évig tartó börtön,

d) ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke hat hónap vagy ennél hosszabb, de öt évnél rövidebb, ehelyett hat hónapnál rövidebb, de legalább három hónapig tartó börtön,

e) az előbbi eseteken kívül börtön helyett pénzbüntetés szabható ki.

(3)[7] A bíróság, ha az ügy rendkívüli körülményei alapján indokoltnak mutatkozik, kivételesen a törvényben megállapított büntetést olymódon is enyhítheti, hogy a büntetést a (2) bekezdés c), illetőleg d) pontja alá tartozó esetben a következő d), illetőleg e) pontban megszabott határok között szabja ki.

52. § Azokban az esetekben, amelyekben a jelen törvény korlátlan enyhítést enged, a törvényben megállapított főbüntetésre tekintet nélkül akár börtönt, akár pénzbüntetést lehet kiszabni; ilyen esetben a börtön-, illetőleg a pénzbüntetés legkisebb mértéke (32., 34. §) is alkalmazható.

53. § Ha külön törvény máskép nem rendelkezik, az egyébként halállal büntetendő bűntett büntetése életfogytig tartó börtön, ha azt olyan személy követi el, aki tizennyolcadik évét már meghaladta, de huszadik évét még nem töltötte be.

54. § (1) A kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogvatartás idejét teljes egészében be kell számítani.

(2) Az előzetes fogvatartással a bíróság a megfelelő összeg erejéig a pénzbüntetést is lerovottnak nyilvánítja.

(3) Az előző rendelkezések nem alkalmazhatók annyiban, amennyiben az előzetes fogvatartásra az elkövetőnek olyan magatartása szolgált okul, amellyel a bűnvádi eljárás késleltetése céljából a hatóság megtévesztésére törekedett.

55. § (1) A bíróság a kiszabott börtön- vagy pénzbüntetés végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztheti, ha ettől az elkövető magatartására kedvező hatást vár és az elkövető a kedvezményre egyébként is érdemesnek mutatkozik.

(2) Ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt börtönbüntetésre ítélik, a bíróság elrendeli a felfüggesztett büntetés végrehajtását. Egyébként a próbaidő eltelte után az elkövető tettének büntetőjogi következményei alól végleg mentesül.

(3) A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha:

a kiszabott büntetés egy évi börtönnél súlyosabb,".

a)

b) az elkövetővel szemben közügyektől vagy foglalkozástól való eltiltást alkalmaznak,

c) az elkövető a bűntett elkövetését megelőző öt éven belül a felfüggesztés kedvezményében már részesült vagy végül

d) az elkövetőt a bűntett elkövetését megelőző öt éven belül börtönbüntetésre ítélték.

(4)[8] Ha a próbaidő alatt állapítják meg, hogy a (3) bekezdés c) vagy d) pontjában megjelölt kizáró ok folytán felfüggesztésnek nem volt helye, a bíróság az ítéletnek a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi.

(5)[9] Ha az elkövetőt a börtönbüntetés felfüggesztését kimondó ítélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett bűntett miatt a próbaidő alatt börtönre ítélik, az utóbbi ítéletet hozó bíróság a korábbi ítéletnek a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi; ebben az esetben a bíróság - ha az előfeltételek egyébként fennállanak - a kiszabott összbüntetés felfüggesztését is kimondhatja.

56. § Ha az elkövetett bűntett - az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján - olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, úgyszintén akkor, ha akár a cselekmény, akár annak elkövetője a bűntett elbírálásakor már nem jelentkezik a társadalomra veszélyesnek, a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzni kell.

57. § (1) Ha ugyanannak az elkövetőnek egy vagy több cselekménye több bűntettet valósít meg (bűnhalmazat), a büntetést valamennyi bűntettért egy büntetésbe foglalva kell kiszabni (összbüntetés).

(2) Az összbüntetést a legsúlyosabb cselekményre megállapított büntetési nemnek, ha pedig a törvény valamennyi bűntettre azonos nemű büntetést rendel, ezek közül a legsúlyosabbnak alapulvételével kell kiszabni. Ha az határozott tartamú börtön, annak legmagasabb tartama felével - legfeljebb húsz évig - emelhető, de nem érheti el az egyes cselekményekért megállapított büntetések együttes tartamát.

58. § Bűnhalmazat esetében a mellékbüntetés alkalmazásának helye van, bármelyik cselekmény miatt is rendeli vagy engedi annak alkalmazását a törvény. Ha a törvény a cselekmények közül többre állapít meg ugyanolyan mellékbüntetést, azt csak egyszer, mégpedig a legsúlyosabb cselekmény miatt lehet kiszabni. Ez a korlátozás az elkobzásra nem vonatkozik.

59. § (1) Ha az elkövetőt különböző jogerős, de még végre nem hajtott ítéletekkel többrendbeli határozott tartamú börtönbüntetésre ítélték, a börtönbüntetéseket utólag kell összbüntetésbe foglalni.

(2) Az összbüntetést a jogerős ítéletekkel kiszabott büntetések tartamának figyelembevételével kell kiszabni. Az összbüntetés nem érheti el a jogerősen kiszabott büntetések együttes tartamát és nem haladhatja meg sem a húsz évet, sem a legsúlyosabb cselekményre a törvényben megállapított büntetés másfélszeres tartamát; az utóbbi korlátozás azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha az elkövető mindegyik cselekményt előbb követte el, mint bármelyikért jogerősen elítélték.

(3) A mellékbüntetéseket utólagos összbüntetésbe foglalás esetében is a bűnhalmazat büntetésére megállapított rendelkezések (58. §) megfelelő alkalmazásával kell kiszabni.

60. § (1) Életfogytig tartó börtön kiszabása esetében a megelőző jogerős ítéletben kimondott határozott tartamú börtönbüntetést nem lehet végrehajtani. Ugyanez áll arra az esetre is, ha az életfogytig tartó börtönre ítéltet a büntetés foganatba vétele előtt elkövetett bűntett miatt utóbb ítélik börtönbüntetésre. Ezekben az esetekben a büntetések utólagos összbüntetésbe foglalásának nincs helye.

(2) Ha a különböző jogerős ítéletekben - az elkobzást és a vagyonelkobzást ide nem értve - ugyanolyan mellékbüntetést szabtak ki, a mellékbüntetések közül a rövidebb időtartamra szólót nem lehet végrehajtani.

61. § (1) Pénzbüntetés másnemű büntetéssel összbüntetésbe nem foglalható.

(2) A pénzbüntetéseket - tekintet nélkül arra, hogy azokat fő- vagy mellékbüntetésként alkalmazzák-e - egy összegben, összbüntetésként kell kiszabni, ez az összeg azonban szintén nem haladhatja meg a pénzbüntetésnek a törvényben meghatározott legmagasabb mértékét (34. §).

(3) A külön ítéletekkel kiszabott pénzbüntetéseket összbüntetésbe foglalni nem lehet.

(4) A külön ítéletekkel kiszabott pénzbüntetéseket behajthatatlanságuk esetén helyettesítő szabadságvesztésbüntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Az összbüntetést ilyen esetben is a jogerős ítéletekkel kiszabott büntetések tartamának arányos figyelembevételével kell kiszabni. Az összbüntetés nem érheti el a helyettesítő szabadságvesztésbüntetések együttes tartamát és nem haladhatja meg az egy évet és hat hónapot.

62. § (1) Ha az életfogytig tartó börtönre ítélt büntetésének végrehajtása alatt újabb bűntettet követ el és halálbüntetést nem szabnak ki, őt fegyelmi büntetésben kell részesíteni, ezenfelül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott legkorábbi időpontját az elítéltre nézve legfeljebb öt évvel elhalaszthatja.

(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az összbüntetésként húsz évi börtönre ítélt követ el a büntetés végrehajtása alatt újabb bűntettet és halál vagy életfogytig tartó börtön nem kerül kiszabásra.

VI. FEJEZET

Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól (rehabilitáció)

63. § (1) Az elítélt mentesülhet

a) a büntető ítéletben kiszabott büntetések közül a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás és a kiutasítás hatálya alól;

b) a büntetőtörvény szerint a bűntett ismételt elkövetéséhez fűződő súlyosbító vagy kedvezményekből kizáró következmények alól;

c) a magánjogi következmények kivételével azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket egyéb jogszabályok a büntető ítélethez, a büntető-parancshoz, illetőleg a büntetés kiállásához fűznek; az elvesztett nyugellátás engedélyezése azonban mentesülés esetén is az illetékes hatóság belátásától

(2) Mentesítésnek csak egységesen lehet helye; ehhez képest az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározott következmények közül egyesek alól mentesíteni, másokat viszont terhére fenntartani nem lehet.

64. § (1) Abban a körben, amelyre a mentesítés kiterjed, a mentesített személyt büntetlennek, azaz olyannak kell tekinteni, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést rajta végre sem hajtották volna.

(2) Senki sem köteles bíróság vagy más hatóság előtt számot adni olyan elítélteléséről, illetőleg olyan büntetésének kiállásáról, amelyre nézve mentesítésben részesült. Az ilyen elítélést, illetőleg büntetési a mentesítésben részesült személy részére kiállított bizonyítványban feltüntetni vagy megemlíteni nem szabad.

65. § Az elítélt mentesítésben részesülhet:

a) a törvény erejénél fogva,

b) bírói határozat alapján,

c) kegyelem útján.

66. § (1) A törvény erejénél fogva már a büntető ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve beáll a mentesítés hatálya, ha az ítéletet fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt hozták, kivéve, ha a bíróság egy évet meghaladó szabadságvesztést szabott ki.

(2)[10] A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés hatálya:

a) pénzfőbüntetés esetében, ha végrehajtását feltételesen felfüggesztették, - az ítélet jogerőre emelkedésének napján;

b) végrehajtható pénzfőbüntetés esetében, - kiegyenlítését, vagy a helyettesítő büntetés kiállását, illetőleg a végrehajthatóság megszűntét követő egy év elteltével;

c) javító-nevelő munka esetében - a javító-nevelő munka, illetőleg a helyettesítő börtönbüntetés kiállását, vagy a végrehajthatóság megszűntét követő egy év elteltével;

d) börtönbüntetés esetében, ha végrehajtását feltételesen felfüggesztették, és a próbaidő a büntetés végrehajtásának elrendelése nélkül ért véget - a próbaidő leteltének napján;

e) egy évet meg nem haladó, végrehajtható börtönbüntetés esetében, - a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatóságának megszűntét követő öt év elteltével.

(3)[11] A (2) bekezdés e) pontja esetében, ha a büntetést a Népköztársaság elleni bűntett (BHÖ. 1-94. pont) miatt szabták ki, a törvényi mentesítés a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatóságának megszűntét követő tíz év elteltével áll be.

(4)[12] A (2) bekezdés a) és d) pontja alapján beállott mentesítés hatályát veszti, ha az elítéltet - a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt - utóbb börtönbüntetésre ítélik.

66/A. §[13] Mellékbüntetés alkalmazása esetében a törvényi mentesítés hatálya mindaddig nem áll be, amíg a pénzbüntetés kiegyenlítést nem nyert, illetőleg amíg a mellékbüntetések végrehajtása be nem fejeződött vagy végrehajthatóságuk meg nem szűnt.

67. § (1) A bíróság magában a büntető ítéletben (büntetőparancsban) mentesítésben részesítheti az elkövetőt, ha főbüntetésként csupán pénzbüntetést szab ki vagy a hat hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott börtönbüntetés végrehajtását feltételesen felfüggeszti, feltéve mindkét esetben, hogy az elkövető a társadalomra csekély mértékben mutatkozik veszélyesnek és valószínűnek látszik, hogy a jövőben nem követ el bűncselekményt.

(2) Közügyektől vagy foglalkozástól eltiltás, úgyszintén kiutasítás kimondása esetén az elkövetőt a jelen § alapján nem lehet mentesítésben részesíteni.

68. § (1)[14] A bíróság utólag részesíti mentesítésben -i kérelmére - az elítéltet, ha

a) attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a börtönbüntetés, kiállotta, illetőleg ennek végrehajthatósága megszűnt, egy évet meghaladó börtönbüntetés esetében tíz év, egy évet meg nem haladó börtönbüntetés esetében pedig - amennyiben a törvényi mentesítést a 66/A. §-ban foglalt rendelkezés akadályozza - öt év már eltelt, és

b) az elítélt a mentesítésre érdemes.

(2) Az érdemesség elbírálásánál figyelemmel kell lenni az elítélt társadalmi helyzetére, egyéniségére és az elítélése óta folytatott életmódjára; mérlegelni kell továbbá, hogy az elítélt - amennyiben erre módja volt - törekedett-e a bűncselekményével okozott sérelem jóvátételére és hogy a kedvezmény megadása nem veszélyes-e a társadalomra.

(3) Ha a kérelem előterjesztésekor a megkívánt idő már eltelt ugyan, de a kedvezményre érdemesség még nem bírálható el megnyugtatóan, a bíróság a mentesítést attól teszi függővé, hogy az általa kitűzött további határidő alatt az elítélt milyen magatartást tanusít.

(4) Fiatalkorban elkövetett bűncselekmény esetén, ha a bíróság egy évet meghaladó szabadságvesztésbüntetést szabott ki, az elítélt annak kiállása, illetőleg feltételes szabadságra bocsátása után nyomban kérheti mentesítését; ilyen esetben az érdemesség kérdését a szabadságvesztés alatt tanusított magaviselet alapján kell elbírálni.

69. §[15] (1) Több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be (együttes mentesítés).

(2) Ha az elítéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt újból olyan büntetéssel sújtják, amely a törvény erejénél fogva esik mentesítés alá, a mentesítés hatálya csak akkor áll be, amikor annak feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak. A 66. § (2) bek. e) pontja alá eső több elítélés (visszaesés) esetében a törvényi mentesítés hatálya a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatósága megszűntét követő tíz év elteltével áll be.

(3) Ha az elítéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt olyan büntetéssel sújtják, amely nem esik törvényi mentesítés alá, az előző büntetésre a mentesítés hatálya a törvény erejénél fogva nem áll be. Ilyen esetben csak a bíróság részesítheti együttes mentesítésben az elítéltet, ha ennek feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak.

(4) Ha az elítéltet a bírósági mentesítés feltételéül megállapított határidő letelte előtt újból megbüntetik, a bíróság együttes mentesítésben csak akkor részesítheti őt, ha a mentesítés feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak.

70. § (1) A bíróság nem részesítheti mentesítésben azt,

a) akit halálra vagy tíz évet meghaladó börtönre ítéltek,

b) akinek elítélése az állam büntetőjogi védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott avagy háborús vagy népellenes bűntett miatt történt.

(2) Azt, aki ellen bűntett miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, a bíróság nem részesítheti mentesítésben.

71. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a jelen törvényben megszabott hatállyal kegyelemből azt az elítéltet is mentesítésben részesítheti, akire nézve a megelőző rendelkezések szerint ennek nem volna helye.

(2) Külföldön történt elítélésére nézve az elítélt csak kegyelem útján részesülhet mentesítésben.

MÁSODIK RÉSZ

A kihágásokról

VII. FEJEZET

A kihágásokra vonatkozó általános rendelkezések

72. §[16]

73. §[17]

74. §[18]

75. §[19]

76. §[20]

77. §[21]

78. §[22]

79. §[23]

80. §[24]

81. §[25]

82. §[26]

83. §[27]

84. §[28]

85. §[29]

86. §[30]

87. §[31]

88. §[32]

Záró rendelkezés

89. § E törvény hatálybaléptetéséről külön jogszabály rendelkezik.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára